Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-28 / 203. szám

1983. augusztus 28., vasárnap o EHEEZsJ II pénzügyi és számviteli szakemberek tanácskozása elé Évkezdet előtt a felnőttoktatásról O atodik alkalommal rendezik meg azt a nagy jelentőségű or­szágos tanácskozást, amely­nek fő. témája a tanácsi pénzügyi információrendszer jelenlegi eredményeinek ér­tékelése és fejlesztése irá­nyainak megvitatása. A hetvenes évek elején a tanácsi gazdálkodás feltéte­leiben bekövetkezett válto­zások megnövelték a pénz­ügyi területről származó in­formációk szerepét és jelen­tőségét. A ténylegesen fel­merült igények kielégítésére új szervezeti kereteket és új eszközöket kellett kialakíta­ni. Az új szervezeti keretet a megyei illetményhivatalok átszervezésével megalakult Tanácsi Költségvetési Elszá­moló Hivatalok (TAKEH) adták, az új eszközöket, szá­mítástechnikai berendezése­ket pedig a Pénzügyminisz­térium a Pénzügyi Számítás- technikai Intézet útján biz­tosította. Fontos cél volt a tanácsi pénzügyi információrendszer szervezésében, hogy az egy országosan egységes rend­szert alkosson. Miután több millió alapadat feldolgozásá­ról és az ezekhez kapcsoló­dó információk kibocsátásá­ról van szó, egy olyan háló­zat kiépítését kell biztosíta­ni, amely e követelmények­nek képes megfelelni. A hálózat központjában — a Pénzügyi Számítástechni­kai Intézetben — nagy tel­jesítményű . számítógépek áll­nak rendelkezésre, melyek lehetővé teszik a kapcsolat létrehozását a megyei TA- KEH-okban telepített, vagy telepítésre kerülő többfunk­ciós számítógépekkel. A há­lózatépítési program kereté­ben eddig tizenkét megyei TAKEH-nál történt számító­gép telepítése. Annak érdekében azonban, hogy az adatfeldolgozás és információelőállítás mielőbb teljes körűen megvalósuljon, a Számítástechnikai és Ügy­vitelszervező Vállalat — a Pénzügyi Számítástechnikai Intézettel kooperálva — be­kapcsolódott a program vég­rehajtásába. A jelenleg rendelkezésre álló eszközök a tanácsi pénz­ügyi információrendszer ke­retében végzett adatfeldolgo­zás és információelőállítás területén igén jelentős előre­haladást biztosítottak. A feldolgozási rendszer hat megyében, köztük Bé­késben valósult meg. Széles körben alkalmazzák a bér­jegyzékkészítő rendszert, amely az illetményszámfej­tési feladat egy részének szá- piítógépes ellátására alkal­mas. E rendszer alkalmazá­sa nyolc megyében kezdő­dött el, és jelenleg mintegy 120 ezren tartoznak a fel­dolgozás körébe. Az állami költségvetés be­vételeinek egyik eleme a la­kosság által befizetésre ke­rülő adó. Arányát tekintve nem jelentős, de az ország lakosságának mintegy 40 szá­zalékát érinti, így igen nagy a társadalompolitikai jelen­tősége. Az adóhatósági mun­ka nagy tömegű nyilvántar­tását és kezelését országosan egységes feldolgozó rendszer biztosítja. Alkalmazása több megyében folyik, ez idő sze­rint, mintegy kétmillió adó­alany adatai kerülnek folya­matosan számítógépes fel­dolgozásra. A fentiekben vázolt fel­adatokról elmondható, hogy egy részük már kiállta az idő próbáját, más részük pe­dig újabb, korszerűbb for­mában él tovább. Mind a régi, mind az új feldolgo­zási rendszerek állandóan fejlődnek és korszerűsödnek, folyamatosan növekszik a velük szemben támasztott in­formációs igény. Az évente rendezendő ta­nácskozás lehetőséget ad a tanácsi pénzügyi információ- rendszer kialakításában és alkalmazásában érdekeltek számára a fentiekben ismer­tetett feladatokkal kapcsolat­ban a kölcsönös, sokoldalú információcserére, a tapasz­talatok, javaslatok átadásá­ra. D ugusztus 29-én 14 órától plenáris ülés­sel veszi kezdetét a tanácskozás, majd augusztus 30-án szekcióülésekkel foly­tatódik, augusztus 31-én dél­után pedig plenáris üléssel fejeződik be a háromnapos szeminárium. Szükség van a felnőttokta­tási intézményekre — bizo­nyítja ezt az is, hogy az el­múlt, 1982—83-as tanévben a Békéscsabai Dolgozók Köz- gazdasági, Kereskedelmi Szakközépiskolájában és Gimnáziumában 1085-en tet­ték le sikeresen vizsgáikat, szereztek érettségit vagy amellé szakérettségit. Az idén is fogynak a jelentke­zési lapok, bőven akad ta­nulni vágyó ember. Az in­tézmény vezetői a meghirde­tett tanulási lehetőségek mel­lett felkerestek 15 megyei vállalatot a beiskolázással kapcsolatosan. Hogy miért az iskola kezdeményez? Azért, mert a vállalatok szí­vesen támogatják ugyan dol­gozóik továbbtanulását, ked­vezményeket is adva, de zö­mük csak egy napra engedi el a felnőtt hallgatót mun­kaidő alatt az oktatásra. Az 1981—82-es tanévben a ' felnőttoktatásban is bevezet­ték az új oktatási-nevelési tervet, hogy emeljék a szín­vonalat, korszerűsítsék az is­mereteket. Az oktatás idő­tartama is megváltozott. A korábbi heti egy nap helyett, kétszer járnak iskolába a hallgatók. Az egynapos fel­nőttoktatás megszüntetése feszültségek forrásává vált, mert az általánosan beveze­tett ötnapos munkahét miatt nem szívesen engedik el — gazdasági okokból — a vál­lalatok dolgozóikat az okta­tásra. Mind nehezebb a hely­zetük azoknak a hallgatók­nak, akik vidékről járnak az intézménybe. Ez tükröződik az órák lá­togatottságában, ami erősen visszaesett, s pontosan az új követelményeknek nem tud így eleget tenni az iskola. Ezért volna jobb arra töre­kedni, hogy az iskolák rész­ben vagy teljes egészében maguk határozhassák meg, hogy az előírt tantervet mi­ként — egy- vagy kétnapos formában — teljesítik. Ez a probléma felvetődött egyéb­ként a felnőttoktatók nyári akadémiáján is. Vannak me­gyék, iskolák, ahol ismét egy napon oktatnak. Ez nem veszélyezteti a felnőttoktatás színvonalát akkor, ha az in­tézmény úgy alakítja ki a tanórákat, hogy ebben meg tudja valósítani az új neve­lési-oktatási terv követelmé­nyeit. Sokkal nagyobb je­lentősége van annak, hogy az itt dolgozd pedagógusok milyen hatékonysággal ad­ják át a tudásanyagot, és a hallgatók hogyan készülnek hétről hétre az órákra. Történtek arra kezdemé­nyezések Békéscsabán is, hogy a kereskedelmi tagoza­ton a kettő helyett egy na­pon oktassanak. A miniszté­rium engedélyezésével szep­tember 5-től így kezdhetik tanulmányaikat az erre a tagozatra jelentkezők. Az éves munka az isko­lákban egyébként 5—6-án kezdődik meg hét tagozaton a felnőtt hallgatók számára. sz. j. Jól haladnak a nyár végi munkákkal megyénk mezőgazda­sági nagyüzemeiben. A betakarítás mellett folyik a talaj­előkészítés és a talajerő-visszapótlás. Képünkön: szórják az istállótrágyát a muronyi Lenin Tsz földjén Fotó: Gál Edit Partizántüzek emléke zó nép iránti igazságos po­litikával! — Ez volt a nagy, a mobilizáló eszme. n szlovák nemzeti felkelés évfordulóján Cikkünk szerzője: Jozef Géci Novákyban, a Pozsony melletti Chorvátsky Grob baromfinemesítő és -tenyész­tő vállalat igazgatója, az Országépítés Érdemrendje ál­lami kitüntetés és több más kitüntetés tulajdonosa a szlovák nemzeti felkelés idején az I. partizánbrigádban harcolt. A szlovák nemzeti felke­lés nem tört ki váratlanul, sem véletlenül. A szlovák klerikofasiszta kormány nemzetellenes politikája és elkötelezettsége a hitleriz- mus mellett éles ellentétben volt az egyszerű szlovák em­berek érzelmeivel. Az ille­gális kommunista pártszer­vezetek, az illegális nemzeti bizottságok és a szovjet par­tizán szervezők különösen 1943-tól használták fel eze­ket az érzelmeket arra, hogy a népet a fegyveres ellenál­lásra készítsék fel. A felke­lés akkor tört ki, amikor a kormány statáriumot hirde­tett ki, s a német megszálló katonaság különböző irány­ból tört rá az országra, hogy azt közvetlenül is elfoglalja, s onnan törjön ki az előre­nyomuló szovjet hadak ellen. A kommunista párt és a Szlovák Nemzeti Tanács fel­hívással fordult a néphez 1944. augusztus 30-án, a Besztercebányán működő Szabad Szlovák Rádió köz­vetítésével. A hívó szóra az ország hegyvidékeiről sok ezer önkéntes jelentkezett. A szlovák hadseregnek mint­egy hatezer katonája és tiszt­je szintén a felkelők oldalá­ra állt. A felkelés körülbelül 20 ezer négyzetkilométernyi területre terjedt ki, ahol több mint másfél millió la­kos élt, s mintegy 80 ezer férfi állt fegyverben. Ez is azt bizonyítja, hogy a szlo­vák nemzeti felkelés Európa egyik legnagyobb — és leg­hosszabb ideig tartó — fa­sisztaellenes megmozdulása volt. A felkelés a hitleristák körében nagy zűrzavart vál­tott ki, s olyan haditechni­kát kötött le, amelyre más, fontosabb helyeken lett vol­na szükségük. A felkelés Csehország lakosságát is ak­tívabb ellenállásra buzdítot­ta. Nem jelentett azonban csupán fegyveres harcot: a helyzet forradalmisága, az új Jozef Géci, az egykori par­tizán ma szlovák nemzeti szervek, el­sősorban a néphatalom új szervei — a nemzeti bizott­ságok — létrejötte sok de­mokratikus és szociális in­tézkedés bevezetését tette le­hetővé. A harcban az új, forradalmi eszmék nevében indultunk. A hegyaljai Skla- bina községben például már két héttel a szlovák nemzeti felkelés meghirdetése előtt csehszlovák nemzeti zászlót tűztek ki, s kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot. E partizánközség példájára a felkelés területének minden járási és helyi forradalmi nemzeti bizottsága is ugyan­ezt tette. Szabad Csehszlo­vák Köztársaságot egyenjo­gú nemzetekkel és a dolgo­A partizánok és a katonák már a harcok első napjaiban öt, sőt hét állig felfegyver­zett fasiszta katonai hadosz­tállyal szálltak szembe. A szlovák hegyekben és völ­gyekben folyt a vér. Dereka­san harcolt mindenki, aki csak fegyverhez jutott. Had­állásaink felett vörös és csehszlovák zászlók lengtek. Oroszok, ukránok, csehek, franciák, németek, románok, jugoszlávok, 27 nemzet és nemzetiség fiai harcoltak egy férfiként velünk együtt. Az ellenség haditechnikában túlerőben volt felettünk, s több éves tapasztalatokat szerzett gyakorlatilag egész Európában folytatott harcai­ban. Sokan estek el közülünk. Mégis azzal a meggyőződés­sel harcoltak, hogy akik túl­élik, igazságos társadalmat hoznak létre. A német fa­siszták azonban újabb ke­gyetlen ellentámadásba men­tek át. Csupán Felső-Nyitra vidékén, ahol a mi partizán­brigádunk is tevékenykedett, mintegy ezer harcost és bé­kés polgárt kínoztak halál­ra vagy lőttek agyon. _ Több községet fölégettek, ’s la­kosságukat — öregeket, asz- szonyokat és gyerekeket :— halomra lőtték. A túlerő ideiglenesen győzedelmeske­dett a hős felkelők fölött, s arra kényszerítette őket, hogy mélyebben húzódjanak vissza a hegyek közé. Elesett Banská Bystrica (Beszterce­bánya) is, a felkelés szíve. A Csigavér! A fiú ment, a lány maradt. A hangosbeszélőn át már harmadszor ismételték, hogy az Amicus nemzetközi gyorsvonat azonnal indul, ök ketten meg csak álltak, nem létezett számukra a világ, nem hallották a zajo­kat, nem látták a hot-dog-árust, a nehéz bőröndöket cipelő embereket, engem sem, pedig néztem őket. Ahogy álltak, nyilvánvaló volt, hogy nem ismerik ré­gen és elég jól egymást. Nem beszéltek, csak a sze­mükkel kapaszkodtak a másikba. A lelkek ragaszkodá­sa volt ez, s csakis azok képesek így búcsúzkodni, akik hirtelen éltek meg nagy érzéseket. A fiú a szatyráért nyúlt, s már a vonat lépcsőjéről szólt vissza a szomorú szemű lánynak: „Take it easy!” Vedd könnyedén! Ne csinálj belőle ügyet! A lány mo­solygott, s amikor a vonat kihúzott a pályaudvarról, integetett, ahogy szokás. Hát így ér véget egy nyári szerelem. Biztosan vál- ■' tanok még levelet, jön még képeslap is, aztán amilyen gyorsan megkötött bennük ez az érzés, olyan könnyen ki is oldódik. Ez is egy nyári szerelem. Gyors. Köny- nyű. Nem fog nagy válságot okozni, néhány napig fáj csupán, aztán elfelejtik. Ez a szerelem csak két hétig élt. Ebből a szerelemből kellett kifacsarni mindent a jugoszláv fiúnak és a prágai lánynak. Take it easy! Vedd könnyedén! Csigavér! Ne csi­nálj belőle ügyet, a nyaralás az más... Most már túl vagyunk rajta: nyugalom! Igen, a nyaralás az más. Amikor tizennégy napba kell belesürítenünk heteket, amikor ez alatt az idő alatt kell utólag bepótolni és előre megélni egy fél év­re valót! Hiszen szabadságon vagyunk! Sodródni nincs idő. Fel kell pörgetnünk magunkat. Az utazás is sokba került, le kell élnünk. Belezuhanunk az életbe, élmé­nyeket akarunk, faljuk a látnivalót, felkutatjuk, az összes kiskocsmát, kerthelyiséget, maszek fagyist, kel­lemes kalandot, örök barátot, nagy szerelmet. Egy évig spóroltunk a nyaralásra, nem sajnáljuk a pénzt Nes- cctféra, Szukura. Most átmenetileg abbahagyjuk a dié­tát, úgyis dobozszámra szívjuk a Kentet. Hatékonyan akarunk élni, pénzünket is, érzelmeinket is jól akar­juk befektetni, egyszerre vágyunk hagymás rostélyosra, bronzbarna bőrre, könnyű fölrtre. Rablógazdálkodunk. Hogy közben nem érezzük jól magunkat? A látnivaló túl sok, szinte megemészthetetlen, elraktározhatatlan, néhány nap után már az ebédhez sem ülünk le éhesen, a nagy érzelem (vagy amit annak hiszünk) később kis csalódásunk lesz. Túlságosan kinyitjuk magunkat erre a két hétre, mnt a mesebeli kiskakas, tele akarjuk szívni magunkat, ám közben... szezonvégi áron kínál­juk oda magunkat a nyárnak. Pénzünk elfogy és ér­zelmi egyenlegünk is deficittel zárul. Aztán vonatunk, hajónk, gépünk megérkezik, döglesztő nagy élménye­inket, nyárra tárt érzelmeinket, bronzbarna bőrünket hűti az itthoni levegő. Még szerencse, hogy nincs idő ezen töprengeni. Az utolsó percben érkezünk, másnap dolgozni kell. Né­hány nap (hét, hónap) alatt elhalványul a nyaralás em­léke, szépnek, öröknek hitt érzelmeink megkopnak. És eszünkbe sem jut, hogy kevesebb több lett volna. Hogy akkor töltődtünk volna fel igazán, ha hagytuk volna, hogy ránk találjanak a kellemes percek. Mert ha sza­ladunk utánuk, kifulladunk. Nem programozhatunk bele tizennégy napba min­dent. Inkább az év többi napját kellene megélnünk. Egy kézszorítást, egy dallamot, a reggeli kávét, a munkát, amitől elfáradunk, a hirtelen ránk törő zá­port, a kollégák tréfáját, a gyerekek lázát, a kedves bánatát. ~ , % Ne intsük magunkat: Take it easy! Csigavér! Nem mondhatjuk, hogy élek majd, ha lesz egy üres órám, ha szabadságra megyek, ha nyugdíjas leszek. Az életet nem halogathatjuk. Jakab Klára szlovák hegyekben azonban' nem aludtak ki a partizán­tüzek, mint ahogy nem aludt ki az az eltökélt akaratunk sem, hogy harcolni fogunk, míg meg nem érkezik a Vö­rös Hadsereg. Száz és száz nő, öreg és gyerek kockáz­tatta életét, hogy élelmet, orvosságot, töltényt vigyen a hegyekbe, és fontos híreket adjon át. Az a néhány hónap, amely a Vörös Hadsereg megérkez­téig telt el, életem legkegyet­lenebb időszaka volt. Deák­kor értettem csak meg egész életemre, hol a helyem, s milyen eszme nevében kell élnem. Amikor a szolvák nemzeti felkelés évforduló­ján szülőföldemre látogatok, s felkeresem volt bajtársai­mat, honfitársaimat, nem kerülöm el azt a hidat sem, amelyet 1944 végének egy éjszakáján társaimmal együtt gránátokkal felrobbantot­tunk. Egy szál vörös virágot is dobok mindig a Hron (Ga- ram) vizébe, szovjet rádió­sunk, Natasa emlékére. Ami­kor 1945 tavaszán a folyón átúsztunk a szovjet hadsereg elé, a fasiszták golyószórói­nak egy lövedéke Natasát is eltalálta. Sok ilyen áldozatot hoz­tunk a háborúban, mérhetet­lenül sokat. A felkelés óta 39 év telt el. S ma csehek, szlovákok, ukrán, magyar, német és lengyel nemzetisé­gű polgárok úgy élnek együtt a szocialista Cseh­szlovákiában, hogy az embe­reknek már soha ne kelljen újabb háborús hősök sírem­lékére virágot vinniük. Jozef Géci (Orbis — KS) A szlovák nemzeti felkelés emlékműve Besztercebányán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom