Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-25 / 200. szám

o 1983, augusztus 25., csütörtök fl nők növekvő társadalmi presztízse D rosszindulat sem mondhatja senki­vel, hogy a nők tár­sadalmi helyzetében az el­múlt évtizedek során ha­zánkban minőségi változás ne ment volna végbe. Aki­nek koránál fogva lehetősége van az összehasonlításra, sze­mélyes tapasztalatai alapján is állíthatja ezt. Nemcsak részt vesznek a társadalmi munkamegosztásban, az ak­tív közéletben, hanem egyre nagyobb megbecsülés is öve­zi hasznos és nélkülözhetet­len munkájukat az otthon falain kívül is. Minek tudható be mindez? Vannak, akik a nők szívó- sabb természetében keresik az okot, abban, hogy képe­sek sokkal inkább, mint a férfiak a bizonyításra, amelyre még gyakorta nagy szükségük is van. Vannak, akik a gazdaság, a társada­lom körülményeiből eredő kényszerhatásokban keresik az okot. Indokként azt is felhozzák, hogy mindez ter­mészetes következménye an­nak, hogy létszámuk a tár­sadalomban meghaladja a férfiak számát, s ebből ered fokozódó jelentőségük. Ez is, az is közrejátszhat, de vitat­hatatlan, hogy szakképzett­ségük, végzett munkájukban tanúsított szakértelmük az, amely egyre növekvő elis­merésüket, megbecsülésüket megalapozza. Megyénkben — a népszám­lálás adatai alapján — a lakosság ötvenegy egész há­rom tized százaléka nő. Ta­valy a munkaképes korú nők hatvannyolc egész három ti­zed százaléka aktív kereső volt. Számarányuk, a munka- megosztásban elfoglalt he­lyük, és nem utolsósorban politikánk lényege a megyei vezető szervek feladatává is tette, hogy a nők munka- körülményeinek javításával, az arra érdemesek vezető beosztásba helyezésével, bé­rezésük kérdéseivel, a szol­gáltatások javításával — a „második műszak” terhei­nek csökkentésével —, foko­zottabb társadalmi megbe­csülésükkel foglalkozzanak. A párt megyei végrehajtó bizottság a közelmúltban tárgyalta e témát. Ezen a fórumon is megállapítást nyert, hogy a nők társadalmi megbecsülésének, a társada­lomban elfoglalt helyük alapján történő elismerésük­nek fontos feltétele szak- képzettségük színvonala. Ebben is a minőségi válto­zás tapasztalható. Különö­sen a fiatalabb korosztályok körében. Harmincöt évvel ezelőtt a munkaképes korú nőknek csak tizennégy egész hét tized százaléka rendel­kezett befejezett általános iskolai végzettséggel. Ma ez az arány kereken ötvennégy százalék. De a középfokú végzettséggel rendelkezők száma is ötszörösére nőtt az említett időszakban. A felsőfokú végzettséget tekint­ve még inkább a nők javára billen a mérleg nyelve, mert amíg a férfiaknál háromszo­ros a növekedés, addig a nőknél tízszeres. Vagyis di­namikájában sokkal gyor­sabban nő a nők iskolai végzettsége, mint a férfiaké. Ez elsősorban a fiatalabb korosztályokra érvényes. Megyénkben a diplomás em­berek között már csaknem negyvenhárom százalékot a nők tesznek ki. Ahol még nem elfogadható a helyzet, az a fizikai dol­gozók körében a szakképzett nők aránya. Itt még mindig háromszoros fölényben a férfi szakképzett dolgozók vannak. Ebben kétségtelenül történelmi és gazdasági okok is közrejátszanak. Míg régebben a hagyomá­nyos női mesterségeknek számító könnyűipari szak­mákban szerezhettek a lá­nyok szakképesítést, addig ma már a szakmák döntő többsége nyitva áll előttük, de nehezen szánják rá ma­gukat a hagyománnyal való szakításra. A kiegyenlítődési tenden­cia azonban megfigyelhető. A fiatalabb korosztályoknál a nők képzettségi színvona­la lényegesen javul, meg­haladja a férfiakét, s ezzel párhuzamosan a közép- és alsó szintű vezetők körében a nők aránya is jobban emelkedik. Ma már bizo­nyos területeken, . így az igazgatási és gazdasági mun­kánál a férfi, és női veze­tők aránya megközelítően azonos. örvendetes jelenség — amelynek fenntartását és erősítését érdemes szorgal- ■ mazni —, hogy a gyesen le­vő nők körében egyre töb­ben vállalkoznak továbbta­nulásra, önképzésre. Az összkép kétségtelenül örvendetes, és biztató a nők társadalmi megbecsültsége, a társadalomban elfoglalt helyük szempontjából, de mindez nem adhat felmen­tést a politikai, a gazdasági, a társadalmi és az állami vezetés részére, hogy a meg­levő gondok feloldásán to­vábbra is ne munkálkodja­nak. Ilyen gond, hogy ma még nem kielégítő a pálya- orientációjuk, pályaválasz­tásuk. Elismerve, hogy na­gyon sok tényező hat erre befolyásolóan, így a szülők munkahelye,' a divatszak­mák, a várható jövedelmi tényezők. Következéskép­pen nem egyszer képessé­gükkel ellentétes pályát vá­lasztanak, ami aztán ké­sőbb a kudarcok forrása le­het. A pályaválasztás mellett nagyon fontos a már pályát választottak számára a to­vábbképzés, a termékszerke­zet-váltás nyomán szüksé­ges átképzés, esetleg új szak­mák tanulása. Ezekhez a vállalatok komoly anyagi támogatást biztosítanak. A tartózkodás feloldása ezek­kel szemben, a pályaorien­táció szervezettebb segítése az iskolákban, a szülők reá­lisabb szemlélete — gyerme­kük képességeinek valós számbavétele az óhajokkal, a kívánságokkal szemben —, mind-mind olyan feladat, amely a nők további reális társadalmi szerepét hivatott növelni. ummázva: a nők képzettsége — amely ma társadal­mi helyzetünk egyik legfon­tosabb meghatározója — a továbbtanulási lehetőségek, és a különböző szintű to­vábbképzések kihasználásá­val dinamikusan növekszik. A számszerűen mérhető, gyors képzettségbeli gyara­podás lehetőséget biztosít minden nő számára, hogy elfoglalja tudásának és am­bícióinak megfelelő helyét a társadalom teremtette le­hetőségeken belül. Ezeket a törekvéseket a társadalom széles rétegei támogatják is. Enyedi G. Sándor Olajat pótló fahulladék A Kisalföldi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság maga hasznosítja az évente képző­dő mintegy 8 ezer tonna fa­hulladék jó részét. Jánosso- morjai karbantartó üzemük fűtését, melegvíz-szolgáltatá­sát teljes egészében fahulla­dék tüzelésével oldják meg. Erre a célra korábban olaj­jal fűtött, kazánt alakítottak át. Egy tonna olajat 3 tonna fahulladékkal helyettesíte­nek. A módszer gazdaságos,, hiszen egy tonna olaj 10 ezer forintba, ugyanannyi fahul­ladék pedig csak 1200 forint­ba kerül. Jánossomorjai mintára nemcsak az olaj, hanem a gáztüzelésű kazánokat is át lehet állítani fa és egyéb hulladék tüzelésére. Betét, kölcsön Eredményes volt az idei év első hat hónapja a kétegy- házi' takarékszövetkezetnél, amelynek működési terüle­téhez tartozik Kétegyháza mellett Elek, Doboz, Űjkí- gyós, Mezőgyán, Sarkadke- resztúr, Méhkerék, Köte- gyán és Geszt. A szövetke­zet betétállománya már meg­közelíti a 202 millió forintot, s ezen belül a legtöbb a ka­matozó betét, a takaréklevél és az ifjúsági betét összege. A tervezettnél nagyobb mér­tékben, több mint II és fél millió forinttal növekedett az első félévben a betétállo­mány, s így az ez évi tervet már túl is teljesítették. A szövetkezet egységei kö­zül a legmagasabb a betét- állomány Kétegyházán, Ele­ken, Űjkígyóson és Dobozon. A pénzintézetnél összesen több mint 9 ezer betétköny­vet tartanak nyilván, s így az egy betétkönyvre jutó át­lagos összeg 22 ezer 250 fo­rint, — ez természetesen egy statisztikai átlagszám, van­nak ennél kisebb és jóval magasabb összegű betétek is. A hitelpolitikai irányel­veknek megfelelően az idén tovább bővült a szövetkezet által nyújtott kölcsönök kö­re. Az első félévben mintegy 2 ezer ügyfélnek összesen 24,1 millió forint kölcsönt adott a pénzintézet, 2,5 mil­lióval többet, mint a múlt év hasonló időszakában. Minden hiteligényt ki tudtak elégíteni. A legnagyobb ösz- szegű az építési, a termelési és a személyi kölcsön, s az egységek közül a legmaga­sabb, csaknem 9 millió fo­rint az újkígyósiak köl- csönállománya, majd nagy­ságrendben Doboz, Elek és Kétegyháza következik. Az aránylag száraz idő ellenére lesz elég takarmány me­gyénkben az állatállománynak. Bizonyítja ezt a tápboltok kínálata, nem távoznak üres szállítóeszközökkel a vevők. Képünk a gádorosi tápboltban készült Fotó: Fazekas László Hol a halár? Olvasom Földes Károly közgazdász „Szocialista gaz­daság a változások korában” című könyvének ismer­tetőjéből, hogy a szerző történelmi előzményekkel, fá­ziseltérésekkel és az átalakulások módjával indokolja: .. az új társadalmi létformák kialakulásához a koráb­ban gondoltnál több idő kell.” Akár nemzedékemhez címzettnek is tekinthetném ezt a türelemre" intést, mert az én korosztályom, ifjúsága és tettre készsége teljé­ben még az éjszakákat is nappalokká téve úgy vágott neki harmincnyolc évvel ezelőtt az új világ teremtésé­hez, hogy gyermekeink már a „mindenkinek a szükség­lete szerint”-i társadalom modern Édenjének áldásait élvezhessék majd. Persze a szerző megállapítása előtt jóval korábban láthattuk, hogy ennek megteremtésére talán még ükunokáinknak is összébb kell húzniuk a nadrágszíjaikat. Az út odáig göröngyösebb, mint va­laha is hittük volna. S ez nem csak a nemzeti árak és árfolyampolitikák jelentős eltéréseinek objektív nemzetközi egymásraha- tásaiból ered, mely a gazdasági alaptényezők egyensúly- hiányának korképét vetíti elénk. Jócskán belejátszanak ebbe a gazdasági előrehaladást gyorsító reformtörekvé­seket sajátosan kísérő és nem kis mértékben szubjektív eredetű pénzhigító törekvések, melyek az egyén, vagy egyes csoportok mcgtollasodását a közösség kárára mo­tiválják. De fordítsuk a hétköznapok vulgáris gyakorlatára a szót. A megengedett, tisztességes haszonszerzést kicsúfolva máról holnapra elképesztő magasságra szöknek a sza­bad áras cikkek, szolgáltatások. Ismerősöm mondja: a minap családjával betért egy maszek vendéglátóipari egységbe, három adag virslit és két kólát rendelt, és el­hűlt, amikor 144 forintot számoltak a fogyasztásáért. Más. Szokol rádiótelep-cserére volt szüksége egyik kol­légámnak, s azt az elemet, amit korábban negyven fo­rint alatt vásárolt, most 103 forintért adták. Ismét más. A Népújságban értesültünk arról, hogy egy gépkocsi felső mosásáért — a korábbi 60 forint helyett — most 120 forintot kértek az „önállósodott” egyik AFIT-szer- vizben. Megint más. Egyik vállalat egy gázmelegítő ki­cseréléséért az írásban jelzett előzetes összeg helyett még száz forinttal többet számolt a rendelőnek. A sort folytathatnánk a maszek italboltokban (jórészt a kiskereskedelmi egységektől beszerzett) háromszoros sörárakkal, és ki tudja még hány cikk indokolatlanul magas árainak példázatával. Tévedés ne essék: a tisztességes haszonszerzést — a szabadáras cikkek árusításában is — nem kifogásolja senki. Csak a tisztességtelenét, az olyan „vállalkozók” törekvéseit, akik néhány hónap alatt a vásárlók kárára szeretnének meggazdagodni. Jobban a körmükre kellene nézni, visszahökkentő szankcióval az ilyen törekvések képviselőinek, akik felháborodva nem érzékelik, hogy hol a határ. A tisztesség határa! Varga Dezső Tisza menti közegészségügyi napok Megjelentek a nyári „kóborlók” a Hortobágyon A rendkívül száraz, forró nyár miatt az idén nincsenek tocsogók a Hortobágyon, szá- razak az erek, az üresen álló mélyedések talaja cserepes­re száradt. A puszta madár­világa ezért néhány vízzel el­látott területre zsúfolódott össze. Az elmúlt hetekben több százezer köbméter vi­zet juttattak a kunkápolná- si és a justus-fekete réti mo­csárba, s ez a rész most va­lóságos üdülőhelye a madár­csapatoknak. A „Hortobágyon költő madarak egy része már költözésre készül, de közben megérkeztek az úgynevezett nyári „kóborlók”, amelyek korán útra kelnek északi tá­jakról, s egy-egy tranzitállo­máson hosszan időznek. Megjelentek a kígyász öly- vek, a vörös színű pusztai ölyvek, s láttak az elmúlt napokban a Hortobágyon ha­lászsast és vörös kányát is. Kezdődik az almaexport Megkezdődött az almaex­port. A Hungarofruct közve­títésével az első nyolcvan vagon a hét elején útnak in­dult a tuzséri „almapálya­udvarról” a Szovjetunióba, a szabolcsi kertek termésével. A Hungarofruct nagy gon­dot fordít a kivitelében leg­nagyobb arányt képviselő al­ma kiváló minőségének biz­tosítására. Mezőgazdasági partnereivel jó előre egyez­tette a szedési, szállítási ütemtervet, ellenőrizte a vá­logatás, rakodás technikai berendezéseit, hogy minél zökkenőmentesebb legyen a nagy tömegű áru kivitele. Az üzemekben is pontos ütem­terv szerint szedik a gyü­mölcsöt, hogy az érett ter­més időben kerüljön a ládá­ba. A kivitel fokozatosan nő, szeptember közepén a tervek szerint naponta 400—450 va­gont töltenek meg külföldre kerülő almával. A környezet szennyezettsé­ge és az ember egészsége — ez a témája a IV. Tisza menti közegészségügyi napoknak, amelyek tegnap kezdődtek Szolnokon, az MSZMP me­gyei bizottságának oktatási igazgatóságán. A nyitó ple­náris ülésén az ország minden részéből meghívott orvosok, higiénikusok előtt Hutás Im­re, egészségügyi miniszterhe­lyettes tartott bevezető elő­adást, „Preventív szemlélet a modern orvostudományban” címmel. Kiemelte: világunk­A kötet hosszabb-rövidebb idősorok segítségével ad át­tekintést a belkereskedelmet jellemző főbb mutatókról. Tájékoztat a belkereskedelmi vállalatok, szövetkezetek lét­szám- és béradatairól, az állóeszköz-állomány alakulá­sáról, a gazdálkodásról és a létrehozott tiszta jövedelem­ről. Részletesen közli a nagy­ban számos biológiai, vegyi ártalom veszélyezteti az ember egészségét, ezért hat­ványozottan fontos feladat az orvosok megelőző munkája, a higiéniás feladatok magas szintű ellátása. Hazánkban e téren széles körű a tudomá­nyos munka, a magyar higié­nikusok társaságának kere­tében szervezetten és inten­zíven foglalkoznak a környe­zeti ártalmak megelőzésével, az egyes betegségek okainak felderítésével. A tanácskozás szekciókban folytatta munkáját. Többek és kiskereskedelmi forgalom mutatószámait szektorok, vevők, fizetési módok, áru- főcsoportok és települések szerinti bontásban. Külön foglalkozik az im­portált termékek értékesíté­sével, a hitelben árusított termékek forgalmával, és a belkereskedelmi akciókkal, valamint az árukészletek alakulásával időszakonként között a közegészségügyi és járványügyi hálózat szere­pével, a növényi eredetű élel­miszerek mikroflórájával, a salmonellavizsgálatok ered­ményeivel, a levegőszennye­zettség és zajártalom hatá­saival foglalkoztak. Ma, a ta­nácskozás második napján a vízszennyezések és azok kör­nyezeti ártalmai, a falufej­lesztés környezetegészség­ügyi teendői, a gyermekek­kel összefüggő egészségügyi problémák kerülnek a napi­rendre. és területenként. Beszámol az üzlethálózat és az értéke­sítési formák fejlődéséről, a vállalati fejlesztési és része­sedési alapok alakulásáról. Az évkönyv fontos fejeze­te a globális és részletezett árindexeket tartalmazó rész. A kiadvány nemzetközi ösz- szehasonlító adatokkal egé­szült ki. Diákok találkozója Gyulán Az elmúlt hét végén Gyulán két iskolai találkozó is volt. Először a helyi szakmunkásképző intézet­ben azok a diákok jöttek össze, akik ezelőtt 25 évvel búcsúztak az alma matertől. A diákok zö­me negyed századdal ezelőtt a Gyulai Vasipari Szövetkezet tanulója volt, és vasas szakmát ta­nult. Most osztályfőnökük, Kövesi Ferenc és mesterük, a vasipari szövetkezet volt elnöke, Sza­bó Mihály társaságában elevenítették fel a ne­gyed századdal ezelőtti eseményeket Harminc évvel ezelőtt a gyulai Erkel Ferenc Gim­náziumban végzett a 4. A. A találkozóra eljött volt osztályfőnökük, Sziráki László, és tanáraik közül Domokos György és Kovács István. A vég­zettek közül már öten meghaltak, a többiek, négy kivételével, valamennyien eljöttek Gyulára, hogy kezet szoríthassanak, hogy beszélgessenek egymás­sal. Pedig többeknek közülük jó messziről kellett utaznia. Volt, aki Brazzaville Kongóból érkezett, volt aki Zürichből jött. És persze ilyenkor nem hiányzott a képünkön is látható csoportképké- szltés Fotó: Béla Ottó Belkereskedelmi évkönyv, 1982

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom