Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-23 / 198. szám
NÉPÚJSÁG 1983. augusztus 23., kedd n tsz-ek a településekért Hazánk településeinek fejlődése során a falu fokozatosan vesztette el népességmegtartó képességét, hátránya a várossal szemben halmozódott. Századunk közepén új népvándorlás zajlott le, amikor is a falusiak menete megindult a városok, a kisvárosiaké a nagyvárosok felé. Uj eljárás a cukorrépa szállítására Tíz üzem jelentkezett 54 tonna felesleggel Szénát kínálnak az állattartóknak Az aszályos időszakra és a szárazság kártételeire tekintettel igen nagy jelentősége van annak, hogy a tneg- termett takarmányfeleslegek minél hamarabb oda kerüljenek, ahol most különösen nagy szükség van rájuk. Ebből kiindulva a termelőszövetkezetek megyei szövetsége kezdeményezte a szénapiac megteremtését és élénkítését. Felhívására jelentkeztek azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek jelentős mennyiségű lucerna- vagy gyepszénát tudnak átadni saját szükségleteiken felül partnergazdaságaiknak. A jelentkezések nyomán született összesítésből kiderült, hogy tíz mezőgazdasági üzemünk — a kötegyáni Petőfi Tsz, a lökösházi Haladás, az eleki Lenin, a ke- vermesi Lenin, a köröstarcsai Petőfi, a körösújfalui Rákóczi, a zsadányi Magyar—Lengyel, a biharugrai Felszabadult Föld, a dobozi Petőfi és a geszti Egyetértés Tsz — együttesen 54 tonna lucerna- és gyepszénát kínál az állattartó nagy- és kisüzemeknek. V ~ KÉP II „Kék könyv”, az időjárás és a 83-as búza A kisebb helységek történetileg felhalmozódott hátrányának megszüntetését célozva 1971-ben a kormányzat kialakította a terület- és településfejlesztési jogszabályba foglalt tervet. A dokumentum az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció (OTK) nevet kapta, s ez az első, kormány- szinten elfogadott, átfogó magyar urbanizációspolitikai keret. A településpolitikát kifejező keretjogszabály segíti az urbanizációt, hiszen célkitűzésének előterében a városhálózat bővítése, erősítése áll —, de nem segíti a települések többségének fejlődését. A jogszabály létét ugyanis egyes településkategóriák (a kisebb helységek) ellen fordította a gyakorlat. Az OTK csak a települések 37,5 százalékát rangsorolta a fejlesztés szempontjából, és csakis e települések esetében rendelkezett a fejlesztés anyagi bázisáról. Ezen belül a helységek 33,4 százalékát a megyék gondjaira bízta, míg az apró- és kis falvak ügyében — amelyek döntő többsége Baranyában, Zalában, Veszprémben, Vasban, Somogybán, valamint Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye csereháti tájkörzetében helyezkedik el — semmiféle fejlesztési terv nem készült. Az a tény, hogy a települések mintegy 63 százalékát kitevő falvak fejlesztése, nem szerepelt az országos koncepcióban, egyre erősödő országos kritikába torkollt. Eközben a helyben levő egyetlen potenciális tényező, a mezőgazdasági termelő- szövetkezet vállalta az adott helység eltartó és megtartó erejének alakításával összefüggő aprómunkát. Vállalták a szerepet azért is, mert az aprófalvak elnéptelenedése Megérkeztek az első szőlőszállítmányok, munkához láttak az óriásgépek, megkezdték a legkorábban érő fajták feldolgozását a Móri Állami Gazdaság borkombinátjában. Elsőként a szomszédos csákberényi termelő- szövetkezetből, valamint az Alagi Állami Gazdaságból munkaerőhelyzetüket is érintette, az irányzat megváltoztatása gazdasági érdekük volt. A termelőszövetkezeteknek a kisebb településeket szolgáló tevékenysége igen sokrétű. Bár a gépesítés eredményeképpen összességében csökkent a tsz-beli aktív keresők száma, de vannak helyek, ahol a nyolcvanas évek elején is a helyi munkabíró népesség 90 százaléka a tsz-ben talál munkát. Mint termelő üzemek, a tsz-ek gyarapítják a helyi tanácsok anyagi bázisát. Városi és községi hozzájárulás címén a zárszámadásban kimutatott bruttó jövedelem 1 százalékát utalják át a központilag gyűjtött pénzalapba, amelynek fele a szakkormányzat és a megyei tanács döntésétől függő megosztásban kerül visz- sza a helységekbe. A tanácsok támogatásának további módja a beruházási célú fejlesztési alap átadása, olyan infrastrukturális (közlekedési, kereskedelmi, egészség- ügyi, szociális, kulturális, ifjúságpolitikai, közművelődési, sport) létesítmények létrehozására és fenntartására, amelynek használatában a tsz-tagokkal együtt a helység valamennyi lakója részt vesz. Az alapátadás gyakorlatát az ipari üzemek is folytatják, de az ország számos tájkörzetében a tsz a helyi tanácsok egyedüli ilyen támogatója. A segítés másik köre még sokrétűbb, és még gazdagabb, noha jóval rejtettebb. Az adott helységekben folytonosan felmerülő napi feladatok megoldásában való részvételről van szó. A háttér nélküli, vagy eleve pénzszűkében kezdett létesítérkezett szőlő ad munkát a szakembereknek, de a héten várhatóan már a gazdaság saját termése is a présekbe kerül. A legkorábbi fajták feldolgozásának befejezése után nem áll le az üzem, ugyanis a szokottnál két-há- rom héttel hamarabb érnek be a kései szőlők is a borménytelepítés, egyesületiélet- szervezés és -működtetés támogatása írható ide általában, de a konkrét valóság rendkívül színes. A vaskúti Bácska Tsz évenként 25-25 ezer forinttal támogatja a bajai Frankel Leó német nyelvű gimnáziumot, a bajai II. Rákóczi Ferenc, valamint a vaskúti általános iskolát, nem számítva más apróbb, ugyancsak az iskoláknak nyújtott támogatást. A pé- lyi Tiszamente Tsz a tagközségben, Tarnaszentmiklóson épített nagy kapacitású napközi otthonos konyha létrehozásával két községben oldotta meg a közétkeztetést. A Hajdú-Bihar megyei Űj- létán az Új Élet Tsz egymillió-kétszázezer forintért az egész község lakosságának szolgálatában álló klubházat épített. A Zala megyei Petrivente kisközség ivóvíz- ellátása nem oldódott mega Mura menti régió helységeinek állami pénzforrásra támaszkodó murai vízmű építésekor. Emiatt a lakossága falugyűlésen elégedetlenségének adott hangot. A megoldás: a termelőszövetkezetben fúrt mély kútra kapcsolták rá a lakossági vízvezetéket. Az egyes települések fejlesztését segíti továbbá a helyi dolgozóknak nyújtott lakásépítési támogatás, a szolgáltatások helyi variánsainak, az alapellátást biztosító üzlethálózatnak kialakítása a periférián és a tanyavilágban. Sok helység, vagy településkörzet köszönheti a villanyt, a telefon-ösz- szeköttetést, a pormentes utat és a jó ivóvizet annak, hogy a tsz megteremtette termelése nélkülözhetétlen infrafeltételét. ,A termelőszövetkezetek ilyenfajta tevékenysége ma nemcsak figyelemre, de legalizálásra, elismerésre és támogatásra is méltó. Dr. Virágh Ferenc vidéken, így szeptember első felében már teljes lesz a nagyüzem a borkombinátban. Az idén előreláthatóan 8-10 ezer tonna szőlőt dolgoznak fel Móron, a borvidék központjában. Nemcsak a gazdaság saját terméséből préselnek mustot, hanem a környékbeli termelőszövetkezetektől, szakcsoportoktól is átveszik a termést. A cukorrépa-termelők költségeit csökkenti az a répaszállítási eljárás, amelyet a MÉM műszaki intézete fejlesztett ki; a megoldás különösen jó szolgálatot tesz az idei aszályos évben, amikor a szikkadt talajból kiemelt termés további kezelése, fuvarozása amúgy is gondos, körültekintő munkát kíván. Tavaly a gyárak a répa szennyezettsége miatt — a többletkezelés költségeinek ellensúlyozására — jelentős összegeket vontak le a termelők illetményéből. Az idén a kedvezőtlenebb hozamok miatt még jobban érintené a gazdálkodókat ez a levonás, amely akár tíz százalék is lehet. A kutatók eljárása ezen kívül az üzemanyagköltség egy részének megtakarítását is lehetővé teszi. Az intézet szakemberei a jól bevált MTZ—80-as traktorra szerelték fel a felszedőtisztító szerkezetet, valamint a rakodóberendezést a hozzá tartozó alvázzal együtt. A magajáró gép az előzetesen betakarított és a földek szélén prizmákba rakott cukorrépát megtisztítja a földtől és más szennyeződésektől, és a szállítójárműre rakja. A szerkezet tisztító hatása 50-60 százalékos — ami jó eredménynek számít —, a tisztítási veszteség pedig alig haladja meg a 2 százalékot, ami szintén kedvező érték. A gép viszonylag nagy rakodási teljesítménye és jó tisztító hatása következtében a szállítás munkaerő-szükséglete hozzávetőleg harmadával csökken. A hagyományos rakodógépekre alapozott kétfázisú szállítási eljáráshoz képest az új módszerrel 100 hektáronként 23 ezer 500 forint üzemeltetési költséget takaríthatnak meg a gazdálkodók. A gép tisztító hatásának köszönhetik, hogy kevesebb anyagot kell ,szál- lítaniok, ez üzemanyag-költségmegtakarítást jelent, 100 hektáron csaknem 4 ezer forintot. A gép mindent egybevetve 22-23 százalékkal csökkenti a szállítási kiadásokat, ami azért is lényeges, mert a termelők a nagy őszi munkacsúcsban általában bérteherautókat használnak, és ezekre jelentős kiadásaik vannak. Az új módszert a MÉM műszaki intézete széles körben ismertette, és segíti a szállítási technológia átvételét is. A „Kék könyv” a tápanyagutánpótlási irányelveket és a műtrágyaigény üzemi számítási módszerét írja le. Segít az okszerű műtrágyamennyiségek meghatározásában és a megfelelő műtrágyafajták kiválasztásában. E javaslat segítségével az egyes táblák vizsgált táp- anyágszintjeire alapozva az adott növény betervezett termésátlagához szükséges műtrágyamennyiségek határozhatok meg. A vizsgált tápanyagszinttől függően egy- egy búzatábla műtrágyaigénye szélsőségesen eltérhet egymástól. Pl. 100 kg ha-tól 500 kg/'ha NPK vegyes hatóanyag-mennyiségig. Nem mindegy tehát, hogy az üzemi műtrágyakészletet hogyan osztjuk szét. Ebből kiindulva végzett széles körű tájékozódást 1982 nyarán a mezőkovácsházi NEB. A tájékozódás eredményéről 1982 szeptemberében olvashattunk cikket a Népújságban,, „Kék könyv a hiábavalóságnak” címmel. Most az 1983-as búzák betakarítása után úgy tűnik, hogy az említett NEB-tájé- kozódás nem volt hiábavaló. A hét érintett üzem közül öt minden korábbinál jobb termést ért el. Ezek: Nagybán- hegyes, Zalka Tsz, Magyar- bánhegyes, Egyetértés Tsz, Battonya, Május 1. % Tsz, Dombiratos, Béke Tsz, Med- gyesegyháza, Haladás Tsz. A mezőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz 6,65 t/ha búza átlagtermése 20 kg/ha-ral maradt el a korábbi legjobbtól, ugyanis itt már a korábbi legjobb is a „Kék könyv” szerint volt. Csupán Végegyházán nem sikerült a korábbi legjobbat megközelíteni. Az 1983-as meleg és csapadékszegény időjárás me- gyeszerte éreztette hatását. A növények — köztük a búza táplálásának okszerűbbé válása jobb vízhasznosulást is lehetővé tett. A növények termésátlagát nagyon sok tényező alakítja, melyek közül az okszerűbbé vált tápanyagutánpótlás csak az egyik. Pontosabban fogalmazva az egyik olyan tényező, melyet a szakember képes alakítani. Az okszerűbb tápanyagutánpótlás megvalósítása a kereskedelmi szervek, az AGROKER és a TSZ-KER munkájának és lehetőségeinek is függvénye. A NEB-tá- jékozódás által feltárt problémákat mind az. üzemek, mind a kereskedelmi szervek ■felelősségteljesen értékelték. Tény, hogy a tápanyag- utánpótlás tervszerűbb lett, a „Kék könyv”-höz jobban közelít, és tény, hogy a mezőkovácsházi járás 1983. évi búzatermése akár a termésátlagot, akár az összes meny- nyiséget illetően megnyugtató. Az 1982. évi NEB-tájéko- zódás összegzése, probléma- felvetése e témában 'kemény kritika volt. A helyi szakembereket illetően pedig kollektív önkritika, hiszen a járáson belül szinte minden üzem 1-1 szakembere részt vett felmérésben vagy mint ellenőr, vagy mint ellenőrzött személy. Ormándlaky Gyula, népi ellenőr Megkezdődött a szőlőfeldolgozás Iparunk jelene és jövője (1.) Hz iparilag fejlett 32 ország között Kivel cserélne szívesebben. bárki is? Aki családi házának alapjait ássa éppen vagy aki már évek óta a saját tágas otthonában lakik, csak hol a tetőt, ffol a kerítést kell javítania, hol meg — mert szaporodik a család — az egyik szobát kell megfeleznie? Aligha az az irigylésre érdemes, aki még csak az alapok építésénél tart. Hazánk iparát is így érdemes mérlegre teifni: először azt nézni, ami van, hogy azzal elégedettek lehetünk-e, vittük-e már valamire; s csak azután nézni, mi a gond, mi szorul javításra, átalakításra. Tévedés, hogy a gond mindig egyforma lenne, hogy úgy nyomja a vállat s kisebb, mint a nagyobb baj. Az agrárius, ütőképes ipar nélküli Magyarországon például a megélhetési gondok sokszorosan felülmúlták a mai jövedelmi nehézségeket. A megélhetési gondokat persze, akkor tetézte az elosztási modell: a magántulajdonosi társadalmi beren- dezkedettség. De az elosztani való is kevés volt, a szűk iparral bíró gazdaság évről évre a mai nemzeti jövedelemnek csak a töredékét állította elő, nagyjából a jelenlegi egy hetedét. 1938-ban a nemzeti jövedelem mai árakon és forintban számolva mintegy százmilliárdot tett ki. fl fejlődés motorja Egy ipar nélküli, főleg mezőgazdaságra építő ország jövedelemtermelő képessége ráadásul jelentősen ingadozik: az időjárás szeszélyeit mé^ a korszerű agrotechnika es agrokémia sem képes kiküszöbölni. Egy ipari ország, ahol a nemzeti jövedelem nagyobb hányadát, de legalább a felét az ipar termeli meg, még ha az adott ország az alapvető ipari nyersanyagoknak szűkében van is (mint Magyarország 1983-ban), rugalmasságban, manőverezési képességben és gazdasági függetlenségben lényegesen felülmúlja az agrárius országokat. Az ipar a sokoldalú társadalmi fejlődés motorja, az életszínvonal fő forrása. Az utóbbi lassan 4 évtizedben Magyarország nagy utat járt be. Hazánk ez idő alatt többet gyarapodott, mint a megelőző másfél száz évben. Megszűnt a munka- nélküliség, a létbizonytalanság; az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem csaknem a hatszorosára emelkedett, a közép- és felsőfokú iskolát végzettek aránya — a szakmunkásképzővel együtt — az összlakosságon belül több mint a hatszorosára nőtt. E fejlődés motorja, megalapozója az ipar volt, pontosabban az ipari potenciál gyors ütemű növekedése. A városok és falvak közötti különbségek jelentős mérséklése is, nem kis részben az ipari fejlődésnek tulajdonítható, nem szólva arról, hogy több tucat település eleve az odaköltözött vagy az ott megalapozott iparnak köszönheti városi rangját. Az ipari növekedés adatai a KözponU Bizottság legutóbbi ülése óta ismertek. Az ipari termelés — az építő- és élelmiszeripar nélkül — 1950-től a kilencszeresére nőtt. Az élelmiszer- és építőiparral együtt a nemzeti jövedelemnek több mint 50 százalékát adja. Jelenleg csaknem két és félszer több embernek nyújt biztos megélhetést, mint 32 évvel ezelőtt. flz első helyen autóbuszból Rendkívül nehéz minden szempontból, matematikai pontossággal összevetni az egyes országok iparának egymáshoz való viszonyát. Mutatósorok vizsgálata szükséges ahhoz, hogy többé-kevés- bé elhelyezzük egy ország teljesítményét a nemzetközi rangsorban. Hazánk iparának a mutatói az iparilag fejlett 30—32 ország rangsorában legalább a középszakaszban, de mindenképpen az első két tucatban helyezkednek el. Leggyengébb mutatóink közé az ipari termelékenység szintje, valamint az egységnyi termeléshez felhasznált anyag- és energiaszükséglet adata tartozik, bár mindkét mutató az utóbbi 2-3 évben figyelemre méltó javulásnak indult. A jelzőszámok nagy részénél viszont — mindenekelőtt a főbb ipari gyártmányok egy lakosra számított termelési arányszámaiban a világranglista 10—15. helyén állunk. De az egy lakosra jutó autóbusz-termelésben az első helyet foglaljuk, el, a televíziógyártásban a 7—8., a bauxittermelésben a 6—7., a műtrágyagyártásban a 8—9. helyet. Ráadásul az autóbuszgyártás első helye nem csak mennyiségi jelző. Hiszen az autóbuszipar végtermékében — általában a. gépkocsi gyár- " tásban — több más ágazat .— kohászat, gumi- és üvegipar, szerszám- és szerszámgépipar, elektromos alkatrészipar stb. — eredményei összegeződnek. Ez a helyzet a hazai autóbuszgyártás esetében is. Nem véletlen, hogy mind az Ikarus, mind a Rába ma már a legismertebb magyar gyárak közé tartoznak. Huszonöt évvel ezelőtt a Renault, a Volvo, a Mercedes még sem kooperációs partnerként, Sem versenytársként nem számolt e magyar gyárakkal. Világszerte ismert magyar vállalatok Számos más magyar gyár nevét említhetnénk — Medicor, Taurus, # SZIM, MŰFÉM, Forgácsolószerszámipari Vállalat, Borsodi Vegyi Kombinát stb. — amelyek ugyancsak az utóbbi 20—25 évben váltak ismertté külföldön is, csatlakozva a régebb óta ismertek — Tungsram, Chinoin, Csepel, Orion, Elzett, BHG stb,- köréhez. A ’70-es évek második felében ránk tört gondok — cserearányromlás, dekonjunktúra a tőkés piacokon, az ezek nyomán sürgetőbbé vált termék- és technológia- váltás, a versenyképesség javításának feladata — óhatatlanul a háttérbe szorították annak tudatát, hogy e feladatok végtére is egy nagy teljesítőképességű, nem az út elején álló, s egy már nem kevés eredményt felmutató ipar számára fogalmazódtak meg. Gerencsér Ferenc (Folytatjuk) »
