Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-18 / 195. szám

^ 1983. augusztus 18., csütörtök «*. | nr ra r |---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 EJ a j2 I 223 Reklám és kultúra Mesélik, hogy élt hajdan Békéscsabán egy üveges- mester, aki ha egy kicsit fel­öntött a garatra, betörte a házak ablakait. Köveket ha­jigáit az üvegekre, s a csö­römpölésre kitódult tulajdo­nosokkal közölte, hogy in­gyen helyrehozza a kárt, csak .mindig vele dolgoztas­sanak. — Manapság az ilyenfajta reklám aligha lenne hatásos, de néha nekünk se árt egy kis leleményesség — mondja Baráth László, a Magyar Hirdető Békés megyei köz­pontjának vezetője. — A reklámpiacon is nagy a kon­kurencia, egyáltalán nem vagyunk monopolhelyzetben. Aki állni akarja a versenyt, nagyon sokfelé kell figyel­nie. Tudni kell, hogy a vál­lalatok milyen terméket ké­szítenek, ismerni a piaci igé­nyeket, segíteni a gazdasági vérkeringést, és közben arra is ügyelni, hogy a reklámok kulturáltak legyenek, szol­gálják a közízlés formálását. Szeretnénk, ha grafikai meg­jelenítésben is tetszetős emb­lémákat, címkéket, prospek­tusokat terjeszthetnénk, ezért igyekszünk bevonni a közös munkába a megyében élő képzőművészeket, alkalma­zott grafikusokat. — Baráti beszélgetéseken az alkotóművészek inkább panaszkodni szoktak a gyér lehetőségekre. Milyen a hir­dető kapcsolata velük? — Ha sportnyelven fogal­maznék, azt mondanám, „volt jobb”. Bár, tudomá­som szerint a legtöbb me­gyében még ennyire sem foglalkoztatják a-helyi erő­ket. Két évvel ezelőtt éppen a reklámtevékenység során végzett munkámért kaptam a Szocialista Kultúráért ki­tüntetést. A főiskolát vég­zett alkotók közül mindig szívesen látjuk Szereda Ilo­na, Kállai Júlia, valamint Zahorán Mária munkáit, és persze mindenkit, aki vállal­ja a reklámgrafika különle­ges követelményeit. Sértődés nélkül. Megesik ugyanis, hogy mi megbízunk valakit valamely munka elkészítésé­vel — mások féltékenyked- nek, miért éppen ő kapja a feladatot — elkészül a terv, ám a nyomda, vagy a papír­gyár a saját igényeihez iga­zítva módosítja a munkát. Kész a harag, és persze ránk mérgesek a művészek. — Van valami zsűri, amely elbírálja a terveket? — Házon belül minden al­kotást lezsürizünk. Ám, aki a Képzőművészeti Alap tag­ja, annak a munkáit nem bí­rálhatjuk felül. Schweiz András, a Kner Nyomda ter­vező grafikusa például ki­mondottan „jól jár” azért, mert még nem alaptag, s így házi zsűrizés után is gyakrabban foglalkoztatni tudjuk. Vannak olyan meg­bízások is. amelybe nekünk, itt a megyében nincs is be­leszólásunk. A közeljövőben például reklámfestett autó­buszok közlekednek majd városainkban, ám hogy ki végezze el a festést, azt köz­pontilag határozzák meg. Máskor a vállalatok kérik, hogy ezt vagy azt az embert foglalkoztassuk, néha a sa­ját „jól rajzoló” dolgozóik­kal próbálkoznak. Ha a ter­vek megütik az esztétikai mércét, alkalmazkodnunk kell. A piac az piac, s a törvényei nem mindig idil­likusak. Évente több mint 20 millió forintot forgalmazunk reklámtevékenységből, s bi­zony ezt az összeget nem könnyű „megtermelni". Öröm tehát, ha értő, megér­tő partnerre találunk me­gyénk képzőművész társa­dalmának tagjai közt. A. T. Hazatért a Balassi franciaországi turnéjáról Évente rendezik meg Fran­ciaországban a_ bayonne-i fesztivált. Augusztus 3— 8. között immár másodízben vesz részt e nagy folklórta­lálkozón a békéscsabai Ba­lassi néptáncegyüttes. A rendezvényen többek kö­zött a kanadai, a spanyol, a hawai, a marokkói, a nepáli, a paraguayi, a lengyel, a portugál és a skót népi ha­gyományokból — összesen 17 náció vett részt a fesztivá­lon — kaphatott' ízelítőt az érdeklődők népes tábora. Az utcaképet napokig a menettáncosok tarka forga­taga tette hangulatossá, szí­nessé. A csabai táncosok el­ső fesztiválfellépése 6-án a helyi sportcsarnokban volt. Két vidéki előadást is tar­tottak. Hossegorban a sport- csarnok, Soustonsban pedig egy aréna volt a fellépés színhelye. Az előadások ér­dekessége volt, hogy éjsza­ka fél egy, egy óra körül ke­rültek csak színpadra a csa­baiak, hiszen mindig ők ad­ták elő a műsorok zárószá­mait. A sikert a telt házak és a vastapsok mellett az bizonyítja, hogy jövőre egy kanadai világfesztiválra kap­tak meghívást a Balassi együttes tagjai. Hazafelé Zrenjanint is érintették, ahol az ifjúsági házban telt ház előtt mutatkoztak be, nagy sikerrel A Kirov Balett vendégszereplése Szegeden Giselle és balettgála A szovjet balettművészet nagykövetei már jó néhány­szor bizonyították hazánkban kivételes képességüket, isko­lázottságukat, fantasztikus felkészültségüket. A Szegedi Szabadtéri Játékok negyed- százada alatt missziót töl­töttek be: tízezres tömegek­kel ismertették és szerettet­ték meg a balett műfaját. A moszkvai, rigai, kijevi, no- voszibirszki, minszki és per­mi táncosok után most a legrégebbi és legdicsőbb ha­gyományokkal rendelkező társulat, a Lenin-renddel és az Októberi Forradalom Ér­demrenddel kitüntetett Le- ningrádi Állami Akadémia Kirov Opera- és Balettszín­ház tánctagozata látogat el a szegedi deszkákra. Éppen abban az esztendőben, ami­kor alapításának 200. évfor­dulóját ünnepelték és Adam: Giselle-jével, mely talán leg­hűségesebben őrzi hosszú év­tizedek óta felvállalt törek­véseik lényegét, a hagyo­mányápolás és a korszerű előadás szintézisét. II. Katalin cárnő rendele­tére 1783-ban alapittatott ál­landó opera- és balettszín­ház Pétervárott, ennek a társulatnak olyan iskolate­remtő mesterei voltak, mint J. Perrot, A. Sain-Leon és mindenekelőtt Máriusz Peti- pa. Nyíltan és büszkén hir­detik és vállalják, hogy együttesük a klasszikus orosz hagyományok leghívebb őr­zője és legkövetkezetesebb továbbfejlesztője. A Giselle iskolapéldája a romantika táncművészeté­nek. A 19. század balettmű­faja óriási fordulatot vett — eposzi istenek helyett pa- rasztlányok és szerelmes her­cegek, jótékony tündérek és fantasztikus lények, fénylő paloták helyett titkokat rej­tő erdők és holdfényes völ­gyek, merev jelmezek után reppenő tüllszoknyák vették át a prímszerepet. Ez az új előadásmód új tánctechnikát követelt, ekkor teremtődtek meg a klasszikus balett alap­elemei, mint például a spicc­technika, Adolphe Adam (1803—1856) 53 könnyű faj­súlyú opera szerény képessé­gű szerzőjének neve mégis fennmaradt az idő szigorú rostáján — éspedig nem mással, mint a Giselle han­gulatos, invenciózus, precíz programzenéjével. A libret- tistának. T. Gautiernek is sikert hozott az 1841-es pá­rizsi ősbemutató — ünnepelt balettszövegíró lett az esz­téta és kritikus. Egyetlen esztendőt sem kellett várni, s Pétervárott is színre ke­rült a parasztlány és az ál­ruhás gróf reménytelen sze­relmének romantikus törté­nete. A maradandó érvényű koreográfián éppúgy ott­hagyta ujjlenyomatát Jean Caralli, John Perrot, mint az utóbbi tanítványa, az egyik legjelesebb táncművész, Ma­rius Petipa. Valahányan ré­szesei annak, hogy a Giselle a mai modern színpadoknak is keresett, szeretett és nép­szerű darabja. Realitás és álom, valóság és fantázia kettős szerepén zajlik a Giselle cselekmé­nye. A régi parasztfiú közös­ségben, aratóünnepélynek sokadalmában, erdei vadá­szaton egyrészt, temetői ár­nyak, holdfényes kísértet­járta éjszakában másrészt. Tézis és antitézis harcából mégis a szerelem legyőzhe­tetlen erejének hangjait vél­jük kihallani. Romantika — micsoda ós­di kifejezés, minő túlhala­dott érzésvilág, mily idege­nül csengő tartalom! A sze­gedi fellépéseken micsoda íz­lés, visszafogottság, tartal­mas érzelem, emberi mély­ség: a romantika újbóli, ki tudja hányadik diadala. Le- hántották a romantika min­den túlkapását, a szirupot, az érzelgősségét, a lihegést, a mesterségesen fölszított megnyilvánulásokat. S a fel­szín alatt föltárulkozott a mély, a mesteri jellemek ka­rakteres rajzolata, a ponto­san kidolgozott szituációk egymáshoz kapcsolt láncsora, a hajlékony és keresetlenül egyszerű táncok pompája, az érzelmesen szép, őszinte líra, a mértéktartó és mégis plasztikus táncok míves raj­za, a kimunkált dramaturgia. A Dóm tér sajátos adottsá­gaihoz készült a díszlet — Igor Ivanov munkája. A le­hető legegyszerűbb módon elhelyez néhány díszletele­met, s megteremti környezet és mű, tér és tánc ritkán látható nagyszerű szintézisét. A Szegedi szimfonikus zene­kar — néhány leningrádi művésszel megerősítve — Viktor Fedotov karmesteri pálcája nyomán alázattal, őszinte lelkesedéssel és ki­hallható precizitással tolmá­csolta a balett színes, ka­rakterekben gazdag zenéjét. A balettkarok mindig is kü­lönleges élményekkel aján­dékozzák meg a nézőket, vonzereik épp a táncosok precíz együttmunkálkodása, szinte hihetetlen érzékeny­sége. Az est fénypontjai a szólisták voltak. Szinte kifa­kulnak a jelzők: tökéletes, technikai biztonság, iskolá­zottság, mély emberi átélés, zene és tánc harmonikus egy­sége. Az, hogy anyanyelvi- fokon ismerik és interpretál­ják a klasszikus orosz balett minden elemét, ismét nem mond eleget. Talán ha úgy fogalmazunk, hogy költői fo­kon tolmácsolják Giselle tör­ténetét, közelebb járunk az igazsághoz. Minden szólista elkápráztatta a közönséget, de különösen a kettős sze­reposztás főszereplőinek, a Giselle-t táncoló Irina Kol- pakovának és Galina Mezen- cevának, valamint az Albert­ként föllépő Szergej Berezs- nojnak és Konsztantyin Zak- linszkijnek voltak olyan pil­lanatai, amelyeket sohasem felednek azok, akik látták a szegedi bemutatót. A koncertműsor a szépség diadala volt. A Chopiniana, a Párizsi Notre Dame rész­lete, A hattyúk halála és a Paquita divertimentója el­kápráztatta a közönséget. T. L. HANGSZÓRÓ Színész vagyok, énekelek „A színészi pálya sok vo­nása azonos a másik előadó­művészetével, a muzsikusé­val. A szakma számos csín- ja-bínja — ha átvitt érte­lemben is — rokon lehet mindkét mesterségben... A most induló sorozat színészei munkájukról, pályájukról és a zenével való kapcsolatuk­ról szólnak” — olvashattuk a Rádióújságban a hétfő es­te sugárzott Színész vagyok, énekelek című műsor aján­lását. Ezek után bizonyára sokan kedvet kaptunk be­kapcsolni 21.17-kor a rádiót. Már csak azért is, mert e sorok fölött azt is láthattuk, hogy e zenés beszélgetés fő­szereplője ezúttal Sztankay István lesz, akinek megnye­rő egyénisége máris fél si­ker lehet a premierhez. Szögezzük le gyorsan: nem csalódtunk! Sztankay való­ban azt nyújtotta, amit vár­tunk tőle. Meghitt, őszinte beszélgetést, vagy inkább vallomást, s egy csipetnyit művészetéből, mesteri san­zontolmácsolásából, amely különös hangulatot .terem­tett e beszélgetés egészében. Sok buktatója lehetett vol­na a Nemes András vezette műsornak. Az egyik az. hogy az adott témakörbe — már­mint a zene, s az előadómű­vészet kapcsolatába — bele­erőltetnek nem oda illő gon­dolatokat, netán erősen sán­tító hasonlatokat is. A má­sik, hogy a műsorvezető erő­sen provokatív kérdéseket tesz fel a nemes cél érdekében: bizonyítani a kapcsolat léte­zését. A harmadik veszély, ennek ellentéte, a gondola­tok elkalandozása, céltalan­sága ... De ne folytassuk e felsorolást, hiszen a buktató­kat ügyesen kikerülte a mű­sorvezető és beszélgetőpart­nere. Meggyőztek minket ar­ról, hogy a zene szeretete valóban segítheti a színészi munkát, sőt arról is, hogy a színész hangjával ugyanúgy dolgozik, ahogy a muzsikus a hangszerével. Megtudtuk, hogy még egy prózai darab hangulatára is könnyebb rá­érezni. ha a zenei aláfestést jól választották meg. Néha halk zenét játszottak Sztan­kay hangja alá, s máris meghittebb, hangulatosabb lett még a — sok ezer ember előtt elhangzott — magánbe­szélgetés is. E kérdéskörben emlékek, apró epizódok is előkerültek a gondolatok meg-meginduló sodrából. Színesítették a mű­sort, betekintést engedtek a kívülállónak mindig izgal­mas kulisszatitkokba, egyszó­val : kellemes, jó hétfő esti szórakozást nyújtotta^. Vár­juk hát a sorozat mielőbbi folytatását! N. Á. Mai műsor KOSSUTH RÄDIÖ 8.20: Mai kulturális programok. 8.25: Verbunkosok, nóták. 9.03: Schubert: A négy évig tar­tó őrség. 9.44: Cica-talány. 10.05—10.42: Gyermekeknek. 10.42: Menner-indulók. 10.53: Sebestyén János csem­balózik. 11.24: Régen találkoztunk. 11.39: Széchenyi István naplójából, (ism.) 12.30: Ki nyer ma? 12.40: Reklám. 12.45: Sarbu Aladár: Töredék. 12.55: A vezénylőpálca mágu­sai. X/9. rész. 13.54: Angol madrigálok. 14.20: A Weiner-vonósnégyes ját­szik. 15.05: Kardos László 85 éves. 15.45: Daloló, muzsikáló tájak: Somogy. 16.19: Délutáni Rádiószínház: Mindenkit meghallgatok. 16.58: Hallgatóink figyelmébe! 17.05: Külpolitikai könyvespolc. 17.20: Ferenczy Györgyre emlé­kezünk. 18.05: Frederica von Stade és Michel Dens operettfelvé­teleiből. 18.15: Hol volt, hol nem volt. . . 18.25: Mai könyvajánlatunk. 18.28: Hallgatóink figyelmébe! 19.15: Közvetítés a József Attila Színházból: Gázláng. 20.53: A King’s Singers és a könnyűzene. X/5. rész. 21.24: Palcsó Sándor népdalokat énekel. 21.40: Adottságok — lehetőségek. 22.20: Portrésor és interjúlánc. 22.30: Marcella Pobbe operaáriá­kat énekel. 22.50: Az álomtól a megvalósulá­sig. 23.10: Kamarazene. 0.10: Idrányi Iván táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Sanzonok. 8.20: Tíz perc külpolitika, (ism.) 8.35: Napközben. 10.00—12.30: Zenedélelőtt. 12.35: Mezők, falvak éneke. 13.00: Kapcsoljuk a pécsi körze­ti stúdiót. 13.20: Éneklő Ifjúság. 13.36: Gyermekalbum. 14.00: Válogatott perceink. 16.35: Idősebbek hullámhosszán: Dallamok, emlékek. 17.30: Segíthetünk? 18.35: Újdonságainkból: Külföl­di táncdalok. 19.15: Nóták. 19.52: Reklám. \ 19.55: Slágerlista. 20.35: A 04, 05, 07 jelenti... 21.05: Reklám. 21.10: Kabarécsütörtök. 22.20: Nosztalgiahullám: A Chiffons énekegyüttes. 23.20: Ben Franklin Párizsban. III. MŰSOR 8.57: A kiállítótermek program­jából. 9.00: A Londoni Szaxofon kvar­tett hangversenye a ludwigsburgi várjátéko­kon. 10.11: Jelenetek és közjátékok Ligeti György: La Grand Macabre című operájából. 11.05: Szimfonikus zene. 13.07: A gerolsteini nagyherceg­nő. 13.50: A Szovjet állami fúvósze­nekar játszik. 14.20: A debreceni dzsesszna­pok felvételeiből: Kőszegi Imre együttese játszik. 15.00: Népszerű olasz operákból. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: A Holland kamarakórus felvételeiből. 16.50: Pillanatkép. 16.55: Pophullám. 18.00: Szintézis. 18.30: Rádióhangversenyekről. 19.05: Moszkvai Csajkovszkij- verseny — 1982. Győzte­sek versenye. 1. rész. 20.10: Új lemezeinkből. 21.02: A magyar népköltészet hete. 21.22: A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének ének­kara Bartók-kórusmű- vekből énekel. 21.40: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÜDIÖ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. A Babé együttes énekel. 17.15: Nők negyedórája. Szer­kesztő: Váczi Szabó Már­ta. 17.30: Sanzonok női előadókkal. 17.40: Érintésvédelem. Dalocsa István jegyzete. 17.45: Ami csak a szolnoki stú­dió hullámhosszán hall­ható. Zenei ajánlóműsor. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 15.30: Hírek. 15.35: Utazz velünk Darwin nyomában, 1. rész. 16.05: Kórház a város szélén, (ism.) 17.05: Én tévedtem . . . 17.35: Képújság. 17.40: Reklám. 17.45: Magyarország—Kína röp­labdamérkőzés. 18.55: Reklám. 19.10: Tv-torna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Fizetés nélküli szabadság, 2/2. rész. 21.00: Hányas vagy? 21.30: Hírháttér. 22.20: A hét műtárgya. 22.25: Kodály Zoltán. 22.55: Tv-híradó. II. MŰSOR 20.00: Kivándorlók, bevándorlók, telepesek. 20.40: Óriáskerék, 13/5. rész. 21.00: Tv-híradó. 21.10: Álca felügyelő. 21.30: A régensherceg. 8/7. rész. 22.25: Képújság. BUKAREST 16.05: Szünidei matiné. 16.35: Fiatalok stúdiója. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.30: Ifjúsági építkezések. 20.45: Nemes hagyományok. 21.00: A valóság képei. 21.40: Ritmusok. 22.10: 5 milliárd ember. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.35: Magyar nyelvű tv-napló. 17.50: Videooldalak. 18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 18.15: A postás. 18.45: YU-rock-arckép. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Reflexek. 21.00: Reklám. 21.05: A nagy város, (ism.) 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 19.00: Fiatalok fiataloknak. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Külföldi dráma. 21.10: Reklám. 21.15: Találkozások. 21.45: Hírek. MOZI Békési Bástya: A szénbányász lánya. Békéscsabai Szabadság: 4-kor: Fényjel a hídnál, de. 10, du. 6 és 8-kor: Gyilkos. boly­gó. Békéscsabai Terv: fél 6- kor: Serdülőkor, fél 8-kor: Adj király katonát! Békéscsabai Kert: Seriff és az idegenek. Gyulai Erkel: Szerelem Mont­reálban. Gyulai Petőfi: Gya­nútlan gyakornok. Gyulai Kert: Excabur, I—II. Orosházi Béke: Feketeszakáll szelleme. Oros­házi Partizán: fél 6-kor: A be­tyárkapitány, fél 8-kor: öld meg a sogunt! szarvasi Tán­csics: A karatézó Cobra vissza­tér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom