Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-02 / 155. szám

1983. július 2., szombat SPORT SPORT SPORT Tímár Vince arany-, csapat bronzérem Tegnap befejeződött Veszp­rémben a VI. Bakony Kupa, illetve a magyar bajnoki ej­tőernyős verseny, amelyen a Tímár Vince stílusugrásban megőrizte első helyét békéscsabai sportolók ered­ményesen helytálltak. Tímár Vince, az MHSZ Békéscsa­bai Repülő- és Ejtőernyős Klubjának versenyzője meg­őrizte első helyét a stílusug­rásban, a csapat-célbaugrás- ban a csabaiak bronzérme­sek lettek, akárcsak az ösz- szetett versenyben. Eredmények. Egyéni cél­ba ugrás: 1. ölvedi János (Asbóth SE I.) 6 cm, 2. <Né- gyesi (BHG Ejtőernyős Klub) 6, 3. Mészárovics (As­bóth SE I.) 7. Stílusugrás: 1. Timár Vince (Békéscsabai Repülő- és Ejtőernyős Klub) 8.07 mp, 2. Kardos (Asbóth SE I.) 8.43, 3. Juhász (MO­LI M Repülős és Ejtőernyős Klub) 8.52. Egyéni össze­tett: 1. Mészárovics György, 2. Kardos, 3. Juhász. Csapat célba ugrás: 1. As­bóth SE II. (Antalicz, Mé­hész, Janovics, Papp) 1,02, 2. Asbóth SE I 1,87, 3. Békés­csabai REK (Bodor, Timár, Mengyán, Miklovicz) 2,07 m. Csapat összetett: 1. As­bóth SE I., 2. Asbóth SE II., 3. Békéscsabai REK. Európa-bajnokság Gyulán? Készülődés a IV. Vár Kupa modellező versenyre A közelgő IV. Vár Kupa körrepülő sebességi model­lek versenyére való felké­szülés jegyében tartottak ülést Gyulán, az MHSZ vá­rosi székházában. Máté Ist­ván, az MHSZ városi veze­tőségének titkára elmondta, hogy a szeptember 21—25. között Gyulán sorra kerülő Vár Kupa versenyt főpró­bának tekintik, ugyanis jö­vőre nemzetközivé szeretnék bővíteni a viadalt. Annál is inkább, hiszen minden támo­gatást megkapnak hozzá. Is­mert, hogy Gyulán régi ha­gyományai vannak ennek a sportágnak, amit bizonyít, hogy a különböző nemzetkö­zi versenyeken, sőt, Euró­pa- és világbajnokságokon a fürdőváros sportolói kitűnő­en szerepelnek. Tavaly a Svédországban megrendezett világbajnokságon a csapat- arany-győzelem mellett az egyéniben is gyulaiak vehet­ték át az első három helye­zettnek járó érmeket. Az idei Vár Kupa ver­senyre bizottságot alakítot­tak. A 15 tagú bizottság ve­zetője Máté István, a ver­seny fővédnöke pedig Nád­házi András, a vízművek igazgatója. Valamennyien úgy vélik, ha a nemzetközi versenyt sikerül jól megren­dezni, valamint ha elkészül a tervezett második körpá­lya, a város megpályázza az 1987-es évi körrepülő mo­dellek Európa-bajnokságának megrendezését. B. O. Palicskó Tibor az MTK-VM vezető edzője Az MTK-VM sportklub el­nöksége szerződtette Palics­kó Tibor szakedzőt, a klub egykori jeles játékosát, s teljes szakmai jogkörrel és felelősséggel megbízta a lab­darúgó-szakosztály vezető edzői teendőinek ellátásával. Palicskó Tibor több mint egy évtized után tér vissza a Hungária úti együtteshez, amelynek szakmai munkáját már irányította 1970 tavasza és 1972 júliusa között. Sportműsor SZOMBAT Vízilabda. Úttörő n/B vidék­bajnokság IV. fordulója. Békés­csaba, Árpád fürdő. A program: 12.30 Békéscsaba—HMVSE, 13.15 Szolnok—Szentes, 14.00 SZEOL AK—Tatabánya, 14.15 Békéscsa­ba—Szentes, 15.30 Szolnok—SZE­OL AK, 16.15 Békéscsaba—Tata­bánya, 17.00 HMVSE—Szentes. 17.45 Szolnok—Tatabánya. Modellezés. Körrepülő model­lek országos bajnoksága, Debre­cen, 9.00 és 14.00. Tömegsport. Tsz-dolgozók csa­patainak megyei döntője, kispá­lyás labdajátékokban, Kondoros, 8.30. VASÄRNAP Vízilabda. Ottörő II/B vidék­bajnokság IV. fordulója, Békés­csaba, Árpád fürdő. A program a következő: 8.00 HMVSE—SZE­OL AK, 8.45 Szentes—Tatabánya, 9.30 Békéscsaba—SZEOL AK, 10.15 HMVSE—Szolnok, 11.00 Szentes—SZEOL AK, 11.45 HMVSE—Tatabánya, 12.30 Békés­csaba—Szolnok. Modellezés. Körrepülő model­lek országos bajnoksága, Debre­cen, 8.00. K ét dolgot biztosan tudtak róla, még a Pesttől legtávo­labbi szurkolók is: nagyon tud focizni, ez a fontosabb, meg azt, hogy mindig történik körülötte valami. Sze­rette a kisebb-nagyobb balhékat, egy jó poénért a következ­ményeket sem sajnálta. Ilyen volt, amikor letette a vonatve­zetői vizsgát, könyvelősködött a csepeli vasgyár irodájában, nyargalt Puskás mellett, s vitázott a Barcelonában Herrc- rával. Aki éppen a közelében volt, s ő tudatni akarta min­denkivel; szerinte hogyan is állnak a dolgok... Hét évet játszott a legendás, s igazán csak egy állomást, a legfájdalmasabb, berni világbajnoki döntőt elbukó váloga­tottban. Van egy olimpiai aranymedálja, 43-szor húzta ma­gára a címeres mezt, ezalatt 17 gólt lőtt. Huszonhét éve nem járt itthon. Zoli..., Czibor úr..., Rongylábú ..., Bolond — így szól az öleléssel, kézfogással együtt járó megszólítás, ki melyiket választhatja. Találkozások Rongylábúval Új pesten, a Paksi József utcai, rokoni lakásban vá­runk rá az „újrafelfedezését” megkönnyítő könyv szerzőjé­vel, dr. Bocsák Miklós kollé­gával, aki most Pesten egye­dül tudja, hogy Zoli éppen hol mesél, merre jár. Már jönnie kéne, más is várja, például Budai Laci, akivel közön­ségtalálkozóra hivatalosak. Az utolsó pillanatban érke­zik kétautónyi haverral, csak annyi idő marad, hogy „meg­beszéljük”, na mehetünk. A kocsiban emlékeivel van el­foglalva. Hunyorít a Duna felé, ahogy a Margitsziget fáin eltört napfény megvil­lantja a vékony pólóing mö­götti hatalmas keresztet a nyakában, azt mondják so­hasem veszi le. Nem szólt senkinek A Krisztina körúton hirte­len felkapja a fejét, egy ab­lak felé mutat, kacsint, in­tim emlékekről mesél, amennyit való. „Nem furcsa, életemben először járok er­re” — dohogja maga elé a fogaskerekű környékén. Egy viccfélét kezd mesélni, de megakad. Három hét kevés, hiába, gyakran nyelni kell egy aprót. A kávéba — ki­vételesen — egy pici rumot kér, így itta sokszor a Kék Dunában is ... Az est a Zöld­fában ér véget. Majd holnap folytatjuk. — Én sohasem voltam tá­vol, legfeljebb Barcelonában volt a lakásom, a munkám. Mindig is Magyarországot te­kintettem a hazámnak, s ez­után is így lesz. Hogy mi ragadott meg leginkább, ami­kor Pest felé ért a repülő? Hm. Nagyon könnyű, s na­gyon nehéz is erre válaszol­ni. Azt az érzést, ami hatal­mába kerített, és azóta sem igen tudok szabadulni tőle, nehezen mondhatom el, bár látod, elég jól beszélek ma­gyarul. Nem hittem volna, hogy itthon ilyen nagyszerű minden. Annyit változott az élet, amilyen baráti szere­tettel körülvesznek a régi is­merősök, arról én könnyek nélkül nehezen tudok beszél­ni de tényleg. (Mézes Sándor — ezt a ne­vet mindig érdemes Cziboré mellé tennünk. Az alábbiak­ban ő is kiegészíti a pálya- rajzvázlatot, segít a magyar futball elmúlt három évtize­dének megismerésében. „Autót kértem Hegyi Gyu­lától, s inkognitóban lemen­tem a két komáromi csapat bajnokijára ’48 áprilisában. A kis Czibor azonnal meg­tetszett, kétlábas volt, kiis­merhetetlenül cselezett, még a szertelensége is megraga­dott. Nem szóltam eljövete­lemkor sem, de a bejáratnál megrökönyödve látom, hogy az Űjpest megfigyelője is ott táblából. Szerencsémre ké­sőbb kiderült, őt Tóth Miska érdekelte...’’) — Melyek voltak sorsának alakulásában a legdöntőbb állomások? — Soha senki sem tudott befolyásolni igazán. Mindig, mindenről egyedül döntöt­tem. Ez döntő az életemben. Sok mindent nem úgy akar­tam, ahogy alakult, és sok minden jó, hogy így történt. Az ember hasonlít egy fale­vélhez, amelyet az élet vi­hara felvesz, s röpíti, hol a pocsolyába, hol a fénybe. El kell fogadni a sorsot. — Most mivel telnek nap­jai? — A rólam is szóló könyv megírása idején még a heti öregfiúk meccsek jelentettek csak kapcsolatot a játékkal, de időközben szaktanácsadói feladatot vállaltam, a szerző­désem három évig szól egy Barcelonától nem messze le­vő kisváros, Sábádéi csapatá­hoz. Itt 15 edzővel tartok kap­csolatot, felelős vagyok a munkájukért és köteles va­gyok a legjobb tapasztala­taimat megosztani velük. „Zoli a csehek ellen, az Üllői úton mutatkozott be az ifiválogatottban, de talán négy meccset ha játszhatott, ment a nagyokhoz. Tehetsé­ge elvitathatatlan volt. No, ezen az Üllői úti premieren a vége előtt megsérült, ha­marabb jött le. Ahogy me­gyek utána a fürdőbe, jön kifelé csuromvizesen, markában egy cetlivel: „Holnap 11-kor a Rozma­ringban várlak, Faragó.” Mondom, mutasd csak, fi­am! Mégy te a francba, nem az MTK-ba, holnap felültet­lek a vonatra és irány Ko­márom. Egyelőre ifiváloga­tott vagy és kész. Különben jól emlékszem, akkoriban egyszer jártam Újkígyóson is, egy kiválasztó-oktató kör­úton, kedves emberek lak­nak a Viharsarokban. A CSAK-ban szereplő Czik- kelyt el is hoztam, ő Lan­tos előtt volt középhátvé­dem, többre vihette volna egy kis pesti csiszolással.”) Holnap a Rozmaringban — Ha arra kérnék, hogy itthon vállaljon munkát, meglepődne-e? — Valóban, meglepne. Gondolom, ugyanúgy, mint most a válaszom: valószínű igent mondanék, de nem ed­zői, vagy kapitányi tisztre, hanem valamiféle szakta­nácsadói szerepre. — A tehetség, mint adott­ság, mennyit jelent egy pá­lyafutás során? Mi kell ah­hoz, hogy nagyívű legyen mondjuk egy futballista pá­lyája? A Rába ETO hánya­dik lenne a spanyol bajnok­ságban? — A legtöbbet a tehetség számít, ebben teljesen biztos vagyok. Ha nincs mit csi­szolni, akkor marad a kö­zépszerűség. Aztán majdnem ilyen fontos az önfegyelem is, meg hogy az ember al­kalmazkodni tudjon a kör­nyezetéhez. Mert nem mind­egy, hogy hol, melyik or­szágban, melyik csapatnál, kik között él az mber. Évek óta nem láttam olyan jó meccset, mint a kispesti Honvéd—Győr találkozót, harcos, gyors volt a játék, s a legtöbben tudatosan, ész­szel játszották a focit. Szó­val, valahol máshol kell len­nie a bajnak, mert a maiak is jó zsugások. Ahhoz azon­ban rövid időt töltöttem itt­hon, hogy a dolgok más ol­daláról is belelássak a fut- ballba. Ami a kérdés másik felét illeti: nagyon nehéz összehasonlítást tenni. A spa­nyol csapatok ellen nehéz játszani, miként közöttük is. Más a mentalitásuk, visel­kedésük civilben, és más, amikor csapattársak. De azt hiszem, a győriek megállnák helyüket. — öríz-e békéscsabai em­léket? — Egy barátságos találko­zóra emlékszem, a váloga­tottal jártunk lent ötvenöt­ben. Családi szálak is fűz­nek Békésbe. Farkas Lajos bácsi és a szeretett nagyné- ném, Czibor Mária odavaló­si. Hálával és szeretettel gondolok rájuk. (Negyvenöttől 48-ig, majd 56-tól a következő őszig vol­tam ifikapitány. Egy fontos ember 57 tavaszán azt mond­ta: Sanyi, ha hazahozod mind a 16 gyereket Spa­nyolországból, száz évig te leszel az ifikapitány. Két gyereket, s engem is meg­környékeztek. Biztos voltam a dolgomban, bár fél év múltán már nem én voltam a kapitány. Később sok ajánlatot kaptam, a Dózsá­ban Göröcs lett volna az ed­ző, én a szervező. Már kezd­tek szépen alakulni a dol­gok, amikor Titi Kuwaitba szerződött. Azóta nincs kap­csolatom a futballal. Talán jobb is. Eleinte nagyon fájt, nem találtam a helyem, de később rájöttem, én nem tudnék olyan lojálisán bánni a gyerekekkel, mint aho­gyan ma kell. Vagy pedig engem zavartak volna el...) — A barcelonai visszaté­rés után bizonyára sokáig tart még a friss komáromi és pesti emlékek visszaidé- zése. Foglalkoztatja-e a vég­leges hazatérés gondolata? — Igen, foglalkoztat, mert a reméltnél is jobban érez­tem magam. Ha csak őt... (Nálunk a gyerekek ma mindent megkapnak. És ez így van jól. Akkoriban több tehetség volt, mert a fel- emelkedést a kevés lehető­ség között például a fut­ball biztosította. Tessék je­gyezni a neveket, valameny- nyiük útját egyengettem: Sándor, Szolnok, Brada, Pa­lotás, Kocsis, Czibor, Lantos, Faludi, Újlaki, Tóth II., Vi­rág, Mészáros, Bakó, Rábai, a későbbiek közül Rossi, aki második Czibor lehetett vol­na, Kuharszki, Solymosi, Du­nai Ede. Mindenkiből persze nem lehet klasszis, sokan huszonévesen jönnek fel. Ezért nagy fájdalmam ne­kem is, hogy nincs junior­bajnokság, mert a kiörege­dett ifisták fele, ha nem több, elkallódik.) Végigsimítja néha szemé­be hulló haját, cigarettát vesz elő, a nyughatatlan ter­mészetű Czibor lesz újra. „Valamit jnni kéne, gyere­kes-mondata inkább afféle megmártózás a közben szép számúra kerekedett társa­ságban. Újabb és újabb könyveket tolnak elé, drapp mikrokord nadrágjában ci­garettát keres, pedig még ég az előző. Aztán hozzákezd: „üdvözlettel Czibor Zoltán, 1983. június 23.” (Ha egyedül Bolondot se­gítettem volna kibontakozá­sában, akkor is boldog len­nék. De miért is beszélek feltételesen!?) Fábián István BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedl G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. PL: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó váUalat, Bcs. PL: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: dr. Arpásl Zoltán. Tele­fon : 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hfrlapkézbesltő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom