Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-19 / 169. szám

1983. július 19., kedd Könyv az utazásról, nem csak utazóknak! Ősztől a Vas utca lakói Illés Endre: Igézet Illés Endre útijegyzeteit úgy kell olvasni, ahogyan a nemes, száraz borokat kor­tyolgatjuk. Mértékkel, mint ahogy íródtak is. Enélkül ugyanis könnyen az irigység vétségébe eshetünk. Mert ki ne szeretne utazni, Babits szép versének tanácsát meg­fogadva megismerkedni tá­voli (és közeli) tájak ízeivel, hangulataival, történelmével és mindennapjaival? Szüksé­günk is lenne arra, hogy (többet) utazzunk, hogy többször térhessünk haza. megmérjünk és megméret­tessünk az élményben. Illés Endre csaknem hat­száz oldalas könyve nem egyszerűen útikalauz. Több is, kevesebb is, de minden­képpen más, mint a hagyo­mányos útleírások vagy ép­pen bédekkerek. Tudjuk, sokan utaznak mostanában csupán azért, hogy ilyen­olyan „cuccokat" hozzanak haza, amelyeket némi fel­árral tovább lehet adni, vagy egyszerűen csak dicse­kedni lehet azzal, hogy „Spanyolban”, „Görögben" szerezték meg a szép kreol bőrszínt. Nos. Illés Endre úgy járta be a világot, úgy ír élményeiről, hogy noha mindvégig személyes, sőt in­tim élményeiről is ír, de egy percig sem érezzük „privát­nak". A világ a lényeget te­kintve mindenütt egyforma. Erre azonban csak az döb­benhet rá, aki kimozdul felkészül és tudatosan figyel. Mindig az emberre. Illés Endre a humán értelmiségi, az író természetesen elsősor­ban magára a teremtett vi­lágra fogékony. A történe­lemre. Ám ez legalább olyan izgalmas, ha megértjük, mint maga a természet tájaként változó flórájával. Igazán Európában van itthon Illés Endre. itt. ahol minden kőnek, szegletnek a történetét ismerjük, mert eleve csak oda utazott el. ahol történt valami fontos. Mindenekelőtt Itáliába és Franciaországba, az európai kultúra két meghatározó pó­lusába, de Bécsbe és Wei- marba is természetesen, no­ha ezekről a városokról már hűvösebben és szűkszavúb­A díszes meghívón még csak az áll: a város ad ott­hont a hetedik alkalommal — először Békéscsabán — megrendezésre kerülő orszá­gos akvarista napoknak, a kiállításnak. Azóta már több környező országból jelezték részvételi szándékukat a díszhalak kedvelői, tenyész­tésük szakemberei. Hasonlóan nagyszabású rendezvénynek még az ötve­nes évek végén, a múzeum nagytermében lehettek ré­szesei az érdeklődök. A bé­késcsabai vendéglátók — a bán ír. Nagy élménye a Földközi-tenger, a partjain virágzott és elhamvadt civi­lizációk, birodalmak: Athén és Konstantinápoly — Isz­tambul, s Hispania-Spanyol- ország. A kaland a gyermekkorá­val kezdődött, amikor a ma­gányos kisfiú elmereng és -borzong a Kárpátok hatal­mas fenyvesei tövében a könyvekhez, kövekhez me­nekülve. Innen hozza azt az éles megfigyelőkészséget, amely egyszerre figyel kife­lé a világra, s befelé is, a lélek rezdüléseire, hogy azonnal fel is dolgozza, meg is formálja az élményt. Mes­terei ,a franciák, akik a leg­kisebb élményből is rekonst­ruálni tudják az egészet, il­letve egy jól megválasztott csattanóval mintegy vissza­menően is átvilágítják azt. Sűrített ez az epika, ugyan­akkor kecses és elegáns, mint a jól hegyezett ceruzával odavetett vázlatok. Az útle­írások sokszor azért olvas­hatatlanok. mert tomposak, belevesznek a lényegtelen részletekbe. „mindent" el akarnak mondani, amit a szerző látott. Holott — tud­juk — ez lehetetlen. Az él­mény csak töredékeiben ad­ható át, hiszen mindenkor meghatározó az író lelki kondíciója, mint ahogyan az olvasóé is. Illés Endre na­gyon is jól tudja ezt, s azért, mintha egy csipesszel ki­emelne egy-egy tényt, lát­ványt, epizódot, hogy a tárgylemezen felnagyítva né­hány jellemző vonásra, szín­re hívja fel a- figyelmet. Nemcsak az olvasójában bí­zik. de önmagában is, hogy amit meglát és felmutat, az valóban izgalmas is. Ö maga jellemzi a legjobban ezt a módszert műhely jellegű jegyzeteiben. Végül is olyan könyvet kaptunk a szerzőtől, amely noha a világ különböző pontjaira tett utazásait írja le, de mindvégig róla: a szerzőről szól. S ez: a belső utazás sem kevésbé izgal­mas. (Magvető Könyvkiadó. Budapest. 1982.) csak néhány éve alakult ak­varista kör, amelynek a ba­romfifeldolgozó vállalat ad otthont — hagyományos évi bemutatói után most az or­szág minden részéből érke­zett, a trópusok hallatlanul gazdag szín- és alakvariáció- jú halainak kiállítását tart­ják meg, amelyet július 31- től augusztus 7-ig lehet meg­tekinteni a DÉMÁSZ Gábor Áron utcai székházának kul­túrtermében. Július 29. és 31. között a hazai akvaristák és vendégeik találkoznak; vál­tozatos és gazdag program­ban lehet részük. Tavaszonként sok száz ti­zen- és huszonéves ismer­kedik meg a címben sze­replő budapesti belvárosi utcácska nevével. Ki azért, mert ifjúkorának nagy csalódását szerezte itt, ki pedig azért — s ők vannak kevesebben —, mert a be­teljesedés nagyszerűsége fű­ződik ezen utca és a Rá­kóczi út sarkán álló csú­nya, de annál érdekesebb tartalmú házhoz. Félre a ta­lánnyal: itt működik a szín- művészeti főiskola. * * * Két évvel ezelőtt alakult meg Békéscsabán a Jókai Színház stúdiója. Felvételi volt, komoly, nehéz, szin­tén sokaknak csalódást is okozó. A felvételiztetők már akkor sem titkolták szán­dékukat: a korábbihoz ké­pest más módon biztosítani a nagy statisztériát kívánó darabok színrevitelének fel­tételeit. S aki ezt vállalta, aki meg is felelt a bizony szigorú, és sokaknak nehe­zen érthető feltételeknek, az nem keveset kapott is cse­rébe. Módot arra, hogy egy sajátságos tanfolyamon meg­ismerkedhessen a színész­mesterség alapjaival, minden megszépítő rózsaszínűség nélkül láthassa az esetlege­sen életcélnak választott pá­lya és hivatás nehézségeit, megannyi buktatóját. Vagy­is hogy képezhesse magát. De ugyanakkor már az első pillanatban tág tere jutott azoknak is. akik „csak" sze­retni akarták a színházat, a színjátszást, s ezért szeret­tek volna még közelebb ke­rülni hozzá. Az első évben — bár mind jobban elhalkuló hangon — sokan vonták kétségbe a színház, s főképpen Rencz Antal akkori főrendező — ma a kőszínház művészeti vezetője —. a stúdió meg­teremtőjének ezen szándé­kát, ha úgy tetszik: tisztes­séges akaratát. Kezdetben mintha alapot is adtak vol­na a találgatásoknak: a nyilvánosság elől rejtve dolgoztak. Aztán jött a má­sodik év. az elsőt lezáró, a kedélyeket lecsitító „vizs­gaelőadás” után. Az aggó­dók pedig mind gyakrab­ban látták a kőszínházi színpadon a stúdiósokat. Nem egyikőjüket mind elő­rébb a színlapon, apró lé­pésekkel közelítve az igazi, a sugárzó rivaldát... Két egyfelvonásos volt az idei nyár eleji, a második évet záró — most már idé­zőjel nélkül írható! — vizs­gaelőadás darabja. Akik ott voltak, tanúsíthatják: siker volt. De közben is történt egy s más. Valamennyi iga­zolássá nőtt. Négy fiatal jelentkezhetett előadóművészi vizsgára Bu­dapesten. Ezzel kezdődött. . . Közülük hárman megkapták az úgynevezett „gyakorlatos színész” besorolást, vagyis a működési engedélyt. Kö­zülük is ketten maradtak a színháznál: Andódy Olga és Kovács Edit. Aztán a stú­diósok közül többen kitöl­tötték a felvételi jelentkezési lapot. A cím: Budapest. Vas utca. Rostavizsgák, majd a nagyszerű végeredmény. A jelentkezők közül öten — mondhatnék: országos csúcs­ként — felvételt nyertek: a csabai Zsila Judit, továbbá négy fiú. Csuday Csaba. Kárpáti Péter, Kocsis György és Pál Attila. * * * Rencz Antal újra és mél­tán büszke. Újra, hiszen ide szerződése előtt tíz évig a Népművelési Intézetben amatőrrendező-képzéssel foglalkozott (könyve is meg­jelent, amelyből ma is taní­tanak). majd Debrecenben egy nemzetközi hírnévre szert tett stúdiót alapított. Az egykori tagok közül ki­lencen lettek színészek. S akik „csak” megszerették eb­ben a közösségben a színhá­zat. azoknak száma aligha felmérhető. A „debreceni iskola" — a fentiek okán — gyökeret tudott ereszteni Békéscsabán is. — Az első évben külső stúdióként működtünk. az iskolacentrum adott ne­künk helyet. Tavaly már szerződtetni is lehetett. A Művelődési Minisztérium az így belsővé vált stúdiósa­inknak havi ösztöndíjat biz­tosít, s ezenkívül a színház úgymond fizetést is ad, ter­mészetszerűleg. Kettévált hát a társaság: megmaradt a külső stúdió is. Ez utóbbit a megyei tanács finanszírozza, jelentős összegekkel. A két forma között persze sok az azonos. Például a „tanárok­ban”, vagyis hát a folyama­tos képzést ellátó művész­társaim ugyanazok. Köváry Judit és Meskó Sándor ének­re, Felkay Eszter táncra, mozgásra, Tomanek Gábor beszédtechnikára, Gálfy László és Barbinek Péter pedig az úgynevezett szí­nészmesterségre tanítja a lányokat, fiúkat. — Hangsúlyozni szeret­ném, hogy a stúdió, nem­csak a „népség, katonaság” biztosítására való, hanem — minthogy véleményem sze­rint is a művészetek közül önnönmagunk személyiségé­nek és a környező világnak megismerésére a legalkalma­sabb éppen a színjátszás — a színházat, ezt a művészeti ágat szeretők, még jobban megismerni szándékozók ba­ráti köre is. Mindenkor volt és lesz is lehetősége minden stúdiósnak arra. hogy szán­déka és képessége szerint megmutassa „oroszlánkör­meit" a nyilvánosságnak, a közönségünknek. * * * A színházi stúdió és a külső stúdió szeptemberben újra felvételt hirdet, immár a harmadik évadjára. Az első országos körű, hiszen ilyen formában hazánkban egyedülálló. A külső stúdió tagjai megyénkben fiatalok lehetnek. A színház vezetősége az idén is közhírré teszi: a kö­vetkező évadban is várja a megyénkben amatőr színját­szó együtteseket, színpado­kat, hogy előadásokat szer­vezhessen nekik a csabai klubszínház termében. Az elmúlt évadban nyitottak először: eddig még senki nem jelentkezett.. . KÖZLEMÉNYEK Mitől jó fl Hét? El kell már gondolkozzak, mitől jó A Hét? Ha nem is mindig utolérhetetlen, sőt még csak nem is kifogásta­lan. Aztán lehet azon is vi­tatkozni, szívünknek melyik műsorvezető kedvesebb. Csak azon nem, jó műsor-e vagy sem. A főszerkesztő, Hajdú Já­nos szakértelme egyértelmű. Mondhatja bárki, könnyű a világ és Magyarország egy heti politikai eseményeiből kimazsolázni a képernyőhöz kötőt. Ám nem így történik. Mert Hajdú János arányér­zéke tiltakozik ez ellen, s jól találja meg azokat a nagy jelentőségű mikrojelensége- ket, amik nemcsak színesí­tik, de emberléptékűbbé te­szik a politikát. Hajdú János és Sándor Ist­ván mint műsorvezető, egé­szen különleges teljesítmény­re képesek. Titkuk egyszerű: rettenetesen értenek ahhoz, amit csinálnak. Politikai tisztánlátásuk s a kényes té­mák fölényes biztonsággal történő kezelése elmélyült tudásról tanúskodik. Képe­sek a műsort egyenes adás­ban vezetni, s ez önmagá­ért beszél. (Gondoljunk csak arra, milyen felelősségteljes feladat valamely ország sza­vazásának szakszerű követé­se telefonbeszélgetések mel­lett.) Sokáig fel sem tűnt, hogy néha le-lenéznek pa­pírjaikba, ugyanis könnye­dén folytatják a gondolatot, nem esnek ki a hangnem­ből, mert tudják, mit akar­nak. Inkább csak ellenőrzés ez a mozdulat, nehogy vala­mi elfelejtődjön, kimaradjon, hiszen bonyolult történésék rugóit kell kutatniuk, s ilyenkor kényelmetlenül ér­telemzavaró lehet minden ki­eső részecske. Közvetlen egyéniségük sohasem tolak­szik a közlendő elé. hanem segít megismerni és megér­teni ezt az áttekinthetetlen világot, minden bokros dol­gával együtt. Kettőjük szín­vonalához egyre inkább fel­nő Kondor Katalin. Öröm látni azt is, hogy a magyar riporterek és opera­tőrök munkája mennyire versenyképes a külföldi mun­kák minőségével. S ha talá­lok is hibát, az is csak az előbbiek érdemeit növeli. Feltűnő, mennyire rosszul értelmezett, száraz-semmi­lyen módon mond szöveget a filmek alá néhány politi­kához nem konyító színész. A műsorvezetők és a ripor­terek magasra tették a mér­cét. Utópia, de szeretnék egy olyan adást, amelyben fel­hőtlen, kommentálni szük­ségtelen hetet elemeznének. Hogy miről szólna az a mű­sor? Ök tudnák. Részükről minden adott hozzá. Csak a világ ne volna olyan rakon­cátlan. —út— Horpácsi Sándor Nemzetközi akvarisztikai kiállítás Békéscsabán Neinpsi László Ismerkedés a művészettel Fotó: Fazekas László Mai műsor KOSSUTH RÁDIÖ 8.20: Mai kulturális programok. 8.25: Lélek és test. XVI. (ism.) 8.55: Takács Béla nótákat éne­kel. 9.10: Operettfinálék. 9.44: Játsszunk a billentyűkkel! 10.05: MR 10—14. 10.35: Schubert: Rosamunda — kísérőzene. 11.35: Kháron ladikján, vagy az öregedés tünetei. XV 11. 12.40: Reklám. 12.45: Törvénykönyv. 13.00: Nótamuzsika. 13.35: Évforduló hadiállapotban. 14.00: Maros Éva felvételeiből. 14.41: Arcképek a német iroda­lomból. (ism.) 15.05: Nyomkereső. 16.00: Népzenei Hangos Üjság. 16.40: Mozart: Kis éji zene. K. 525. 17.05: Mozgásterek. III. 17.30: Filmzenerészletek. 17.42: Reklám. 17.45: A Szabó család. 19.15: Üj operalemezeinkből. 20.00: Közfogások. 20.44: Barokk muzsika. 21.30: Gazdasági reformkorok. II. rész. 22.20: Mozaikok a szomszédból. II. 22.30: De Falla: A háromszögle­tű kalap — balettszvit. 22.50: Késő este. 23.00: A Magyar Rádió Brahms- ciklusa. XXIV 19. 23.31: Croesus. 0.10: Virágénekek. PETŐFI RÁDIÖ 8.05: Magyar művek rézfúvók­ra. 8.20: Tíz perc külpolitika, (ism.) 8.35: Társalgó. Másfél óra iro­dalomkedvelőknek. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 12.35: Melódiakoktél. 13.25: Látószög, ifjúsági jegyzet. 13.30: Fényrehívó. 14.00: Operaslágerek. 14.35: Tánczenei koktél. 15.20: Könyvről — könyvért. 15.30: örökzöld dallamok. 16.35: Csúcsforgalom. 17.57: Reklám. 18.00: Neked sem mindegy. 18.35: A hanglemezbolt könnyű­zenei újdonságai. 19.05: Hunyady Sándor meséi. V 3. 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: Mit olvashatunk a Béke és Szocializmus című folyó­iratban? 20.45: A Rádió Dalszínháza: Fő a vendég. Közben: 21.47: Levél Kosztrov elvtárshoz Párizsból, a szerelem lé­nyegéről. (ism.) 21.53: A zenés játék folytatása. 23.20: Népdalok^ néptáncok. III. MŰSOR 8.55: Műsorismertetés. 9.00: A Magyar Rádió és Te­levízió szimfonikus zene­kara játszik. 10.28: János vitéz. Részletek Ka- csóh Pongrác—Heltai Jenő daljátékából. 11.05: Külpolitikai könyvespolc. 11.20: Üj dzsesszfelvételeinkből. 11.43: A főszerepben: Jelena Ob- razeova. VII 3. 14.04: Magyar Irodalmi Arckép- csarnok. II. (ism.) 14.25: XIII. . századi muzsika. 14.40: Zenekari muzsika. 16.09: Bemutatjuk új kórusleme­zünket. 16.45: Labirintus. 17.00: Nicolai Gedda operaáriákat énekel. 17.30: Harminc perc alatt a föld körül, (ism.) 18.00: Kocsis Zoltán zongorázik. 19.05: Népdalfeldolgozások. 19.40: Vallomás a műfordításról. 20.00: Asconai nemzetközi zenei fesztivál. 21.04: Wagner: A Nibelung gyű­rűje. V 2. 22.10: A debreceni dzsessznapok felvételeiből. 22.40: Az Éder-vonósnégyes ját­szik. SZOLNOKI STÜDIÖ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: A konzervgyártás félide­jén. Körkép az alföldi konzervgyárakból. Szer­kesztő-riporter: Dalocsa István. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Bonnié Tyler énekel. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap­és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 15.50: Hírek. 15.55: A treppi lány. 16.30: A zöld erdő meséi. 13 2. 16.55: Emlékszel még? 17.30: Nem csak nőknek. 17.45: Reklám. 17.50: Sportmúzeum. 18.10: Képújság. 18.15: Épül a közös atomerőmű. 18.50: Reklám. 19.05: Tévétorna. 19.10: Esti mese. 19.30: Tv-híradó 1. 20.00: Alomkereskedők. 4 1. 20.55: Stúdió ’83. 22.45: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.01: Színtiszta varázslat. 20.40: Liszt: Mazeppa. 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Tokiói történet. 23.20: Képújság. BUKAREST 16.05: Nemzeti fesztivál. 16.25: Ifjúsági klub. 17.00: Tudományos film — diá­kok részére. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági aktualitások. 20.30: Nemzetközi videotéka. 21.20: A nap 600 másodpercben. 21.30: Tv-színház: A híd. Irta: Torna Michinici. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.35: Magyar nyelvű tv-napló. 17.50: Videooldalak. 18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 18.15: A kaland — adás gyer­mekeknek. 18.45: Pop-rock zene. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Párbeszédek — belpolitikai adás. ,20.45: Reklám. 20.50: Tadelosser és Wolf — né­met játékfilm — I. rész. 22.30: Tv-napló. II. MŰSOR 19.00: A világ titkai — külföldi dokumentumsorozat. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Népi muzsika. 20.45: 22 millió — dokumentum­adás. 21.30: Reklám. 21.35: Hírek. 21.40: Könyvek és eszmék. MOZI Békési Bástya: Egy szoknya, egy nadrág. Békéscsabai Sza­badság: Bűnös életem. Békés­csabai terv: Szerencsés Dániel. Gyulai Erkel: Hét mesterlövész. Gyulai Kert: Ez igen! Gyulai Petőfi: Jézus Krisztus szuper­sztár. Orosházi Partizán: A jegyzetfüzet titka. Szarvasi Tán­csics: 6 és 8-kor: Atlantic Ci­ty, 22-kor: Nyolcadik utas: a Halál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom