Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-30 / 179. szám

1983. július 30., szombat

Takaros kis házak sorakoznak

Ellesett párbeszéd a csabai piacon:

T- Hát Rózsiék?

— Nyaralnak. Beutalót kaptak Szanazugba.

— Hová? Ja, ami Doboz környékén van. a Körösparton?

— Azt hiszem. Még én se voltam, csak az unokám jár ki mostanában sűrűn Szanába. így mondja.

..Szana”. azaz Doboz-Szanazug, a Fehér- és a Fekete-Körös összefolyásánál kiépült üdülőhely. A jobb parton, a dobozi erdő szélén valóságos üdülőfalu épült, sok ezren megfordulnak, pihennek itt nyaranta. Harminc közület üzemeltet üdülőt, 177 a magántelek — ezek zömmel személyi tulajdonban vannak —, és 64 osztatlan közös tulajdonú telek. A legtöbb nyaraló, hétvégi ház takaros. ízlé/

ses, közülük sok a kezdődő erdőben, hatalmas fák között húzódik meg. Igen, á fákra nagyon vigyáznak, csak akkor vágnak ki egyet-egyet, ha elkerülhetetlen. Kiépült az út, a villanyhálózat, van törpevízmű, most szerelik majd a telefont. Vajon hogyan telik itt egy hétköznap délelőtt?

Szerda van. a kánikulai hőségben már a gondolat is üdítő: erdő, vízpart. Irány tehát Szanazug. Dobozról betonút vezet az üdülőtelepre. Balra az erdő, 'jobbra a Körös. Hamar feltűnnek az első házak, s közbeékelődve a vállalati üdülők; a Kner Nyomdáé, a Gyulai Húskombináté, az élelmi- szer-kisker. vállalaté, a DÉMÁSZ-é, a BÉKÖT-é, a FÉKON-é. a Gyulai Fa-. Fémbútoripari Szövetkezeté, s ahol az út balra kanyarodik. a Volán 8. sz. Vállalaté.

A bejárat közelében fiatalasszony napozik: Csuvarszki L ászióné. A férje dolgozik a Volánnál, gépjármű-villamossági műszerész.

— Nagyon szeretünk ide járni, évek óta eltöltünk itt egy-két hetet — mondja, miközben körbevezet a kényelmes kis faházban. Van itt terasz, egy tágasabb szoba, két hálófülke, hűtőszekrény.

— Könnyű ide beutalót szerezni?

— Hát, bizony időben kell jelentkezni. Régebben úgy volt, hogy együtt nyaralt itt a férjemnek majd’ az egész brigádja is családostul, remek társaság volt. Most úgy alakult, hogy csak mi jöttünk, de így is tetszik.

Szabó Jánosné, a Volánüdülő gondnoka fiatalasz- szony, képzettségét tekintve ápolónő és asszisztens.

— Szakszervezeti beutalóval érkeznek hozzánk a vendégek, és kéthetes turnusokban. Pótágyak nélkül összesen 42 személyes az üdülő. Az ebédet nekünk és még négy vállalati üdülőnek a Gyulai Húskombinát szállítja. Egyébként önellá- tós rendszerű az üdülő. Szép konyhánk van. Üdítőt, dohányárut, ilyesmit a házi büfében árulunk. Egyébként az idei szezontól kezdve vagyok gondnok, de korábban is minden nyáron eltöltöttünk itt egy hetet, nagyon szeretjük Szanazu- got.

— Miért lehet szeretni?

— A csendért, a jó levegőért, a nyugalomért. Pedig én fürödni se szoktam De az esti séták a vízparton!

— Hol tudnak itt bevásárolni az emberek ?

— Sajnos. legközelebb csak Dobozon. Az az igazság, hogy egy ABC. vagy fűszer-vegyesbolt nagyon kellene, mert most a tejért,

Itt a friss palacsinta!

a kenyérért, a főznivalóért, szóval mindenért Dobozra megy mindenki.

Visszafelé indulunk. Az út mentén büfé, előtte néhány asztal, pad, napernyő. A kiírás szerint Franyó György a tulajdonos. A tiszta kis helyiségben az édesanyja, Franyó Jánosné kérdezi, mivel szolgálhat. A fal mentén, rekeszekben rengeteg üdítő sorakozik, a hűtő- szekrényen, apró tálcákon pompás őszibarack kínálja magát, van rövidital, a vékony fallal leválasztott szomszéd helyiségben sül a palacsinta.

— Sör van-e már? — érdeklődik az egyik vevő, Kovács Pálné, aki nagykállói, és a húskombinát üdülőjében nyaral.

— Még nem jött meg — ingatja a fejét Franyóné, aztán hozzáfűzi: — Sajnos, nagyon keveset kapunk, 400 üveggel hetente, ami szinte fél óra alatt elfogy. Egytálételt is főzünk, ma babgulyás van, 20 forintért.

— Ha az ember pihenni akar, csak ide jöjjön! — lép közelebb Kovácsné —, csak az a baj, hogy vásárolni Dobozra kell menni.

— Korábban hallottak már Szanazugról?

— Sose.

— Még egy dolog, amit jó lenne, ha beleírnának az újságba: a két part között kellene valami komp, átjáró, mert ez az oldal jobban ellátott. És hát persze egy bolt, ABC az nagyon hiányzik.

— Vajon lesz-e ABC Sza- nazugban? — tesszük fel a kérdést Komlósi Mátyásnak, a dobozi Községi Tanács műszaki előadójának.

— Bizony igaz, úgy hiányzik már ott egy bolt, mint a

Kihelyezett értekezlet

levegő. Agitáljuk is eleget a kereskedelmi tevékenységet folytató szerveket, de egyik sem akar vállalkozni ABC építésére, pedig két telket is fönntartunk erre a célra!

A helyzet tehát nem valami biztató. Pedig bizonyára jókora forgalma lenne itt egy boltnak, hiszen az itt nyaralók mellett egyre több a kiránduló is. Mint például a kétegyházi takarékszövetkezet kollektívája. A parti fák hűvösében bukkanunk rájuk, félkörben ülve hallgatják Kasznai István ügyvezető igazgatót és Szántó György főkönyvelőt.

— Most itt tartjuk a dolgozók gyűlését, összekötve a kellemest a hasznossal, mint ahogyan tavaly nyáron is — újságolja nem kis meglepetésünkre Kasznai István.

A kirándulást, az illatozó bográcsost igazán megérdemli a kis csapat — a félévi eredményük ugyanis igen jó: a hat hónap alatt elért nyereség 869 ezer forint, míg tavaly 399 ezer forint volt.

Nos, ezt láttuk-hallottuk szerdán „Szanában”.

A Volán-üdülőben

Tóth Ibolya

Üdülőtábor a kastélyparkban

Ezerkilencszáznyolcvanegy- ben Békéscsabán, a napközis táborban üdülhettek azok a kisgyermekek, akik betegségük miatt más közösségbe, üdülőbe nem mehettek. A Vöröskereszt békéscsabai városi vezetősége mozgósította a jó szándékú embereket, hogy megteremtsék a táborozás anyagi alapjait. Az akkori tapasztalatokat a következő évben hasznosították, a tábor színtere a szabad k így ősi kastélypark és a gyerekek a megye egész területéről érkeztek. Ekkora rendező már a Vöröskereszt megyei szervezete lett. 1983. július 18-án több mint 50 cukor-, szív- és légzőszervi megbetegedésben szenvedő gyereket fogadott a tábor. Pénz a szocialista brigádok munkája, embersége, szere- tete nyomán teremtődött. Lapunkban is egyre-másra közölhettük a hírt, hogy melyik üzem brigádja csatlakozott a békéscsabai sütőipar Nagy László Szocialista Brigádjának felhívásához. Több mint 200 szocialista brigád 300 ezer forint körüli összeget ajánlott fel, de vállalatok, gyárak, üzemek, téeszek is segítettek, amivel tudtak.

Csend van a szabad k így ősi szakmunkásképző intézet fiúkollégiumában. A gyerekek a tévé előtt ülnek, izgalmas filmet vetítenek. Nem sokkal korábban érkeztek haza a gyulai kirándulásról,

ahol várat néztek, csónakáztak. A táborvezetőség', a felnőttek fáradtan üldögélnek, a 36 fokos hőségből mindenkinek elege van:

— De látta volna ezeket a gyerekeket — meséli Kovács Géza táborvezető —, öröm volt az arcukra nézni, amikor csónakba szálltak.

A táborvezető házaspár mellett Ancsin Pálné, Jolika néni, Fodor Sándor városi vöröskeresztes titkár, dr. Tamási Adrién gyermekorvos és férje, diétásnővérek, nővérek a békéscsabai, a gyulai kórházból, s a többiek a nap 24 órájából 20-at a gyerekek között töltenek. Az egyik fiatal nővér a békésKása Zoli a szóvivő

csabai kórházban ledolgozott műszakjai után társadalmi munkában jár ide segíteni. Családias a hangulat, a gyerekek és a felnőttek 3-4 nap alatt barátok lettek.

— Minden jóban részük van az itt lakóknak — mesélik a felnőttek. — Többen már másodszor, harmadszor jönnek a táborba. Az eddigi tapasztalatok szerint, akik inner; hazamentek, felszabadultabban tudnak játszani. Az orvosi felügyeletünk állandó, nem is történt baja senkinek. Az egészségkárosodásuk ugyan nem csökkent, de a gátlásaik, a betegségtudatuk igen. Itt mindenkire egyformán fokozottan ügyelni kell.

Beszélgetés közben apró, huncut képű gyerek perdül a szobába, Kelemen Jancsi. Tavaly 4 évesen volt a legfiatalabb táborozó, most is ő mindenki szeretett csöppsége. — Békéscsabán a csicsás óvodába járok, a lakótelepen — mondja. — Hát most itt játszanak velem a gyerekek. Már írtam levelet az anyukámnak.

Kasa Zoli Pusztaottlakáról, Makai Zsolt Szeghalomról, Püski János Békésről, Sörös Gergely és Kriszta Békéscsabáról, Balogh Feri Okány- ból, Szalai Móni Kétsoprony- ból, Jánosik Szilvi Mezőko- vácsházáról érkezett. Mindenki szeretné, ha a neve az újságba kerülne, ez persze

Szeretek játszani — mondja Kelemen Jancsi Jó a hangulat a társalgóban

lehetetlen. Körénk ülnek és mesélnek. Zoli és Zsolt gyakorlott táborozok, ők viszik a szót:

— Gondoltuk, hogy jó lesz a program, jobb mint otthon. Csak a takarodó korán van este 9-kor — nevetnek. — A pótvacsorát azt szeretjük. Az egyik barátom mesélte, hogy sírt az anyukája után, de most már nem menne el innen.

— Az elalvás nehezen megy, sokat nevetünk, sug- dolódzunk. Amikor halljuk a folyosón, hogy felnőtt_ lépked erre, elhallgatunk és buzgón horkolunk — árulják el a többiek.

— A fiúk időnként szemtelenek — újságolják a lányok —, incselkednek velünk.

— Én nem akartam jönni, féltem — mondja halkan egy kisfiú. — A tesómat kísértem el, aztán iszkiri haza — gondoltam. Aztán mégis maradtam, jönnék jövőre is.

— Hogy kik azok a szocialista brigádok; hát akik a hazáért dolgoznak, hogy nekünk jó legyen — mondják a gyerekek.

Ez a fogalom számukra kicsit ismeretlen, így erről hosszasabban tárgyalunk. Kik a munkások, hogyan alakulnak a brigádok és miért, mennyit segítettek a tábor létrejöttében. Ezek a gyerekek már nem fogják elfelejteni a szocialista brigádokat. Néhány bácsi és néni meg is látogatta őket a táborban, kíváncsiak az életükre.

— Ha felnőtt leszek, én is segíteni fogok a gyerekeknek — bizonygatja Kása Zoli.

Sorolják az első napok nagyszerű élményeit, s várják a többit. Bőven lesz részük játékban, vetélkedőben, színészi produkcióban, s minden földi jóban. Az ennivaló csudára ízlik, a szakmunkásképző konyháján a sajátos étrendet figyelembe véve, igen jól főznek. ízlett a ZÖLDÉRT diabetikus készítményeinek kóstolója, s főként az tetszett, hogy amit bemutatóra hoztak, itthagyták a kis társaságnak. A kötöttárugyár, a szőrmeiparisok babaruhának valót adtak, az Orosházi Üveggyár brigádjai, s a felsorolhatatlanul sok üzem munkásai munkájukkal, termékeikkel támogatják a tábori életet.

Első pillantásra errefelé ugyanolyannak látszik az élet, mint a többi gyermek- üdülőben. A rendszeres gyógyszerelés, a fokozott figyelem, a reggeli és esti inzulininjekciók azonban arról árulkodnak, mégis más itt minden. Jó nyaralást, gyere' líe^c! Bede Zsóka

Fotó: Veress Erzsi