Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-27 / 176. szám
1983. július 27-, szerda o Nincs átfutási idő fl „több lábon állás” előnyei — Egy profilhoz kötődni veszélyes — mondja Kitajka Béla, a Szarvasi Állami Tangazdaság gépjavító gyáregységének vezetője. Nemcsak mondja, hanem e szerint is cselekszik. Munkagondok manapság egyre több helyen fel-feltünedeznek, ezt szeretnék megelőzni, elkerülni a szarvasi üzemben. A gépjavító egység — ösz- szevonás útján — három esztendeje került a SZÁT-hoz. Most háromszáz dolgozóval, mintegy 200 millió forintnyi értéket termelnek, javító és gyártó tevékenységet folytatnak. Néhány esztendeje. 1975-ben még ugyanezzel a létszámmal hatvanmillió forintot termeltek. A T—100-as és T—101-es nehézlánctalpas traktorok egyedüli javítói hazánkban, mégpedig igen kedvező feltételekkel. Cseregépes rendszerben dolgoznak, ami any- nyit jelent, hogy ha valahol meghibásodik egy ilyen traktor, a helyszínre visznek egy hibátlant, s az elromlottat elszállítják. Vagyis várakozási idő nincs. Az egységnek jó műszaki és szakmunkásgárdája van. Ennek is köszönhető sok ötletes gyártmányuk. Készítenek nyesőládákat, tolólapokat, altalajlazítókat. tuskó- szedőket. profilkanalakat. Exportképes, ügyes termékük a csigás vagonkirakodó. Megrendelőik közé tartozik az ipar, az erőművek, bányák, a legnagyobb vevő viszont a mezőgazdaság. Itt azonban csökkennek a fejlesztési pénzek, ami arra készteti az egységet, hogy régi profiljához, a háttéripari tevékenységhez térjen vissza. A cél: megteremteni a lehetőségeit minél több fajta munkához: Így hozták létre a korszerű festőműhelyt a felület-előkészítővel. Üj gyártási tevékenység meghonosodását segíti a japán lángvágó berendezés. Ä „több lábon állás" feltételeinek megteremtése tehát folyik, sikere nem maradhat el. sz. i. Készítenek tolólapokat, altalajlazítókat, tuskószedőket... Az egységnek jó műszaki és szakmunkásgárdája van f'otö: Fazekas László Harmincöt évvel ezelőtt, 1948-ban hozták létre Rádiházán a magyar lósport bázisát jelentő, azóta már világhírűvé vált ménest. Az itt tenyésztett lovaknak külföldön is jó hírük van: Rádiházának több országban van rendszeres vásárlója (MTI-fetó: Arany Gábor felvétele — KS) Szélcsend a csatornában Lucifer minden bizonnyal azt bizonygatná: a viszály végére az aszály tett pontot. Ha nincs ez a száraz időszak, ha a belvíz megint csordultig telíti a csatornákat, a „haragosok” nem ültek volna le egymással szemben, hanem folytatták volna a két éve húzódó meddő vitát. Nos, természeténél fogva, a mindenben kétkedő ördög ezúttal igen nagyot tévedne; a kötélhúzás ugyanis a sar- kadi Lenin Tsz meg a Körös—Berettyóvidéki Vízgazdálkodási Társulat között valójában már hónapokkal ezelőtt veszíteni kezdett egykori hevességéből, majd hamarosan véget is ért. így tört ki a vihar Az előzmények nem ismeretlenek. A torzsalkodás kirobbanásáról a Békés megyei Népújság 1981 júliusában (tehát éppen két esztendeje) terjedelmes cikket közölt „Vihar egy csatorna vízben?” címmel. Az írás elsősorban arra próbált magyarázatot találni akkor, hogy két olyan ember, mint amilyen a sar- kad-feketeéri Lenin Tsz elnöke meg a Körös—Berety- tyóvidéki Vízgazdálkodási Társulat igazgatója — akiket mindenki elhivatott vezetőnek ismer — miképpen keverhette az általa vezetett két szocialista vállalkozást olyan viszonyba. amelyet csak bírói pulpitusról lehet rendezni. A történeteket az idézett riport a következőképpen összegzi: „az 1980-as árvízi különmunkák miatt tavaly a társulat nem tudta időre befejezni a beruházást — s ennek a be nem fejezett műnek kellett . . . olyan próba elé állnia, amelyre száz évben tízszer, ha sor kerül. A lezúdúló nagy mennyiségű csapadéktól hirtelen megtelt csatornákban néhány napra megállt a víz. miután a megfelelő mértékű szivattyúzásról egyik fél sem gondoskodott. Ennek következtében a már meliorált területeket elöntötte a víz. károkat téve a vetésben, s a már elvégzett talajjavító munkában.” A rövid idő alatt nagy lángokat vető vita előtt a krónikás természetesen nem állt teljesen értetlenül, tudván, hogy a sarkadi határban mintegy 100 millió forint értékű meliorációs program folyik. Az ügy maga tehát nem bagatellizálható, s igazán nem mindegy, nem volt mindegy, hogy ki a felelős a több tízezer forintos — sokak által megelőzhető- nek tartott — kárért. Ez volt az álláspontunk A dolgok összetettségét nemcsak az újságcikk azon megállapítása tükrözte, amely szerint „a tsz kétségbe vonja azt, hogy a társulat rendesen szivattyúzott, a társulat nem hiszi el, hogy a tsz mindent megtett a kár elhárításáért”. A helyzet bonyolultsága kitetszik és kitetszett abból is, hogy az állami közjegyző által kijelölt szakértő véleménye alapján sem tudtak megnyugtató, elfogadható döntést hozni az erre hivatottak. Akkor az alaposan összekuszált szálakat bogozva, úgy foglaltunk állást a perlekedésben, hogy „igazán, üdvözítő az lenne, ha a két ember, a két kollektíva éppen a hivatkozott felelősség- tudatában, félretéve minden eddigi jogos vagy vélt sérelmet, maga találná meg azt a csatornát, amelyben legjobb irányban folyhatnának töVább az ügyek”. Álláspontunk azóta sem változott, s most őszinte örömmel nyugtázhatjuk, hogy az idő meghozta végül a legüdvösebbnek tartott megoldást... Döntsön a józan ész Mert örülnünk kell annak, hogy a közös érdekek nem véreztek el egy fölösleges presztízsháborúban, hogy a két fél szigorúan csak a saját csoportjának érdekeit nézve, és semmi mást nem látva, nem csukott be minden kaput a megegyezés, méginkább a kiegyezés előtt. A szóértés lehetőségét előrevetítette már az a tény is, hogy a társulat mégiscsak vállalkozott a sarkadi melioráció második ütemének kivitelzésére, holott a vita leghevesebb szakaszában már a végleges távozásra is felkészültek. Szerencsére nem az indulat, hanem a józan ész döntött — és a talajrendező munka folyt tovább a maga medrében. Méghozzá nem is akárhogyan, hanem — miképp azt a múlt heti, sarkadi találkozón a felek kölcsönösen megállapították — előírás- szerűén, és egyre inkább úgy Ehhez természetesen jó néhány dolognak meg kellett változnia. A Lenin Tsz-ben szerveztileg is helyre kellett tenni a nem is akármilyen nagy beruházás irányítását: főágazattá fejlesztették a meliorációs tevékenységet, megfelelő végzettségű szakemberrel az élen. Így a tsz' immár végképp egyenrangú partnere a társulatnak, amely az utóbbi hónapokban nagyon sokat tett a valódi partneri viszony helyreállításáért. De mehet-e mindez másképp? Egyértelmű. hogy nem. Lázár Lajos, a vízgazdálkodási társulat intéző bizottságának elnöke is úgy fogalmazott a sarkadi találkozón, hogy a tsz-ek és az általuk létrehozott társulat sorsközösségben élnek, dolgoznak. Pillanatnyi üzemi érdekek természetesen válthatnak ki vitákat, és a jövőben sem lesz ez másként. Ezeket a vitákat persze gyakoribb személyes találkozókkal. a bürokratikus ügyintézés felszámolásával meg is lehet előzni, ha mégsem. akkor pedig így. mint ez alkalommal is. le kell ülniük egy asztalhoz a feleknek. és békésen kell egyeztetni érdekeiket — tette hozzá, amivel a tanácskozást zárva Csukás Gyula, a tsz- szövetség titkárhelyettese is egyetértett. .Mi pedig azzal tennénk pontot az ügy végére, hogy a sarkadi csatornák felett elült viharból érintettek, érdekeltek, s a körön kívüliek egyaránt leszűrhetik maguknak a megfelelő tanulságot. Kőváry E. Péter Intézkedések az építkezők ellátásának javítására Az építőanyag-ipari vállalatok az első félévben az előirányzottnál 84 millió téglával és 3 millió égetett cseréppel többet adtak át a kereskedelemnek, a magánépítkezők igényeit azonban így sem tudták kielégíteni. Az akadozó ellátást csak részben javította, hogy a tárcához tartozó vállalatok május-június hónapokban — amikor a legnagyobb volt az építkezők igénye — 410 többletműszakot szerveztek. Az építőanyag-ipari vállalatok idei terveik kialakításakor számoltak a lakosság igényeinek növekedésével, ami azonban néhány termék iránt a vártnál nagyobb mértékben emelkedett — a tanácsok a tavalyinál háromszor több építési engedélyt adtak ki. A vállalatok a termelés fokozására elsősorban szervezési intézkedésekkel készültek fel. kisebb kapacitásnövelő gépi beruházásra csak néhány gyár anyagi lehetősége futotta. Egyebek mellett jó előre megszervezték az esedékes nagyjavításokat, ezzel is csökkentve a berendezések emiatt kiesett munkaidejét. A kereslet néhány termékből előre nem látott nagyarányú növekedése miatt év közben további intézkedések váltak szükségessé. A Budai Tégla- és Cserépipari Vállalatnál — más gyárakhoz hasonlóan — az idei nagyjavításokra minden üzemükből összevonták a legjobb szakembereket, a munkákat lerövidítették. Ezenkívül a régi technológiájú üzemrészekből a téli és a kora tavaszi hónapokban átcsoportosították munkásaikat a. korszerű, folyamatosan termelő üzemekbe. Az esztendő első felében így 9 és fél millió kisméretű téglát adtak át a kereskedelemnek az előre lekötött mennyiségen felül. A Beton- és Vasbetonipari Művek új szolgáltatással segíti a magánépítkezőket; az eddigiektől eltérően nemcsak vasbeton gerendákat. hanem előre gyártott vasszerelési elemeket és kevert betont is szállít. Legújabban pedig megkezdte az új típusú, térhálós „könnyű” vasbeton gerenda gyártását. Feszített ütemben dolgoznak a cserépipari vállalatok is, ám a hiányt eddig így sem tudták pótolni. A nyergesújfalui Eternit- Azbesztcement-ipari Vállalat a tetőfedő cserép helyettesítésére növelte termelését palából. Gépeiket kettő helyett három műszakban üzemeltetik. Az építőanyag-ipari vállalatok az első félévben elért magasabb termelési szint fenntartására további termelésszervezési intézkedéseket tesznek és újabb fejlesztésekbe fognak. A többi között már megkezdték hat kisebb téglagyár rekonstrukcióját, újabb hat gyár felújításához a közeljövőben látnak hozzá. 17 vállalatnál pedig kisebb fejlesztéseket irányoztak elő. Azonban addig is, míg ezek az intézkedések meghozzák első eredményüket, a lakosság ellátásának javítására az előirányzottnál nagyobb mennyiségű építőanyagot vásárolunk külföldről. Elsősorban a leginkább hiányzó termékekből, falazóanyagokból, tetőfedő cserepekből és faajtókból, -ablakokból növelik ily módon a hazai árualapot. Árucsere keretében Romániából és Csehszlovákiából összesen mintegy 130 ezer, Jugoszláviából pedig mintegy 120 ezer faajtó és -ablak érkezik nagyobbrészt a második félévben. Emellett 12 millió jugoszláv kisméretű tégla, 30 ezer tonna mészhidrát és cserép enyhít a magánépítkezők beszerzési gondjain. A hiányt pótló import építőanyagok kisebb része már beérkezett az országba.
