Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-01 / 154. szám

Í7l jli«J|.fiTtl 1983. július 1., péntek II Munkásmozgalmi Múzeum közleménye A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum közli, hogy fénykép­tárában a kutatószolgálat július 4. és augusztus 9. között szü­netel. Csehszlovák játékkiállítás és -vásár Árusítással egybekötött já­tékkiállítás nyílt csütörtökön a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ bemu­tatótermében a Pragoexport szervezésében. Négy cseh­szlovák vállalat mutatja be több mint kétszáz fajta já­tékát, amelyekből a vásár idején mintegy 100 fajta kap­ható a helyszínen. A Koch-i-Noor cég me­chanikus játékait hozta el, köztük a népszerű autóver­seny-pályákat. A Tofa Vál­lalat összerakható fajátéko­kat és iskolai szemléltető eszközöket mutat be. A Ko- vopodnik cég fémből készüli építőjátékai nemcsak Ma­gyarországon, hanem számos európai és tengerentúli or­szágban is népszerűek. Sze­zoncikknek számítanak a Fatra gyár műanyag termé­kei, az úszógumik, felfújha­tó csónakok. A gyár termé­kei iránt nagy az érdeklő­dés, ezért 15 százalékkal bő­vítik a termelést, s cikkeik­ből mindig jut a magyar üz­letekbe is. A kiállítás július 31-ig, szombat, vasárnap kivételé­vel naponta 10—18 óráig, csütörtökön 20 óráig láto­gatható. Hívja a 06-67...-as számot Gyomaendröd közelebb került a világhoz Gyomaendröd, a városia­sodó nagyközség egy lépéssel ismét előbbre jutott. Tegnap déltől működik az ezervona­las automata központ. Már működik a négy köztéri te­lefon és Nagylapos is ilyen módon bekapcsolódott az or­szágos távhívóhálózatba. A 06-67 és az azt követő ötje­gyű szám a jövőben egy gyo- maendrődi vállalatot, vagy magánlakást jelent és ezzel, ahogyan Jenei Bálint, a nagyközség tanácselnöke fo­galmazott: közelebb került a világ Gyomaendrődhöz és a nagyközség is a világhoz. A tegnap, június 30-án, délután 2 órakor megtartott átadási ünnepségen Rózsa István, a Szegedi Postaigaz­gatóság igazgatója adta át a nagyközségnek az új közpon­tot, s vette azt át jelképesen Jenei Bálint tanácselnök. A nagyközség vezetője megkö­szönte a helyi gazdasági egy­ségeknek az anyagi támoga­tást és a postának az "ered­ményes munkát. Így 340 ál­lomással rendelkezik a nagy­község, amelynek egyharma- da magántulajdonban van. Az új épületben elhelyezett ezervonalas központ a jövő­ben 2 ezer állomásosra fej­leszthető, ugyanakkor az automata központ szerelésé­vel egy időben a kábelháló­zatot is bővítik. A 12 millió forint értékű beruházást eb­ben az évben befejezik, ez­zel lehetővé válik, hogy az újabb igénylők is vonalat kaphassanak. — számadó — Fiatal dalosok országos találkozója A fiatal dalosok háromnapos országos találkozója csütörtökön kezdődött meg Székesfehérvá­ron, az úgynevezett új dal, a polbeat, a folkbeat száznál több művelőjének részvételével. A ti­zenegyedik alkalommal megren­dezett program keretében együt­tesek és szólisták lépnek szín­padra, s mutatják be szerzemé­nyeiket. A verseny a Velinszky László Ifjúsági és Üttörőházban zajlik, a Kossuth Lajos utcában pedig a találkozó első két nap­ján úgynevezett teraszkoncertet tartanak. Éjszakánként az ifjú­sági házban a műfaj legneve­sebb képviselői lépnek fel. A ta­lálkozó szombaton gálaesttel fe­jeződik be. SZOT-ösztöndíjak A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának titkársága döntött az 1983/84. évi iro­dalmi, valamint képző- és iparművészeti ösztöndíjak odaítéléséről. A 462 pályázó közül a következők kapták meg a SZOT ösztöndíját: Baráth Lajos író, Berkes Erzsébet kritikus, Kiss Irén költő, Ladányi Mihály költő, Ratkó József költő, Rózsa Endre író, Sarusi Mihály író, Tamási Orosz János író, Utassy József költő; továbbá Ágotha Margit grafikus, Bar­czi Pál grafikus, Hézső Fe­renc festőművész, Janzer Frigyes szobrászművész, Nagy Előd festőművész,Pauli Anna iparművész, Prim Zol­tán iparművész és Szabó Zoltán festőművész. Hajdú Gábor író és Utry Attila_ író, valamint Fejér Gábor fotó­művész és Zámbó Kornél festőművész megosztott ösz­töndíjban részesültek. Töröcsik Jolán iparművész és Szász Anna író ösztöndí­ját a SZOT titkársága fél év­vel meghosszabbította. Nyári cementellátás Az év első felében meg­élénkült a kereslet a cement iránt, ennek megfelelően a Cement- és Mészművek gyá­rai több mint 200 ezer tonna cementtel tetézték meg fél­éves tervüket, s ebből mint­egy ötvenezer tonnát a la­kosság részére a TÜZÉP-te- lepeknek szállítottak. A pi­ackutatók szerint júliustól a nyári építési főidényben fo­kozódik a kereslet, s terme­lők és a forgalmazók intéz­kedéseket tettek a zavartalan ellátásra. A cementgyárak­ban megszervezték a hétvégi rakodást, és így most már szombatonként és vasárna­ponként is ugyanannyi ce­mentet indítanak útnak, mint a munkanapokon. Fel­készülnek arra is, hogy a vagonhiány esetén Volán-te­hergépkocsik szállítsák a zsákolt cementet. A zavartalan ellátás érde­kében most különösen nagy figyelmet fordítanak az ösz- szehangolt munkára. Az el­ső félévben ugyanis előfor­dult, hogy a cementipar ke­rülő úton értesült arról, hogy hiány van cementből több Észak-dunántúli TÜ- ZÉP-telepen. Ekkor a gyár­tók keresték a kapcsolatot ezekkel a telepekkel, s ezer tonnás cementszállítmánnyal irány vonatot indítottak hoz­zájuk. A hasonló esetek el­kerülése érdekében a nyári főidényben tíznaponként egyeztetik a termelést, a for­galmazást és a szállítást, s azonnal intézkednek a prob­lémák megoldásáról. A har­madik negyedévre az egy évvel ezelőttinél mintegy 40 ezer tonnával több, összesen egymillió 382 ezer tonna cement értékesítését irá­nyozták elő, amelyből 216 ezer tonna az import áru. A cementipar azonban rendel­kezik még további, csaknem 300 ezer tonna biztonsági ce­ment- és klinkertartalékkal. amelyből gyorsan fedezhetik a vártnál nagyobb igényeket. Az érintett tárcák rögzítet­ték azt is, hogy ha eseten­ként mégsem lenne elég a cement, elsősorban a lakos­ság igényeit elégítik ki, s csak ezután kerülhet sor más szállítási kötelezettségek teljesítésére. Termékbemutató Békésen A Csongrád megyei ZÖL­DÉRT Vállalat, valamint az Erdei Termékeket Feldolgo­zó és Értékesítő Vállalat Szatymazon létesített üdítő­ital-gyártó üzemet. Az üzem a CANADA Dry és ET-ÜD üdítő italokat gyártja. E ter­mékeket a két gyártó a kö­zeljövőben Csongrád megyén kívül Békés megyében is szeretné forgalmazni. Ennek elősegítésére tegnap, csütör­tökön délelőtt Békésen ren­deztek termékbemutatót, melyre meghívták a vendég­látó egységek vezetőit és a forgalmazó cégek képviselőit is. A tájékoztatóban elhang­zott, hogy a kellemes ízű üdítő italok mindenekelőtt a választék bővítését szolgál­ják. Forgalmazásuk a ter­mékcserét is elősegíti majd a két megye között. A gyár­tók úgy tervezik, hogy már a jövő hónap második felé­ben megkezdik ezeknek az üdítő italoknak a szállítását. Sorompó a háború útjában következhet-e egyál­talán olyan helyzet, hogy a nukleáris há­ború „véletlenül” robban ki a világ valamely térségében, válsággócában? A meghök­kentőnek tűnő kérdés felte­vése korántsem indokolatlan. Elméletileg és gyakorlatilag ugyanis nem lehet kizárni ilyen eshetőséget. Sőt, a ka­tasztrófaveszély annál való­színűbb, minél inkább meg­nyílik az út a nukleáris fegy­verek birtoklásához és elter­jedéséhez. Az emberiség egyetemes érdeke diktálta, hogy elejét vegyék ennek a folyamatnak és bezárják az „atomklub” ajtaját. A „klubba” bizonyos időeltolódással belépett ha­talmak a következők: a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Kínai Népköztársaság. Az ötökön kívül azonban számos ország — egyebek között az NSZK, Kanada, Svédország, Japán, India, a Dél-Afrikai Köztár­saság, Pakisztán, Izrael és még vagy kéttucatnyi állam — műszaki-technikai bázisá­nak fejlettségénél fogva ké­pes lenne az atomfegyver önálló előállítására. Ez a fej­lődési tendencia már az ’50-es évek végén, a ’60-as évek elején előre látható volt, szük­ségessé vált tehát megtenni a megfelelő korlátozó ellen- intézkedéseket. A Szovjet­unió kezdeményezésére — mintegy első lépésként — húsz esztendővel ezelőtt, . 1983. augusztus 5-én az Egye­sült Államok és Nagy-Bri­tannia képviselőinek részvé­telével Moszkvában aláírták az atomcsendegyezményt, amely betiltotta a légkörben, a víz alatt és a világűrben az atomfegyver-kísérleteket. A szerződéshez eddig több mint 100 állam csatlakozott. Franciaország és Kína vi­szont mindmáig sem írta alá, mivel mindkettő szabad kezet akart biztosítani ma­gának nukleáris fegyvertárá­nak bővítéséhez. A szovjet kormány abból a meggondolásból kiindulva, hogy hatékony nemzetközi garanciákkal megakadályoz­zák az „atomklub” nem kí­vánatos kiszélesülését, a tö­megpusztító eszközök gyár­tási titkaihoz való hozzáfér­hetőséget, tovább folytatta erőfeszítéseit. Ennek ered­ményeként — több évig tar­tó tárgyalások és előkészítő munka után — az ENSZ- küzgyűlés 22. ülésszaka 1968. június 12-én jóváhagyta az atomsorompó-szerződés vég­leges szövegét. Az erről szóló, nemzetközi érvényű dokumentumot tizenöt esz­tendővel ezelőtt, 1968. július 1-én egyidejűleg írták alá Moszkvában, Washington­ban és Londonban. A hatály­ba lépés feltétele az volt, hogy a három nagyhatalmon kívül még további 40 aláíró állam törvényhozása is rati­fikálja a szerződést. Ennek megtörténte után az atom­stop 1970. március 5-étől emelkedett törvényerőre. Megjegyzendő, Franciaország és Kína megint csak távol tartotta magát ettől a köte­lezettségvállalástól, holott 1983-ig több mint 110 állam csatlakozott az egyezmény­hez. Ennek az aktusnak a jelen­tőségét aligha lehetne túlbe­csülni. A szerződés értelmé­ben az atomhatalmak szigo­rúan tartják magukat ahhoz a vállalásukhoz, hogy sem közvetlenül, sem közvetve nem adnak át más országok­nak atomfegyvereket, nem nyújtanak nekik segítséget ilyen eszközök előállításához vagy megszerzéséhez. Az atomfegyverrel nem rendel­kező országok pedig arra kö­telezik magukat, hogy nem gyártanak és máshonnan sem szereznek be ilyen eszközö­ket, továbbá nem kérnek és nem fogadnak el külföldi tá­mogatást saját nukleáris po­tenciáljuk megteremtéséhez. Az atomstop ezzel szemben nem tiltja az aláíró feleknek a nukleáris energia békés célú felhasználását és az ez­zel kapcsolatos kutatásokat. Így tehát nincs semmi alap­ja az olyanféle ellenvetések­nek, amelyek szerint a szer­ződésben való részvétel gá­tolná az ilyen irányú tudo­mányos-technikai haladást. O most tizenöt éves atomsorompó-egyez- ménynek a mai fe­szült nemzetközi helyzetben, amikor a nukleáris háború fenyegetése meg növekedett, különös időszerűséget kölcsö­nöz az emberiség életben maradásáért, a nukleáris ka­tasztrófa elhárításáért vívott világméretű küzdelem. Ma minden nép létfontosságú ér­deke, hogy a nemzetek kö­zösségének egybefogott erő­feszítésével áthághatatlan so­rompókat állítsanak az atomháború szervezőinek út­jába. Serfőző László alezredes Piac, esőben Péter-Pál van, június 29., és szerdai nap, tehát piac a megyeszékhelyen. Hajdan ezek a szerdaiak voltak a nagy heti piacok, ám a sza­bad szombat bevezetése óta inkább szombaton járnak ide vásárolni, vagy egysze­rűen csak nézelődni az em­berek. Ezen a szerdán rá­adásul esik, inkább őszies, mint aratási az időjárás. Aligha lesz ma forgalom, legfeljebb a csarnokban — latolgatjuk, de tévedünk. A csarnok mellett a hatalmas placcon is majd minden kő­asztal foglalt. Sok szép áru és színes esernyőkavalkád látványa fogad. No és a meglepetés: már árulnak dinnyét, a sárgát kilónként 30-ért, a görögöt 35-ért kínálja a nagykama­rás! termelő. — Fólia alól — felel szűk­szavúan —, sárgát már ko­rábban is hoztunk, görögöt most először. Ez is teli — csap a kis teherkocsi oldalá­ra. — Vevő akad? — Vittek már — bólint rá, de nem látszik valami elő- gedettnek. — Az idén jó két héttel minden előbbre van — igaz­gatja az őszibarackokat Je­nei Béla, aki Szeged környé­ki, zsomboki termelő. — Úgy három hete kezdett érni. — Milyen a mai piac? — Hát, nem a legjobb — húzza össze magán fázósan a kiskabátot a szikár kis ember —, de már a meg­szokás is viszi az embert. Esernyőerdő — Üres kosár, mellette nylontasakokba kiporciózva zöldbab. A két tíz év körüli kis árus nagyon csöndes, ami érthető, hiszen most először próbálkoznak eladni a maguk szedte babot., A kö­zelükben áruló felnőttek se­gítenek, kínálják buzgón he­lyettük is az árut. — Talán a tiétek a bevé­tel? — próbálom .szóra bír­ni őket. — Igen — pislog ki az esőkabát alól a kisfiú, mi­közben mellettünk egy kö­zépkorú asszony elismerően bólogat: „Nagyon helyes, hogy megdolgoznak a zseb­pénzért !” Zsong a csarnok, a tö­megben alig lehet haladni. A virágárusok vázáiban már a kardvirág pompázik. A fejkendős fiatalasszony „ju­tányosán számítva” új­krumplit kínál, egy terebé­lyes asszonyság mindenáron befőzni való csemegeubor­kára próbál rábeszélni ben­nünket. No és az árak? Erről kér­dezzük a vásári irodában Zimmermann Ferencné cso­portvezetőt. — Bizony, sok minden drágább, mint tavaly. De szép az áru, van is bősége­sen. Persze, befolyásolja ezt is az időjárás. Az idén egyébként nagyon gyorsan leérett a cseresznye, korán megjelent a meggy, amiből főleg szombatonként van most rengeteg. A csarnokban tart fenn árudát a ZÖLDÉRT és a tótkomlósi Viharsarok Tsz. Tavaly, tavalyelőtt kivált­képp a ZÖLDÉRT játszott árszabályozó szerepet, szép és olcsó árut kínált. Most viszont erről aligha lehet szó: a paradicsomot például itt, ezen a napon kilónként 45 forintért mérték, míg az Kukori és Kotkoda? ... árusoknál 30-ért, sőt, ol­csóbban is lehetett kapni. Azért persze nem biztos, hogy végül is így a vevő jár „Dinnyét tessék!” Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom