Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-24 / 174. szám

1983, július 24., vasárnap Magyar—szovjet közös közlemény (Folytatás az 1. oldalról.) Kedvezően értékelték a két ország népgazdasági fel­adatainak megoldását segítő, egyre fejlődő kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködést. A felek intézkedéseket tesznek az együttműködés elmélyíté­sére, a népgazdasági tervek koordinációjának tökéletesí­tésére, az áruforgalomnak kölcsönösségi alapon történő bővítésére. Megegyeztek, hogy hosszútávú megállapo­dásokat dolgoznak ki és ír­nak alá az együttműködés­ről az agrár-ipari komple­xum ágazatainak fejlesztésé­ben, a mikroelektronika és a robottechnika területén, a közszükségleti cikkek gyár­tásában és az ipar más ki­emelt ágazataiban. A mű­szaki-tudományos haladás legújabb eredményei alap­ján bővítik és 1995-ig meg­hosszabbítják Magyarország és a Szovjetunió hosszú­távé gyártásszakosítási és kooperációs programját. A látogatás alatt több konkrét gazdasági együttmű­ködési megállapodást írtak alá. Magyarország és a Szov­jetunió kész” további erőfe­szítésekre a szocialista gaz­dasági integráció folyamatá­nak elmélyítéséért. Meggyő­ződésünk. hogy a KGST-tag- állarhok tervezett legfelső szintű tanácskozása hozzájá­rul ehhez II. Áttekintve a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, a tárgyaló felek megerősítették határozott szándékukat, hogy a jövőben is aktívan hozzá­járulnak a Varsói Szerződés­be tömörült szövetséges ál­lamok egységének megszilár­dításához, biztonságuk meg­bízható szavatolása és az ál­talános béke megóvása ér­dekében. A nemzetközi hely­zet további éleződése, az Egyesült Államok és néhány más NATO-tagállam katonai előkészületeinek példátlan fokozódása, agresszivitásuk erősödése teljes mértékben igazolja, hogy indokoltak és időszerűek azok a következ­tetések és javaslatok, ame­lyeket a Varsói Szerződés tagállamai prágai politikai nyilatkozata, valamint a szo­cialista országok párt- és ál­lami vezetőinek 1983. június 28-án elfogadott moszkvai közös nyilatkozata tartalmaz. Magyarország és a Szov­jetunió vezetőinek meggyő­ződése, hogy ebben, az em­beriség számára sorsdöntő pillanatban a legfontosabb feladat a nukleáris háború veszélyének elhárítása, a visszatérés a politikai és a katonai enyhülés útjára. Kö­vetkezetesen növelik erőfe­szítéseiket a szövetséges szo­cialista államoknak a nem­zetközi politikai légkör meg­javítását szolgáló programja valóra váltásáért. A felek rámutattak arra. hogy különlegesen veszélyes az új amerikai rakéták nyu­gat-európai telepítésének ter­ve. Kifejezték reményüket, hogy az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei ala­posan mérlegelik előirány­zott lépésük következménye­it, és megfelelően válaszol­nak a Szovjetunió konstruk­tív javaslataira. Ugyanakkor hangsúlyozták: ha sor kerül e tervek megvalósítására, ami újabb veszélyt jelent a Varsói Szerződés tagállamai­nak biztonságára, azok ha­tékony ellenintézkedéseket tesznek, és semmi esetre sem engedik meg. hogy ka­tonai erőfölényre tegyenek szert velük szemben. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió nagy jelen­tőséget tulajdonít a madri­di találkozó sikeres befejezé­sének. Ez segíti majd az eu­rópai enyhülési folyamatot, és előmozdítja az európai bi­zalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és leszere­léssel foglalkozó konferencia összehívását. Ismételten meg­erősítették : arra törekednek, hogy megőrizzék és fejlesz- szék kölcsönösen előnyös kapcsolataikat a más társa­dalmi berendezkedésű álla­mokkal a békés egymás mel­lett élés elvei alapján, a né­pek békéje és biztonsága ér­dekében. A tárgyalások résztvevői megállapították, hogy Izra­elnek az Egyesült Államok nyílt támogatásával végre­hajtott agresszív cselekmé­nyei következtében a Közel- Keleten továbbra is robba­násveszélyes a helyzet. Kö­vetelik az izraeli csapatok kivonását Libanonból és az 1967 óta megszállt összes te­rületről; a Szíria ellen irá­nyuló fenyegetések és pro­vokációk beszüntetését; sík- raszállnak a Közel-Kelet helyzetének átfogó és igaz­ságos rendezéséért. A felek teljes támogatá­sukról biztosították Vietnam. Laosz és Kambodzsa erőfe­szítéseit, amelyek arra irá­nyulnak, hogy politikai esz­közökkel rendezzék Délkelet- Ázsia problémáit, s ezt a térséget a béke. a jószom­szédság és az együttműködés övezetévé változtassák. Szo­lidaritásukat nyilvánították ki a durva nyomás, a bel- ügyeikbe való beavatkozás imperialista politikája ellen harcoló közép-amerikai és Karib-tengeri államok né­peivel. III. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Komm'unista Pártja egyönte­tű megítélése szerint a mos­tani bonyolult világhelyzet szükségessé teszi a nemzet­közi szolidaritás, a kommu­nista és munkáspártok szé­les körű együttműködésének erősítését a béke megőrzé­séért, a fegyverkezési ver seny megfékezéséért, az im­perializmus agresszív, népel­lenes politikája ellen vívott harcban. Az MSZMP és az SZKP meggyőződése, hogy folytat­ni kell az enyhülés védel­mére irányuló állhatatos te­vékenységet. Ismét hangsú­lyozták szándékukat a pár­beszéd folytatására a szocia­lista és a szociáldemokrata pártokkal, minden párttal és mozgalommal, mindenkivel, aki a nukleáris háború meg­akadályozására törekszik. * * * A magyar és a szovjet fél teljes mértékben elégedett a tárgyalások eredményeivel. A tárgyalások a teljes egyetér­tés szellemében folytak és megerősítették a két ország pártjai, kormányai nézetei­nek egységét és céljainak azonosságát. A megállapodá­sok elősegítik Magyarország és a Szovjetunió kapcsolatai­nak erősítését, teljes össz­hangban a magyar és a szov­jet nép alapvető érdekeivel. Kádár János hivatalos, ba­ráti látogatásra hívta meg Magyarországra a Szovjet­unió párt- és állami küldött­ségét Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnökének vezetésével. A meghívást kö­szönettel elfogadták. Ipari zsebkönyv, 1982 A magyar iparban tavaly, illetve 1975 óta végbement változásokat gazdag szám­anyaggal, színes grafikonok­kal mutatja be az új zseb­könyv. Ismerteti az ipar szerepét és helyét a népgazdaságban, majd összefoglalja a legfon­tosabb eredményeket.. Ez­után részletesen tartalmaz­za az ipar szerkezetére, a termelésre, a termelékeny­ségre, az árak alakulására vonatkozó adatokat. Külön fejezet foglalkozik az anyag- és energia-felhasználással és a műszaki-technikai színvo­nallal, ezen belül is a beru­házásokkal. A munkaügyi adatok kö­zött helyet kapott a mun­kaerőhelyzet, a bérek és ke­resetek, valamint a balese­tek alakulásának vizsgálata. Ezután részletetesen számot ad a kötet az ipar pénzügyi és jövedelmezőségi mutatói­ról, ágazatonként kimutatva az export-jövedelemezőséget is. A legfontosabb számada­tok regionális bontásban is szerepelnek. Dzsesszkoncertek megyénkben Az elmúlt év októberében új dzsesszegyüttes alakult Szegeden. A szomszédos megye székhelyén korábban tevékenykedő Hulin bánd tagjaiból és meghívott ze­nészekből állt össze a me- gyénkbeliekkel is erősített négyes. A békéscsabai zene­karvezető Köles István (sza­xofon) és 'a gyulai Fábián Tamás (dob. konga — egy­kori Névtelen Nulla-tag!) mellett két szegedi zenész. Mentes Ádám (basszusgitár) és Kovács Gábor (billentyű­sök) képezik tehát a fura nevű-helyesírású Hobby- ART-ot, amely elsősorban dzsessz-rockot játszik. Első nyilvános szereplésük a rádióban volt; május 30- án rögzítették zenéjüket, amelyet most, július 19-én sugárzott a 3. műsor. Ezek­től a hetektől már a közön­ség is, személyesen is, meg­ismerkedhet az együttessel. Az ország különböző váro­saiban lépnek fel, legköze­lebb július 29-én. Szegeden. Az ifjúsági napok keretében megtartott koncert az újsze­gedi szabadtéri színpadon lesz, a partneregyüttes veze­tője pedig Pege Aladár! Ezután következik három megyénkben önálló koncert­jük. Augusztus első napján este 7 órakor a gyulai SZOT- üdülőben adnak nyilvános hangversenyt, majd 4-én a mezőkovácsházi művelődési központban lépnek dobogó­ra. Másnap, 5-én este — „sötétedés után” — a 44-es fő közlekedési út melletti — Békéscsaba és Kondoros közötti — úgynevezett Fiala- csárda kertjében koncertez­nek. És megyeszékhelyünkön? Nos, itt is láthatók és hall-, hatók lesznek a HobbyART- ék. Szeptember 16-án késő délután a Vasutas Művelő­dési Ház nagytermében — a nyári ifjúsági rendezvény- sorozat záróműsoraként — adnak hangversenyt. (ni) / j í u. ^ \ 'Á \ \ \, s Gyulán a lakásépítők már Észak-Törökzugban dolgoznak, ahol még ebben a tervidőszak­ban felépül 120 állami lakás, 60 tanácsi értékesítésü lakás, valamint 420 OTP-s lakás. A távlati tervekben szerepel kereskedelmi és vendéglátóipari egységek, valamint óvoda és bölcsőde építése is ebben a városrészben Fotó: Béla Ottó Kiapadhatatlan forrás a lapvető érdekeink, céljaink közösek, kapcsolata­ink a kölcsönös tisztelet és bizalom, a népeink közti barátság jegyében fejlődnek — jelentette ki a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére a moszkvai Kremlben adott díszvacsorán Kádár János. Szavai jól jellemzik a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság viszonyának jellegét, és azt a légkört is, amelyben a delegáció szovjetunióbeli látogatására sor került. A magas szintű szovjet—magyar találkozóknak több évtizedes hagyományai vannak. Hogy csak a legutóbbi­akra utaljunk: 1974-ben, ugyancsak Kádár János veze­tésével járt hasonló küldöttség a Szovjetunióban, és lá­togatását öt évvel később legfelsőbb szintű szovjet de­legáció viszonozta hazánkban. A párbeszéd természete­sen ezután is folyamatos volt. Erre jó alkalmat kínált az SZKP XXVI. kongresszusa, majd a Szovjetunió 60 éves jubileuma alkalmából Moszkvában tartott ünnep­ségsorozat, valamint több két- és több oldalú tanácsko­zás. Mindez — mint Jurij Andropov pohárköszöntőjé­ben megállapította — „ . . . abból az objektív szükségsze­rűségből adódik, hogy tovább fokozzuk országaink együttműködésének hatékonyságát, és lényegesen maga­sabb, úgy mondanám, minőségileg új szintre emeljük.” A Kádár János vezette küldöttség mostani moszkvai tárgyalásai annak az általános elvi platformnak a rög­zítését, újbóli megerősítését szolgálták, amely- országa­ink sokrétű együttműködésének alapjául szolgál. Jurij Andropov ezzel összefüggésben kiemelte, hogy a véle­ménycsere megerősítette nézetazonosságunkat és szándé­kaink egységét. Azok a különbségek, amelyek a Szovjetunió és Ma­gyarország eltérő nagyságrendjéből és adottságaiból ma­gától értetődő természetességgel következnek, nem aka­dályozzák ezt az alapvető egyetértést, a módszerbeli el­térések pedig kifejezetten gazdagítják közös tapasztala­tainkat. „Mi természetesen nem ajánlhatjuk, és nem is ajánljuk senkinek sem egyes megoldásainkat, hiszen ezek a mi sajátosságainkból következnek, azoknak felel­nek meg. De ha más országok kommunistái úgy ítélik meg, hogy vannak közöttük használható tapasztalatok, ez nagy megtiszteltetés számunkra” — mondotta az ál­talános törvényszerűségek és a nemzeti sajátosságok ösz- szefüggéseiről szólva az MSZMP KB első titkára csü­törtöki, moszkvai sajtóértekezletén a Pravda munkatár­sának a kérdésére válaszolva. Teljes volt az egyetértés a politikai, gazdasági és egyéb kérdésekről folytatott tárgyalásokon abban, hogy a ma­gyar—szovjet kapcsolatok népeink érdekeivel össz­hangban sikeresen és dinamikusan fejlődnek, és hogy barátságunk felbecsülhetetlen értékű, kiapadhatatlan erőforrás hazánk számára. A Szovjetunió hagyományo­san a legfontosabb gazdasági partnerünk, amellyel kül­kereskedelmi forgalmunknak harmadát bonyolítjuk le.- Tavaly az árucsere-forgalom megközelítette a 8 milliárd rubelt. Különösen nagyra becsüljük a szakosítás és kooperáció területén a közúti járműgyártásban, a tim­föld- és alumíniumgyártásban, az agrokémia és álom- erőművi gépgyártásban elért eredményeket. Noha az ilyen magas szintű találkozók nem elsősorban konkrét gazdasági megállapodások aláírását szolgálják, feltétle­nül örvendetes, hogy a látogatás napjaiban több fontos gazdasági egyezmény született, mint például a nagy múltú timföld- és alumíniumegyezmény 1990-ig szóló meghosszabbítása, a kukoricatermesztésben, a baromfite­nyésztésben. valamint a szovjet könnyűipar rekonstruk­ciójában való együttműködésünk kiterjesztése. A tár­gyalásokon kidolgozták az 1986—90-es évekre a terv­egyeztetés alapelveit, s elhatározták, hogy 1995-ig meg­hosszabbítják a gyártásszakosítási és kooperációs prog­ramot. Alkalmat adott a moszkvai látogatás a nemzetközi helyzet áttekintésére, a főbb európai és világproblémák­kal kapcsolatos közös álláspont kifejtésére is. Itt ki­emelésre kívánkozik, hogy mind szovjet, mind pedig magyar részről hangsúlyozták az enyhülés vívmányai melletti elkötelezettséget, a két fél egyetértését abban, hogy a nemzetközi helyzet további romlásának a meg­akadályozását központi kérdésként kell kezelni. Az úgy­nevezett eurohadászati fegyverzetről szólva Jurij And­ropov aláhúzta: „Nem a rakéták számának a növelése vezet előrehaladáshoz, hanem az a törekvés, hogy meg­találják a kölcsönösen elfogadható döntéseket..Nem­csak a két szocialista ország, hanem az európai és a nemzetközi stabilitás érdekei is ezt kívánják. A tárgyalásokról kiadott dokumentumok, és a két fél vezető képviselői beszédeikben nem hagynak kétséget afelől, hogy egyrészt a szocialista országok nem enge­dik meg a történelmileg kialakult nemzetközi erőegyen­súly megsértését, másrészt viszont továbbra is bíznak a tárgyalások, köztük az amerikai—szovjet fegyverzetkor­látozási tárgyalások lehetőségeiben. E tárgyalásokon a szocialista országok célja egy olyan megállapodás eléré­se, amely — Kádár János szavaival élve — „Minden érdekelt fél egyenlő biztonságát garantálja a fegyverzet alacsonyabb szintjén”. A magyar párt- és kormányküldöttség látogatásá­nak eseményeit nap mint nap magunk is nyomon követhettük a rádióban, a televízióban, az újsá­gok hasábjain. Jóleső érzés volt látni, hogy a szovjet emberek milyen meleg szeretettel fogadták képviselőin­ket, hogy a tárgyalások milyen szívélyes, baráti légkör­ben folytak, mint ahogy immár a látogatás eredményei alapján jóleső érzés tudni, hogy országépítő munkánk­ban és nemzeti tevékenységünkben a Szovjetunió tovább­ra is biztos támaszunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom