Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-23 / 173. szám

1983. július 23.. szombat i „Olvasni minden pillanatban” GÁL EDIT KÉPRIPORTJA Koszta Rozália: Olvasó nő. 195* n gondolkodás iskolái Az olvasás, a könyvismeret igénye, a könyvtárhasználatra való nevelés nem cél, hanem eszköz — vallják az olvasótábo­rok lelkes szervezői, vezetői, akik között az idén is találha­tunk könyvtárosokat, népműve­lőket, pedagógusokat, fiatal író­kat, természettudósokat, orvoso­kat, olvasásszociológusokat egy­aránt. 1983-ban immár tizenkettedik esztendeje helyet kér és köve­tel a fiatalok ezreit indulásra késztető építő-, üdülő- és mű­vészeti táborok mellett az olva­sótábor, az Olvasó népért moz­galom egyik legremény teljesebb és legkísérletezőbb kedvű vál­lalkozása is. Az ország kisebb- nagyobb településein könyvtá­rak, iskolák, vállalatok, műve­lődési házak patronálásával idén 133 olvasótáborban mintegy tíz­ezer — többségében 10—16 éves — fiatal vesz részt. Az olvasótáborok résztvevői határozottan állítják, hogy a tanév befejezése utáni közös tá­borozás semmiképpen nem az iskolai napok meghosszabbítása. Az olvasótábor ugyanis formá­ját, módszereit, sőt tartalmát te­kintve sem hasonlítható az is­kolához. A 10—12 résztvevőből álló kiscsoportok tagjai közös alkotó munkára vállalkoznak azért, hogy a közösségben tör­ténő gondolkodással fejlesszék személyiségüket, s újabb isme­reteket szerezhessenek azért, hogy tisztán lássák helyüket, feladataikat, demokratikus jo­gaikat a szocialista társadalom­ban. Az olvasótáborok munkájuk során természetesen építenek az iskolákban szerzett ismeretekre, de egyúttal annak hiányossága­it is érzékelik. A nemzetben, az emberiségben való gondolkodás rendhagyó „órái” közben felfe­dezhető, hogy egyes alapvető fogalmak értelmezése — nem­zet, haza, internacionalizmus — körül mily sok a bizonytalan­ság. A szakmunkásképzős fia­talok olvasási készsége, a való­ság feltárását segítő könyvek iránti érdeklődése szomorúan alacsony színvonalú. Olvasásszo­ciológusok figyelmeztető szá­mokkal igazolták, hogy a 10— 14 évesek a hetvenes években legkedvesebb időtöltésüknek már nem az olvasást, hanem a tévé­nézést, a tánczene hallgatását, a barátokkal való együttlétet mondták. Az olvasótábori kisközösségek további együttes művelődésének a lehetőségeit iskolában és is­kolán kívüli keretek között, könyvtárakban, művelődési há­zakban, diákotthonokban is meg kell találni ahhoz, hogy a fia­talok számára a folyamatos mű­velődés életük természetes igé­nyévé váljon. Maróti István A nemzetközi kommunikáció szolgálatában Beszélgetés Korcsog András művelődési államtitkárral, az Eszperantó Világkongresszus védnökségi testületének tagjával Az Eszperantó Világszövetség Budapesten rendezi hatvan- nyolcadik kongresszusát július 30. és augusztus 6. között. A budapesti világkongresszuson várhatóan hetven ország több ezer eszperantistája demonstrálja majd a mozgalom erejét. A nemzetközi eszperantó mozgalom ezúttal is neves közéleti személyiségekből, politikusokból létrejött védnökség támoga­tásával szervezi kongresszusát, amelynek Budapest — 1929 és 1960 után — most harmadízben ad otthont. A védnökségi testület tagja Korcsog András művelődési államtitkár is, aki a világkongresszus kezdete előtt Aczél Gábor kérdéseire vá­laszolt. — Korcsog elvtárs az eszpe­rantó világkongresszus védnöki testületében a Művelődési Mi­nisztérium képviseletében kapott helyet. A tárca pártfogolja vagy támogatja az eszperantó mozga­lom törekvéseit? — Az eszperantó nyelv és mozgalom tárcánk részéről több szempontból is figyel­met érdemel. A nyelv taní­tásából és az erre alapozódó nevelési lehetőségekből fa­kadó teendőinket emelem ki — nem is teljes körűen — példaként. Az eszperantó ok­tatásával foglalkozók zöme hivatását, főfoglalkozását te­kintve pedagógus. Körükbe tartoznak azok, akik főisko­lán va-gy egyetemen képesí­tést szereztek az eszperantó nyelv oktatására. Minden is­kolatípusban lehetőség van tanulni ezt a nyelvet, ami a megfelelő oktatási segédletek biztosítását teszi feladatunk­ká. Nemzetközi összehasonlí­tások, kísérletek tárgyát is képezi az eszperantó nyelv tanítása és az ebből szárma­zó előnyök felderítése. Jelen van az eszperantó a szaktár­gyi versenyek körében, a tanulók szabad idős és szün­idei elfoglaltságában. A mű­velődési. intézményhálózat és az ismeretterjesztés ugyan­csak beillesztette programjá­ba az eszperantó nyelvokta­tás és klubélet feltételeinek biztosítását: a pedagógusok továbbképzését, a könyvek, szótárak kiadását, audiovi­zuális anyagok készítését, az amatőr együttesek támogatá­sát, szakembereink részvéte­lét a nemzetközi tapasztalat- cseréken, módszertani kon­ferenciákon. Azt kívánom mindezzel hangsúlyozni, hogy nem ki­felé irányuló támogatásról vagy pártfogásról van szó, hanem tárcánk feladatkörét képező teendők ellátásáról, ami egyben az eszperantó mozgalom létérdeke. Ugyan­akkor elismerésre méltónak tartom az eszperantó világ­mozgalom elkötelezettségét a béke őrzésében, a kommuni­kációs esélyegyenlőség javí­tásában, s ezáltal az emberi értékek védelmében. Azt hi­szem, mindenki számára ter­mészetes, hogy ilyen célok el­érésére a művelődésügy part­neri együttműködést nyújt. — Az ENSZ történelmi elődjé­ben, a Népszövetségben tizen­négy ország kormánya javasolta az eszperantó iskolai oktatásá­nak bevezetését Hazánkban mi­lyen lehetőség van e nyelv el­sajátítására, mennyire élünk ezekkel a lehetőségekkel, s el­képzelhető-e a nemzetközi nyelv iskolai oktatása? — Nyilván a nemzetközi nyelv iskolai oktatásának ál­talánossá tételére gondol, mert magának az oktatásnak mind a jogi biztosítékai, mind a kipróbált gyakorlata létezik hazánkban. Vala­mennyi iskolatípusban meg­szervezhető az oktatás, amennyiben igény van rá, és a személyi feltételek bizto­síthatóak. Évtizedes hagyo­mánya van a tanulok szak­tábori nyelvtanulásának ál­talános és középiskolai szin­ten. nemcsak magyarok szá­mára szervezett, hanem nem­zetközi táborokban is. A fel­nőtt korosztály igényeit a TIT által szervezett tanfo­lyamok és az Eszperantó Szö­vetség területi szervei, klub­jai kezdeményezésére zöm­mel művelődési otthonokban működő tanfolyamok elégítik ki. Több példát ismerünk főiskolák és vállalatok nyel­vi laboratóriumainak ki­használására. Komolyan kell vennünk azt is, hogy az egyé­ni nyelvtanulók nagyon jó eséllyel indulnak az eszpe­rantó elsajátításában. Előre­haladásukat feladatlapos le­velező oktatási forma segíti, amely konzultációs lehetősé­get biztosít Budapesten és több regionális központban. A nyelv elsajátításához tartozik a szakmai szókincs kimunkálása és gyakorlása. A közgazdaságtan, számítás- technika, orvosegészségügy, sport területén lendületes a fejlődés, igényes a létrejött szakmai nyelvanyag. A köz­lekedés, szállítás, idegenfor­galom; hagyományosan él a nemzetközi nyelv lehetősé­geivel, gondoskodik az érin­tettek képzéséről. Ügy lá­tom, hogy nem csupán a jo­gi lehetőségeket és szabá­lyozottságot tarthatjuk kielé­gítőnek, hanem tárcánk konkrét tapasztalatait és sze­mélyi feltételeit, amelyekkel a felmerülő igényeket — még növekedésük esetén is — ki tudja - elégíteni. Figye­lemmel kísérjük az eszperan­tó nyelvhasználat terjedését külföldön és idehaza, érzé­keljük a tanulási formák, módszerek kedveltségében bekövetkező változásokat és ehhez alakítjuk oktatási ajánlatainkat. — Milyen személyes kapcso­lata van az eszperantóval? Vé­leménye szerint milyen szere­pet tölt, illetve tölthetne be ez a nyelv az országok közötti po­litikai, gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatok fej­lesztésében? — Személyes viszonyomra legjellemzőbb az informált­ság. Ahogy egy könyv, amit olvastam, vagy egy színi elő­adás, amit láttam, a későb­biek során jelen van véle­ményformálásomban, dön­téseimben, úgy az eszperantó nyelv és mozgalom is szá­mos kapcsolattal, utalással, kötődéssel hívja fel magára a figyelmemet. Valószínűleg számomra ahhoz a lehető­ségbirodalomhoz fog tartozni, amit életem során nem tu­dok bejárni, de amelynek lé­tét civilizációs nyereségnek tartom. Az országok közötti sokrétű kapcsolatok erősíté­sében két okból is k-ülönös jelentőséget tulajdonítok a nemzetközi nyelvnek. Az egyik az, hogy terje­désében nincs támadó moz­zanat. Miközben kommuni­kációs, értékkicserélési le­hetőséget ajánl, nem fűző­dik érdeke a legkisebb nem­zeti nyelv elsorvasztásához sejn, sőt — nyelvi szempont­ból — védettséget biztosít. A másik, hogy új rétegeket von be a nemzetközi kapcsolat- felvételre egyénileg is, hon­fitársaink köréből. Egyre töb­ben szerezhetnek differen­ciált, a kulturális ágazat szá­mára is értékes tapasztala­tokat, és vehetnek részt egyenrangú kapcsolatokban. Kicsit tágabban értelmezve, de nem túlértékelve a lehe­tőséget, a demokratizálódási folyamat további erősítésé­hez járulhat hozzá. — A nemzetközi kommuniká­cióban a hagyományos nyélvi kiváltságokat feltehetően meg­szüntetné az eszperantó elterje­dése. A nyelvi problémákon kí­vül milyen politikai akadályai vannak ennek? — A most hagyományos­nak tekintett, úgynevezett nyelvi kiváltságok fejlődési útjai és eredményei mutat­ják a jelenlegi helyzet el­lentmondásait. Én arra ten­ném a hangsúlyt, hogy léte­zik olyan reális szükséglet, amely mindenkor kiérleli a sok okból elkülönülő emberi közösségek, formációk kö­zötti kapcsolattartás esz­közrendszerét. Az emberiség fejlődéstörténete, de sző­kébb tudományszakom — a természet- és a műszaki tu­dományokra gondolok — példáinak sokasága azt iga­zolja. hogy a kigondolhatót kigondolják, és a megvaló- síthatóra vonatkozó . isme­ret nem tüntethető el. Igaz, hogy a társadalmi fejlődés közelmúltja, a gaz­dasági erőviszonyok alaku­lása, az ideológiai-politikai küzdelmek megléte mérle­gelés tárgyává teszi a nyel­vi téren szerezhető előnyö­ket. A lényeg mégis az, hogy nemzetközi kommunikációra szükségünk van, és a válasz­tott eszközt nem az adott nyelv karaktere miatt ré­szesítjük előnyben. Tanul­ságul szolgál mindaz, amit nemzeti nyelvek nemzetközi használatában tapasztalha­tunk, felidézhető a nemzet­közivé vált nyelvek történe­te, és ígéretesen alakul a nemzetközi használat céljára megalkotott eszperantó pá­lyafutása. A megoldás konk­rét változata azonban csak társadalmi fejlődésünk egé­széből származhat. — Az eszperantó világkong­resszus fő témája a modern kommunikáció társadalmi és nyelvi vonatkozásai. A magyar művelődés milyen segítséget kaphat a kongresszustól? — A legközvetlenebb ha­szonnal az az információs anyag bír, amit az itt talál­kozó társadalomtudósok, nyelvészek. pedagógusok, kommunikációs szakemberek erre a konferenciára készí­tettek elő, és itt adnak át egymásnak. Téma lesz töb­bek között a nemzetek kö­zötti érintkezés kulturális és nyelvi vonatkozásai, a nemzetközi információs és kommunikációs rend az ok­tatási szükségletek tükré­ben, a kommunikáció szere­pe a népek közötti bizalom és együttműködés erősítésé­ben, a kommunikáció etikai kérdései. Érdeklődésre tart­hat számot a távközlési ki­állítás. A közvetett segítséget mégis talán mindezeknél fontosabbnak érzem. Nagy szükségünk van ugyanis az ismeretségre, a rólunk alko­tott reális, élő kép újabb és újabb árnyalataira. Azok a kongresszusi részt­vevők, akik munkájuk vég­zése során, vagy akár csak nézőként, hallgatóként meg­fordulnak művelődési intéz­ményeinkben, igénybe ve­szik szolgáltatásainkat, köz lekednek és vásárolnak n. lünk, informáltabbak, érzi kenyebbek lesznek, ha ered ményeink felismerésére, el­fogadására adódik alkalmuk. Biztosra veszem, hogy egy olyan sokrétű program után,, mint amit a kongresszus he­te kínál, a vendégfogadó or­szág megítéléséi. vonatko­zóan is meghal i ózó erejű élmények marat mák min­denkiben. Ez a km úránk ér­tékeit ismerő, és a társadal­mi törekvéseinket értő em­berek szám - emelkedé­sét eredrm mind­emellett jól szolgaija gaz­dasági és kulturális nemzet­közi törekvéseinket; egyben igazolja az eszperantó moz­galom általunk is támogatott törekvéseit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom