Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-20 / 170. szám

NÉPÚJSÁG 1983, július 20., szerda Diabetikus tábor nyílt Szabadkígyóson Megyénkben harmadik al­kalommal táborozhatnak, pi­henhetnek nyáron a légző­szervi, vagy cukor-, esetleg más megbetegedésben szen­vedő kisgyermekek. Először a békéscsabai városi Vörös- kereszt vezetősége szervezte meg a diabetikus tábort. Ta­valy már akkora volt az ér­deklődés és a társadalmi se­gítőkészség, hogy megyei jel­legűvé bővíthették ezt a nyaraltatási formát. Az idén a megyei Vöröskereszt szer­vezete a szabadkígyósi kas­télyparkban táboroztatja azokat a gyermekeket, akik betegségük folytán nem me­hetnek máshová nyaralni. A táboroztatás anyagi fedezetét a megye üzemeinek, gyárai­nak szocialista brigádjai ajánlották fel és adták meg a Békéscsabai Sütőipari Vál­lalat 1. sz. gyáregysége Nagy László Szocialista Brigádjá­nak felhívására. Hétfőn, július 18-án ér­keztek családi kísérettel több mint ötvenen a beteg gyermekek Szabadkígyósra. A megfelelően előkészített egészségügyi felszereléssel, játékokkal ellátott táborban állandó orvosi ügyelet, spe­ciális étrend, kulturális programok és számos sza­badidős elfoglaltság várja a gyermekeket. Két alkalom­mal kirándulnak majd, elő­ször Gyulára, ahol megtekin­tik a várat és a csónakázó­tavat, máskor pedig Szarvas­ra utaznak. A diabetikus tá­borban fellépnek a Jókai Színház művészei, gyerme­keknek készült műsorával bemutatkozik Vitay Ildikó is. A tábor július 29-én ér vé­get. b. zs. Tótkomlóson, az ifjúsági házban helyezik el a híres-neveze­tes Koppány-féle néprajzi gyűjteményt, mely pontosan 1067 tárgyból áll. A ház három helyiségét kapta meg a gyűjte­mény, melynek berendezésén Koppány János naponta mun­kálkodik. Az alföldi — főként a tótkomlósi — szlovákok néprajzi tárgyaiból álló hatalmas anyagot hamarosan az érdeklődők is megtekinthetik Fotó: Gál Edit Parkfenntartás — mellékfoglalkozásban A Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat fel­adatai közé tartozik a me­gyeszékhely parkjainak rend­ben tartása. Az ehhez bizto­sított tanácsi pénzeszközök azonban kevésnek bizonyul­tak, ezért új megoldást ke­restek. Ennek lényege: ma­guk a lakók tartsák rend­ben a parkokat — mellék- foglalkozásként. A szervezési munka már az elmúlt év nyarán megin­dult. Ekkor azonban még si­kertelen volt a próbálkozás. Az idén áprilisban ismét összehívták a lakógyűléseket, melyeken a vállalat képvi­selői ismertették az érdeklő­dőkkel a rájuk váró felada­tokat. S az eredmény: má­jus óta a Lencsési úti, újab­ban pedig a Gábor Áron úti lakótelepen mintegy húszán végeznek mellékfoglalkozás­ban partkfenntartási mun­kákat. Az új lakótelepeken a parképítést társadalmi mun­kában, a fenntartást pedig fizetésért vállalták a lakók. ‘ - lj ­Gépkocsiátvételi sorszámok: 1983. JÚLIUS 19-ÉN Trabant Hyc. Llm. (Bp.) 893 Trabant Hyc. Combi (Bp.) 51 Trabant Um. (Bp.) 16 969 Trabant Um. (Debrecen) 12 350 Trabant Um, (Győr) 16 511 Trabant Combi Sp. (Bp.) 7 226 Trabant Combi Sp. (Győr) 3 446 Wartburg Um. (Bp.) 8 668 Wartburg Um (Győr) 5 080 Wartburg de Luxé (Bp.) 11 908 Wartburg de Luxé (Győr) 6 493 Wartburg Lim. tolót. (Bp.) 1639 Wartburg de L. tolót. (Bp.) 2 520 Wartburg Tourist (Bp.) 4180 Wartburg Tourist (Győr) 1 612 Skoda 105 (Bp.) 6 991 Skoda 105 (Debrecen) 5 352 „ Skoda 105 (Győr) 5 832 Skoda 120 (Bp.) 13 796 Skoda 120 (Debrecen) 8 543 Skoda 120 (Győr) 9 854 Skoda 120 GLS (Bp) 304 Lada 1200 (Bp.) 22 605 Lada 1200 (Debrecen) 15 026 Lada 1200 (Győr) 8 189 Lada 1300 (Bp.) 9 939 Lada 1300 (Debrecen) 6 780 Lada 1300 (Győr) 2 508 Lada 1500 (Bp.) 8 759 Lada 1500 (Debrecen) 5 960 Lada 1500 (Győr) 2 617 Lada Combi (Bp.) 4 664 Lada Combi (Debrecen) 2 577 Moszkvics (Bp.) 12 121 Polski Fiat 126 (Bp.) 16 587 Polski Fiat 126 (Győr) 4 926 Polski Fiat 1500 (Bp.) 3 532 Dácia (Bp.) 14 761 Dácia (Debrecen) 6 811 Zastava 1100 GTL (Bp.) 2 586 Kihelyezett ülést tartott Mezőberényben a megyei tanács végrehajtó bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) A vita alapján a végre­hajtó bizottság elismeréssel szólt a mezőberényi Nagy­községi Közös Tanács Vég­rehajtó Bizottsága, az appa­rátus és a tisztségviselők tevékenységéről, a lakosság aktivitásáról. Különösen ki­emelte a város környéki irányítás a társközségi kap­csolat és az ügyfélszolgálati iroda kedvező tapasztalatait. Ugyancsak elismerését fejez­te ki a békéscsabai és a me­zőberényi nagyközségi párt- bizottságnak e munkát se­gítő tevékenységéért. A következő napirend a szövetkezeti ipar helyzetéről, exporttevékenységéről és a szolgáltatásban betöltött szerepéről szóló tájékoztató volt, amelynek vitájában részt vett Mészáros Vilmos, az OKISZ elnökhelyettese. A tájékoztató foglalkozott az ipari szövetkezeteknek a megyében betöltött szerepé­vel, az exporttevékenység­gel, az egyes ágazatok ered­ményeivel, gondjaival, a kooperációval és a szolgál­tatással. Ez utóbbiról szólva megállapítható, hogy a VI. ötéves terv első két évében az ipari szövetkezetek szol­gáltató tevékenysége 7,5 százalékkal nőtt. Különösen dinamikus a fejlődés az épí­tőipari, kisebb mértékben az elektroakusztikai és ház­tartási gépek javításánál, míg a személyi szolgáltatá­sokra. a gépjárműjavításra a szintentartás a jellemző. A vitában szó esett arról, hogy a szövetkezetek rugalmas­sága, alkalmazkodó képes­sége javult, s ez kedvezően érezteti hatását az export- termelésben és az import­kiváltásban. (E tevékeny­ségről lapunk későbbi szá­mában részletesen szólunk.) A végrehajtó bizottság a tá­jékoztató és a vita alapján elismerését fejezte ki a me­gyében működő ipari szö­vetkezeteknek. A megyei tanács vb szak- igazgatási szervei együttmű­ködésének tapasztalatairól megállapították, hogy a szakosztályok munkájának koordinálására irányuló tö­rekvések eredményesebbek voltak, és elősegítették az össztanácsi feladatok végre­hajtását. A tanácsi mun­kával szemben támasztott magasabb követelmények, az irányítási formák és módszerek korszerűsödése egyaránt megköveteli az együttműködés és a koordi­náció színvonalának továb­bi emelését. Épp ezért a végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy az előter­jesztésben és a vitában megfogalmazottakat a szak­osztályok munkájuk során, a továbbképzések szervezé­sében és minden egyéb te­rületen hasznosítsák. A testületi ülés bejelenté­sekkel ért véget, majd a résztvevők Csárdaszállásra látogattak. S. F. Túl meleg van? Zúg a fejem a hőségtől. Alig haladok az egyik anyag megírásával. Fokozatosan kezdem elhagyni magam. Egyre gyakrabban mondo­gatom: „Ilyen kánikulában nem le­het dolgozni. Ez a meleg biztosan valamiféle hőmér­séklet-maximum — gondo­lom.” Nem hagy nyugodni a dolog. Hátha ma tényleg (július 19., kedd) rekord hő­mérséklet lesz. Kurucz Gyula a békéscsa­bai meteorológiai obszerva­tórium vezetője azonban gyorsan lehűt. Szó sincs re­kordról. Tizenhárom órakor 31,2 Celsius-fokot mértek, ami nyáron nálunk nem számít különlegességnek. El­mondta, hogy a megyeszék­helyen 1901 óta pontos ada­tok állnak a meteorológusok rendelkezésére. A mérések tanúsága szerint szinte min­den évben előfordul a hét­főihez és a keddihez hasonló (32,3 Celsius-fok) maximum hőmérséklet. Sőt, a 34-35 fok sem ritka. Csak az utóbbi 30 évben többször mértek 34 fok fölötti hőmérsékletet. Például 1972-ben 35,6; 1961- ben 37,1; 1951-ben 38,0; 1981-ben pedig szintén 35,6 Celsius-fok volt a maxi­mum. Az abszolút csúcsot 1952. augusztus 16-án sike­rült regisztrálni: kereken 39 Celsius-fokot. Abban az év­ben augusztus 2—17. között mindennap 30 fok fölött volt a hőmérséklet. De ta­valy szeptember 7-én is 33,6-et mutatott a hőmérő higanyszála. A meteorológus azonban hozzáteszi: a méréseket sza­bad területen, két méter ma­gasságban és árnyékban kell elvégezni, a városokban ter­mészetesen jó néhány fok­kal melegebb van. De száz szónak is egy a vége: a mostani csak a szokásos nyá­ri meleg, csúcsok nélkül. Egyszerre nincs is olyan melegem, és azon kapom magam, hogy csodálkozom a többieken, ha a melegről panaszkodnak ... _ » s _ F elújítják a békésszentandrási hajózsilipet A több mint 40 éve beépített vasszerkezetek korrózióvédelmé­vel, a hajózsilip gépészeti be­rendezéseinek és elektromos rendszerének korszerűsítésével kedden megkezdődött a békés­szentandrási duzzasztó, illetve hajózsilip felújítása. A Körös­vidéki Vízügyi Igazgatóság a munkálatokra mintegy négy­millió forintot fordít. A felújí­tás előreláthatólag szeptember végéig tart, s ez idő alatt a ha­józsilip alvizéről az úgyneve­zett felvízre szünetel a hajózás. Az 1942-ben épült szentand- rási duzzasztó és hajózsilip Larsen-pallókből készült, ame­lyekre az évek folyamán vas­tag csigaréteg, a fenéken pe­dig nagy mennyiségű iszap ra­kódott le. Az iszap eltávolítását új módszerrel hajtották végre. Ennek lényege, hogy a zsilip­pel szűkítést hoztak létre úgy­nevezett lemerülő fallal, s a gyorsabb áramlás kimosta az iszapot. A Larsen-pallókat ho­mokfúvással tisztítják, majd a korrózióvédő anyaggal kezelik. Kettős gyilkosság ügyében nyomoz a rendőrség Ismeretlen tettes megölte jú­lius 12-én MaTkovics Istvánné 72 éves nyugdíjas, budapesti la­kost. Lakásából ékszert és pénzt vitt el. A Budapesti Rendőr-fő­kapitányság a nyomozás során 24 óra alatt kiderítette, hogy a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható Dóczi Gábor 29 éves, büntetett előéle­tű, foglalkozás nélküli, buda­pesti és Zelei Béla 29 éves, büntetett előéletű, foglalkozás nélküli, szolnoki lakos. Mind­két gyanúsítottat elfogták és előzetes letartóztatásba helyez­ték. A nyomozás során derült fény arra is, hogy Zelei Béla még egy ember életét kioltot­ta: július 3-án megölte és ki­rabolta Karcsai Pál 72 éves nyugdíjas, szolnoki lakost. A bűncselekmények során ello­pott tárgyak nagy része meg­került. A nyomozás mindkét gyilkosság ügyében tovább fo­lyik. Kérdések a reménybeli jövőnek a mit a megszámlálhatatlan napi eseményből az emberiség emlékezete idéz fel újra meg újra, s őriz meg évtizedekre, évszázadokra, abból áll össze — már nem annyira a kortársak, a szemtanúk, a résztvevők, mint inkább utódaik számára — a* világtör­ténelem. De kezdünk már beleunni a „történelmi” jelzőkbe. Annyi „történelmi jelentőségű” eseményben van ré­szünk, hogy szinte betöltik a napjainkat. Vajon azelőtt is így volt? Saját korukat elődeink is — merő fontoskodásból vagy elfogultságból — olyan vi­lágtörténelmi fordulópontnak tartották, amelyben min­den nagy, jelentős, soha-nem-volt esemény ott sűrűsö­dik, annyira, hogy még a köznapjait is történelemmé avatja majdan az idő? Örök emberi illúzió? Mint érdekelt fél, aki szintén olyan korban született bele, amely igényt tart a nagy időt, a korszakváltást, a történelmi fordulópontot megillető jelzőkre, nem va­gyok ennek a kérdésnek az eldöntésére sem alkalmas, sem illetékes. Marad tehát számomra is a leginkább kínálkozó — mondhatnám: történelmi — alapállás: az esendő elfogultság a saját korom iránt. Néhány százezer év óta az emberi nem létezéséhez a fennmaradásért folytatott egymás elleni öldöklő harc is hozzátartozott. A gyilkos, pusztító, kegyetlen háborúk a mindenkori szerelésükkel: a hajdani bunkótól a mai neutronbombáig, a vegyi és a biológiai fegyverekig. Mostanában érünk el ahhoz a világtörténelmi pilla­nathoz, amikor és amelytől kezdve a fennmaradásért nem lehetséges tovább a legkorszerűbb fegyverekkel harcba szállni. Csakis a fennmaradás ellen lehet. A hajdani bunkó mai változata kinőtt az ember kezé­ből, mióta sikerült akkorára növelni a hatásfokát, hogy vele szemben immár, aki ütésre lendíti — a támadó is — védtelen. Ha valami, hát ez fordulatot követel a világtörténe­lemben. Akár így fogalmazhatom: a világtörténelem nem is folytatódhat másként — csak fordulattal. Bizonyosra vehető, hogy ez a felismerés tárgyalóasz­talhoz kell, hogy ültesse az egymással küzdő népek, vi­lágrendszerek képviselőit. A mindennél előbbrevaló kö­zös érdek fölismerése: gondoljuk el, mióta ember él, soha nem volt még közös érdek a földön a végleges fegyvernyugvás. S éppen a legerősebb hadakkal, a leg­korszerűbb haditechnikával rendelkező hatalmaknak nem volt érdekük. Ma pedig létérdek, s éppen a legkorszerűbb fegyve­rek nyugvása: mindennél előbbrevaló. Idáig hallom a tamáskodó megjegyzéseket: mi min­den lehet még! És a perifériák? Az „elavult” klasszikus fegyverek? Jogos aggályok. Tételezzük fel mégis a lehetséges leg­jobb esetet. Ennyi vagy annyi — lehet: a reméltnél több — idő múlva, ilyen-olyan — lehet: pusztító —- ki­térők után megvalósul a földön a fegyverek végle­ges békéje. „ „ . , ... A világrendszerek nyilván továbbra is szemben all- nak egymással. S éppen ma kissé merevebben. A má­sok rovására előnyöket szerezni — az efféle agresszió­nak ellenállni; a történelmi begyűjtött előnyöket meg­őrizni, sőt növelni — a történelmi hátrányokat ledol­gozni;’ támadni — védekezni: mindez látható ideig na­pirenden marad abban a reménybeli jövőben is, amikor nem lehet tovább érv az összekülönbözések eldöntésére az ügyeletes legkorszerűbb bunkó. Tehát „diplomáciai úton” rendezik majd a konflik­tusokat? Meglehet, diplomáciai úton, de számítsuk be: önmagá­ban a diplomácia nem erőforrás. A diplomata csak ilyen-olyan erőtényezőkkel a háta mögött ülhet jó esély- lyel a tárgyalóasztalhoz. Korszerű erőtényezőkkel a háta mögött. Már napjainkban is fölsejlik, hogyan bizonytalanod­nak el azok a politikai irányzatok, amelyek háborús fenyegetésekre — avuló erőtényezőkre! — alapozták tak­tikájukat, diplomáciájukat. De vajon mik lesznek az áhított jövő korszerű erőté­nyezői — ismétlem, már csak a gondolati kísérlet ked­véért is vegyük a legjobb esetet: a tömegpusztító fegy­vereket megsemmisítik, idővel a tank, meg a nehézbom­bázó is múzeumba kerül a lándzsa meg a páncéling mellé, ám a küzdelem az emberi világban folytatódik (gondoljunk csak egyetlen hadszíntérre; a világrendsze-, rek — szocializmus, kapitalizmus — összecsapásaira, versenyére, gyűrkőzésére a fennmaradásért — a győzele­mért) — mik lesznek ebben a küzdelmében a leghatal­masabb erőforrások? Vajon mennyiben a gazdasági sikerek? Az egy főre jutó nemzeti jövedelem? A termelékenységi mutatók? A minél nagyobb arányú foglalkoztatás, a minél kisebb arányú munkanélküliség? A népesség fogyását is, túl- szaporodását is megelőző népesedéspolitika? Avagy le­hetséges, hogy a gondolat veszi át a főszerepet a nem­zetközi porondon, az ellentétes törekvések eljövendő üt­közeteiben? A tábornokok helyét a tudósok — filozófu­sok, biológusok, közgazdsázok? A haditechnika helyét a hírközlés — sajtó, rádió, televízió? Vagy ezeknél a sémáknál sokkal-sokkal bonyolultab­ban, nagyobb áttételekkel alakulnak majd ki a háborúk­tól végleg szabadulni akaró világ leghatalmasabb erőté­nyezői? A műveltebb kerekedik felül, mint a történe­lemben is annyiszor, miközben hallgattak a fegyverek? Hadseregek helyett a vonzóbb eszmények hódítanak? Vagy éppenséggel nem a pillanatnyilag vonzó eszmé­nyek, hanem azok, amelyek próbára tesznek, megedze- nek, hitet, erőt, életkedvet adnak? Vajon a fejlettebb demokratizmus lesz a legbővebben buzogó erőforrás, az, amely a kizsákmányolástól és mindenfajta kiszolgálta­tottságtól a legteljesebben mentesít? A jó állampolgári közérzet? A szociális igazságok kimeríthetetlen arzenál­ja? Előrelátó politika, amelyet az emberi haladás újra meg újra igazol? órai volna még ezekre a kérdésekre erőltetni a választ. De hogy komolyan elgondolkozzunk ____efféle kérdéseken és a lehetséges válaszokon — azt hiszem, annak már itt az ideje. Fekete Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom