Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-02 / 155. szám
1983. július 2., szombat Fazekas László képriportja a mezőhegyesi peregpusztai építőtáborban . készült ^ Egészségesebb táplálkozási szokásokra van szükség Interjú dr. Libor lános főorvossal Az utóbbi években mind gyakrabban hallani, hogy helytelenül táplálkozunk. Megyénkben az utóbbi évben négy településen — Mfoőko- vgcsházán, Szarvason, Békéscsabán és legutóbb Szeghalmon — került sor olyan an- kétra, ahol ez a téma volt •napirenden. Csaknem mindenütt dr. Libor János, a gyulai kórház osztályvezető főorvosa volt az előadó. Néhány napja munkahelyén kerestük fel, hogy tőle, a gyomor- és emésztőszervi megbetegedések kitűnő ismerőjétől kapjunk választ olyan kérdésekre, melyek közérdeklődésre tartanak számot. — Mind többet hallunk arról, hogy rosszul táplálkozunk. Nem divat erről ma többet beszélni? Mennyi az igazság ebben? — Sajnos ez esetben szó sincs semmiféle divatról. Az anyagcserezavarok okozta betegségek egész sora teszi szükségessé, hogy erről szóljunk. Az emberek táplálkozási szokása sok tekintetben elavult, s csak nagyon nehezen változik. Kezdem azzal, hogy igen sok család étrendjéből még mindig hiányzanak az állati fehérjét dúsan tartalmazó tápanyagok: a tej, a túró, a sajt, a halfélék, s a húsok közül is a csirke. Továbbá az lenne a jó, ha a háztartásokban a zsír- és az olajfelhasználás legalább fele-fele arányban történne. A kutatás, a ráismerés tárta fel azt is, hogy az emberek jó része rostszegény ételeket fogyaszt. Különösen hiányoznak a szervezetből a növényi rostok. Manapság ugyanis mindent túlságosan megszűrünk, kipasszírozunk. Ezáltal azokat a nagyon fontos tápanyagokat hagyjuk veszni, amelyek a bélműködéshez nélkülözhetetlenek. Az egészséges táplálkozás fontos részét képeznék a szójából, a kukoricából, a zabból, az árpából készült anyagok, és ezek széles körben történő fogyasztása. Bizonyára kevesen tudják, hogy a szója 35 százaléka fehérje, melyet az emberi szervezet kitűnően hasznosít. A hasnyálmirigy-elváltozás bizonyos formájában a szójának regeneráló hatása is van. Ezt mi, itt a gyulai kórházban kísérleteink során tapasztaltuk. — Az ön tapasztalatai szerint milyen megbetegedések származnak a helytelen táplálkozásból? És az utóbbi években stagnál, avagy növekszik-e az ilyen betegségekben szenvedő emberek száma? — Sajnos évről évre növekszik azok száma, akik gyomor- és emésztőrendszeri megbetegedésekkel keresnek fel bennünket. Ezt a mi osztályunk statisztikája- is egyértelműen bizonyítja. Elsőként a fekélybetegséget említem, mely korántsem csak az idősebb korban jelentkezik. Aztán nem hallgathatom el a számszerűségében is növekvő másik súlyos betegségfajtát, a hasnyálmirigy-gyulladást sem, ami gyakran a túlzott alkoholfogyasztás következménye. Ezzel párhuzamosan kell szólni az epekövességről, mely mindenekelőtt a hasnyálmirigyek működésére van káros hatással. Aztán itt vannak a szív- és érrendszeri megbetegedések és az elhízás. Ezek is jórészt a helytelen táplálkozás, valamint a mozgáshiány származékai. — A korszerű és egészséges táplálkozást sokan azonosítják a diétázással. — Pedig a kettő lényegesen különbözik egymástól. Az előbbit, vagyis a korszerű táplálkozást az egészséges emberek körében szeretnénk elterjeszteni, hogy védjük őket a korán bekövetkező betegségektől. Ezt nevezzük mi, orvosok megelőzésnek, ami csaknem plyan fontos, mint a gyógyító munka. A diéta viszont a betegség miatti étkezési előírás, melyet meg kell tartani. — Az egészséges táplálkozás iránti igény felkeltésében menynyire partner a mezőgazdaság, a feldolgozóipar és a kereskedelem? — Ha az utóbbi ankétokra gondolok, akkor azt kell mondanom, mindhárom ágazat kezd mellénk állni vállalkozásunkban. Ugyanis ezeken az ankétokon már olyan kész- és félkésztermékkel, illetve alapanyagokkal jelent meg némely termelőszövetkezet, a gabonaipar, a hűtő- ipar, a tejipar, a baromfiipar, s a kereskedelem, mely bizakodásra ad okot. Meggyőződésem, hogy e szektorok képesek már most a korszerű táplálkozás alapanyagait nagy mennyiségben előállítani. A boltokban azonban még ritkán találhatók meg ezek, illetve ha vannak, eléggé drágák. — De vajon az említett rendezvények elvezetnek-e a sikerhez? — Az eredményjavuláshoz nem csak az ankétok vezetnek el. Megannyi más módja lehet — sőt van is — annak, hogy a korszerűbb táplálkozás fontosságáról az embereket meggyőzzük. Azt viszont hangsúlyozni kívánom: erről a témáról minden eddiginél többet kell beszélni, így a legkülönbözőbb fórumokon is. A már említett betegségek növekvő száma teszi ezt sürgetővé. Hogy a sikerhez mikor érkezünk el? Abszolút érte- telemben bizonyára sohasem. Hiszen mindig lesznek emberek, akikkel ebben sem lehet szót érteni. Mi, orvosok azonban nem csak a mostani generációk egészségesebb táplálkozására gondolunk. Ha viszont azt akarjuk, hogy a jövő nemzedéke a mainál sokkal egészségesebben táplálkozzon, úgy már most erőteljessé kell tenni ezirányú nevelő- és meggyőző munkánkat. A kezdeti siker is csak hosszú, sőt nagyon következetes meggyőző munka eredményeként jelentkezik. De e parányi eredmény is kincset ér, pontosabban emberi életet hosszabbít. Balkus Imre Honismeret D magyar nyomdászat kezdetei Életünk elképzelhetetlen nyomtatott betű nélkül. A betű ismereteink, tudásunk forrása. Nem csoda, hozzászoktunk öt évszázad alatt. Ám nem egy csapásra. A nyomtatott könyv fokozatosan hódított. Johann Gutenberg 1440-ben állított elő első ízben olyan könyvet, amelyet már nem lúdtollal körmöltek, hanem sajátos szerkezettel nyomtak, sajtoltak. Ez a találmány úgy került hazánkba, hogy Karai László prépost, Hollós Mátyás király al- kancellárja Kómában megismerkedett az ottani könyvsajtoló műhelyben dolgozó Hess Andrással, és meghívta — elcsalta — Magyarországra, dolgozzon ezentúl a királynak Budán. így jelent meg 1473-ban az első hazánkban előállított nyomtatott könyv, a Chronica Hungarorum. Hess műhelye azonban nem volt hosszú életű: kiadott ugyan még egy könyvet, de azután megszűnt. A Mátyás király halála utáni viszonyok nem kedveztek az új találmány elterjedésének: a hódító török már át-átcsaRott határainkon. Elesett Nándorfehérvár, majd jött a mohácsi csatavesztés. Fegyverzaj és jajszó mindenütt. A nemzet művelt rétegét azonban már nem érintette a nyomtatott betűben rejlő mérhetetlen erő. A reformáció ez idő tájt szárnyat bontó tanításai és az arra válaszoló-vitatkozó ellenreformáció közszükségletté emelte a gyorsan, és nagy mennyiségben előállítható nyomtatott lapokat. A nyomtatott szó szellemi fegyverré vált. Először a töröktől nem háborgatott Brassóban alapított nyomdát 1535-ben Honterus János. 1537-ben pedig Sárvár tövében, Üjszigeten állított fel könyvnyomtató műhelyt Erdősi Sylvester János unszolására Nádasdy Tamás, kibocsátva az első Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyvet, az Űj Testamentumot. De az újszigeti nyomda sem dolgozott sokáig. Megszűnése után a Dunántúlon és a Felvidék nyugati felén vándornyomdászok tevékenykedtek, mint Manli- us János és Bornemissza Péter, a következő helyeken: Németújvár, Varasd, Mogyorókerék, Németlövő, Sempte, Detrekő, Rárbok, Magyaróvár. Bár a vándornyomdászok úttörő munkássága fontos volt, az állandóan és azonos helyen működő nyomdát nem pótolhatta. Márpedig egyre nagyobb szükség volt a betű erejére. Ugyanerre a következtetésre jutott az irodalomtörténetünkből is jól ismert Heltai Gáspár, aki Hoffgreff Györggyel társulva megalapította 1550-ben Kolozsvárott a több mint egy évszázadig működő nyomdáját. Már nem csupán vallásos kiadványokat állítottak itt elő. A magyar nyomdászat történetében különleges helyet foglal el a debreceni nyomda, mert több mint 420 esztendeje folyamatosan működik. Világviszonylatban is ritka hosszú múltra tekinthet vissza. 1561-ben alapította Huszár Gál református prédikátor. A nyomda történetét több mint 500 oldalas könyvben dr. Csűrös Ferenc dolgozta föl A debreceni városi nyomda története 1561— 1911 címmel. E könyvben nem csupán a műhely, hanem négy évszázad történelme jelenik meg előttünk. Kár, hogy az 1911-ben kiadott könyv hozzáférhetetlen. Néhány évvel Huszár Gál kezdeményezése után, az ország nyugati felében is megindult egy nyomda, amely ugyancsak működik még. Telegdy Miklós katolikus püspök alapította 1577-ben, Nagyszombatban. Itt az ellenreformáció publikálta könyveit, vitairatait. Nagyszombatból Mária Terézia rendeletére 1777-ben Budára, majd két esztendő múltán Pestre költöztették. Ez a nagy hírű Egyetemi Nyomdánk. Valamivel később, de még a XVI. század végén létesült a bártfai, majd 1614- ben a lőcsei nyomdaműhely, amely a magyar nyomdaművészet legjelesebb termékeit állította elő. Ugyanezektől az évtizedektől működött — sajnos csak 1571- ig — a gyulafehérvári nyomda. A nagyváradi nyomda sokkal életképesebbnek bizonyult, több mint egy évszázadig állta a sarat: 1640-ben szűnt meg, mert a török szétrombolta. A XVI. század másik jelentős nyomdaalapítása volt a Vizsolyban, Rákóczi Zsig- mond támogatásával 1585- ben felállított műhely, amelyből jelentős kultúrtörténeti emlékünk, a közelmúltban hasonmás kiadásban megjelentetett Károli-biblia került ki. A nyomdát kifejezetten a biblia kiadására létesítették. A magyar nyomdatörténet nagy alakja és büszkesége, Misztótfalusi Kis Miklós, aki Heltai Gáspár nyomdokaiba lépve Kolozsváron kezdte el 1694-ben munkásságát. Élete, tevékenysége közismert, azért itt csupán azt említjük meg, hogy ez a tudós férfiú mint betűmetsző is olyan kiváló volt, hogy angol, svéd, svájci, német, lengyel nyomdaműhelyek és a vatikáni nyomda megrendelésére is metszett és öntött betűket. Ebből szerzett jövedelme tette lehetővé, hogy saját vállalkozásban jelentethesse meg nagy példányszámban a bibliát és a Zsoltárokat, amelyek együttesen körülbelül 12 000 kötetre rúgtak. Hatalmas példányszám volt ez akkoriban. Hosszadalmasnak tűnhet korai nyomdáink felsorolása, pedig az apróbbakat nem is említettük. S arra sem futja, hogy akár csak vázoljuk nyomdáink és nyomdászaink erőfeszítéseit, mindazokat a küzdelmeket, amelyek minden új kezdeményezés kísérői. Hogy nyomdáink mekkora munkát végeztek, arra csupán egyetlen adat álljon itt: 1711-ig, tehát a Rákóczi- szabadságharc leveréséig ösz- szesen 1789 magyar nyelvű, itthon előállított nyomtatvány látott napvilágot. Ezek közül 327 jelent meg Kolozsvárott, 262 Debrecenben, 238 Lőcsén, 144 Nagyszombatban, 72 Kassán (ahová a bártfai nyomdát vitték át a jezsuiták), 65 Nagyváradon, 46 Pozsonyban és így tovább. Buda 1686-ban szabadult föl a török alól. Kétszáz évnek kellett lepörögnie a hajdani főváros életéből, amíg ismét nyomdagép állhatott munkába a nagy ostrom után még jószerével romokban heverő városban. Ezt a nyomdát Heyll Quirinus alapította 1688-ban. Utóda Länderer Sebestyén, majd fia Li- pót, ennek halála után özvegye és később fia, Länderer Mihály lett. És evvel elérkeztünk egy nagy nyomdászcsaládhoz, amelynek tagjai közel három évszázadon át álltak nyomdájuk élén, amely még ma is működik, mert ebből alakult 1873-ban a Franklin Nyomda. A Länderer család tagjai évszázadokon keresztül jelentős szerepet töltöttek be a magyar irodalom terjesztésében, nevük nem csupán a magyar nyomdászat és a magyar polgárság történetétől nem választható el, hanem az irodalomtörténet és a politikai történet is számon tartja őket. Länderer Mihály részt vett a jakobinus összeesküvésben, és börtönbe került. Länderer Lajos 1840-ben társult Heckenast Gusztáv könyvkereskedővel, ök nyomták Kossuth Pesti Hírlapját, Jókai Életképek című folyóiratát, és 1848. március 15- én itt került sajtó alá a Tizenkét pont és a Talpra magyar! Híres pesti üzem volt még a Trattner-nyomda is, amelyet a XVII. század végén alapított a Vas megyei születésű, bécsi udvari könyvnyomtató és könyvkereskedő, Trattner János Tamás. A nyomdászat fellendítése körül szerzett érdemeiért nemességet kapott. Pesti nyomdáját unokaöccsének, petró- zai Trattner Jánosnak ajándékozta, aki azt az ország akkori legnagyobb könyvkiadó vállalatává fejlesztette. Ezzel végérvényesen elérkeztünk a polgári átalakulás időszakához, amely átalakítja a nyomdák műszaki berendezéseit, lezárva a magyar nyomdák történetének hőskorát. Dr. Csonkaréti Károly
