Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

Iparvállalati vezetők tanácskozása r'' Tavaly kezdődött meg a Gyulai Vasipari Szövetkezetben az úgynevezett fél köbméteres napbojler gyártása. Tavaly 50 készült el, az idén pedig százat gyártanak a különösen kis­kertekben, hétvégi házakban nagyszerűen felhasználható zuhanyozóbojlerekből Fotó: Béla Ottó BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1983. JÜLIUS 16., SZOMBAT Ára: 1,80 forint XXXVIII. ÉVFOLYAM, 167. SZÁM Körkép aratás végén Elutazott a lengyel mezőgazdasági küldöttség Elutazott hazánkból a len­gyel földművesek, mezőgaz­dasági körök és szervezetek országos tanácsának küldött­sége, amely a szervezet' el­nöke, Norbert Alekszievoicz vezetésével a TOT vendége­ként tartózkodott Magyaror­szágon.- A küldöttség több szövetkezetét, háztáji gazda­ságot keresett fel Tolna és Bács-Kiskun megyében. A delegációt fogadta Szabó Ist­ván, a TOT elnöke. A két szervezet együttműködéséről jegyzőkönyvet írtak alá. A tárcsáké a terep aratás után a gádorosi November 7. Tsz-ben Fotó: Fazekas László Fülledt meleg a csütörtök délután. Esőfelhők mögött bujkál a nap. de eső egye­lőre nem esik. Legalábbis itt nem, a körút első állomá­sán, a gyulai Köröstáj Tsz- ben. Hájas Géza főagronómus elárulja, hogy a szövetkezet­ben nagyon jó hangulat ural­kodik most. Egy-két óra, és már be is takarították a több mint 1400 hektár őszi búzát, méghozzá olyan ered­ménnyel, amire példa a Kö­röstáj Tsz-ben eddig még nem volt. Gazdaságaink többségében természetes mó­don panaszkodnak a száraz­ságra, itt a gyulai közös gaz­daságban viszont örültek ne­ki. Végre vízmentes eszten­dővel dicsekedhetnek. Jól si­került a háromszáz hektár őszi árpa is. A kalászosok a szántónak jó felét foglalták el ebben az esztendőben, betakarítá­sukhoz még két kombájnt is kölcsön kellett kérni Csaba- csüdről. A kétegyházi Béke Tsz el­nökének, Lempert Lászlónak valamivel borúsabb az arca, mint a gyulai „szomszéd­nak". Igaz ezen a csütörtö­kön a kétegyháziak is befe­jezték az aratást, de csak a 240 hektár árpa fizetett terv feletti átlaghozammal, az 1200 hektár búza már nem hozott ilyen jól. — Sajnos több mint há­romszáz hektáron kiritkult az állomány, és alaposan el is gazosodott. Ezt bizony nem írhatjuk az időjárás számlá­jára, alaposabban körül kell néznünk emiatt a növényvé­delem háza táján. Egyébként Kétegyházán is szervezetten, a legnagyobb rendben folyt a betakarítás, a hat E—516-os és egy John Deere kombájn, a tavalyihoz képest megjavult alkatrész- ellátásnak köszönhetően egy­magában is megbirkózott a feladattal, most először nem volt szükség a dombegyhá­ziak segítségére. Medgyesegyháza határában a Haladás Tsz nyolc kom­bájnja az utolsó hektárokat emésztette már ezen a dél­utánon. A szántónak itt is meghatározó hányadát ve­tették be kalászosokkal, saj­nos a csapadékhiány a med- gyesegyháziaktól is elrabolt mintegy 3—400 kilogramm szemest hektáronként. A szárazságnak legfeljebb any- nyit köszönhettek, miként azt Harczi István főagronó­mus és Simó Sándor elnök elmondta, hogy nem kellett a termést annyit szárítani. Az energiatakarékosságot az is növelte, hogy a Haladás Tsz átalakította szárítóját a nagyszénásiaktól átvett mód­szerrel. Alkatrészhiányról ők sem panaszkodtak, azt em­lítették csak meg, hogy fosz­for műtrágyából nem kap­nak eleget. A késő délután sem csök­kenő fülledtségben szinte jól­esik a Végegyházát áztató eső. A tsz vezetői azonban ennek sem tudnak igazán örülni. (Folytatás az 5. oldalon) Közös utakon Három és fél évtized nem nagy idő két , nép történetében. Különösen nem, ha tud­juk, hogy a magyar—bolgár kapcsolatok ezer évre tekintenek vissza. Mégis törté­nelmi napnak tekinthetjük 1948. július 16- át, amikor hazánk és Bulgária aláírta a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Két szocializ­must építő baráti nép pecsételte meg ezzel a kézfogással: egymást segítve küzd á kö­zös célok megvalósításáért, hajtja végre társadalom- és gazdaságátalakító program­ját. Azóta együttműködésünk az élet úgy­szólván valamennyi területére kiterjed. Barátságunk ereje a közös ideológiában, közös érdekeinkben és céljainkban rejlik. Ezen a szilárd alapon újították meg 1969- ben a két ország párt- és- állami vezetői újabb húsz évre barátsági szerződésünket. A két ország gazdasági kapcsolataira jel­lemző, hogy áruforgalmunk bővülése ta­valy lényegesen meghaladta a tervezett húsz százalékot, értéke megközelítette az 1 milliárd rubelt. A termékek között növekvő szerephez jutottak a szakosítási, és koope­rációs szerződések alapján gyártott áruk. Lendületesen fejlődő termelési és kereske­delmi kapcsolatainkat gazdasági és mű­szaki-tudományos együttműködési bizott­ság koordinálja. Hasznos feladatot lát el a kulturális vegyes bizottság is: munkája eredményeként egyre szélesebb körben is­merheti meg a két nép egymás szellemi kincseit. Bulgáriában a magyar kultúra terjesztésének kiemelkedő eseményeivé váltak a Bartók- és Kodály-ünnepségek, csakúgy, mint ahogy hazánkban nagy ér­deklődés kísérte az 1300 éves bolgár álla­miság évfordulójának rendezvényeit. Szófiában 35, Budapesten 30 éve műkö­dik a másik szocialista testvérország kul- túrintézete, amely tevékenyen előmozdítja a két nép kulturális értékeinek cseréjét, szervezi tudósok, művészek előadássoroza­tát. Egymás megismerésének hathatós esz­köze a kölcsönös turizmus. Évről évre több magyar család tölti szabadságát a bolgár tengerparton, a magyar városok utcáin pe­dig mind gyakrabban bukkannak fel a BG országjelzésű buszok, személyautók. A két ország kapcsolataiban forduló­pontot jelentő egyezmény 35. évfordulóján barátságunk további mélyülését, együtt­működésünk gazdagodását várjuk, és ered­ményes munkát, sok sikert kívánunk a testvéri bolgár népnek. (gáti) Az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülésén az ipar helyzetéről és feladatairól hozott határozatot ismertette tegnap a MOM Szakasits Árpád Művelődési Házában tartott tanácskozáson Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter a vállala­tok vezetőivel. Az értekezleten jelen volt több mint 400 igazgató, ágazati és vállalati szakszervezeti vezető, a szövetkezeti ipar, a társminisztériumok, főhatóságok számos képviselője. Méhes Lajos bevezetőben kiemelte az iparnak népgaz­daságunkban betöltött szere­pét, azt, hogy nemzeti jöve­delmünk 45 százalékát ter­meli meg, és teljes kivite­lünk háromnegyedét adja. Az ipar legfontosabb feladata a belföldi igények kielégítése, termékeinek 80 százaléka itt­hon kerül piacra. A gépex­port négyötöde, a fogyasztási cikkekének fele, s általában az exportált ipari termékek­nek mintegy fele a szocia­lista országokban talál gaz­dára, míg a másik fele a konvertibilis elszámolású piacokon. Az ipar tehát meghatározó szerepet tölt be az ország gazdaságában, s most különösen az egyensú­lyi helyzet javításában. Ép­pen ezért nagy jelentőségű, hogy a párt vezető testületé első ízben átfogó elemzést adott a magyar ipar helyze­téről, és hosszabb távra is kijelölte a legfontosabb ipar- politikai feladatokat — han­goztatta a miniszter. A következő időszak teen­dőiről szólva elmondta, hogy azok meghatározásakor min­dig a piaci lehetőségekből kell kiindulni. A világpiacon egyelőre nem várható na­gyobb változás, ninds más le­hetőségünk, mint alkalmaz­kodni a körülményekhez. Cé­lul tűztük ki, hogy termé­szeti kincseinket minél gaz­daságosabban hasznosítsuk, átalakítjuk az energiaszerke­zetet, például a villamos- energia-termelésben csök­kenni fog az olaj és a föld­gáz felhasználása, s előtérbe körül a szén, illetve az atom­energia hasznosítása. Rend­kívül fontos a feldolgozó- ipar versenyképességének növelése. Ez utóbbiban nagy szerepet játszik a mikro­elektronikai fejlesztés, és a biotechnológia alkalmazása. Az iparban azok az ágaza­tok, amelyek eddig is állták a versenyt a világpiacon — mint például a járművek, részegységek, vízgépek, ener­getikai berendezések, vá­kuumtechnikai eszközök, or­vosi műszerek és egyes ru­házat: "ik^ek gyártása —, to­vábbra is a legdinamikusab­ban fejlődő ágazatok közé tartoznak majd. Jobban ki kell használni — részben a nemzetközi munkamegosz­tásba vaió bekapcsolódással — a mezőgazdasági és az élelmiszeripari gépgyártást az élelmiszertermelés növe­lésére. Javítani kell a szerszám- és készülékellátást is. A jö­vőben jobban ki kell hasz­nálnunk a komplett rend­szerexportban rejlő lehetősé­geket, főleg a villamosener- gia-iparban, az egészségügy­ben, az oktatás terén és az élelmiszer-gazdaságban. Mindennek érdekében egyen­letes színvonalú, minőségi termelésre van szükség, ami a dolgozók alkotókészségé­nek kiteljesedését igényli. ■ Méhes Lajos röviden szólt az ipar 1983 első félévi mun­kájáról, elmondta, hogy az ágazat termelése a tavalyi fél évhez képest 99,6 száza­lék volt. Mivel az idei terv 1,7 százalékos növekedést ír elő, az elmaradás nem je­lentéktelen. Az utóbbi he­tekben azonban sok vállalat intézkedéseket tett az elma­radások behozására. A követ­kező fél évre megfelelő a rendelésállomány, tehát az iparvállalatok és a szövetke­zetek előtt kedvezőbbek a feltételek a terv teljesítésé­re. * * * Az igazgatói értekezlet után az Ipari Minisztérium vezetői élükön a miniszter­rel, az államtitkárokkal és a miniszterhelyettesekkel, saj­tótájékoztatót tartottak az ipar időszerű kérdéseiről. Az MTI munkatársának vála­szolva Rabi Béla államtitkár arróf szólt, hogy a tárca sor­ra megvizsgálja majd az ala­csony hatékonyságú nagy-, közép- és kisvállalatok hely­zetét, de azt ma még nem lehet megmondani, hogy a csepelihez hasonló szervezeti változást más . vállalatoknál is kezdeményeznek-e. A ne­héz pénzügyi helyzetben le­vő vállalatok gondjainak megoldására nem lehet sé­mát felállítani, minden egyes esetet külön kell megvizs­gálni. Az azonban biztos, hogy mindenekelőtt maguk­nak a vállalatoknak kell erő­feszítéseket tenniük, akár szervezeti, akár szervezési intézkedésekkel, hogy kilá­baljanak rossz helyzetükből. Az MTI tudósítójának egy másik kérdésére válaszolva elmondta: igaz, hogy a leg­fejlettebb ipari országokban a világpiaci recesszió idején is intenzív volt a technikai fejlesztés, de elsősorban a szellemi tőkét hasznosították. A mi erőforrásaink az utób­bi időben szűkösek, leg­alábbis ami a beruházási le­hetőségeket illeti, de szelle­mi tartalékaink szinte kor­látlanok. Azt is el kell mon­dani — hangoztatta —, hogy a recessziós időszak ellenére határoztuk el például az elektronikai, vagy a gyógy­szer- és növényvédőszer- gyártási programokat. Az energiaprogram és az anyag­gazdálkodási program is a megvalósulás útján van, ami szintén növelheti majd ter­mékeink versenyképességét. Szabó Imre miniszterhe­lyettes itt megjegyezte; a könnyűiparban átprogramoz­zák a fejlesztéseket. az anyagmozgatás gépesítése, vagy a szervezés kevesebb költséggel és kisebb import­tal jár. tehát ezeket előny­ben részesítik. Súlyponti kérdés lett a szakoktatás színvonalának emelése, főleg a nyomdaiparban és a tex­tiliparban. Gábor András miniszterhelyettes hozzáfűz­te, hogy a tárca éppen most dolgozza ki a biotechnika fejlesztésére vonatkozó el­képzeléseket, amit viszony­lag nem túl drágán és gyor­san meg lehet valósítani, ha a vegyipar, a gépipar és az elektronikai ipar együttmű­ködik. A sajtótájékoztatón szóba került az elektronikai fej­lesztési program helyzete is. Lelkes Ivánná miniszteri fő­tanácsos arról tájékoztatott, hogy a mikroelektronikai al­katrészek gyártásának fej­lesztése jó ütemben halad, de az egyéb alkatrészek, (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom