Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-04 / 131. szám
V 1983. június 4., szombat NÉPÚJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLET Sataneila és a galambcsapat Jegyzetek a 15. — úgynevezett centenáriumi — Krúdy-kötetről, a „Váci utcai hölgytisztelet”-ről, az író halálának fél évszázados jubileuma idején Krúdy kétszer nősült, de a — maga által is táplált — legendák szerint szerelmeit pe- héz lett volna számba venni... Erre mondta nekem Sataneila, Krúdy első felesége, már özvegyen, a ’40-es évek elején, a régi Erzsé- bet-híd közelében akkor még létezett Modern kávéházban és panzióban, ahol az idős hölgy (maga is jeles írónő különben) akkor lakott, hogy „Miklóskám, ez a dolog a Gyula nőivel — mese habbal...” Ezt a történetet azt hiszem, már egyszer elmondtam, de most újra szóvá kellett tennem, mert a mintegy 80 novellát tartalmazó „Váci utcai hölgytisztelet” című kötet egyik történetében az író — vagy Szindbád — most „7-8 tagú körötte rajzó galambcsapat”- ról ír, ami ugyan kétségtelenül jelentős apadás egy- egy korábban emlegetett „százvalahány” számú lírához képest, de így is tekintélyes mennyiség; na most már mese,_ vagy nem mese az, ami Krúdy körül volt, tény, hogy ez a kötete sem szegény lírai témákban ... És az a Kompolti, aki oly kitartóan kajtat Kikericsy kisasszony után a régi Váci utcában, borzasztóan hasonlít arra a zseniális-szomor- kás-délceg javakorabeli író- ra-újságíróra, aki az őszirózsás forradalom előtt-alatt az Astoria egyik szobájában lakott, Krúdy Gyula néven ... Egyébként milyen is volt az a régi — bűbájos? — „hölgytisztelet” az egykori Váci utcában? Különb a mainál? Mondjuk csak meg, hogy a „nem politizáló” oly finom Krúdy ezt így tárja elénk: Kikericsy kisasszonyt kegyetlenül megszégyenítik, mert a koronázási misére vásárolt gyönyörű harisnyája olyan, mint a főhercegnőké — tehát csak lophatta, ezért a jobb körökből ki kell ebrudalni . . . Ki is ebrudalják. Nem véletlen, hogy ezek után a történelmi események sodrában Kikericsy kisasszony úgy lép fel majd, mint a „forradalom öreganyja” (kiért még párbajoznak is). A kötet címgt adó Váci utcából messze vezetnek a szálak. Értesülünk a hercegnők meneküléséről, a forradalmi Bécsből, mikor ott Holp elvtárs vette át az uralmat. Hallunk a csodálatos Zsa- nétról, aki harisnyakötőjével igazolja magát... Feltűnik Carmen, az óbudai dohánygyár munkásnője, aki egy öreg gitárossal . lép frigyre, a gitárost ezután karnagy úrnak szólítják a környéken. Megtudjuk, hogy csak Spanyolországban kacérkodnak a nők a templomban ... És hogy nem érdemes kötéltáncosnőt szeretni, mert lám Rozsnyay Valery is leesett a magasból, pedig anya lehetett volna ... Meg hogy „a szerelmi vallomásnak nincs értelme, a szavalc régi értelme elveszett”, Fi- fit látjuk, amint leveszi fűzőjét ... Szindbáddal — a vallomástétel sajátos módján — egy* óbudai orgonistanő fújtatójaként találkozunk ... És mi minden előkerül még! Egy „Ciánkáli” nevű férclap szerint csak latrok és ringyók jártak Róza asszony estélyeire ... S a régmúltból: Krucsaynét férje lefejezteti pallosjogánál fogva ... S a még régebbi múltból: Mária királyné csó- kolózni tanítja Lajos királyt . .. Bizonyos Bercsényi- né pedig — ez már újabb kori dolog — emlékezik az isaszegi csatára. Közben pedig (mivel nem csupán szerelemből élünk) megismerkedünk a rác ponttyal, tejfelesen, vajasan, hagymásán, citromosán, jó puhára főtt krumplival és megismerkedünk a Duna-parti Braun-féle kóser vendéglővel, ahol igazi sóletet lehet kapni. És feltűnnek a kötetben a tiszai és zalai rákok is, és ránk köszönt— tavaszigenlően — a szívpiros hónapos retek ... Délelőtt sörözünk, délután borozunk. Reggelente pálinkát iszunk ... Glázerben, a nyírbátori dohánybeváltóban egyszer meggyulladt a pálinka és meghalt, ez a híradás maradt róla fenn. De ez már több az „eszem- iszom”-nál, mint ahogy a „Krúdy-szőttes” mindig csak látszatra az ... Nemcsak Kikericsy kisasszony sorsát ismerjük meg, más sorsok is felvillannak előttünk . .. Csizmás' tót szolgálók futká- roznak, egyik-másik szobalányt meg is rúgdossák ideges-finom dámák. És mit lát az ingvarrónő a kétszázadik ing után? — ezen is elámul Krúdy. És leírja, hogyan fagyott meg Svarc lába az országúton ... Kemény-tragikus mozzanat villan elénk egy röhögtető jelenetben, amikor a váci fegyencek rázendítenek egy , nótába a templomban ... Megismerkedünk Istvánnal, a szótlan mindenessel, aki fáradhatatlanul dolgozik télen-nyáron az urasági kertben-udvaron, s aki 1923-ig volt fogoly „Muszkaországban”... És arról is --értesülünk, hány tyúkszemvágónő és bábaasz- szony lakott Óbudán — ez fontos dolog Krúdy szerint —, és még egy nagyon fontos híradás a múltból: Fugger, az augsburgi bankár ajándékot küld Mária királynő esküvőjére ... aminél talán csak az fontosabb — az újabb időkből —, hogy „Oroszország a fantázia földje, ahol minden megtörténhetik” ... A legújabb Krú- dy-kötet számbavételével — nem irodalomtörténeti módon, amire /nem érzem magam hivatottnak — lassan végeztem is. Csak egy-két szót meg ábrát még a felrajzolt tablóra. „Tiszteljünk másokat is, ha azt akarjuk, hogy bennünket is tiszteljenek” — ez is a kötetben van, meg egy disznóölés pompás leírása, meg az is, hogy „az egész világ egy cirkusz”, meg Jenei, a furfangos fotográfus, aki 60 kötetben fejtette ki' találmányát, akinél talán csak a „pénzhamisító” és „görögdinnyeképű” alakok érdekesebbek. (Epilógus: e cikk megírása előtt felhívtam telefonon Krúdy Zsuzsát, az író lányát, abból az alkalomból is, hogy május 12-én volt ez évben az író halálának fél évszázados jubileuma. Krúdy Zsuzsa kicsit rezignált hangon jelezte a várható, szerény jubileumi eseményeket. A legnagyobb örömünk mégis az, hogy könyvkiadásunk végül is lehetővé teszi a Krúdy-életmű egyre reprezentatívabb feltárását, közművelődésünk változása- fejlődése pedig az olvasók, a befogadók körét szélesíti újra és újra; ezáltal Krúdy, az írók írója, a nép írójává válik, művészete közkincs lesz; amin még lehetne segíteni, az Krúdy még jobb értése talán. Elősegítené ezt, ha Krúdyt nem csupán szépirodalomként fognánk fel, hanem szociográfiaként is, a múlt olyan romantikus történelemkönyveként, néprajzaként is, melyből — bizonyos kritikával — a magunk egykori sorsát is jobban megismerhetnénk, a régi időktől Rákóczi és Kossuth korán át el egészen 1918-ig és 1919-ig, s kicsit azon túl is. Hasznát vehetné a pszichológia is: Krúdy alkatilag sajátos eurázsiai ötvöződés, magyarba, szláv- ba oltott olasz, sok más hatással együtt: érzékenysége, látásmódja ezért oly széles körű, sokoldalú. Az élet szerelmese volt. Meg kell tanulnunk szeretni őt. Legszebb jubileumi ünnepségünk, ha kézbe vesszük könyveit, s elutazunk az ő „csodálatos” világába. Néha mintha magunkhoz, mánkhoz érkeznénk el.) * Berecz Miklós Frankó Károly: Erzsi néni Hegyesi János: Utolsó fölgyúlás Egy gyógyfürdő hővizében varázslatos, bűvös napon: Tündért szép termetével felém úszott egy amazon. Szép szeméből szikra villant a szemembe mikor nézett s akarva, — vagy akaratlan; de elbűvölt, megigézett. • S szívemben az alvó parázs néhány napra izzásba jött: Már ez maga csodálatos, nyolcvanhárom évem fölött! Régen letűnt ifjúságom talán végső búcsút üzen, — s attól lobbant lidérc lángra hamu alatt izzó tiizem. Észnél legyél öreg költő, — ne ábrándozz boldogságrólI A madár is tovarebben lombjavesztett korhadt fáról. Naplementén vén legénynek, nem bontanak forró ágyat: Altassuk el mindörökre, . a felébredt bohó vágyat! Harkányfürdő, 1983. Frankó Károly: Füzes a Körös-parton / Szúdy Géza: Sorsát senki (VAS ISTVÁNNAK) Sorsát senki el nem kerülheti De hát mi is a sorsom Melyet el nem kerülhetek Egy emberé a milliók közül S amely csak énnekem lehetne fontos Ha fontos volna itt egyáltalán Születés és halál közt Ez a maroknyi év ez a Semmibe elpergő idő Volt benne pedig küzdelem Izgalom játék szenvedés Eszmélkedés és szerelem Távoli tájak mámora Városoké tengereké Ravenna Syracusa Firenze és Siena Velence Róma Nápoly Sorrento Anacapri És napsütés és napsütés A fény és illat mediterrán Vad áradása Athén dombjain Korinthosz szemvakító Mészfehér ragyogása Aigina poros útjai Aphaia temploma S köröskörül a tintakék Tenger örök hívása emberi Megálmodott szabadság Thaiassza anthroposz S valahol Európa Fel északig de innen E lázból eredően E halhatatlan lobogású Prometheuszi fűzből Ezt élem untalan Állván a Kerameikosz Sírsztéléi között Pompei kövein S az Örök Város fórumán Érezve sorsom ezt az Esendő emberit Ez egyszerit de csodaszépet Mit elcserélni ha lehetne is El nem cserélnék senkivel Úszom vizeiben hágok szikláira Remeg a levegő A déli forróságtól Itt mindig dél van harangok szava Zúg fülembe zenélő régi bronzok Píneák csepegő gyantája illatoz Kabócák zaja árad Surrogó neszezés az álmos tereken Bazilikák tövén Aranyló gyíkok surranása éveim Hanyatlótok de mégsem hasztalan örök dolgokhoz kötöttem magam Az Emberség örök napja alatt Izzik utam míg közöttük halad
