Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-11 / 137. szám
1983. június 11„ szombat Hazai tájakon Párád múltja, nevezetességei A Heves megyei Párád Mohács előtti történetéről alig tudunk valamit. Az viszont biztos, hogy 1549-ben a Perényiek használják, bár Országh Kristóf tulajdona. Debrö várának lerombolása után az ónodi erősséghez tartozik. 1575-ben Ungnád Kristóf egri várkapitány veszi zálogba, aztán 1603-ban a későbbi erdélyi fejedelem. Rákóczi Zsigmond veszi meg. s ez a família birtokolja mintegy száz esztendeig. 1676-ban Erdődy Györgyné. Rákóczi Erzsébet a falu egy részének birtokosa, a másiké pedig Rákóczi Ferenc, a majdani szabadságharcos vezér, és testvére, Júlia. A vesztes küzdelem után a fejedelem birtokait elorozza a kincstár, de húga jogait nem sérti meg. 1740—41- ben a gyarapodó Grassalko- vich Antal terjeszkedik errefelé. ő vásárol meg minden földet. Ezután — egészen 1841-ig ebben a családban öröklődik a tetemes vagyon. Utánuk a hajdani bérlő, a megtollasodott gróf Károlyi György következik, aki 11147-ben megveszi a határt. Ettől kezdve ez a família regnál sok-sok ezer ember felett. Rákóczi ezernyi teendője mellett előrelátó iparszervező is volt. Erre utal az is, hogy a Somhegy alatt 1708- ban üveghutát létesít, s ez — bár adódtak közben kisebb megszakítások — egészen az 1770-es esztendőkig a régi helyén üzemelt. 1767 újabb állomás: ekkortól Üjhután is laknak harmincegyen. 1776 táján a hutát ide. azaz a mai Parádsasvár- ra telepítik. A fejlődés következő állomása 1763: a megye agilis és tehetséges tiszti orvosa. Markhot Ferenc a Fehérkőhegy déli lábánál — a jelenlegi fürdőtelep szomszédságában — tim- sótartalmú ásványvízre lel. A bravúros ügyességű, művésznek is rendkívüli Fazola Henrik a Vörös varhegyben bukkan ércbányára. 1778- ban az okos és módos egri görög-rác kereskedők Keresztelő Szent János nevét viselő bányatársulata itt indítja meg az ország első timsógyáráí. Ugyanebben az időpontban erre alapozva jött létre a timsófürdő. 1795- ben az egyik Orczy földbirtokos felfigyelt az ..idegen- forgalmi" és üdülési lehetőségekre. s igyekezett kiaknázni. A már jelzett gyár mellett"* négy kamrás és nyolc kádas fürdőházat és szálláshelyet épített. A tudós Kitaibel Pál 1797-ben precízen megvizsgálta. elemezte a parádi gyógyvizet, s cikkeivel népszerűsítette. 1813-ban megszűnt az ipari jellegű tevékenység, ám egyre nagyobb teret hódított a fürdés. 1827—29 között nagymérvű építkezés bontakozott ki itt. és a kénesforrás környékén. Szállodák sorát emelték, tulajdonképpen akkor létesült a ma annyira közkedvelt és látogatott, oly sok ember számára gyógyulást nyújtó Parádfürdő. Sasvár nevezetessége a volt Károlyi kastély, amelynek L-íormájú, romantikus, földszintes traktusát 1872- ben Ybl készíttette. Emeletes rizalitja és kétemeletes, német reneszánsz stílusú szárnya szintén az ő műve. Itt élt Károlyi Mihály, hazánk első köztársasági elnöke. akit a mágnások csak ..bolond grófnak" tituláltak. Felesége memoárjából tudjuk. hogy idegenkedett a hatalmas, fényűző épülettől. ..A legjobb az volt. amikor Mihály eljöhetett hozzám Patádra. Szerettem Parádot. mert csak ott lehettünk kettesben. Szerettem Parádot minden évszakban, de különösen ősszel, amikor már rövidülnek a nappalok, korán összehúztuk a függönyöket. és a kandallóban lobogott a tűz. Maga a házunk — elég köznapi, tizenkilencedik századi épület — a völggyel szemben fekvő kis fennsíkon állott, s azokra a lejtőkre nézett, amelyekre a bükkfákat Mihály ültette. Erkélyünkről elláttunk a Kékesre. a Mátra legmagasabb csúcsára . . . Nagy szomorúságomra Mihály nemigen szerette Parádot: ő inkább Fölhoz ragaszkodott, ahol fölnevelkedett, és amely közel volt Pesthez . . Rendkívüli módon untatták a gazdasággal kapcsolatos ügyek, a lovak, az intézők, a vadászatok : nem is maradt soha túl sokáig Párádon". Párádon mégis sok minden rá emlékeztet. Pécsi István A Károlyi-kastély (Kirilla Imre felvétele — KS) Apró kis „villámok” Egyik-másik gépkocsira földet söprő fémbetétes gumiszalagot szerelnek tulajdonosaik. Ezeknek a „villámhárítóknak" a feladata az lenne, hogy az autóról elvezessék az áramot. hogy kiszálláskor az ajtó, vagy a kilincs ne rázza meg az utast. Ezeknek a védőeszközöknek azonban nincs megfelelő hatásuk. Menet közben a szalagok le-felesapód- nak. többet vannak a levegőben. mint az úttesten, így csak részben földelnek. A kilincs érintésekor kapott kisebb-nagyobb áramütést az elektrosztatikus fel- töltődésből adódó kisülés okozza. A feszültsége meglehetősen magas, de az áramerőssége csekély, s az egészséges gyermekben, felnőttben kárt nem okozhat. Az ilyen áramütést azonban nem mindenki viseli egyformán. Azok, akik vezetés közben sokat izegnek-mozognak — a műanyag üléssel való súrlódás következtében — gyorsabban töltődnek fel elektromossággal. Kánikulában. ha megizzadunk, csökken a feltöltődés, miután a nedvesség levezeti az áramot. Természetesen nem csak a műszálas ülések segítik elő a gyorsabb íeltöltődést. fokozódhat. ha ruhánk is mű- szálas alapanyagból készült. Mitől keletkezik ez az áram? Ha két rossz vezetőt :— ide tartoznak a műanyagok és az abból készült textíliák is — egymással szoros érintkezésbe hozunk és összedörzsölünk, akkor a feltöltődés megszakad, az elektronok az egyik anyagról a másik rá áramlanak. Miután ezek az anyagok nem vezetik az elektromosságot. így nem folyhatnak az elektronok vissza. Ha e két anyagot egymástól eltávolítjuk — vagyis amikor a kocsiból kiszállunk —, akkor az egyik anyag pozitív, a másik negatív töltésű marad, és a kettő között elektromos mező képződik. A gyakorlatban ez a következőképpen megy végbe. Ameddig ülve maradunk, addig a töltések az érintkezési felületekhez kötődnek. Amikor az ülésről felemelkedünk, vagy ha a cipőnket a kocsipadról felemeljük, az ülés és a ruházatunk egymással ellentétes töltésű lesz. Ha viszont a kocsiból kiszállunk, akkor a ruhánk elektromos töltése az ember testén s a talajjal érintkező cipőtalpon keresztül kisülhet. Az elektromos töltés kisülhet a jármű fémszerelvényeinek érintésekor is. Kiszálláskor tehát, mielőtt még az útra tennénk a lábunkat. az egyik kezünkkel fogjuk meg az ajtó keretét. Ekkor ugyanis a felhalmozódott elektromos töltés a nagy kiterjedésű kéz felületén át távozik, anélkül, hogy észlelhető áramütés következne be. Több más, saját magunk által ki kísérletezett fogással is elkerülhetjük a kellemetlen ütést keltő apró kis „villámokat”. B. I. Színpompás lakodalommal ünnepeltek a pünkösdöt Hollókőn. A müemlckfalu pávaköre eredeti környezetben elevenítette fel a hagyományőrző műsorukban szereplő Palóclakodalmast. A képen: amikor már megvan az ágynemű, vidám nótaszóval viszi a násznép a vőlegény házához (Fotó: MTI — Kozák Albert felvétele — KS) Egymillió földrajzi név Nemzeti ügy, tudományos vállalkozás Hazánkban nem volt még példa arra, hogy egyetlen tudományág akkora figyelmet, erkölcsi és anyagi támogatást kapjon a tanácsoktól és u megyék társadalmi szerveitől, mint ma a névtudomány. s azon belül is a honismereti mozgalom keretében folyó földrajzinév-gyűjtés. Ez, a húsz éve Zala megyéből elindult kutató munka napjainkra nemzeti üggyé vált, s a világon — szervezeti felépítésében — az első és mindmáig egyetlen ilyen jellegű tudományos vállalkozás. Országszerte szinte naponta indulnak a társadalmi munkások, a lakóhelyüket ismerő — és szerető — tanárok. mezőgazdászok, helyenként orvosok, papok s nagy számban diákok, egyetemisták. hogy térképpel a kezükben maguk is térképet készítsenek: a környék földrajzi neveinek atlaszát. Irányítóik szakképzett nyelvészek — országosan az Akadémia Nyelvtudományi Intézete —. segítőik pedig a falu jól emlékező öregjei, s az erdőt, mezőt hivatásból járó szakemberek. S papírra kerülnek — a ma embere és az utókor számára — az évszázados, gyakran már feledésbe .merülő halárrész-, dűlő-, forrás-. dombocska-, itatókút-. vadászház-, malom-. régi csárdanevek. S a maiak is, a tsz-ist állókat, hidroglóbuszo- kal. a valahová vezető - utakat. parcellákat megkülönböztető jelzések. Magyarországon a ’30-as években már volt hasonló kezdeményezés. Szabó T. Attila és munkatársai gyűjtését ma is nagy értékei közölt tartja számon a tudomány, a Csüry Bálint vezette Debrecen környéki gyűjtésben pedig Imre Samu, a Nyelvtudományi Intézet vezetője maga is közreműködött. A professzor hajdan diákként, az alispán ingyenszállásra és sorkosztra ajánló levelével a zsebében gyalog rótta a poros utakat. A mai gyűjtőket a helyi tanácsok járművei, a gazdaságok mik- rnbuszai és a tsz-fogatok viszik. Gyorsabb is. ám nem kevésbé gondos a munka. Teljes körűek, pontosak és tudományosan is ellenőrzöttek a már elkészült, és jelentős mértékben a helyi összefogás révén megjelentetett kötetek. a zalain kívül Somogy, Vas és Tolna megye, valamint többek között Sza- bolcs-Szatmár baktalóránt- házi járásának, Hajdú-Bihar polgári járásának, Heves megyében az egri és a füzesabonyi járásnak a névgyűjteménye. A Dunántúlon különben csaknem mindenütt befejeződött a földrajzi nevek ösz- szegyűjtése. Komárom megyében ezekben a hetekben szerkesztik a gazdag anyagot nyomdára készre. Veszprém megye . tapolcai járásának névanyaga a közelmúltban jelent meg. a többi járásban pedig jó ütemben halad a gyűjtés. Készül Keszthely környékének is a névtérképe. Az Alföldön és hazánk északi, északkeleti részén is formálódik a gyűjtemény, csaknem teljes egészében fehér folt azonban még Pest megye és Nógrád megye. Bizonyos: országosan jelenleg több mint 800 ezer földrajzi nevet őriznek a térképek és a gyűjlőlapok, és a hatalmas tudományos vállalkozás befejezésekor — várhatóan az ezredfordulón — ez a szám meghaladja majd az egymilliót. Már ami most megvan, az is felbecsülhetetlen kincs. Évszázadokra — mindenképpen: a jobbágyfelszabadításig — visszanyúlóan szól a társadalom fejlődéséről. a nép életéről, fantáziájának teremtő képességéről. Kiderül belőle, hogy nagyapáink, dédapáink a természeti tájékozódási pontok elnevezésével is emberközelivé formálták a határt, a tájat. Neve volt a határrésznek (Felsőnyomás). a rétnek (Jobbágyrét). a dűlőrésznek (Alsókö- lesföld). az útnak (Celli út), az itatókútnak (Körtélesi kút), az erdészlaknak (Garasház). a -gémeskútnak (Sze- meteskút). A Jacikútba valamikor a szerelmes lány ölte bele magát, a Lapi csárdának pedig — Kanizsa környékén — már csak a neve él, a nyomát is elfújta a szél. Egy-egy átlagos nagyságú falu több mint 100 nevet őriz: hol nagybirtok volt. ott kevesebbet. Nagyon sok földrajzi névhez a nép emlékezetében örökkön élő monda kapcsolódik Szent Lászlóról, az igazságos Mátyásról, betyárokról; sok közismert, nem kevés azonban újonnan megismert. lejegyzett. A közzétett anyagban ezeket rövid formában ismertetik, a megyei levéltárakba kerülő gyűjtőlapok azonban tartalmazzák a teljes szöveget. A névgyűjteményeket előszeretettel forgatják a néprajzosok és a régészek. Kiderül ugyanis, hogy egyik-másik dűlőrész helyén régen falu volt; a Tolna megyei Pogányvár például Árpád-kori település emlékét idézi. Búvárkodhatnak az anyagban a — nyelvészek! A kutatók tudniillik a népi neveket a különböző változatokban rögzítik; ami itt Kenderföld, néhány kilométerrel odébb Kenderfődek, s a Hosszúrét másutt Hosszi-rét. Névváltozatok is élnek, van aki a Csibe-malmot Nyanyai-ma- lomként ismeri, a nemzetiségi községekben pedig a Ró- ka-lik Fuksz-loh lehet, s az Apátsági erdő Habasova-su- ma. Napjaink elnevezései szegényesebbek, az 1-es vagy 2-es dűlő, a 100-as istálló országszerte megtalálható, s ez a helyi gazdálkodást la-. Ián igen, de a helyi emberek fantáziáját aligha dicséri. Az országos földrajzinév- gyüjtést —„.amelyet külföldi szaktekintélyek jelent őségében Bartók. Kodály népdalgyűjtéséhez hasonlítják — nyugalomba vonulásáig Végh József kandidátus irányította; öt éve pedig Ördög Ferenc, a Nyelvtudományi Intézet főmunkatársa vezeti. A Nagykanizsán élő középiskolai tanár, az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem címzetes egyetemi docense munkájáért néhány éve Állami-díjat kapott. A fáradhatatlan nyelvész nem tagadja: a névgyűjtés célja kezdetben e kincs megmentése és adattárakban való közzététele volt. Ha egy-két generációt késik a munka, a nevek 60 —70 százaléka elfelejtődött volna. így viszont utódaink számára is fennmarad. S nem csupán . a kutatók által hozzáférhető könyvtárak mélyén. porlepte polcokon. A könyvek sorsát ugyanis — jelentesse bár meg azokat az Akadémiai Kiadó, a Magyar Nyelvtudományi Társaság, vagy a helyi szervek — a falvakban. városokban, a megyékben figyelemmel kísérik. Jó lenne azonban egy lépéssel még előbbre is jutni, s közterületek, új utcák kialakításánál, új települések alapításakor, meglevők ösz- szevonásakor e gazdag kin- csesházból meríteni. Akár jogszabályban is rögzíteni lehetne, hogy a névadó bizottságok minden esetben kérjék ki a szakemberek, netán az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének a véleményét. Valamikor a század- fordulón hazánkban már ismerték ezt a gyakorlatot. Felélesztése a szülőföld szeleteiét, a hazatudatot erősítené. E javaslat várhatóan tudományos fórumon is hangot kap majd. Júliusban rendezik meg ugyanis Gödöllőn az országos nyelvjárási néprajzi gyűjtő találkozót. A két-, háromévenként sorra kerülő tanácskozássorozaton mindig téma a földrajzinév-gyűjtés; így lesz ez az idén is. S ha a javaslat megértésre talál, az sem lenne meglepő, ha valamely településünkön az új utca történetesen a Garasház utca nevet kapná. Deregán Gábor
