Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-08 / 134. szám

1983, június 8., szerda Szomszédolás Választék. Megjelenik sok minden az üzletekben, az­után eltűnik. Jó, jó, ebben a gazdasági helyzetben termé­szetes. Hol jut az importra, hol nem. Igaz, megszokott márkájú francia parfümjét most is megkapja akárki. És nem is ezzel van ba­jom igazán, hanem hazai vállalataink, hazai termékei­vel. Példát akárki idézhetne tucatszám. A sokak által megszokott és megkedvelt bélszínrolótól a WU—2. szá­razsamponig. Keresheti az ember hónapokon át, akkor sem találja. Lehet, hogy ezek gyártói is alapanyag- hiánnyal küszködnek. Vala­mit azonban akkor sem ér­tek. Ha egy cég új terméket vezet be, százezreket költ reklámra, sajtókonferenciát hív össze. Szóval mindent elkövet, hogy vevőket szerez­zen új termékének és hírt, nevet saját magának. Rend­ben van, így van ez jól. De ha valaki valamit saját hi­báján kívül nem tud gyárta­ni, szállítani, vajon miért nem teszi közhírré az okot? Ezzel aligha rövidülne a vá­sárlók körében szerzett be­csülete. Sőt... Napfürdő. Rádió szól a kánikulában a panelházak között. Férfiak, nők napoz­nak a járda mellett. Látod, járókelő, én ráérek munka­időben strandolni, sugallja barnuló hátuk, a dolga után sietőnek. Hallod, éjszakai műszakodat kialvó, sugallja rádiója a lakásokban nyu­galomra vágyóknak, én lár­mában érzem jól magam. Valahogyan nem tudunk al­kalmazkodni egymáshoz. Ha valaki Üjszegeden kifekszik a kertjébe napozni, senkinek sem jut eszébe kifogásokat emelni. A maga kertjében van, nem közterületen, sen­kinek semmi köze hozzá. És aki Tarjánban lakik, az ne napfürdőzzön csak azért, mert a nyolcadik emeleti la­káshoz nem jár kert? Hát micsoda igazság ez? Rubrikák. Nagyon szeret­ném megtudni, vajon me­lyik hatósághoz kell benyúj­tanom azon kérelmemet, hogy engedélyezzék születé­si helyem megváltoztatását. Mert milyen nagyszerű do­log is lenne, ha mondjuk Ózdon születtem volna. Csak fognám a különböző kérdő­íveket, és berajzolgatnám a betűket az előírt rovatba. De hova írjam kedves szülőfa­lum tizenkét betűből álló ne­vét. Ekkora helyet nem hagynak sehol. Amikor a személyi számot bevezették, gondoltam, ezután nem kell leírni a születési évet, hóna­pot, napot, hiszen mindezt tartalmazza a személyi szám, csak marad hát elég hely a szülőfalumnak. Már azt hi­szem, végérvényesen téved­tem. Kérik bizony változat­lanul az említett adataimat. Tudom persze, hogy ez kez­deti nehézség lehet, majd idővel megszokjuk a szemé­lyi szám használatát. Ám ad­dig legfeljebb azzal vigasz­talódhatok, hogy arra gon­dolok, például Szentkirály­szabadján is születtek em­berek. Mit vigyünk hova? Ko­moly figyelmeztetés olvasha­tó a Potasept tabletta alkal­mazási utasításán: „A keze­lés ideje alatt megfelelő mennyiségű folyadék bevite­léről kell gondoskodni.” Ez igen. Most már csak azt kel­lene feltüntetni, hogy hova, hányszor és milyen mennyi­ségű folyadékot kell bevitet­ni. Mert ugyebár kinek eny- nyi, kinek annyi a megfele­lő, arról nem is beszélve, hogy akad, aki folyadék gya­nánt nem kimondottan azt szokta bevinni, amit a keze­lés ideje alatt kell. Ha a fenti mondat úgy hangzana, hogy a kezelés alatt fogyasz- szon több folyadékot, min­denki megértené. Legfeljebb nem fogadná meg a javas­latot ... nuo raouTAuu. uranumi ^ Utg/tl kfmSét csoHGHio «I V n V A n » HIKLAr A buszban. Elindult a busz, alig néhányan ültünk benne. A városi megállóban aztán szépen szaporodtunk. Az utolsóban történt az első figyelemre méltó "" esemény. Szép fiatalasszony lépett fel az utastérbe, s hangtalanul foglalt helyet a vezető mö­götti üres székek egyikén. A másodperc töredéke alatt il­latfelhőben úsztunk. De mi­lyenben! Mindenki felkap­ta a fejét, s miután meg­szemlélte a „forrást”, az „ez van” nyugalmat parancsoló elv alapján tovább bóbiskolt, újságot olvasott. Az esemény főszereplője a nyilvánosság elől a közismert regényúj­ságba merült... Űton a szegedi paprika. Azt mondják, világhírű a szegedi paprika. Kell-e pia­cot keresni egy márkanév­nek, ami éppúgy magáért beszél, mint a kubai rum és a holland kakaó. Megkér­dezi az ember a szakértőt, és az derül ki, hogy nagy szük­ség van a körültekintő, ala­pos piackutató munkára. Merre jár tehát a szegedi paprika a világban? A Sze­gedi Paprikafeldolgozó Vál­lalatnál elmondták, hogy Eu­rópában meghatározott táj­egységekre szállítanak: Ausztriába, a Benelux álla­mokba, Svédországba, tenge­ren túlon pedig vevő a ma­gyar termékre a paprika ős­hazája, Amerika. Célul tűz­ték ki például, hogy a nem­régiben meghódított Japán (igen kényes vevő), mint pi­ac megmaradjon a jövőben is. A csomagoláson is változ­tatnak: a jutazsákok helyett nagyszerű műanyag csoma­golásban jelenik meg a pap­rika. Szakszervezeti néptánc­fesztivál Szegeden. Július 15- től 24-ig rendezik meg Sze­geden, a már hagyományos nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivált. Kilenc kül­földi ország — Bulgária, Csehszlovákia, Franciaor­szág, Jugoszlávia, Lengyel- ország, az NDK, Románia, Szovjetunió és Törökország — küldi el táncosait a ran­gos seregszemlére. A hazai együttesek közül a HVDSZ Bihari, a dunaújvárosi Ko­hász táncegyüttes, és a Va­sas művészegyüttes tánckara lép a közönség elé. Sok a kihasználatlan KRESZ-park. Ezt állapította meg legutóbbi ülésén a me­gyei KBT elnöksége. A me­gyében nyolcvanhárom KRESZ-park működik, s ezek egy része nemcsak ki­használatlan, de elhanyagolt is, rendszerint csak az az intézmény veszi igénybe, amelyiknek az udvarán ta­lálható. Holott egy-egy köz­ségben több óvoda és iskola tanulói is járhatnának a te­lepülés egyetlen, sok száz­ezer forintért létesített KRESZ-parkjába tanulni a közlekedés elemi normáit. Kempingbüfé Abádszaló- kon. Az elmúlt hét végén nyitotta meg a Közép-Tisza- vidéki ÁFÉSZ új, 120 négy­zetméteres vendéglátó egy­ségét az abádszalóki kem­pingben. A büfét úgy készí­tették el, hogy nemcsak a kemping vendégeit látja el, hanem a közeli strandról ér­kező fürdőzőket is. Az abád­szalóki öböl évek óta nép­szerű a pihenni vágyók köré­ben. A turisták mindössze az ellátásban szenvedtek hi­ányt. Most ez a gond is megoldódott, hiszen az ÁFÉSZ reggeltől estig folya­matosan nyitva tartja üzle­tét. összeállította: V. L. Ez jutott vásárfiának... Egy tavasz végi szabadtéri programnak a jó idő is lehet gátja, buktatója. Legalábbis ezt példázta az elmúlt hét végén immár második alka­lommal megrendezett bé­késcsabai sörfesztivál és ki­rakodóvásár mérsékelt sike­re. No, nem a programmal volt a baj! Több mint fél­száz közreműködő és szerep­lő valóban kiváló munkát végzett, hogy a vendégek jól érezhessék magukat. A több mint egy tucatnyi árus — népi iparművészek, úgyne­vezett kismesterségek köve­tői — becses termékeiket tárták a „nagyérdemű” elé, s vasárnap este az „ez jó vásár volt!”-nyugalmával tértek .haza. Sör is volt; nagyjából a hazai gyárak teljes kínálatát meg lehetett kóstolni. Az ínyencek szerint is egy kicsikét túl drágán, üvegenként... De hát ki tudott volna konkurrálni a harminc fok­nál is magasabb hőmérsék­lettel, s. így a strandokkal, a vízparti hűsölés kényelmé­vel?! Ennek ellenére szom­baton és vasárnap több mint hatezren zarándokoltak el a Korzó étterem melletti utcá­ba. Bizonyára sokan emlé­kezni fognak a szegedi Bo- nanza country-együttes, a divatbemutató, a szombat esti Baráz-diszkó és -tánc­verseny pillanataira, a Ran- dori-csoport önvédelmi sportbemutatójára, Talabér Erzsébet és Hollai Bertalan nótaénekesek „Délutáni mu- zsiká”-jára. Farkasházy Ti­vadar és Kaposvári József humoristák poénjaira... És persze mindebből a „tárgyi emlékként” megmaradt vá­sárfiákra ... Talán a jövőre sorra ke­rülő harmadikon az időjárás is kegyesebb lesz! És talán még többen lesznek kíván­csiak a Megyei Művelődési Központ és a vendéglátóipa­ri vállalat sajátságos hangu­latú vásáros-sörös juniáli- sára. Pillanatfelvételeink a szombat délutáni és a vasár­nap délelőtti eseményeket örökítették meg. (nemesi) Fotó: Gál Edit Életmentőt tüntettek ki Debrecenben Keserű Mihály, Hajdúná­nás, Hajdú utca 59. szám alatti lakos, MÁV-dolgozót életmentő emlékéremmel tüntették ki. Keserű Mihály ez év január 27-én élete kockáztatásával mentette ki szomszédját, Károlyi Gábort, aki belecsúszott egy több mint két méter mély, oltott mésszel teli gödörbe. Keserű a vasláda oldalába kapasz­kodva derékig leereszkedett a mészbe, és így húzta ki az életveszélybe került férfit. Mindkettőjüket a debreceni klinikára szállították. A mentés alkalmával Keserű Mihály is harmadfokú égési sebeket szenvedett. A kitüntetést kedden dr. Szabó Imre, a Hajdú-Bihar megyei Tanács elnöke adta át. A tárgyalóteremből Eladta a lopott lovat Rostás Rudolf, Med gyes­egyháza, László telep 63. szám alatti lakos nem akár­milyen legény. Jóllehet, aki nem ismeri, aligha gondol­ná „szelídséget, jóravalósá- got” mímelő ábrázatáról, hogy ötször állt már bíró­ság előtt. Pedig még csak 25 éves. Első bűncselekményét 17 évesen követte el. Egy járművet lopott el. A követ­kező évben ismét lopás mi­att került a vádlottak pad­jára. Ezt követően szinte minden évben követett el bűncselekményt, mindaddig, amíg hosszabb időre el nem ítélték. Legutóbbi szabadság- vesztését 1982 augusztusában töltötte le. Már-már úgy nézett ki, okult a büntetésekből és jó útra tér. Élettársi viszonyt létesített egy fiatalasszony­nyal, jóllehet rendszeres munkát nem vállalt, ám al­kalmi munkája mindig akadt. Hol ide, hol oda hívták. So­hasem szabadkozott. Munka után itallal is megkínálták. Elfogadta, de csak mérték­kel fogyasztott szeszes italt. A keresettel is meg volt elé­gedve, havonta háromezer forint mindig összejött. Nem is lett volna semmi baj, de közbeszólt az ital ördöge. Ez év január 12-én szórakozás­nak adta a fejét. Mintha ezen az egyetlen napon akar­ta volna bepótolni mindazt, amit elmulasztott. Besötéte- désig 11 féldeci cseresznye- pálinkát és nyolc pohár sört ivott meg. Aztán kisétált az italboltból. Az egyik ház előtt egy kék színű segédmotor­kerékpárt vett észre. Szem­ügyre vette. Először csak kí­váncsiságból mustrálgatta. Rá is ült. Mivel nem volt lezárva, elindította. Elhatá­rozta, hogy elmegy a med- gyesegyházi Haladás Ter­melőszövetkezetbe. Ekkor már megfogalmazódott ben­ne a gondolat, hogy lovat szerez magának. A bognár­műhely közelében állt meg a motorkerékpárral. — Van szép lova a tsz- nek, bátyám? — elegyedett szóba az éjjeliőrrel. Vágattűz a feketevölgyi bányában Bányamentők és bányászok dolgoznak a borsodi szénbá­nyák feketevölgyi bányaüze­mében keletkezett tűz elfoj­tásán. A tüzet az úgyneve­zett nyugati bányamezőben az egyik légvágatban észlel­ték, s annak lokalizálását azonnal megkezdték. A to­vábbiakban a térséget vízzel árasztják el. A tűz okának kiderítésére a kerületi bányaműszaki fel­ügyelőség a vizsgálatot meg­kezdte. A tűz miatt kizárták a termelésből a száznegyven méteres frontfejtést, amely azonban nem szenvedett ká­rosodást. A bányaüzem má­sik, úgynevezett keleti meze­jében zavartalan a termelés. — Akad mindenféle. — Merre van az istálló? Az éjjeliőrben fel sem öt­lött, hogy a magabiztos fia­talember rosszban sántikál. Készségesen mutatta meg az utat. Rostás otthagyta a motor- kerékpárt. A szántáson ke­resztül egyenesen az istálló felé tartott. Sötét volt. Sen­ki se vette észre, amikor le­emelte az ajtót rögzítő ke­resztfát. Szemügyre vette a lovakat. Kiválasztott egy tíz­éves feketét. Kivezette az is­tállóból, a hátára pattant. Mint aki jó( végezte dolgát, fütyörészve poroszkált a pusztaottlaka—csabaszaba- di úton Békéscsabára. Meg volt elégedve a jó tartású igáslóval. Békéscsabáról Bé­késre folytatta útját, anél­kül, hogy eldöntötte volna, mit csináljon a lopott lóval. Ütközben a véletlen össze­hozta egy fuvarossal. — Jó lovad van! — kiál­tott oda a város közelében a fuvaros. — Ha jónak tartja, vegye meg — volt az ötletszerű vá­lasz. A fuvaros alapos mustra alá vette. Elismerően hüm- mögött. Minél tovább nézte, annál jobban tetszett neki. — Mennyire tartod? — Amennyiben megegye­zünk. Nyomban nyélbe ütötték az üzletet. 12 ezer 500 fo­rintba egyeztek meg. A fu­varos örült a vételnek, hi­szen szakértő szemmel gyor­san felmérte, hogy a duplá­ját is megéri a ló. Némi bi­zonytalanság azonban mégis motoszkált benne. De ami­kor az adás-vételről írást is készítettek, teljesen megnyu­godott. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor kide­rült, hogy lopott lovat vá­sárolt. A ló visszakerült jo­gos tulajdonosához, a terme­lőszövetkezethez. Rostást pe­dig a rendőrség tartóztatta le. A Battonyai Járásbíróság dr. Garami Emil büntetőta­nácsa Rostás Rudolf bűnös­ségét lopás bűntettében, va­lamint jármű önkényes el­vételének és ittas járműve­zetés vétségében állapította meg. Mint többszörösen visz- szaesőt halmazati büntetésül fő büntetésként 2 év szabad­ságvesztésre ítélte. Mellék- büntetésként 3 évre a köz­ügyektől, 2 évre pedig a jár­művezetéstől tiltotta el. Ros­tásnak a szabadságvesztést fegyházban kell letöltenie. Az ítélet jogerős. (serédi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom