Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-01 / 128. szám

1983. június 1., szerda o 0 tavaszi BNV-n láttuk: Kevesebb anyagból több és jobb termék A MEZŐGÉP békéscsabai gyárában cdzik az egyik kalapácsos daráló gyakorta hiányzó al­katrészét, a kalapácsot Fotó: Fazekas László Az ember kisujjának egy perce igazán nem nagy. Az elektronika világában azon­ban ez a méret óriási. Ko­rábban még egy ujjpercnyi, most viszont már annál haf- nyolcszor kisebb ellenállást gyárt a Remix Rádiótechni­kai Vállalat szombathelyi gyára. Termékük — az üzem új rétegkondenzátorával együtt — díjat nyert a Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron. Elképzelhető, hogy az ol­vasó összeráncolja a homlo­kát, mondván: ugyan, meny­nyi anyagot takarítunk meg azzal, ha még az ujjpercnyi alkatrészt is tovább kicsi­nyítjük? A választ ne sies­sük el, hanem gondoljunk arra: a szombathelyiek évi 18—20 millió darabot állíta­nak elő az előbb említett el­lenállásból. S ezek csak egy gyár adatai. II kicsinyítés nagy előnyei A tavaszi BNV tanúsága szerint nemcsak az ellenál­lás-család mérete csökken látványosan, hanem vala­mennyi elektronikai alkatré­szé. Következésképpen ki- sebbedhet a belőlük össze­szerelt berendezések térfo­gatai csökken a készüléktes­tek mérete, a kialakításuk­hoz szükséges anyagok tö­mege. A kicsinyítésnek kö­szönhető megtakarításhoz hozzászámolhatjuk még azt is, hogy a kisebb készülék­ből több fér fel ugyanarra a szállítóeszközre, mint a ko­rábbi típusokból, vagyis az egy berendezésre jutó szállí­tási költség is mérséklődik. Egyébként nemcsak az elektronika világában töre­kedtek arra, hogy takarékos­kodjanak az anyaggal és az energiával, hanem a többi iparágban is. Ez derült ki a 77. Budapesti Nemzetközi Vásáron, amely — a kiállí­tások történetében először — választotta jelszavául a „Ke­vesebb anyagból és energiá­ból több termék” gondolatot. Aki az egy-egy alkatré­szen, részegységen megnyert grammokat, dekagrammokat jobb meggyőződése -ellenére sem érzi igazán számottevő takarékoskodásnak, az meg­látogathatja a tonnák vilá­gát, a vaskohászati vállala­tok kiállításait. Az öntödei Vállalat új termékéből, a műanyaggal bevont öntödei homokból magas fokú auto­matizálással igen vékony, a korábbi módszerhez képest jóval vékonyabb falú magok és formák készíthetők, mi­közben magából a homokból is jóval kevesebbre van szükség, mint korábban. A Vasipari Kutató és Fej­lesztő Vállalat úgynevezett porbélésű huzalelektródja csupán a Dunai Vasműben 5 ezer tonna súlyú alkatrész megtakarítását eredményezte az utóbbi égy év alatt. A változás annak köszönhető, hogy a felrakó hegesztéssel javított szerkezeti elemek élettartama többszöröse az eredetinek. Az ugyancsak a Dunai Vasmű kiállítási csarnoká­ban látott könnyűszerkezetes épületvázak használata tíz­ezer tonnák megtakarítását ígéri az üzemek, állattartó telepek, raktárak stb. meg­rendelőinek, építőinek, a ko­rábban megszokot acélszer­kezeti elemek alkalmazásá­hoz képest. Az acéllal és a rézzel va­ló takarékoskodást segíti elő a Hungária Műanyag­feldolgozó Vállalat nagydí­jas pvc nyomócső- és idom- termékcsaládja is. Ha ugyan­is ivóvízvezetékek kiépítésé­hez használják, jóval tartó- sabb, mint a fémből készült elődei, ráadásul azoknál jó­val könnyebb, kevesebb energiával szállítható és így tovább. 0 hulladék nem szemét A Rába Magyar Vagon- és Gépgypár új típusú, nagy teljesítményű motorcsalád­ja is könnyebb és gazdasá­gosabban üzemeltethető ha­sonló teljesítményű társai­hoz képest. Energiatakaré­kos a Csőszerelőipari Vál­lalat úgynevezett átkötősza­kaszos, tipizált, egycsöves fűtési rendszere, a Fémmun­kás Vállalat székesfehérvári gyárában kifejlesztett Sop­ron H típusú hőhídmentes alumínium ablakcsalád és sorolhatnánk még a külön­böző típusú kazánokat, elő­deiknél mérsékeltebb súlyú, de nagyobb teljesítményű szerszámgépeket, készüléke­ket, egyéb berendezéseket, hatezer kiállított termék kö­zül. Az anyaggal és energiával való takarékoskodásnak azonban határa van. Hiszen a semmiből egy termék sem készíthető, az alkatrészek, berendezések tömege sem csökkenthető korlátlanul. Nyersanyagra és energia- hordozókra tehát szükség van. Ám nem mindegy: hon­nan szerezzük be. Számotte­vő takarékoskodásnak szá­mít, ha a nyersanyagot nem elsődleges, hanem másodla­gos forrásokból teremtjük elő, vagyis hasznosítjuk a hulladékot. A BNV-n a másodlagos nyersanyagforrások haszno­sítását célzó, szorgalmazó eljárások, valamint az alkal­mazásukkal készült termé­kek is helyet kapnak a lát­nivalók között. Valameny- nyien olvashatjuk például a Kohászati Alapanyag-előké­szítő Közös Vállalat jelsza­vát: „A vashulladék nem ócskavas, hanem fontos ko­hászati nyersanyag.” Minden tonna újraolvasz­tott hulladék drága érc, koksz stb. vásárlását teszi fölöslegessé. A kon verteres acélgyártáshoz alkalmas be­tétanyag 20—25 százaléka hulladékból állhat. Ha ab­ból áll, minden tonna újra­feldolgozásával 3 ezer 300 forint értékű koksz (tonnán­kénti világpiaci ára 160—180 dollár) megtakarítására nyí­lik lehetőség. Nem kellett kivágni a fákat A MÉH-vállalatok a ki­állításon ismertetett adatok szerint 1982-ben 190 ezer tonna papírhulladékot ké­szítettek elő újrafeldolgo­zásra. Az újságokhoz, nap­tárakhoz, mozijegyekhez stb. szükséges papír előállításá­hoz így nem kellett kivág­ni 19 hektár erdőt, nem kel­lett importálni 140 ezer ton­na cellulózt, általa megta- karíthatóvá lett rengeteg villamos energia. Az ezüsttartalmú alkat­részhulladékokból 7 tonna ezüstöt (kilogrammja csak­nem 430 dollár), az arany- tartalmúakból pedig mint­egy. 5 kilogramm aranyat (egy uncia: 31,104 gramm színarany majdnem 450 dol­lárba kerül) sikerült tavaly megmenteni csak a MÉH- vállalatoknál, amelyek 1982- ben összesen 4-5 milliárd forint értékű másodnyers­anyagot vásároltak meg és készítettek elő újrahaszno­sításra. A nem vitatható eredmé­nyek ellenére a magyar ipar még mindig túlsúlyos. Szá­mos más országban ugyan­olyan teljesítmény elérésé­hez átlagosan jóval keve­sebb anyagot és energiát használnak fel, mint nálunk. Ezért akad még tennivalónk a nyersanyagokkal és az energiahordozókkal való ésszerű gazdálkodásban. Er­re figyelmeztet bennünket a tavaszi BNV is. Sokan a szemünkre vetet­ték már, hogy gyakran és fölöslegesen írunk az alkat­részek hiányáról, ettől ugyanis nem lesz több alkat­rész. Némileg igazat adva a méltatlankodóknak, a kö­vetkezőkben arról szólunk, mit próbál tenni egy válla­lat — a békéscsabai AGRO- KER — a hiány enyhítésére. * * * Mint korábban beszá­moltunk róla, a megyei me­zőgazdasági ellátó a múlt év januárjától önálló kereske­delmi vállalattá alakult. Az önállósulás nemcsak azt je­lentette, hogy megszűnt az AGROTRÖSZT által nyújtott védettség, hanem azt is: ezentúl maguknak kell meg­tartani a vevőt. Hogy mikép­pen, azt nagyrészt már az önállóságot kimondó hatá­rozat kézhez vételekor tisz­tázta a vállalat vezetése. Növelni kell az áruválaszté­kot, a készletek forgási se­bességét, és a korábbinál még inkább kedvezni a vevő­nek. Ez utóbbihoz tartozik, hogy lehetőleg minden apró „mütyürt”, hiányzó alkat­részt áruljanak. Egyszerűnek tűnt a dolog: a notórius hiánycikkekre gyártót keresnek, megterem­tik a kapcsolatot a készítő és felhasználó között. Kiderült, mégsem ilyen könnyű a helyzet. A döntően külföldi ■— NDK-beli, csehszlovákiai — gépek alkatrészeinek terv­dokumentációi ugyanis a gyártó féltve őrzött kincsei, amelyhez lehetetlen hozzá­jutni. Ezért az AGROKER alkatrészosztályának szak­emberei a mezőtúri gépészeti főiskola és a gödöllői ag­ráregyetem munkatársai­A Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint a múlt évben minden tizen­egyedik aktív kereső fog­lalkozású diplomás — mint­egy 37 000 — a kutató-fej­lesztő munkában tevékeny­kedett. A tudományos kuta­tók képzettségéről a Statisz­tikai Kiadó Vállalat gondo­zásában megjelent kiadvány a kutatók végzettség, kor és nemek szerinti összetételét, tudományos fokozat szerinti megoszlását, valamint nyelv­tudását ismerteti. A statisztika szerint a tu­dományos kutatók, fejlesztők átlagos életkora 40,1 év, két és fél évvel magasabb, mint a felsőfokú végzettséggel rendelkező aktív keresők át­lagéletkora. Míg azonban 1972 és 1977 között átlagos életkoruk nem változott, az ezt követő öt évben a 30 éven aluliak arányának csök­kenése miatt másfél évvel emelkedett. A 30—50 évesek­nek, a tudományos kutatók törzsgárdájának létszámará­nya mintegy 63 százalék, nem mutatott jelentős vál­tozást az elmúlt tíz év alatt. Az 50 éven felüliek aránya azonban tíz év alatt 13 szá­zalékról 21 százalékra emel­kedett. Ezerháromszázán már a múlt- évben túllépték a nyugdíjkorhatárt, s a követ­hoz fordultak, készítsék el a rajzokat, gyártási eljáráso­kat. * * * Kezdetben csak egy part­nert találtak, a békéscsabai öntöde vállalta az NDK-beli bálázógép tűjének gyártását. Tavaly harminc, az idén már nyolcvan alkatrész ké­szítésére adhattak ki megbí­zást. Bekapcsolódott a gyár­tásba — többek között — az orosházi Üj Élet Tsz, a bé­késcsabai MEZŐGÉP-válla­lat, a kisiparosok szerveze­te, a KTV és még sokan má­sok: összesen mintegy nyolc­van termelő. Tovább fokozza a nehézsé­get, hogy egy-egy terméket gyakorta kooperációban ál­lítanak elő — a kész alkat­rész megjelenése függ a tár­sult üzemek összhangjától. És készségétől, hiszen sok­szor olyan kis szériákra van szükség, amely egy évben nem hoz nyereséget még egy kisiparosnak sem. Hogy ezt áthidalják, kétéves szerződé­seket is kötnek az „agrokere- sek”, akik megkeresik a társvállalatokat is. Az önálló­vá vált 17 hazai AGROKER „egységfrontba” tömörült, közösen tesznek erőfeszítése­ket az alkatrészhiány enyhí­téséért. Felmérik környeze­tükben az igényeket, majd egyeztetik, ki, melyik „szer­kentyűre” talál gyártót, és megindul a cserebere. A békéscsabaiak az idén har­mincmillió forint értékben. gyártanak hiánycikkeket, eb­ből 12—14 millió forint érté­kűt megyén kívül értékesí­tenek. Fele annyit másoktól vásárolnak, „külkereskedel­mi mérlegük” tehát aktívnak mondható. kező öt évben folyamatosan még mintegy 3000-en válnak nyugdíjjogosulttá. A 30 éven aluli fiatal kutatók aránya 1977 és 1982 között 21-ről 16 százalékra mérséklődött. Jel­lemző, hogy a 30 éven aluli diplomások közül 1977-ben minden 12-13., jelenleg azon­ban csak minden 18-19. dol­gozik kutató-fejlesztő helye­ken. A tudományos kutatók csaknem felének műszaki végzettsége van. Tíz, de még öt évre visszatekintve is arányuk növekedett. A mű­szaki végzettségűek után a legnagyobb hányad — 17, il­letve 18 százalék — a társa­dalom- és a természettudo­mányi képzettségű kutató­munkát végző szakemberek­re jut. Az egészségügyi és a mezőgazdasági oklevéllel rendelkező kutatók szám­arányuknál kisebb mérték­ben dolgoznak az ilyen jel­legű kutatóhelyeken. A vizsgálat idején a tudo­mányos kutatók, fejlesztők 13 százaléka — összesen 4800 — rendelkezett tudományos fokozattal, az Akadémia ren­des és levelező tagja, a tu­dományok doktora és kandi­dátusa volt. A felsőoktatás­ban viszonylag magas a tu­dományos fokozattal rendel­A gyártott áruk értéke je­lentéktelen az alkatrészfor­galom ez évre tervezett 500 millió forintos nagyságához képest. Mégsem mondanak le a sok gondot és külön­munkát jelentő alkatrész­gyártatásról, forgalmazásá­ról. Jól felfogott üzletpoliti­kája ugyanis a vállalatnak, hogy a kicsi és olcsó alkat­rész anyagilag ugyan nem hoz sokat, de az a vevő, aki megkapja a rég kéretett hiánycikkeket, könnyebben észreveszi mellette a na­gyobb, de drágább gépet is. Röviden: mindent a vevőért. Ezt az elgondolást erősítik az új szolgáltatások: oszt­rák Economost munkahen- ger-javító készletet kínálnak munkagépek üzemeltetői­nek, készülnek a különböző motormosó folyadékok, fagy­álló folyadék forgalmazásá­ra, a jövő héttől alkalmi ki­árusítást tartanak kelendő gépekből és alkatrészekből. * * * De térjünk vissza az al­katrészhelyzethez! Egyértel­műen jónak ítélhető a me­gyei AGROKER törekvése, hogy a dolgozói az országban az elsők között „vették a. la­pot”, s az alkatrészek „ke- ringőjének” aktív résztvevő­jévé váltak. Munkájuk eny­híthet az országos gondokon, amelyeket azonban véglege­sen nem képesek megoldani. Éppen a tervdokumentációk, minőségi anyagok hiánya, és a vállalkozók nem túl alapos felkészültsége miatt. Mégis dicséretes a törekvés. Mert ahelyett, hogy az üres polc­ra mutogatnának, megpró­bálnak valamit tenni. kező kutatók aránya — meg­haladja a 20 százalékot —, a kutató-fejlesztő intézetekben és egyéb helyeken csaknem azonos, 14—15 százalék, a vállalati kutató-fejlesztő he­lyeken viszont a 3 százalékot sem éri el. Az eredményes kutatás­nak, a legfrissebb műszaki­technikai információk cseré­jének elengedhetetlen felté­tele a nyelvtudás. A múlt évben 24 200 kutató ismert legalább egy idegen nyelvet. A nyelvismerettel rendelke­zők aránya a felsőoktatási intézményekben és a kutató­fejlesztő intézetekben a leg­magasabb, a vállalatoknál a legalacsonyabb. A legtöbb kutató angolul tud, az orosz és német nyelv ismerete azo­nos szintű. A felsőfokú végzettséggel rendelkező aktív kereső nők közül minden tizenhatodikat — 10 350-et — foglalkoztat­ták az elmúlt évben kutatói minőségben. Arányuk a ku­tatók között 28 százalék, szemben* a nőknek a diplo­más aktív keresők között képviselt 35 százalékos ré­szesedésével. A női kutatók között valamivel nagyobb a nyelvismerettel rendelkezők aránya, mint a férfiaknál, ez azonban elsősorban vizsga nélküli nyelvtudás. Mónus Miklós A megyében hétfőn megkezdték a zöldborsó feldolgozását. A békéscsabai Hűtőház 900 hek­táron termeltet a város környéki állami és szövetkezeti gazdaságokban zöldborsót. A kon­zervgyár mintegy 1500 hektárról várja a termést tartósításra. A békéscsabai Május 1. Tsz- ben az idén 160 hektáron termelnek zöldborsót, a kombájnok jó termést takarítanak be (felvételünkön) Fotó: Fazekas László M. Szabó Zsuzsa Statisztikai felmérés a tudományos kutatók képzettségéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom