Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-28 / 151. szám
o II politikai munka és a gazdaság A politikai munka feltételei sokkal nehezebbek napjainkban, amikor a gazdasági fejlődésben, az életszínvonal alakulásában, az elért eredmények megőrzése, megalapozása összehasonlíthatatlanul nagyobb erőfeszítést követel, mint korábban a látványos, dinamikus növekedés. Holott a feladatok nagysága, jellege, a lépésváltás, a versenyben maradás minden eddiginél hatásosabb szemléletformáló, mozgósító munkát igényel. Az aktivitáshoz, a tudatos cselekvéshez szükséges politikai feltételek megteremtéséhez, az eredményes meggyőző munkához nélkülözhetetlen a nyíltság, az őszinte párbeszéd, a vélemény- csere. Feladatainkat csak úgy oldhatjuk meg eredményesen, ha fennmarad a párt és a tömegek között az elmúlt negyedszázadban kialakult kölcsönös bizalom. Ami a nehézségek jellegét, mértékét illeti, két egymással ellentétes nézettel találkozhatunk. Az egyik vélekedés szerint a lakosság az ország gondjait még nem ismeri eléggé. A másik felfogás viszont azt hangsúlyozza — és ez tűnik reálisabbnak —, hogy az emberek ismerik is, érzékelik is az ország gopdjait. A feladat tehát nem egyszerűen a helyzet ismertetése, még kevésbé annak dramatizálása, hanem a kivezető utak-módok, a távlatok bemutatása. Széles körben jogos igény: „Mondják meg, mit kell tennünk. Itt és most”. Ebben a határozott felszólításban a tömeges tenniakarás és segítőkészség fejeződik ki. A beosztott joggal várja vezetőjétől a pontos és konkrét feladatmeghatározást. A vezető azonban már nem várhatja ugyanezt fentről. A tennivalók annyira sokszínűén árnyaltak, a piac, az információk szerepe, az alkalmazkodóképesség annyira meghatározó, hogy ésszerű, hatékony cselekvési programot csak helyileg lehet készíteni. A gazdasági és a politikai munkában egyaránt nélkülözhetetlen a nagyfokú öntevékenység és felelősség. Az aktív és eredményes cselekvés szemléleti, tudati feltételeinek megteremtéséhez szükséges jól ismerni a közhangulatot, fontos gyorsan reagálni az igényekre, a kérdésekre. A közhangulat befolyásolásához, formálásához nélkülözhetetlen az emÜveg az araboknak A hutai rekonstrukció során felújították az üvegválogatót is berek rendszeres tájékoztatása, beavatása, részvétele az ügyek intézésében. Sok helyütt a dolgozók teljesebben, naprakészebben informáltak az ország, a népgazdaság dolgairól, mint saját vállalatuk, üzemük nehézségeiről, tényleges viszonyairól. „Nem akarjuk az embereket elkeseríteni, az elvándorlást felgyorsítani” — érvelnek a titkolódzó vezetők. A kilátás- talanság meghirdetése valóban csak nehezítené a helyzetet. De miért ne lehetne a feszítő gondokból, a nagy terhelési próbából erőt, küzdőképességet, tettrekészséget meríteni? Igaz, ehhez viszont nem annyira a helyzet drá- maiságának, tarthatatlanságának bemutatása szükséges, mint a világos távlatok, a meggyőző programok felvázolása. Az elemzésekben, a következtetésekben el kell jutni a részleg és az egyes ember konkrét tennivalóinak meghatározásáig. A küzdőképesség, a cselekvőkészség fokozásának másik fontos feltétele a társadalmi és a munkahelyi közérzet javítása. Mindenütt, ahol a dolgozók, az állampolgárok ügyeit intézik, ahol szolgáltatásokkal, áruellátással foglalkoznak, különösen nagyok a szemléletformálás révén hasznosítható tartalékok. De csaknem valamennyi kisebb-nagyobb közösségben akadnak feszültségek, kedélyeket zavaró mozzanatok, amelyek feleslegesen őrlik az idegeket, el- fecsérlik az alkotó energiákat. A pártszervezetek, a szakszervezetek tisztségviselői sokat tehetnek azért, hogy „az embereket ne a semmiségek koptassák”, hogy minél többen felszabadultan, kedvvel és eredményesen dolgozhassanak. Rugalmasság, kezdeményezés, megújulás. Ezeket a gyakori, többnyire rokonértelemben használt fogalmakat nem elég meghirdetni. Alkalmazni kell őket. Mindenütt és mindenkinek. Az újítás, a kezdeményezés a politikai munkában tudatos küzdelem a rutin, a sablonos megoldások ellen, az „önmozgatáshoz” szükséges energiák csökkentéséért. Aligha lehet hatni a gondolkodásra, a szemléletre a közhelyek, az általánosságok, a semmitmondás védőbástyái mögé húzódva. A megújulás a politikai munkában is óhatatlanul hibalehetőségekkel, mondhatnánk, kockázattal jár. Nem lehetünk a csalhatatlanság illúziójának rabjai, s nem mehetünk mindig biztosra. Kötelességünk viszont a tévedések, a hibák lehetőségeit minimálisra csökkenteni. Ennek előfeltétele a nyitottság, a fogékonyság az új iránt, a mások véleményének igénylése, meghallgatása, az eltérő nézetek ütköztetése, a viták felkarolása, a tanulságok megszívlelése. A demokratikus légkör és munkamódszer tehát a megújulás feltétele. Vagyis a párttagság, a társadalom aktív rétege nem zárkózhat el, nem húzódhat vissza a magánélet csöndjébe, ellenkezőleg: keresnie, ápolnia kell a kapcsolatteremtés formáit, lehetőségeit. A különböző tanácskozásokat és az úgynevezett folyosói beszélgetéseket célszerű a nyílt viták, a közvetlen eszmecserék szolgálatába állítani. Nem vállalhatjuk a semmitmondás kockázatát, ha meggondoljuk, hogy megnyilvánulásainkkal mozgósítani kívánjuk a közvéleményt, cselekvésre akarunk serkenteni. Tévedni ilyen helyzetben szabad, az esetleges hibákat beismerni, korrigálni persze kötelező. A megújulás őszinte igénye tehát feloldhatja a merevség, a semmitmondás görcseit, de nem eredményezhet lezsersé- get, szabadosságot, politikai liberalizmust. Vagyis az elmélyült munka, a tények, az összefüggések ismerete, megbízható kezelése alól nincs felmentés. De a megújulás követelménye nem vezethet csapongáshoz, bizonytalansághoz, elvi-politikai következetlenségekhez sem. A nyíltság, az őszinteség egyértelmű kiállást követel nemcsak általában az országos politikai célok mellett, hanem minden kisebb és nagyobb konkrét ügyben, amely az adott helyen az egészséges közszellemet, az eredményes munkát szolgálja. A határozottság, a szemlélet- és magatartásbeli hibák szenvedélyes ostorozása gyakran lehet népszerűtlen, személyes érzékenységet, érdekeket sértő. Ám a konfliktusok vállalása elkerülhetetlen napjainkban, amikor gyakran az elért szintek megőrzéséért is keményen meg kell küzdeni, s a régi módszereket és beidegződéseket elhagyva - új utakat kell keresni. Kovács József, az MSZMP KB munkatársa Az üvegipar legnagyobb termelőegységében, az Orosházi Üveggyárban magasra emelték a mércét: múlt évi eredményeik alapján Kiváló Gyár kitüntetést kaptak. Ez öröm, de egyben gond is, mert mindenki azt várja tőlük, hogy felülmúlják tavalyi eredményeiket. Ügy tervezik, hogy 2 ezer 545 millió forint árbevételre tesznek szert és 421 millió forint nyereséget realizálnak. Az év eddig eltelt időszaka valószínűvé teszi a tervek teljesítését. Pedig — mint Czövek László gazdasági igazgató- helyettes elmondta — bőven kijut a gondokból az Orosházi Üveggyárnak. Néhány évvel ezelőtt két öblösüveghuta tetőszerkezete leszakadt, hibás tervezés és gondatlan gyártás miatt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egyik esetben sem történt személyi sérülés, és hogy a későbbiekben se legyen, ki kellett cserélni valamennyi huta tetőszerkezetét. A megfeszített munkával és nagy költséggel járó munka a végéhez közeledik, most folyik az utolsó huta tetőcseréje és ezzel együtt a kemence, a gépsorok, az osztályozok és a csomagoló felújítása is. Csak ez az egy munka mintegy 140 millió forintba kerül. Nemcsak az óriási Összeg „fáj” a gyárnak, hanem a termelési érték is. Normális esetben nyolcvan napig tart egy kemencefelújítás, a mostani a tetőcsere miatt 120— 130 napig. Egy nap termelés- kiesés egymillió forint veszteséget jelent a gyárnak, így érthető, hogy mindent megtesznek a határidő előbbrehozataláért. Ez egyébként komoly nép- gazdasági érdek is, mert az idei évben 100 millió kon- zervesüveget kell importálnunk. Ezzel — legalábbis mennyiségileg — egyensúlyba kerül a kereslet és a kínálat. Minőségileg már más a helyzet. Az üveggyár jelezte az illetékes külkereskedelmi vállalatnak, hogy egyliteres, zöld borosüveget nem tudnak gyártani, ilyet importáljanak. Hiába volt a figyelmeztetés, hétdecis, úgynevezett bordóis palackok behozatalára kötöttek szerződést, ilyet viszont az Orosházi Üveggyár is korlátlan mennyiségben tud szállítani. Dr. Mészáros Béla kereskedelmi • igazgatóhelyettes azért optimista: ha elkészülnek az I-es huta felújításával, akkor megkezdik az egyliteres fehér borosüvegek gyártását. Ez formájában is eltér majd a megszokott — a gyárban csak ecetesüvegnek nevezett — fazontól. De nemcsak ez lesz az egyetlen újdonság. A közkedvelt békéscsabai rostos üdítőitaloknak készül a félliteres és a háromdecis palackja is. Több konzervgyár együttműködésével új befőttesüveg-formá- kat vettek gyártásba. Elkészült az érdekes alakú virslisüveg is. Ez váltja majd fel a tőkés importból behozott fémdobozt. Ezzel még nem zárult le a fejlesztés sora, mert az üveggyár a jövőben is soron kívül elkészíti a tőkés exportra szánt csomagolóüvegeket. Az Orosházi Üveggyár nemcsak csomagolóüvegből gyárt rengeteget, hanem építészeti üvegből is. Az építkezőket nyilván megnyugtatja, hogy a gyár minden 1983. június 28., kedd megrendelésnek eleget tett eddig, rajtuk tehát nem múlik a kifogástalan üvegellátás. Az esetenkénti hiánynak szerintük az az oka, hogy a jó haszon reményében túl sokan szálltak be az üvegértékesítési üzletbe, és a sok bába között néha elvész a gyerek. Szívós munkát végeznek az üveggyárban az export újbóli feltornázásáért. Néhány éve még csak az NSZK-ba, évi nyolcvanmillió palackot szállítottak, a múlt évbén 2 milliót. A csökkenés oka az, hogy a hazai üveghiány miatt ki kellett vonulniuk biztos piacaikról. Helyüket persze mások foglalták el, és most csak a különleges kivitelű palackgyártástól remélhetnek újabb sikereket, örvendetesen felfutott viszont az építészeti üvegek exportja. A közel-keleti arab országokba csaknem kétszázmillió forint értékben szállítanak, és a piaci jelzések szerint ez még nem a felső határ. Lónyai László Az Egyesült Izzó váci fényforrás- és alkatrészgyárában évente több tízmillió fénycső készül, a tervek szerint 1990-ben már kizárólag energiatakarékos, úgynevezett vékony fénycsövet fognak gyártani. A világpiacon is keresett termékük kevesebb energia felhasználásával a korábbinál 15 százalékkal több fényt sugároz. Termelésük 75 százaléka a fejlett tőkés országokba kerül. A képen: a fénycső próbája az égetés (Fotó: MTI — Tóth Gyula felvétele — KS) Munkásszállások fejlesztése a MAV-nál Az idén több mint 40 millió forintot fordítanak a vasúti munkásszállások fejlesztésére. Az összeg egy részét a még ebben a tervidőszakban felépítendő új budapesti munkásszálló előkészületi munkálataira szánják. Ezenkívül lakókocsikat, konténereket vásárolnak, s vasúti kocsikat alakítanak át. Ennél jóval nagyobb összeget, mintegy százmillió forintot költenek a régebbi, s még felújításra érdemes szállások kisebb- nagyobb javítására, korszerűsítésére, karbantartására. A vasúti munkarendből adódóan a MÁV-nál nagy gondot kell fordítani a dolgozók elszállásolására. Mintegy 4500-an laknak állandó munkásszállásokon, a többiek — főképp a pályaépítéseken és pályafenntartásokon dolgozók — úgynevezett mobil szállókon, vagyis kiselejtezett, átalakított vasúti kocsikban, közúti lakókocsikban, illetve lakókonténerekben élnek. A MAV- nál megoldódott a bejáró, ingázó dolgozók elhelyezése, a szállásigényeket kielégítik, sőt, olykor más közlekedési ágazat szállásgondjain is segítenek. A munkásszállások minősége azonban még sok kívánnivalót hagy maga után. A szálláshelyek közül ugyanis még kevés a korszerű, színvonalas lakóhely, többségük rossz állapotban levő, elavult. Az utóbbi években már építettek néhány korszerű munkásszállást, így Budapesten a Ferencvárosi pályaudvaron, a Tatai úton és a Madridi úton, s jó néhány vidéki városban, például Makón, Balassagyarmaton és Cegléden, ám még mindig sok helyen kedvezőtlen körülmények között élnek a vasutas dolgozók. A MAV-nál programszerű fejlesztéssel fokozatosan felszámolják ezeket a szállóhelyeket, s helyükbe korszerűeket építenek. Vetőmagjaink a világpiacon Harminchat ország szakembereinek részvételével a Vetőmagtermesztők és -Kereskedők Nemzetközi Szövetsége Budapesten tartotta kongresszusát. A rangos rendezvény egyúttal alkalmat teremtett a hazai vetőmag- termesztés helyzetének áttekintésére. Amint az a tanácskozáson elhangzó szakmai előadásokból is kitűnt, a hazai kutatások meglehetősen elmaradnak a külföldi élvonalbeli eredményektől. Több intézet is foglalkozik ugyan nemesítő munkával, néhány növénynél — mint például a búzánál, hibrid görögdinnyénél — értek is el nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő eredményt, ám mindez kevés. A jobb eredmények elérése azonban a többi között pénzkérdés. Egy- egy új fajta kinemesítése ugyanis meglehetősen költséges vállalkozás, s 8—10 évig is eltarthat a munka. Amíg azonban a külföldi magkereskedő cégek bevételeiknek megközelítően harminc százalékát fordítják kutatásokra, nemesítésre, addig nálunk — a szűkös anyagi lehetőségek miatt — e célra csupán a bevételek alig 15 százalékát fektetik be. Mindenesetre a Vetőmag Vállalat új utakat keres az exportbevételek fokozására. Egyik biztatónak ígérkező megoldás a magtermelésben szerzett tapasztalatok eladása. Komplett rendszereket kínál elsősorban a fejlődő országok számára: a termelés, a feldolgozás és a kereskedelem gépeit, berendezéseit, módszereit együtt értékesíti. Országunk éghajlati, földrajzi adottságai igen kedvezőek a magtermesztéshez, ezt kihasználva már régi hagyományai vannak e tevékenységnek. A mezőgazdaság szerkezete, a nagyüzemek még inkább megerősítik az előnyös helyzetet, hiszen magas technikai színvonalon Európában egyedülállóan nagy kiterjedésű táblákon termeszthető a mag. Ezt a külföldi termelők is tudják, éppen ezért igyekeznek bértermesztésre különféle gabona-, zöldség-, virágmagvakat nálunk termeltetni, szaporítani. Mindez előnyös az országnak, hiszen évente 30 —40 millió dollár bevétel származik a saját termesztésű és a külföldi megbízásból származó magforgalomból. Csakhogy sokkal többet lehetne profitálni e kedvező adottságokból. Magunknak kellene olyan nagy értékű, több termést adó, a betegségekkel szemben ellenálló fajtákat kinemesíteni, amelyeknek magjait a világpiac is megfizeti. Kruppa Géza
