Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-03 / 130. szám
1983. június 3., péntek Rendhagyó küldöttgyűlés a Körösmenti RFÉSZ-nél Néhány hét alatt másodszorra hívták össze a küldött- gyűlést a Körösmenti (vésztői) Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnél. Szükségessé tette ezt mindenekelőtt a hosszabb idő óta vajúdó személyi kérdések megnyugtató rendezése, melyre csak a szövetkezet küldöttgyűlése volt hivatott. E rendhagyó küldöttgyűlésen ott volt Varga István, a párt szeghalmi járási bizottságának első titkára, Tanai Ferenc, a MÉSZÖV elnöke. De fokozott érdeklődéssel foglaltak helyet a vésztői Nagyközségi Tanács üléstermében a szövetkezet működési területének párt- és tanácsi vezetői is. Egy brigád, ahová „még mindig visszahúz a szívem” ^ f Együtt az irodában . A mi brigádunk Egyetértés Szocialista Brigád, de itt nincs egyetértés, se olyan összetartozás, mint a tiétekben. No, de erről ennyit. Nem tudom, miért írtad, hogy „veled foglalkozunk”. Nem hiszem, hogy annyira hiányoznék tőletek. Igaz, tiszta szívemből kimondom, de inkább írom, én nagyon szerettem veletek dolgozni. Sőt, még mindig visszahúz a szívem, csak ne kellene bejárni, talán vissza is megyek, illetve mennék.” Komáromi Ferenc és Kiss Ágnes A levelet, amelyből ezeket a mondatokat idéztem, Kocsis László brigádtagnak, s általa a Sütőipari Vállalat békéscsabai 1-es számú üzeme, Nagy László Ifjúsági Szocialista Brigádjának írta egy volt brigádtag. Egy felhívás révén ismertem meg Kocsis Lászlót, s hogy azután többször is érdeklődtem a felhívás sorsáról — erről a későbbiekben még lesz szó — egyre többet tudtam meg a „srácokról”, ahogyan K. László fogalmazott, s egyre inkább hajtott a kíváncsiság, hogy megismerjem őket. „Mitől jó maga szerint'ez a brigád?” — kérdeztem K. Lászlót, aki afféle szervező mindenese a kis közösségnek. Ő hirtelenjében csak általánosságokat tudott mondani, de látszott, bántja, hogy nem -talál megfelelő szavakat* bizonyítandó; az övék tényleg egy jó brigád. Néhány nap múlva ezután beállított a levéllel, és felolvasta ezt a pár mondatot, amelyben szerinte benne a válasz. Aztán elsietett, merthogy viszi a brigád nászajándékát annak a leendő fiatalasszonynak, aki más munkabeosztást kapott, és elkerült tőlük, de a kapcsolat megmaradt. A pékműhely bejáratánál vállas, barna fiatalember, Komáromi Ferenc, éppen a szódásbailonokat „vallatja”, de mert italt egyik sem ad, dühös legyintéssel indul vissza a kemencéhez. Mi is követjük. Nehéz lenne eldönteni, itt benn nagyobb-e a hőség, vagy odakinn? Hatalmas edényben, a csészében fehérük a kenyértészta. Egy szerkezet felemeli, s a táblának nevezett asztalfélére borítja, a piros rövidnadrágot viselő fiatalember, Zu- ba György pedig gyors mozdulatokkal, ' gyakorlott kézzel szabja a tésztavágóval a leendő cipókat, a mérlegre, onnan meg a kelesztőkosár- ba dobja. Hátul a zsemlemorzsának való kenyeret veti tempósan a kemencébe Brachna György, a brigád vezetője, miután a tésztát Zelenyánsz- ki Mihályné, Éva a lapátra fordítja. Tőlük jobbra, a szomszédos alsó kemencéből a szódára szomjas fiatalember, Komáromi Ferenc a .kész morzsakenyeret szedi ki. Az ő párja — a menyasszonya, Kiss Ági, aki óriás kesztyűben, párosával kapkodja a kemence szájából a friss sütést. így persze nincs vita, hogy köteles-e segíteni, tolni-gurítani a megrakott polcos kocsit a vető, illetve a kiszedő, vagy sem? A másik oldalon Balogh Ferenc hajlong, izzad a kemence szájánál, a homloka, haja széles piros pánttal lekötve. — Akár Sandokan, csak ő már a film előtt is viselte ezt. Különben ő is egy párban dolgozott Katival, a feleségével, aki most kismama, és könnyebb munkát kapott, ott ül kint, a tasakokat írja — törölgeti a homlokát Brgchna György, s azzal indul az öltözőbe, hogy jó negyedóra múlva a főnök irodájában „összejöjjön a társaság”, ott beszélgethetünk. A főnök, Kiss András, üzemvezető gondterhelten nézegeti az égett héjú, forró cipókat. — A felső kemence éget, szombaton reggel kezdte — magyarázza — próbáltuk javítani, de úgy látom, nem sikerült. Na, műszak után újra nekilátnak a fiúk. — Miért nincs szóda? — váltok témát. — Annyiszor szóltunk már, mégis mindig ez van — legyint mérgesen a fehér köpenyes, jó középkorú, zömök férfi. — Többször is telefonáltunk, de nem jönnek cserélni a szikvizesek, pedig a szóda itt védőital. Talán jobb lenne a közeli maszek szódástól megrendelni, hátha az rendesen, folyamatosan cserélné a ballonokat, nem lenne ez az örökös szódavízprobléma. A fiatalokra terelődik _ a szó, akik az üzmevezető szerint az utóbbi időben egyre inkább „megkomolyodtak”, jó hatással vannak egymásra, ők maguk kezdeményezték -a brigád alakítását is. Vége a műszaknak, az irodában lassan együtt a brigád, igaz nem teljes létszámban, csak akik most dolgoztak. Betoppan egyik táppénzes társuk, Horváth József is, akit nagy ovációval fogadnak. — Az az igazság — ül le az egyik íróasztalhoz a brigádvezető —, hogy megnézzük, kit veszünk fel közénk. Kicsit baráti társaság is a mi brigádunk, az átlagosnál többet tudunk egymásról. Én például most építek, és eljöttek segíteni a srácok. — No és a május elseje! — igazítja szép hosszú haját Éva —, hogy az milyen jól sikerült! Valahogy nem azért mentünk felvonulni, mert kötelező, hanem mert jön a másik is, aztán a brigád többsége együtt maradt. Különben elég nehéz a több műszak miatt összehozni a társaságot, ritkán tudunk /.liba György összejönni, de akkor mindig jól sikerül. Laci az összekötő köztünk, mert ő, mint villanyszerelő, mindenkivel találkozik. Elmondják annak a bizonyos felhívásnak a történetét is. Ügy kezdődött, hogy jó két évvel ezelőtt vállalták, segítik a gyermekotthont. Aztán egyikük — úgy emlékeznek, talán Kocsis Laci — elmesélte az egyik brigádgyűlésen; hallotta a városi vöröskeresztes titkártól, hogy tábort szeretnének szer- vézni cukorbeteg gyerekeknek. Mindenkit megkapott a téma, s nyomban döntöttek, fejenként 150 forintot ösz- szeadnak erre a célra. A következő évben már felhívással fordultak a cukorbeteg gyerekek tábora érdekében a megye szocialista brigádjaihoz, és sok-sok kollektíva készséggel csatlakozott. Azt viszont keserű szájízzel mondják, hogy tavaly a saját vállalatuknál egyetlen brigád jelentkezett a felhívásra, az idén egy sem. S ami a tervezett tábor előkészületeit illeti — merthogy nagyon érdekli őket annak további sorsa is —, nem nagyon elégedettek, úgy érzik, több lelkesedést, ügybuzgalmat érdemelne mindenkitől ez a szervezés. Aztán a szocialista brigádmozgalom gondjairól beszélgetünk.. — A nemtörődömség, az a nagy baj, azzal elveszik az ember lelkesedését — emeli fel a hangját a brigádvezető —, és akkor persze „leül” a brigádmozgalom. Amit ténylegesen teszünk, azt kell értékelni. Az régen rossz, ha csak a brigádnaplót veszik elő gyorsan április 4., május 1. előtt, és kész. Aki például a mi naplónkat megnézi, és itt él köztünk, láthatja, hogy inkább veszünk el, mint hozzáteszünk a dolgokhoz, szóval nem adminisztráljuk magunkat... Tóth Ibolya A közelmúltban megtartott küldöttgyűlést Méhes Sándor, a Körösmenti ÁFÉSZ megbízott ügyvezető elnöke nyitottá meg. Ezután Korányi Lajos, a szövetkezet megbízott igazgatója tájékoztatta a jelenlevőket az idei esztendő első négy- hónapjában teljesített feladatokról, s az ÁFÉSZ jelenlegi áruel- látási és gazdasági helyzetéről. Többek között hangsúlyozta: a szövetkezet az immár hosszabb idő óta fennálló belső problémák ismeretében is igyekszik teljesíteni alapvető feladatát. Ezt követően a baromfifeldolgozó üzemnél jelentkezett nagyarányú veszteségről, annak okairól szólt. Továbbá ismertette azokat a terveket, elképzeléseket, melyeket az igazgatóság dolgozott ki azért, hogy a szövetkezet gazdasági és vagyonvédelmi helyzete kijusson a hullámvölgyből. Végezetül szólt a megyei és az országos szövetségek által felajánlott anyagi támogatásról, mely Vésztő nagyközség központjában. tízmillió forint költséggel már a közeljövőben megépülő új vendéglő létesítésében jut kifejezésre. A szarvasi postahivatal 13 tagú Rózsa Ferenc Szocialista Brigádja az 1982. évi eredmények alapján — immár másodszor — kiérdemelte az aranykoszorús jelvényt. Sikerének titka elsősorban az volt, hogy a Békés megyei Népújság, a Népszabadság és a Népszava előfizetőinek a számát a tavalyelőtti 3481-ről tavaly év végéig 3531-re növelte, a lapértékesítést a tervezett 101 százalék helyett 105 százalékra teljesítette, míg a remittendát 4,5-ről 3,1 százalékra csökkentette. A kézbesítést és az árusítást- napnap után a lakosság megelégedésére, panaszmentesen hajtotta végre. Érdemes tudni, hogy a brigád tíz kézbesítőből és három hírlapfelelősből áll. Csak egyetlen férfi van köztük, aki kézbesítő. A hírlapcsoport vezetője Guhucz Vendelné, aki hangoztatja: A — A posta munkája szolgáltatás. Ezt igyekszünk elsősorban megértetni azzal, aki a postára kerül, de később is emlékeztetjük rá a brigád tagjait. Mint csoport- vezető és mint szakszervezeti bizalmi Kugyela Balázsné hírlapfelelőssel, a brigád vezetőjével néha tájékozódom is arról, hogy mi a lakosság véleménye rólunk. —. Általában mit szoktak mondani? — érdeklődöm. — Nincs panasz a hírlapkézbesítésre. Szerencsénkre 1980 óta nem történt változás a brigádban, mindenki ismeri a körzetében lakók kívánságát, és igyekszik annak eleget tenni. Ha panasz merülne fel, hamar a tudomásunkra jutna. — Kik a legrégibb postások? — Hursán Anna hét, Han- kó György tíz, Kugyela Balázsné tizenöt éve dolgozik a postán, a többiek háromnégy éve vannak itt. No, hogy el ne felejtsem, én már húsz éve vagyok postás. Ezt követően került sor a már említett, és valóban rendhagyó napirend előterjesztésére, széles körű megvitatására. Ugyanis a vizsgáló bizottság előterjesztése és javaslata alapján a Körösmenti ÁFÉSZ több tisztségviselőjének fegyelmi ügyében kellett a küldött- gyűlésnek döntenie. így került sor arra, hogy a szövetkezet e legfelsőbb szerve Oláh Béla ÁFÉSZ-elnököt a baromfifeldolgozó üzemben keletkezett veszteséggel ösz- szefüggő vezetői mulasztásaiért szigorú megrovás fegyelmi büntetésben részesítette. Itt jelentette be Méhes Sándor megbízott ügyvezető elnök, hogy az igazgatóság saját hatáskörét érvényesítve, hasonló fegyelmi büntetésben részesítette Bi- rizdó István közgazdasági főosztályvezetőt, aki e döntés ellen még fellebbezést nyújthat be a küldöttgyűléshez. Továbbá tudomásul vette a testület azt is, hogy az ÁFÉSZ igazgatósága fegyelmi eljárást kezdeményezett, és rendelt el Szőke László, — Mi teszi vonzóvá a hírlapkézbesítést ? — Általában napi 4-5 óra a munkaidejük, aztán dolgozhatnak még otthon is. Igaz, hajtani kell, az időjárás sem kíméli őket, a keresetük azonban már jó közepesnek mondható. De .amióta lakossági OTP-átutalási rendszer van, a díjbeszedésből származó jövedelem egy-egy kézbesítőnél havonta 30—50 forinttal csökkent. — Mint bizalmi, mit javasolna ehelyett? — A díjbeszedés díját lehetne emelni, legalább olyan mértékben, hogy a csökkenés pótolva legyen. Azért is helyes, lenne, mert nálunk bérfejlesztés nincs. — Ha kevesebb a díjbeszedés, rövidebb a munkaidejük. Viszonylag tehát nincs keresetcsökkenés. Ráadásul a szombat-vasárnapi hírlapkézbesítés díját jelentősen emelték — érvelek. — Igaz, de mostanában több időt kell fordítani az előfizetők meggyőzésére, hogy lehetőleg egyetlen hírlapot se mondjanak le. Nyemcsok Mátyásné hírlapkézbesítő, akinek a város szélén van a körzete, hasonlóan vélekedik: — A lapárak ugyan nem változtak, > de sok minden drágult. Az emberek a megszokott ételekről, italokról nem mondanak le. A napi 1-2 feketéről sem azért, hogy újságot olvashassanak — mondja. — Magyarázni kell tehát. — Igen. Például megyek este díjat beszedni. Előtte Á lapokból elolvasok néhány írást. Ami érdekes, arra hívom fel a figyelmet. Egyébként mindenkinek más az érdeke. Ezt kell tudni. Ha egy másik körzetbekerülnék, kezdhetném elölről az ismerkedést. Nyemcsok Mátyásné négy éve került a postához, és már tavaly kiváló dolgozó lett.' Nemcsak észrevették, osztályvezető, és a szövetkezet további két vezető beosztású dolgozója ellen. A továbbiakban a küldött- gyűlés — rokkantsági nyugdíjazásuk miatt — Oláh Béla elnököt és Birizdó István elnökhelyettest kérésükre felmentette említett tisztségükből. Ugyanakkor a jelölő bizottság javaslatára, titkos szavazással, és egyhangúlag választotta e küldöttgyűlés a Körösmenti (vésztői) ÁFÉSZ elnökévé. egyben megyei küldötté Korányi Lajost, a szövetkezet eddigi kereskedelmi főosztályvezetőjét. Ezzel egy időbén új elnöke lett a felügyelő bizottságnak is, miközben a megüresedett tisztségekbe, bizottságokba új tagokat választott a küldöttgyűlés. A szövetkezet új tisztség- viselőinek elsőként Varga István, a párt szeghalmi járási bizottságának első titkára kívánt eredményes munkát. Tanai Ferenc ME- SZÖV-elnök azonban a jókívánságokon túl főként arról szólt, hogy a Körösmenti ÁFÉSZ vezetésére kemény feladatok ’ megoldása vár. Többek között az alapellátás további javítására, a folyamatban levő vitás és peres ügyek mielőbbi befejezésére, a bizonylati fegyelem és a belső ellenőrzés megszilárdítására, a hálózatfejlesztés átgondoltságára, nem utolsósorban a nyílt, őszinte légkör mielőbbi megteremtésére, s a szövetkezeti tagsággal való jobb kapcsolattartásra hívta fel a Körösmenti ÁFÉSZ új vezetőinek. tisztségviselőinek a figyelmét. Ugyanakkor hangsúlyozta: a kedvezőtlen helyzetből történő kilábaláshoz adva van a több mint három évtized alatt felhalmozódott gazdasági alap, az ÁFÉSZ-tagság ragaszkodása szövetkezetéhez, és a dolgozók többségének szorgalma, vállalkozókészNyemcsok Mátyásné hírlapkézbesítő Fotó: Veress Erzsi hanem számon is tartják, hogy ő a brigád egyik erőssége. Az aranykoszorús jelvény más kötelezettségekkel is jár. Ezekről Kugyela Balázsné a következőket mondja: — A mintaóvoda nagycsoportját, tavaly ősztől pedig az 1. számú általános iskola 1 d osztályát pártfogoljuk. Segítünk a takarításban, a felszerelések javításában. Néha találkozunk a gyerekekkel, gyermeknapokon meghívjuk őket ide a postára. Van egy idős, nyugdíjas brigádtagunk is, Fe- rencz Józsefné, aki egyedül él. Nagytakarítást csinálunk nála, bevásárolunk neki, műveljük a kis kertjét és más vonatkozásban is gondoskodunk róla. Tavasszal felhívás jelent meg a Népújságban: nyújtsanak anyagi támogatást a szocialista brigádok az egészségkárosult gyermekek nyaralására. A szarvasi hírlapkézbesítők 1500 forintot adtak. Az „Egy nap az iskoláért” felhívásra a brigád 1976- tól évente 740 forintot fizet be. Mindezt érdemes tudni ahhoz, hogy helyes képet alakíthassunk ki magunkban a Rózsa Ferenc Szocialista Brigádról. A brigádvezető volt felvásárlási és ipari főBalkus Imre Szarvasi postások Fotó: Veress Erzsi Pásztor Béla
