Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-03 / 130. szám

1983. június 3., péntek Rendhagyó küldöttgyűlés a Körösmenti RFÉSZ-nél Néhány hét alatt másodszorra hívták össze a küldött- gyűlést a Körösmenti (vésztői) Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnél. Szükségessé tette ezt min­denekelőtt a hosszabb idő óta vajúdó személyi kérdé­sek megnyugtató rendezése, melyre csak a szövetkezet küldöttgyűlése volt hivatott. E rendhagyó küldöttgyűlé­sen ott volt Varga István, a párt szeghalmi járási bi­zottságának első titkára, Tanai Ferenc, a MÉSZÖV el­nöke. De fokozott érdeklődéssel foglaltak helyet a vész­tői Nagyközségi Tanács üléstermében a szövetkezet mű­ködési területének párt- és tanácsi vezetői is. Egy brigád, ahová „még mindig visszahúz a szívem” ^ f Együtt az irodában . A mi brigádunk Egyet­értés Szocialista Brigád, de itt nincs egyetértés, se olyan összetartozás, mint a tiétek­ben. No, de erről ennyit. Nem tudom, miért írtad, hogy „veled foglalkozunk”. Nem hiszem, hogy annyira hiányoznék tőletek. Igaz, tiszta szívemből kimondom, de inkább írom, én nagyon szerettem veletek dolgozni. Sőt, még mindig visszahúz a szívem, csak ne kellene bejárni, talán vissza is me­gyek, illetve mennék.” Komáromi Ferenc és Kiss Ágnes A levelet, amelyből eze­ket a mondatokat idéztem, Kocsis László brigádtagnak, s általa a Sütőipari Vállalat békéscsabai 1-es számú üze­me, Nagy László Ifjúsági Szocialista Brigádjának írta egy volt brigádtag. Egy felhívás révén ismer­tem meg Kocsis Lászlót, s hogy azután többször is ér­deklődtem a felhívás sorsá­ról — erről a későbbiekben még lesz szó — egyre többet tudtam meg a „srácokról”, ahogyan K. László fogalma­zott, s egyre inkább hajtott a kíváncsiság, hogy megis­merjem őket. „Mitől jó ma­ga szerint'ez a brigád?” — kérdeztem K. Lászlót, aki afféle szervező mindenese a kis közösségnek. Ő hirtelen­jében csak általánosságokat tudott mondani, de látszott, bántja, hogy nem -talál meg­felelő szavakat* bizonyítan­dó; az övék tényleg egy jó brigád. Néhány nap múlva ezután beállított a levéllel, és felolvasta ezt a pár mon­datot, amelyben szerinte ben­ne a válasz. Aztán elsietett, merthogy viszi a brigád nászajándékát annak a leen­dő fiatalasszonynak, aki más munkabeosztást kapott, és elkerült tőlük, de a kapcso­lat megmaradt. A pékműhely bejáratánál vállas, barna fiatalember, Komáromi Ferenc, éppen a szódásbailonokat „vallatja”, de mert italt egyik sem ad, dühös legyintéssel indul vissza a kemencéhez. Mi is követjük. Nehéz lenne el­dönteni, itt benn nagyobb-e a hőség, vagy odakinn? Ha­talmas edényben, a csészé­ben fehérük a kenyértészta. Egy szerkezet felemeli, s a táblának nevezett asztalfélé­re borítja, a piros rövidnad­rágot viselő fiatalember, Zu- ba György pedig gyors moz­dulatokkal, ' gyakorlott kéz­zel szabja a tésztavágóval a leendő cipókat, a mérlegre, onnan meg a kelesztőkosár- ba dobja. Hátul a zsemlemorzsának való kenyeret veti tempósan a kemencébe Brachna György, a brigád vezetője, miután a tésztát Zelenyánsz- ki Mihályné, Éva a lapátra fordítja. Tőlük jobbra, a szomszédos alsó kemencéből a szódára szomjas fiatalem­ber, Komáromi Ferenc a .kész morzsakenyeret szedi ki. Az ő párja — a menyasszo­nya, Kiss Ági, aki óriás kesztyűben, párosával kap­kodja a kemence szájából a friss sütést. így persze nincs vita, hogy köteles-e segíte­ni, tolni-gurítani a megra­kott polcos kocsit a vető, il­letve a kiszedő, vagy sem? A másik oldalon Balogh Fe­renc hajlong, izzad a ke­mence szájánál, a homloka, haja széles piros pánttal le­kötve. — Akár Sandokan, csak ő már a film előtt is viselte ezt. Különben ő is egy pár­ban dolgozott Katival, a fe­leségével, aki most kisma­ma, és könnyebb munkát ka­pott, ott ül kint, a tasakokat írja — törölgeti a homlokát Brgchna György, s azzal in­dul az öltözőbe, hogy jó ne­gyedóra múlva a főnök iro­dájában „összejöjjön a tár­saság”, ott beszélgethetünk. A főnök, Kiss András, üzemvezető gondterhelten nézegeti az égett héjú, for­ró cipókat. — A felső kemence éget, szombaton reggel kezdte — magyarázza — próbáltuk ja­vítani, de úgy látom, nem sikerült. Na, műszak után újra nekilátnak a fiúk. — Miért nincs szóda? — váltok témát. — Annyiszor szóltunk már, mégis mindig ez van — le­gyint mérgesen a fehér kö­penyes, jó középkorú, zö­mök férfi. — Többször is telefonáltunk, de nem jönnek cserélni a szikvizesek, pedig a szóda itt védőital. Talán jobb lenne a közeli maszek szódástól megrendelni, hát­ha az rendesen, folyamato­san cserélné a ballonokat, nem lenne ez az örökös szó­davízprobléma. A fiatalokra terelődik _ a szó, akik az üzmevezető sze­rint az utóbbi időben egyre inkább „megkomolyodtak”, jó hatással vannak egymás­ra, ők maguk kezdeményez­ték -a brigád alakítását is. Vége a műszaknak, az iro­dában lassan együtt a bri­gád, igaz nem teljes lét­számban, csak akik most dolgoztak. Betoppan egyik táppénzes társuk, Horváth József is, akit nagy ováció­val fogadnak. — Az az igazság — ül le az egyik íróasztalhoz a bri­gádvezető —, hogy megnéz­zük, kit veszünk fel közénk. Kicsit baráti társaság is a mi brigádunk, az átlagosnál többet tudunk egymásról. Én például most építek, és el­jöttek segíteni a srácok. — No és a május elseje! — igazítja szép hosszú haját Éva —, hogy az milyen jól sikerült! Valahogy nem azért mentünk felvonulni, mert kötelező, hanem mert jön a másik is, aztán a brigád többsége együtt maradt. Kü­lönben elég nehéz a több műszak miatt összehozni a társaságot, ritkán tudunk /.liba György összejönni, de akkor mindig jól sikerül. Laci az összekö­tő köztünk, mert ő, mint villanyszerelő, mindenkivel találkozik. Elmondják annak a bizo­nyos felhívásnak a történe­tét is. Ügy kezdődött, hogy jó két évvel ezelőtt vállal­ták, segítik a gyermekott­hont. Aztán egyikük — úgy emlékeznek, talán Kocsis La­ci — elmesélte az egyik bri­gádgyűlésen; hallotta a vá­rosi vöröskeresztes titkártól, hogy tábort szeretnének szer- vézni cukorbeteg gyerekek­nek. Mindenkit megkapott a téma, s nyomban döntöttek, fejenként 150 forintot ösz- szeadnak erre a célra. A kö­vetkező évben már felhívás­sal fordultak a cukorbeteg gyerekek tábora érdekében a megye szocialista brigádjai­hoz, és sok-sok kollektíva készséggel csatlakozott. Azt viszont keserű szájízzel mondják, hogy tavaly a sa­ját vállalatuknál egyetlen brigád jelentkezett a felhí­vásra, az idén egy sem. S ami a tervezett tábor előké­születeit illeti — merthogy nagyon érdekli őket annak további sorsa is —, nem na­gyon elégedettek, úgy érzik, több lelkesedést, ügybuzgal­mat érdemelne mindenkitől ez a szervezés. Aztán a szo­cialista brigádmozgalom gondjairól beszélgetünk.. — A nemtörődömség, az a nagy baj, azzal elveszik az ember lelkesedését — eme­li fel a hangját a brigádve­zető —, és akkor persze „le­ül” a brigádmozgalom. Amit ténylegesen teszünk, azt kell értékelni. Az régen rossz, ha csak a brigádnaplót veszik elő gyorsan április 4., május 1. előtt, és kész. Aki például a mi naplónkat megnézi, és itt él köztünk, láthatja, hogy inkább veszünk el, mint hozzáteszünk a dolgokhoz, szóval nem adminisztráljuk magunkat... Tóth Ibolya A közelmúltban megtartott küldöttgyűlést Méhes Sán­dor, a Körösmenti ÁFÉSZ megbízott ügyvezető elnöke nyitottá meg. Ezután Korá­nyi Lajos, a szövetkezet meg­bízott igazgatója tájékoztat­ta a jelenlevőket az idei esztendő első négy- hónapjá­ban teljesített feladatokról, s az ÁFÉSZ jelenlegi áruel- látási és gazdasági helyzeté­ről. Többek között hangsú­lyozta: a szövetkezet az immár hosszabb idő óta fennálló belső problémák is­meretében is igyekszik tel­jesíteni alapvető feladatát. Ezt követően a baromfifel­dolgozó üzemnél jelentkezett nagyarányú veszteségről, an­nak okairól szólt. Továbbá ismertette azokat a terveket, elképzeléseket, melyeket az igazgatóság dolgozott ki azért, hogy a szövetkezet gazdasági és vagyonvédelmi helyzete kijusson a hullám­völgyből. Végezetül szólt a megyei és az országos szö­vetségek által felajánlott anyagi támogatásról, mely Vésztő nagyközség központ­jában. tízmillió forint költ­séggel már a közeljövőben megépülő új vendéglő létesí­tésében jut kifejezésre. A szarvasi postahivatal 13 tagú Rózsa Ferenc Szocialis­ta Brigádja az 1982. évi eredmények alapján — im­már másodszor — kiérde­melte az aranykoszorús jel­vényt. Sikerének titka első­sorban az volt, hogy a Bé­kés megyei Népújság, a Népszabadság és a Népszava előfizetőinek a számát a ta­valyelőtti 3481-ről tavaly év végéig 3531-re növelte, a lapértékesítést a tervezett 101 százalék helyett 105 szá­zalékra teljesítette, míg a remittendát 4,5-ről 3,1 szá­zalékra csökkentette. A kéz­besítést és az árusítást- nap­nap után a lakosság megelé­gedésére, panaszmentesen hajtotta végre. Érdemes tudni, hogy a brigád tíz kézbesítőből és há­rom hírlapfelelősből áll. Csak egyetlen férfi van köz­tük, aki kézbesítő. A hírlapcsoport vezetője Guhucz Vendelné, aki han­goztatja: A — A posta munkája szol­gáltatás. Ezt igyekszünk el­sősorban megértetni azzal, aki a postára kerül, de ké­sőbb is emlékeztetjük rá a brigád tagjait. Mint csoport- vezető és mint szakszerveze­ti bizalmi Kugyela Balázsné hírlapfelelőssel, a brigád ve­zetőjével néha tájékozódom is arról, hogy mi a lakosság véleménye rólunk. —. Általában mit szoktak mondani? — érdeklődöm. — Nincs panasz a hírlap­kézbesítésre. Szerencsénkre 1980 óta nem történt változás a brigádban, mindenki isme­ri a körzetében lakók kíván­ságát, és igyekszik annak eleget tenni. Ha panasz me­rülne fel, hamar a tudomá­sunkra jutna. — Kik a legrégibb postá­sok? — Hursán Anna hét, Han- kó György tíz, Kugyela Ba­lázsné tizenöt éve dolgozik a postán, a többiek három­négy éve vannak itt. No, hogy el ne felejtsem, én már húsz éve vagyok postás. Ezt követően került sor a már említett, és valóban rendhagyó napirend előter­jesztésére, széles körű meg­vitatására. Ugyanis a vizs­gáló bizottság előterjesztése és javaslata alapján a Kö­rösmenti ÁFÉSZ több tiszt­ségviselőjének fegyelmi ügyében kellett a küldött- gyűlésnek döntenie. így ke­rült sor arra, hogy a szövet­kezet e legfelsőbb szerve Oláh Béla ÁFÉSZ-elnököt a baromfifeldolgozó üzemben keletkezett veszteséggel ösz- szefüggő vezetői mulasztá­saiért szigorú megrovás fe­gyelmi büntetésben részesí­tette. Itt jelentette be Mé­hes Sándor megbízott ügy­vezető elnök, hogy az igaz­gatóság saját hatáskörét ér­vényesítve, hasonló fegyelmi büntetésben részesítette Bi- rizdó István közgazdasági főosztályvezetőt, aki e dön­tés ellen még fellebbezést nyújthat be a küldöttgyűlés­hez. Továbbá tudomásul vet­te a testület azt is, hogy az ÁFÉSZ igazgatósága fegyel­mi eljárást kezdeményezett, és rendelt el Szőke László, — Mi teszi vonzóvá a hír­lapkézbesítést ? — Általában napi 4-5 óra a munkaidejük, aztán dol­gozhatnak még otthon is. Igaz, hajtani kell, az időjárás sem kíméli őket, a keresetük azonban már jó közepesnek mondható. De .amióta lakos­sági OTP-átutalási rendszer van, a díjbeszedésből szár­mazó jövedelem egy-egy kéz­besítőnél havonta 30—50 fo­rinttal csökkent. — Mint bizalmi, mit java­solna ehelyett? — A díjbeszedés díját le­hetne emelni, legalább olyan mértékben, hogy a csökke­nés pótolva legyen. Azért is helyes, lenne, mert nálunk bérfejlesztés nincs. — Ha kevesebb a díjbesze­dés, rövidebb a munkaide­jük. Viszonylag tehát nincs keresetcsökkenés. Ráadásul a szombat-vasárnapi hírlap­kézbesítés díját jelentősen emelték — érvelek. — Igaz, de mostanában több időt kell fordítani az előfizetők meggyőzésére, hogy lehetőleg egyetlen hír­lapot se mondjanak le. Nyemcsok Mátyásné hír­lapkézbesítő, akinek a város szélén van a körzete, ha­sonlóan vélekedik: — A lapárak ugyan nem változtak, > de sok minden drágult. Az emberek a meg­szokott ételekről, italokról nem mondanak le. A napi 1-2 feketéről sem azért, hogy újságot olvashassanak — mondja. — Magyarázni kell tehát. — Igen. Például megyek este díjat beszedni. Előtte Á lapokból elolvasok néhány írást. Ami érdekes, arra hí­vom fel a figyelmet. Egyéb­ként mindenkinek más az érdeke. Ezt kell tudni. Ha egy másik körzetbekerülnék, kezdhetném elölről az ismer­kedést. Nyemcsok Mátyásné négy éve került a postához, és már tavaly kiváló dolgozó lett.' Nemcsak észrevették, osztályvezető, és a szövetke­zet további két vezető be­osztású dolgozója ellen. A továbbiakban a küldött- gyűlés — rokkantsági nyug­díjazásuk miatt — Oláh Béla elnököt és Birizdó István el­nökhelyettest kérésükre fel­mentette említett tisztségük­ből. Ugyanakkor a jelölő bi­zottság javaslatára, titkos szavazással, és egyhangúlag választotta e küldöttgyűlés a Körösmenti (vésztői) ÁFÉSZ elnökévé. egyben megyei küldötté Korányi Lajost, a szövetkezet eddigi kereske­delmi főosztályvezetőjét. Ez­zel egy időbén új elnöke lett a felügyelő bizottságnak is, miközben a megüresedett tisztségekbe, bizottságokba új tagokat választott a kül­döttgyűlés. A szövetkezet új tisztség- viselőinek elsőként Varga István, a párt szeghalmi já­rási bizottságának első tit­kára kívánt eredményes munkát. Tanai Ferenc ME- SZÖV-elnök azonban a jókí­vánságokon túl főként arról szólt, hogy a Körösmenti ÁFÉSZ vezetésére kemény feladatok ’ megoldása vár. Többek között az alapellátás további javítására, a folya­matban levő vitás és peres ügyek mielőbbi befejezésére, a bizonylati fegyelem és a belső ellenőrzés megszilárdí­tására, a hálózatfejlesztés átgondoltságára, nem utolsó­sorban a nyílt, őszinte légkör mielőbbi megteremtésére, s a szövetkezeti tagsággal való jobb kapcsolattartásra hív­ta fel a Körösmenti ÁFÉSZ új vezetőinek. tisztségvise­lőinek a figyelmét. Ugyanak­kor hangsúlyozta: a kedve­zőtlen helyzetből történő ki­lábaláshoz adva van a több mint három évtized alatt felhalmozódott gazdasági alap, az ÁFÉSZ-tagság ra­gaszkodása szövetkezetéhez, és a dolgozók többségének szorgalma, vállalkozókész­Nyemcsok Mátyásné hírlap­kézbesítő Fotó: Veress Erzsi hanem számon is tartják, hogy ő a brigád egyik erős­sége. Az aranykoszorús jelvény más kötelezettségekkel is jár. Ezekről Kugyela Balázs­né a következőket mondja: — A mintaóvoda nagy­csoportját, tavaly ősztől pe­dig az 1. számú általános is­kola 1 d osztályát pártfo­goljuk. Segítünk a takarítás­ban, a felszerelések javításá­ban. Néha találkozunk a gyerekekkel, gyermeknapo­kon meghívjuk őket ide a postára. Van egy idős, nyug­díjas brigádtagunk is, Fe- rencz Józsefné, aki egyedül él. Nagytakarítást csinálunk nála, bevásárolunk neki, mű­veljük a kis kertjét és más vonatkozásban is gondosko­dunk róla. Tavasszal felhívás jelent meg a Népújságban: nyújt­sanak anyagi támogatást a szocialista brigádok az egész­ségkárosult gyermekek nya­ralására. A szarvasi hírlap­kézbesítők 1500 forintot ad­tak. Az „Egy nap az iskolá­ért” felhívásra a brigád 1976- tól évente 740 forintot fizet be. Mindezt érdemes tudni ah­hoz, hogy helyes képet ala­kíthassunk ki magunkban a Rózsa Ferenc Szocialista Bri­gádról. A brigádvezető volt felvásárlási és ipari fő­Balkus Imre Szarvasi postások Fotó: Veress Erzsi Pásztor Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom