Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-21 / 145. szám

NÉPÚJSÁG Jubileumi néptáncfesztivál Gyulán Jelentős esemény volt 1948 tavaszán Gyulán az az országos néptáncfesztivál és verseny, mely a felszabadu­lás után a néptáncmozga­lom kibontakozását fémjelez­te. Résztvevői — szakítva az álnépies próbálkozásokkal — a néptáncot a népzenéhez igazítva, Bartók és Kodály nyomdokain haladtak. Mun­kájuk alapja az eredeti tán­cok gyűjtése, feldolgozása volt. Sok, ma is dolgozó együttes — a budapesti Va­sas, a békéscsabai Batsányi, a mai Balassi, a pécsi Vas­utas, mely ma a Mecsek ne­vet viseli —* mutatkozott "be akkor Gyulán, hogy csak né­hány képviselőjüket említ­sük: Rábai Miklós, Vitányi István, Born Miklós, Vásár­helyi László, Manninger György, Poór Anna. A város most a jubileum méltó megünneplésére ké­szül. Rendezvényeiben, me­lyeket június 24. és 26. kö­zött láthat a közönség, ke­resztmetszetét kívánja adni a mozgalom 35 évének.­A Népművelési Intézet, a Békés megyei Tanács mű­velődésügyi osztálya, a gyu­lai Városi Tanács, az Erkel Ferenc Művelődési Központ, valamint az úttörő és ifjúsá­gi ház rendezésében, június 24-én, 8 órai kezdettel a sza­badtéri színpadon megyénk együttesei — az egykori tán­cosok békéscsabai, gyulai és gyomaendrődi követői — mutatkoznak be. A műsor szerkesztője és rendezője Born Miklós koreográfus. Másnap, szombaton dr. Mar­si Gyuláné, a városi tanács művelődésügyi osztálya ve­zetője ünnepi köszöntőjét követően, nagyszabású gála­előadásnak lehetnek része­sei az érdeklődök. Fellép a békéscsabai Balassi, a szom­bathelyi Ungaresca, a debre­ceni Hajdú, a gyulai Körös, valamint a budapesti Bartók, a Bihari, az Erkel, a Vasas, a Zalka Máté Katonai Mű­szaki Főiskola táncegyütte­se. Az Állami Népi Együttes szólistái közül Z suráfszky Zoltán, Farkas Zoltán, vala­mint Brieber János mutatko­zik be. Az 1948-as fesztivál szólótáncgyőztese, a gencs- apáti Vincze Ferenc ugyan­csak a fesztivál résztvevői között lesz. A gála szerkesz­tője és rendezője — melyet ugyancsak 8 órától a sza­badtéri színpadon tartanak — Vásárhelyi László koreog­ráfus lesz. Vasárnap délelőtt a jubi­leumi néptáncfesztivál kere­tében délelőtt 10 órától nép­tánctanácskozást tartanak a művelődési központban. Dél­után 6 órától a Városház és a Kossuth utca útvonalon a várig látványos menettánc­cal búcsúznak a vendéglátó várostól a résztvevők. N. A. Népfront-értekezlet a hulladékgyűjtési akció tapasztalatairól A Hazafias Népfront a hul­ladék- és másodnyersanyag­hasznosítási kormányprog­ram végrehajtásának támo- ' gatására az . idén országos akciót hirdetett. A hulladék- gyűjtési kampány sikerének előmozdítására a HNF és a MÉH áprilisban együttmű­ködési megállapodást kötött. Az akció első félévi tapasz­talatait értékelték, s a kö­zös munka időszerű felada­tait tekintették át a HNF OT székhazában hétfőn meg­tartott értekezleten. Eddig az ország mintegy 350 településén szervezték meg az akciót, amelynek eredményeként csaknem 5500 tonna hasznosítható hulladé­kot vettek át a MÉH-válla- latok. A munkában a tele­pülések lakói nem egyéni­leg, hanem közösen vettek részt, így az összegyűjtött hulladékokért járó összeget a MÉH-vállalatok a helyi tanácsoknak utalták át. A pénzt — helyi elhatározás szerint — településfejlesz­tésre használják fel: elsősor­ban szociális létesítmények építésére, felújítására fordít­ják a tavaszi akciók bevéte­léből származó, több mint 6.5 millió forintot. A tanácskozás részvevői az eddigi tapasztalatokat érté­kelve hangsúlyozták, hogy a kezdeményezés sikere megfe­lelt az előzetes várakozások­nak: a Népfront mozgósító erejére támaszkodva, az együttműködés lehetőségei­vel élve a településekről egy­re több, még hasznosítható fém-, papír-, rongy- és üveg­hulladék kerül a begyűjtő vállalatokhoz, s onnan újra­felhasználásra. A gyűjtési akciók eredményességét vi­szont csökkentette, hogy a propaganda néhol hiányos volt: nem tudták kellőkép­pen érzékeltetni a települési és a népgazdasági érdek egybeesését — mutattak rá többen a felszólalók közül. Hangoztatták azt is, hogy a jövőben a különböző hul­ladékgyűjtési akciókat job­ban össze kell hangolni, ne legyen ütközés a HNF és mások — például az ifjúsá­gi szervezetek — által meg­hirdetett kampányok között. Az elkövetkezendő időszak­ban nagyobb figyelmet kell fordítani az akciók ütemezé­sére is. Ügyelve arra, hogy a MÉH-vállalatok szállító járművei idejében eljuthas­sanak minden helyre. A tapasztalatok birtokában a szervezés hiányosságait ki­javítva az ősszel tovább foly­tatódik a HNF hulladék- gyűjtési akciója. Szerdától csillagászati nyár Szerdán, június 22-én éj­jel 1 óra 9 perckor bekö­szönt a csillagászati nyár. ezen a napon delel — amennyiben egyáltalán kisüt — a horizont lelett a legma­gasabban a nap; s delelés­kor 66 fokos szögben zápo­roznak a sugarai Budapest­re. Ezen a napon a leghosz- szabb a nappal — 16 óra —, s csupán 8 órás az éjszakai sötétség. Ettől kezdve szep­tember 23-ig — az őszi nap­éjegyenlőség idejéig — csök­ken a nap delelési magassá­ga. s rövidülnek a nappa­lok, hosszabbodnak az éj­szakák. Az időjárás mindenesetre egyelőre kevésbé alkalmaz­kodik a csillagok járásához, legalábbis így volt ez va­sárnap. amikor az országban *mi ndenütt esett az eső. s a felmelegedés elmaradt a sokévi átlagtól. Budapesten például alig 17 fokig emel­kedett a hőmérő higanyszá­la, ami 8 fokkal jelent hű­vösebbet. mint amennyit-ál­talában június 19-én mér­nek. Az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzése sze­rint a hét elején még ma­rad az esős, napsütést nél­külöző idő, ám lassan az összefüggő felhőzet oszla­dozni kezd, s a tartós esők helyett mindinkább a zápo­rok, zivatarok lesznek a jel­lemzők. A hőmérséklet va­lamelyest emelkedik majd, a 20 fokot is meghaladja, s vé­gül így a csillagászati nyár a ..papírformát” megközelítő idővel indulhat. Eredetileg úgy tervezték, hogy a Gyulai Várszínházban szom­baton cs vasárnap mutatják be a Cyranot, a Békés megyei Jókai Színház művészeinek előadásában. Ám az időjárás közbeszólt, így csak a szombat esti előadást tudták színre vinni Fotó: Béla Otló Sugárzástechnikai módszerek alkalmazása a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban Kétnapos országos szim- pózion kezdődött tegnap Debrecenben, az Akadémiai Bizottság székházában su­gárzástechnikai módszerek alkalmazásáról a mezőgazda­ságban és az élelmiszeripar­ban. Az agrár jellegű su­gárzástechnikai tevékenység hazai helyzetének felmérésé­re legutóbb 1979-ben került sor; a debreceni szimpózion az azóta eltelt időben elért eredményeket kívánja ösz- szegezni és a fejlődési lehe­tőségeket áttekinteni. A ta­nácskozás helyszínéül azért választották az alföldi vá­rost, mert az országban egyedül a Debreceni Akadé­miai Bizottság keretében működik olyan munkabi­zottság, amelynek célkitűzé­sei között az atomtechnikai módszerek és ismeretek fel­tárása, s mezőgazdasági, va­lamint élelmiszeripari al­kalmazhatósága szerepel, másfelől Debrecenben épül és 1985-ben működni kezd az U—103 ciklotron, amely egyéb kutatásokon kívül az atomtechnika mezőgazdasági és élelmiszeripari alkalmazá­sának kutatására is lehetősé­get nyújt. A kétnapos szimpózionon két szekcióban, öt témacso­portban csaknem ötven elő­adás hangzik el. Egyebek között beszámolnak a radio­aktív izotópoknak, a nyom­jelző technikának a mező- gazdaságban történő alkal­mazásáról, a vetés előtti magbesugárzásnak a ter­mésösszetevőkre gyakorolt hatásáról, a rádiómutációs vizsgálatok eredményeiről. * Ez utóbbiaknak különös je­lentőséget ad, hogy napja- inkbifri a génelszegényedés, génerózió következtében a megfelelő nemesítési alap­anyagokban hiány mutatko­zik. Az ilyen jellegű kuta­tások eredménye hazánkban a nucleoryza rizsfajta, vagy az MV—8-as őszibúza-fajta. amelyek előállításában mu­táns szülők is szerepelnek. A mutánsok felhasználása biz­tató eredményekkel kecseg­tet a kukorica-, a naprafor­gó- és a szójanemesítésben is. Szoboravatás a MflFILM-központban A MAFILM Lumumba utcai központjában tegnap felavatták Keleti Márton háromszoros Kos- suth-díjas filmrendező szobrát. A MAFILM ezzel újabb állomá­sához érkezett annak a sorozat­nak, amellyel emléket állít a filmgyártásban jelentős szerepet játszott művészeknek. Balázs Béla, Bán József, Bán Frigyes, Máriássy Félix emlékműve után Keleti Márton mellszobra került a filmgyári panteonba. A mű Morell Mihály munkája. Foton Keleti Mártonról nevez­ték el az új filmvároshoz veze­tő utcát. Magyarországon ez az első utca, amely filmművész ne­vét őrzi. Tisza cipők a Szovjelunióba Egyetemre készülők figyelmébe A közelmúltban Moszkvá­ban tartott cipőipari kiállí­táson sikerrel szerepelt leg­nagyobb hazai cipőipari üze­münk, a martfűi Tisza Ci­pőgyár, a Szovjetunió régi szállító partnere. Jövőre aján­lott 200 modelljéből 33-at választottak ki a különböző szocialista köztársaságok ke­reskedői. A gyár most egy­millió 300 ezer lábbeli 1984. évi exportjára kötött meg­állapodást a Tannimpex Kül­kereskedelmi Vállalat útján. A Szovjetunióban különö­sen a nők viselik szívesen a Tisza márkával ellátott láb­beliket. így az export na­gyobb hányadát a valódi, il­letve a műbőrből és textil felső részből készült női di­vatszandálok teszik ki. Az idén szállítottak először a gyár új termékéből, a pvc gyermekcsizmákból, mintegy harmincezret. A siker nem maradt el, s a jövő évre már százezer pár meleg bélésű gyermekcsizmára érkezett megrendelés. A Tisza Cipő­gyár nemcsak a jó minő­séggel, hanem a szállítási ha­táridők pontos betartásával is elismerést vált ki a Szov­jetunióban. ötvenhét oktatótábort szer­veznek nyáron, mintegy 5600 középiskolás fiatal szá­mára az egyetemi, a főisko­lai felvételeket előkészítő bi­zottságok. Az agrár-, az egészségügyi, a jogi, a köz- gazdasági, a műszaki, a böl­csész-, a tanári, a tanítói, va­lamint óvónői pályára von­zódó fiatalokat társadalmi munkában több száz egyete­mi és főiskolai oktató és hallgató készíti fel, ismerte­ti meg a felsőfokú oktatási intézmény követelmény- rendszerével, az ottani kép­ző-nevelő munkával. A felvételizni szándékozó diákok segítésére az idén második alkalommal hirdet­ték meg az egyetemek és fő­iskolák „nyílt nap” akcióját. A felvételeket előkészítő bi­zottságok irodája a napok­ban valamennyi középiskola második és harmadik osztá­lyos tanulóinak jelezte 60 felsőoktatási intézmény „nyílt napjának” helyét és időpontját. A „nyílt napokra” min­den másodikos, harmadikos középiskolás levélben jelent­kezhet az érdeklődésének megfelelő oktatási intéz­ménynél, legkésőbb a rendez­vényt megelőzően két héttel. 1983, június 21., kedd Film a művelődésben a film születésének el­ső évtizedeiben mind­azok, akik nem csak olcsó vásári mutatványt láttak benne, elsősorban nem a művészet új kifejezési le­hetőségeit remélték a mozgó képektől, hanem az oktatás, a nevelés minden korábbinál hatásosabb kiegészítőjét. S erre nemcsak a techni­kai újdonságok iránt lelke­sedő álmodozók gondoltak, hanem az álmodozással oly ritkán gyanúsítható állami tisztségviselők is. Ma is im­ponálók azok a listák, ame­lyek már a húszas években a főváros közoktatásügyének tulajdonában levő kikölcsö­nözhető filmekről készültek. Szabad legyen itt egy sze­mélyes emlékről is szólni. Olyan falusi polgári iskolá­ba jártam az 1940-es évek elején, amelyben a szemlél­tetőeszközök maximuma (a térképeken és néhány il­lusztrációs táblán kívül) a lakmuszpapír volt, amit ép­pen ezért csak felsős korá­ban láthatott a kíváncsi kis­diák. Ugyanebben az iskolá­ban már havi rendszeresség­gel láthattuk a VKM okta­tófilmjeit. Mindez persze a film és az oktatás kapcsolatát bizo­nyíthatja, de hát ezeknek a filmeknek jelentős része nem a szorosan vett tan­anyaghoz kapcsolódott, ha­nem nevelési, ha úgy tet­szik, ideológiai funkciókat szolgált. (Például akkoriban a nagyon erőteljes irreden­ta propagandát.) S persze az is közhely már, hogy a húszas években egy külföldi érdekeltségű magyar bankház kultúrfil- meket gyártó vállalatot ho­zott létre (mellesleg a pro­pagandáját szolgáló újságot is), így korábbi búvárkodá­som során olyan nyomra bukkantam, hogy ők a hú­szas évek elején már a re­lativitás elméletéről kíván­tak filmeket készíteni. Ter­mészetesen nem szakembe­rek számára, s a kor adott­ságai szerint némán, illetve csak feliratokkal. (Gondol­juk meg, hogy milyen új­donság volt ez az akkor még szakemberek körében sem mindenütt elfogadott el­mélet.) ra a filmnél? (S a film alatt persze már a holnap video­kazettáját is értem.) Mégis milyen nehézkes, bo­nyolult, fáradságos a TIT- előadások filmes illusztrá­ciója. Nem csoda, hogy ki­mutathatóan kevés a film­mel kiegészített előadások száma. S a szervezés bonyo­lultsága mellett ma már fel kell tenni azt a kérdést is: vannak-e megfelelő filmek erre a célra? Aki végigbön­gészi a filmtárak címlistáját, látszólag mindent megtalál, amit csak akar. Látszólag, mert az elmúlt 25—30 év termése szám szerint ugyan igen gazdag, köztük remek­művek is találhatók, valójá­ban ha nemcsak a címeket nézzük, hanem a filmeket is lepergetjük, akkor hamar kiderül, hogy sok közöttük a részben vagy egészen el­avult munka. Természetes ez; a tudomány fejlődésének velejárója, hogy az új isme­retek megszüntetik vagy még inkább leszűkítik a korábbi­ak érvényességét. Különösen igaz ez a természettudomá­nyok területén, de azt hi­szem, az elmúlt öt—tíz esz­tendő nagy nemzeti törté­nelmi lázában kiderült: azok a filmek sem mind használ­hatók, amelyek a társada­lomtudományok valamelyi­kéhez kapcsolódnak. A nagy kérdés, ha úgy tetszik, a kérdések kérdése: nem lehetne-e a filmet (vi­deót) a korábbinál jobban a közművelődés más területe­in felhasználni? A válasz azért nehéz, mert maga a közművelődés egésze, ha nem is válságban, de válaszúton van: megtartva vagy odaad­va a művelődési házak in­tézményhálózatát, hogyan tud a hétköznapi közösségi élet információs rendszerébe in­tegrálódni ? Minthogy erre a kérdésre magam sem tudom a választ, legfeljebb sejtéseimről szá­molhatok be, arról, hogy a jövő — még nem is létező — formáit felesleges szem­beállítani a jól vagy rosszul dolgozó, de mindenképpen létező művelődési intézmény- rendszerrel. Ezért a jövő filmes közművelődéséről is csak olyan sejtéseim lehet­nek, hogy már most szá-' molni kell a művelődési há­zakban (öt—tíz éven belül) a videó elterjedésével, tehát biztosítani kell a meglevő legjobb, legidőtállóbb film­anyagok átmásolását video­szalagra. A másik, még bizonytala­nabb sejtésem, hogy ha azt nem is tudjuk, milyen lesz holnap a „házon kívüli”, az­az művelődési házon kívüli közművelődés, de azt tudjuk, hogy vezetni, inspirálni a munkát akkor is szakembe­rek fogják, ha ez a munka kikerül a hagyományos ke­retek közül. Olyan szakem­berek fogják ezt a munkát végezni, akiket most képez­nek ki, , vagy éppen most vé­geznek az egyetemeken. J ó lenne hát, ha leg­alább ők ismernék, s nemcsak cím szerint, hanem személyes élményeik alapján, milyen műveltség- vágyon sorakozik a filmtá­rak kerek pléhdobozaiban. S ha Mohammed nem megy a hegyhez, a filmgyártás, for­galmazás, az állami filmirá­nyítás menjen a népműve­lők közé. Szervezzen a szá­mukra bemutató sorozatokat, esetleg mintafoglalkozásokat, állítson össze számukra ajánló jegyzékeket. Nem kell nagy jósnak lenni, hogy ki­találjuk: hálásak lesznek ér­te. A harmadik terület a di­rekt politikai agitáció, az ideológiai nevelés, ahol min­den korábbinál jobban le­hetne használni a meglevő filmanyagot. Némi történel­mi nosztalgiák nyomán eny- nyit tud javasolni az, aki sejti, hogy ez nem sok. Vi­szont végrehajtható. Bernáth László Nincsenek pontos informá­cióim arról, hogy a kultúr- filmeket hol és hogyan for­galmazták, de fel kell téte­leznem, hogy léteztek, leg­alább valamilyen minimális mértékben a megfelelő csa­tornák, mert különben egy tőkés cég még a feltételezett adókedvezmények esetében sem vállalkozott volna, vi­szonylag hosszú ideig, olyan sok rövidfilm gyártására. A történelminek nevezhe­tő okok miatt érzem már- mar illetlenségnek, hogy rossz lelkiismeretünk ösz­tönzésére 5—10 évenként is­mét és ismét felfedezzük, hogy a rövidfilmeket — amelyek már rég nem olyan rövidek — fel kellene, vagy az eddigieknél sokkal job­ban fel kellene használni a közművelődésben. Bizonyos lehetőségek pe­dig már régen adottak. Pél­dául az ismeretterjesztés ha­gyományos formái. S szent meggyőződésem — sokak vé­leményével szemben —, hogy az -élő, beszélő ember soha nem megy ki az ismeretter­jesztés divatjából. Az élő szó, a hallgató előtt szüle­tett gondolat, a kifejezést ár­nyaló, módosító metakom­munikációs gesztusok, az elő­adó rugalmas és spontán al­kalmazkodó képessége, s ami mindezzel együtt jár: a kér­désekre adott azonnali vá­laszok lehetősége legyőzhe- tetlenné teszi az embertől emberhez szóló ismeretter­jesztést. Ami persze nem azt jelenti, hogy az illusztráció felesleges. Ellenkezőleg: mi­nél sokoldalúbb az előadó, annál inkább igényt tart a demonstrációra. S van-e, le­het-e jobb eszköz ilyen cél­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom