Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-18 / 143. szám
--------------------------------------------igimMM H onismereti kiadványok Nemzeti kultúránk részei flz alföld Balatonja A Tisza medre és a Kis- Tisza közötti hullámtérben létrehozott 127 négyzetkilométernyi felületű tó rászolgál az Alföld Balatonja elnevezésre: 300, sőt — a csongrádi vízlépcső megépülte után — 400 millió köbméter térfogatra tervezett víztömege elegendő ahhoz, hogy biztosítsa a térség mezőgazdasági és ipari üzemeinek vízellátását, 100—120 millió kilowattóra villamos energia termelését, és lehetővé tegye százezernyi ember kulturált pihenését, sportolását. Nagyléptékű, a vízlépcső hatóterületének jelenét és jövőjét is ábrázoló térkép segítségével magyaráz dr. Hegedűs Lajos, a KÖTIVI- ZIG vezetője, aki immár három évtizede viseli szívén a tó sorsát. — Szerény volt a napokban tartott jubileumi megemlékezés, pedig, amint azt a tíz év eredményeit különböző ’ szempontokból mérlegelő előadások is tükrözték, a legtöbb területen nyilvánvaló a fejlődés. Igaz, az öntözőművek fele sem készült el, ráadásul a meglevő kapacitás is csak félig hasznosul, a termőréteg jó vízháztartását biztosító másik meghatározó területen, a tervszerű talajjavításban azonban terven felülit produkáltak a gazdaságok. Amit a réven vesztettünk, úgy tűnik, megnyerjük a vámon, s tovább javítja a képet, hogy lassan mindenütt belátják: a szakszerű öntözés a vízdíjak emelkedése ellenére is kifizetődő. Idén jóval -korábban, már március közepén megkezdődött a rétek, legelők és a búza öntözése, eddig húsz százalékkal több vizet vettek igénybe a gazdaságok. mint az elmúlt év hasonló időszakában. Reméljük. hogy továbbra is így lesz. mi minden vízigényt ki tudunk elégíteni. Annak ellenére. hogy az utóbbi években egy méterrel nőtt a tó szintje, a korábbi talajvíz- és fakadóvíz-panaszok megszűntek, mert a környező gazdaságok egyre inkább tisztában vannak az ezzel kapcsolatos teendőikkel. Rekkenő májusi melegben közeledünk a tározópart legközelebbi települése: Abádszalók felé. Az öböl vize szinte szikrázik a fénylő hőségben. Néhány munkás a készülő betonalapokat méricskéli. — Szép faházak kerülnek rájuk — tájékoztat Heinrich Tamás, a helyi művelődési ház igazgatója, a június 18- án kezdődő „Abádszalóki nyár’’ kéthónapos rendezvénysorozatának szervező bizottságának titkára, akit kerékpáros terepszemléje közben értünk itt. — Az ünnepélyes vitorlabontásra minden ház állni fog, megnyílik a hajó- és szörfkölcsönző, úgy hogy a szervezésen nem múlik az áhított pezsgő vízi élet. Itt-ott öregebb pontyok, busák dobják fel magukat, csobbanó nyomukban hábo- rogva örvénylik a víz.' Nehéz még ideképzelni a szélben csattogó vitorlákat, a hajók-szántotta barázdákat, a kikötő lüktető élétét. Kilométernyire Kisköre felé fűrész és köszörű hangja si- vít egy fura külsejű, félig a parton, félig a vízben álló vasmonstrumon. Fürdőnad- rágos; festékes testű fiatal férfi ecsettel integetve invitál a fedélzetre. — Barta Barna abádszalóki kertésztechnikus vagyok — mutatkozik be, s mintha tudná, mire vagyunk kíváncsiak, kérdés nélkül folytatja: — Megvásároltam ezt a hajót huszonhétezer forintért. Tizenhét méter hosz- szú, háromszáz mázsás, valaha pénztárkomp volt a Margitszigeten. Előző' gazdája azért'vált meg tőle ilyen olcsón, mert tizenöt méternél Dr. Hegedűs Lajos már három évtizede viseli szívén a tó sorsát hosszabb hajóra tilos motort szerelni. Nekem így is jó. Itt áll majd, ahol most, a vendégek akár az ágyból , horgászhatnak. Az alsó szinten három szobát kiadok, a fenti kettő a családé, meg a barátoké. Bizonyára ez lesz az ' országban az első komp-panzió. Mellette csónakkölcsönző nyílik. Nincs hiány tehát egyéni ötletekben, kezdemé-, nyezőkészségben. S ezt a hi-' vatalos szervek is bátorítják. Érdemes lenne a mostani pénzszűke ellenére keresni a lehetőséget arra, hogy a több ezer igénylő ne csak a vizet, hanem a vízpartot is birtokba véve, szépítve, ápolva még vonzóbbá tegye a környéket. Idegen- forgalmunk szempontjából sem lenne ez közömbös, hiszen például az említett komppanziónak már az idén NSZK-beli, svájci vendégei is lesznek. Mintha hangtompítóval látták volna el, olyan zajtalanul dolgoznak a kiskörei turbinák. Simon József, a Tiszai Erőmű Vállalat telepvezetője a jó gazda büszkeségével dicséri a magyar— francia kooperációban készült, síkvidéken legalkalmasabb, világszínvonalú csőturbinát: — Nem volt itt soha semmi hiba. Igaz, az előirányzott áramnak legfeljebb háromnegyedét termeltük meg, de ez a víz magasságának tudható be. Ha megvalósul a tervezett csúcs: a mostaninál két méterrel magasabb szint, akkor mi is „csúcson” üzemelhetünk. Az erőmű készen áll... Sipos Jáhos diszpécser elmondhatná, hogy ő szabályozza a tó mélységét, leg-, alábbis szolgálatának 12 órájában. — Ezekkel a gombokkal állítható a duzzasztómű víz- áteresztő képessége, s a százhúsz kilométernyi vízi út hajózhatósága — mutat a lám- pácskákkal teli vezérlőpultra. — Fontos szolgálat, de én jobb szeretek a gáton dolgozni, a naponta ideérkező hajókat átzsilipelni. Sokféle igényt elégít ki Kisköre, de távlatban még többre képes. Annyira mindenképpen, hogy ez az egyötödnyi Balaton a- magyar tengert megillető figyelemnek, aggodalomnak, együttérzésnek is egyötödében részesüljön Grenitzer Róbert Dél-Somogyban a lányok pünkösdkor a pünkösdi rózsa harmatában mosták meg arcukat, néhány faluval odébb pedig hajnalban a határba mentek, hogy a búza harmatától — szépek legyenek. (S valóban, a csurgói, a berzen- cei, a szentai lányok szépek is.) Ugyancsak e vidéken járta régen, hogy Antal napján a gazdák nem dolgoztak a szőlőben, hogy — hiedelmük . szerint — ne verje el a jég. A Csurgó és környékének hiedelmeiről és babonáiról szóló színvonalas és színes tanulmányt nem profi néprajzkutató tette közzé, hanem a csurgói helytörténeti gyűjtemény vezetője, s az nem az Akadémiai Kiadó egyik drága könyvében, hanem a megyei honismereti bizottság sokszorosított tájékoztatójában, a Somogyi Honismereti Híradóban jelent meg. És hasonló példát százat lehetne idézni. Napjainkban virágkora* éli a honismereti mozgalom, s ennek egyik bizonyítéka az országszerte megjelenő kiadványok sora. Ma már nincs az országnak olyan megyéje, kulturális központja, ahol a helyi történelem, hagyományok, szokások, értékek iránt érdeklődőknek ne nyomhatnának a kezébe lokálpatriotizmusról valló, megalapozott műveltséget tükröző, tudományos igényű gondolatokat hordozó és megörökítő füzeteket, könyveket. Vannak néhány lapos, té- eszirodában munka után lekopogtatott kiadványok, és vannak igazi nyomdában, igazi szerkesztők által összeállított évkönyvek. A Karosai Krónikát például kiadóként a helyi önkéntes tűzoltóegyesület jegyzi, s a címlapjára írott Tompa Mihály- idézettel ' — „Vándor, Bodrogközön megállj! A csendes Karcsa partinál ...” — is bizonyítják: szépnek, értékesnek tartják múltjukat. Sokszorosított füzet a Hevesi Honismeret; az a csanád- palotai Katona László Művelődési Ház lapja, a Palotai Krónika; a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár tájékoztató és módszertani kiadványa, a Művelődés címet viselő honismereti közieméinek és a Battonyai Füzetek is. Ez utóbbi — miként a többi is — arról ad hírt, hogy élénk szellemi élet volt, s van ma is a szűkebb pátriában. Feldolgozták már hosszabb-rö- videbb írásban, tanulmányban az alföldi település térképtörténetét, a felszabadulás utáni évek eseményeit, a népszokásokat, a hírlaptörténetet, s a diákéletmódot Battonyán. Ha egyszer valahol valakik kiteríthetnék maguk elé e honismereti kiadványokat, rég és közelmúltunk, s gyakran jelenünk, színes kaleidoszkópja bontakozna ki. Rendkívül sokirányú érdeklődés, tematikai gazdagság jellemzi a lapokat; gyár. és haranglábtörténet, mérés- és szakkörtörténet sorakozik egymás mellett. A Szolnok megvei Művelődési és Ifjúsági Központ honismereti- üzemtörténeti módszertani kiadványa rendre közöl szo- cialistabrigád-történeteket. Többek között megírták már a Tiszamenti Vegyi Művek Radnóti, a Tisza Cipőgyár Várnai Zseni, a kenderesi November 7. Tsz, a Közép- Tisza Vidéki ÁFÉSZ kúnhe- gyesi Tyereskova Szocialista Brigádjának krónikáját. A Baranyai Helytörténetírás — a megyei levéltár évkönyve — egyik számának szerzője szintén olyan témát dolgozott fel, amely eddig eléggé elkerülte a hivatásos és az amatőr kutatók figyelmét: tanácsülési jegyzőkönyvekből adott közre szemelvényeket. Nem ritkaságok a ritka mesterségekről és híjes mesterekről emlékező írások; számon tartják a települések nagy szülötteiket, okleveles forrásaikat, középkori épületeik — főleg a várak — történetét, s a 48-as eseményeket. Az Isaszegi Közlemények például akár A szabadság- .harc története címet is viselhetné. E kis füzet ezzel vált országosan ismertté, a Csongrád megyei Honismereti Híradó pedig a Szeged környéki jellegzetes táj múltjának és a nemzetiségi hagyományoknak a példamutató bemutatásával. Megőrződik lapjain a nagyapáink által látott-ismert tanyavilág, a dálegylet, á gőzgép, a népi gyógyászat. És a — házi szappan készítése, Lúgos Verka története, aki a gazdagabb házaknál a szappan után maradt fekete lúgért vállalta a főzését. Országosan ismert a Krónika is, a tanárképző főiskolák történelem szakos hallgatóinak lapja, amelynek gyűjtőköre az egész ország. IV. évfolyamának 2. száma például tanulmányt közöl a középkori Ráckevéról, Békés megye kaszinóiról és olvasóköreiről a századforduló idejéből, a szegedi Palánkról és a bakonybéli fafaragásról. Ezt a lapot diákok írják, ám a honismereti híradók szerzői között — s az évtizedekre visszanyúló mozgalomnak ez is az egyik nagy eredménye — megtalálhatók a legkülönbözőbb korú és foglalkozású emberek. Munkások és téeszparasztok, levéltárosok, könyvtárosok, orvosok, régészek, ügyvédek, tűzoltók, tudományos kutatók, tanárok, erdőmérnökök, iparosok. Búvárkodó, kutató, gyűjtő munkájuk eredménye — legyen bár csupán néhány oldal — pótolhatatlan érték. Nem ritkán azonban . tudományos mércével mérve is magas rendű érték születik. Az Ózdi Honismereti Közlemények egyik számában például a nagy ipartelepülés oktatásügyéről pub- ' likált igényes dolgozatot egy nyugdíjas iskolaigazgató, gazdagítva vele a magyar iskolatörténetet. Bár kifejezetten pedagógiai kiadvány — mint a neve is jelzi — a nyíregyházi Pedagógiai Műhely, de fóruma a helytörténészeknek is. Átfogó képet nyerni az országban megjelenő valamennyi honismereti kiadványról nehéz. A legilletékesebbekhez többnyire eljutnak ugyan — megtalálhatók az iskolákban, a helyi könyvtárakban, a közművelődési intézményeknél, s gyakran a kis falvak, a városok patrióta lakóinak könyvespolcain is -—, félő azonban, hogy nincsenek ott teljes számban a nagy országos közkönyvtárakban. S bizonyos, hogy foghíjas a kollekció a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál, az Országos Honismereti Bizottságnál is. Egyről-egyről akkor szereznek — örömmel — tudomást, ha véletlenül a kezükbe kerül. Sajnálatos ez az esetlegesség. E füzetek, könyvek ugyanis közös értékeinket őrzik, egyetemes nemzeti kultúránk részei. Deregán Gábor Barta Barna: vendégeim akár az ágyból is horgászhatnak majd (Fotó: Hauer Lajos felvételei — KS) fl gondolkodó ember Éppen gondolataimba merültem, amikor megszólalt a feleségem: — Szaladj le ,fiam a zöldségesbe, egy kiló kelkáposztáért. Magas röptű gondolataim úgy zuhantak alá, mint vércse a naposcsibe láttán, de zokszó nélkül vettem a pulóvert és a szatyrot, és nekiindultam a lépcsőháznak. Fentről lefelé számítva az első lépcsőfordulóig vettem magamban sorra az elmúlt négy-öt év különféle közgyűléseit, tanácskozásait, és fájón nyugtáztam, hogy hiába, az emberiség, úgy látszik, nem okul semmiből. De hogy is tanulhatna, amikor itt van például a mi kis lakóegyüttesünk, és hát itt is hányán nem jönnek ki egymással. A második lépcsőfordulóig áttekintettem magamban az afroázsiai egységtörekvések helyzetét, megpróbáltam visszaemlékezni a legfontosabb dokumentumokra és záróokmányokra, de gondolataimban megzavart az egyik szomszéd, aki megállított, és arról tájékoztatott, hogy a tojás ára a maszeknál húsz fillérrel több, mint tegnap. Erről jutott eszembe a világínség aggasztó jelensége, amit a harmadik lépcső- fordulóig megpróbáltam átfogóan elemezni, magam előtt — persze csak gondolatban — térképre is kivetítve a kritikus gócpontokat. Egyik ismerősömre emlékezve, felrémlettek előttem a nagy sáskajárások is, amelyek csak még inkább nehezítik az amúgy is bonyolult helyzetet. A negyedik fordulóban rövid elemzést tettem a begyűrűzésről, mint világproblémáról, amelynek átkos hatása nem csupán a nemzetgazdaságokra, hanem rám, mint állampolgárra is egyre inkább 'kiterjed, szóval nekem is begyűrűzik. Éppen valami találó, világos hasonlaton törtem a fejem, amikor beleütköztem egy másik szomszédba, aki arról regélt valamit, hogy kikelt a zöldhagyma a kiskertjében. Ez az! — tépelődtem az ötödik lépcső- fordulóban, a zöld az igazi. Nem a zöldekre gondoltam, hanem a zöld forradalomra, amely megoldaná a, világínség helyzetét, amelyet már a harmadik, vagy a negyedik fordulóban elemeztem. A hatodik fordulóban, úgy emlékszem, kitértem magamban a világ elszennyeződésének témájára, mert egyik lakótársam éppen eldobta a csikket, s felhívtam rá a figyelmét, hogy ezzel tulajdonképpen földünk globális problémáinak egyikéhez járul hozzá a maga módján. Megjegyzésére, amit erre mondott, a következő fordulóban, de lehet, hogy ez már az utcán volt, elemeztem a személyiség megsértésének, megalázásának tematikáját, majd kitértem az emberi jogok érvényesülésének kérdéseire is. Visszafelé menet, ha jól emlékszem, a zajhatásokkal, a geotermikus energiák hasznosításával, az űrhajózás néhány elméleti és gyakorlati kérdésével foglalkoztam, majd áttekintettem az olajárrobbanás, a vegetáriánizmus és a szabad egyházak helyzetét. S amikor letettem az asztalra a hat kiló sáragrépát és ,a húsz deka kucsmagombát, a feleségem úgy nézett rám, hogy rögtön megértettem: miért égették meg annak idején Galileit, a nagy gondolkodót. Kaposi Levente . Kisköre csendes jubileuma
