Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-17 / 142. szám

1983. Június 17., péntek Három nap Romániában Kunt Ernő: Temetők népművészete Békés és Arad megye kap­csolatában évek óta gyakori a művészeti együttesek ven­dégjátéka, a kiállítások köl­csönös megrendezése és a művelődési szakemberek esz­mecseréje. A megyei tanács művelő­dési osztálya a közelmúlt­ban a Ki mit tud? Békés megyei legjobbjainak adott bizonyítási lehetőséget, élve az aradi vagongyár meghí­vásával. Az első fellépés Aradon, a szakszervezetek székházában volt, a máso­dik az 1600 lakosú Zerinden. Még felsorolni is nehéz azo­kat az apróbb figyelmessége­ket, amelyekkel a vendég­látók és a vendégek meglep­ték egymást, fokozva az elő­adások és az egész utazás si­kerét. A nagy számú közönség bizalmat szavazott az ama­tőr művészek felkészültsé­gének, akarásának, s ők mél­tónak bizonyultak a vára­kozásra. Külön színfoltot je­lentett a fiatalosan energi­kus néptáncosok remek pro­dukciói között az eleki ro­mán táncok bemutatása. Sa­lamon László bűvész-egyen- súlyozó épített a közönség soraiban helyet foglaló gyer­mekek kíváncsiságára, és be­avatta őket néhány ^csalá­sába”. Ezúttal Józsa Mihály sem panaszkodhatott: mire befejezte nagy tetszéssel kí­sért műsorát, vendéglátóink hozták a hírt, hogy a közön­ség bejuttatta őt a közép­döntőbe. A lökösházi WAMSZ-együttes zárta vol­na a műsort, de ezt a közön­ség alig engedte, mert újabb és újabb ráadást kért és ka­pott a 13—16 éves zenészek­től. Az amatőrök nem pihentek az előadások után sem. Ha pillanatnyi alkalom volt, megszólalt a Békés Banda, s a táncosok zsebkendőnyi te­rületen is ropták táncaikat. Mikolay István fújta furu­lyáit, a népdalénekesek és a Mazán-testvérek énekeltek. Az elutazás délelőttjén, a vagongyár üdülőtelepén már csak a WAMSZ „dolgozott” egy szabadtéri koncert erejé­ig, a többiek élvezték a Ma­ros-parti nyarat. Aztán a szokásos jó ebéd, természete­sen dallal, búcsúzkodás, pár szem szeder az út menti fák­ról, hazatérés. Köszönése és kívánsága ugyanaz volt mindenkinek: viszontlátásra! Aki a halálról beszél, az az életre gondol. A termé­szet közelségében élő pa­rasztság nemcsak tudomásul vette a halált, de kultikus szokásaival (s ezek részének kell tekintenünk a babonás hiedelmeket is), a halottak és a sírhelyek tiszteletével fel is készült arra. Volt (van) ebben a gondolkodásban a dialektika mellett nagy adag bölcsesség és humánum is. Sokkal könnyebben elvisel­hető a fájdalom, ha ma­gunk mellett érezhetünk egy közösséget, viselkedési nor­mát, cselekedeteinket, sőt bi­zonyos mértékig az érzése­inket is mederbe terelő, meg­határozó hagyományt. Nem véletlen, hogy egyre több tanulmány, könyv (sőt film) foglalkozik újabban ez­zel az örök témával. Száza­dunk embere amilyen mér­tékben elszakad a termé­szettől, a közösségtől és a hagyományoktól, oly mér­tékben válik magányossá. A halállal szemben is. Kunt Ernőt, a néprajzost is ez a felismerés ösztönözte arra, hogy feldolgozza a falukö­zösség már bomlóban levő, de még fellelhető hagyomá­nyait. Első könyve e tárgy­ban 1981-ben jelent meg (a . Gyorsuló idő sorozatban), A halál tükrében címmel. Ab­ban a halál elviselésének, a temetési szokásoknak, _ ha­gyományoknak a leírását kapjuk a modern pszicholó­giai ismeretekkel felvértez­ve. Mostani, új munkája a Temetők művészete tárgyila- gosabb, szakszerűbb népraj­zi dolgozat, de nem kevésbé érdekes az előzőnél. A szer­ző ugyanis a temetőt is a falu szerves részének tekin­ti, ami azt jelenti, hogy ugyanúgy tükrözi a falukö­zösség társadalmi összetéte­lét, szokásait, mint a többi néprajz által' ismert és fel­tárt tényező. A néprajz lé­nyegében történettudomány, amely a tárgyakat fogja val- latóra, azokat „fejti meg”, illetve írja le az értekező próza nyelvére. A szakem­bernek tehát ugyanúgy „megszólal” a temető is, mint a különböző szőttesek, kerámiák, szerszámok vagy maga a folklórkincs. Kunt Ernő a legegysze­rűbb módszert választja tár­gya leírására, bemutatására. Rövid történelmi bevezető után, amelyben leírja a ma­gyarság kereszténység előtti, majd vallási hiedelemvilá­gát, kataszterbe veszi a még fellelhető régi sírjeleket, fej­fákat, kopjafákat, kereszte­ket. A laikus olvasó elámul azon a gazdagságon, amely a formákban és díszítő motí­vumokban megnyilvánul. A fa, a kő és vas sírjeleken ugyanis a népi alkotókedv és lelemény ugyanúgy jelet hagy, mint a használati esz­közein. Igen értékes részét alkotják a könyvnek a szer­ző rajzai és fotói. Szépek a szó esztétikai értelmeken, de úgy is, ahogyan a nép hasz­nálja ezt a jelzőt (temetők­ről szólván), tudniillik funk­cionálisak. Az archaikus, a nép fiai* által készített sír­jelek ugyanis információkat is közölnek, nem csak dísz­ként szolgáltak. A tartalom és gazdag va­riációkat mutató forma így volt egységes. A mondat ér­telmét akkor érthetjük iga­zán, ha a régi temetőket összehasonlítjuk a maiakkal, amelyekben már — részben a város hatására — a közös­ség értékrendjének zavarait is jelezve eluralkodott a giccs, a kivagyi önmutoga­tás. A több tízezer forintért épült kriptákra, sírkövekre gondolok itt, amelyek már nem a kegyeletet szolgálják (az mindenkor belülről fa­kad), hanem a feltűnési visz- ketegséget. Ugyanúgy, mint a nem funkciószerűen épült és használt „sátortetős” házak is. A néprajzos természetesen csupán rögzítheti az archai- kus(abb) állapotot, a még fellelhető tárgyakat, ténye­ket. A szó szoros értelmé­ben a huszonnegyedik órá­ban, az elhalás állapotában. Óriási felkészültséggel teszi ezt Kunt Ernő, feldolgozva a tárgy irodalmát, feltárva (lefotózva) a magyar nyelv- terület teméíőművészetét a Dunántúltól Erdélyig. Nem vidám olvasmány, mégis összhatásában van valami felemelő és meg­nyugtató. Mint mindenben, amely még eredeti, népi, tiszta forrásból merít. (Cor­vina Könyvkiadó, Budapest, 1983.) Horpácsi Sándor Ungár Tamás Jöhet a nyári szünet... Fotó: Fazekas László Pályázati felhívás A Magyar Üjságírók Or­szágos Szövetségének fotó­szakosztálya, a kecskeméti Katona József Színház és a Petőfi Népe szerkesztősége ismét meghirdeti a „Minden­napok a vidéki színházak­ban” című fotópályázatát. A pályázatra elsősorban olyan témájú képeket (vagy sorozatokat) várunk, melyek a vidéki színészek, színházi munkatársak mindennapi munkájáról, munkakörülmé­nyeiről, szociális helyzetéről adnak képet. A pályázaton el­sősorban nem a színházi elő­adásokon készített jelenet­fotókat vagy a sajtóban meg­jelenő szokásos színházi ri­portképeket értékeljük. Azt szeretnénk, ha a szerzők a színházak belső életének ala­posabb ismeretében készíte­nék el pályaműveiket. A pályázat jeligés. Minden kép hátoldalán fel kell tün­tetni a kép címén kívül a jeligét is. A képek mellé jel­igével ellátott borítékban kérjük csatolni a szerző ne­vét, címét. A pályázatra egyedi kép és sorozat is küldhető. Egy szerző maximálisan öt kép­pel pályázhat. A sorozat egy képnek számít. A sorozaton belül a képek sorrendjét je­lölni kell. A képek hosszab­bik oldalának maximális mérete 40 centiméter. A ké­peket kasírozatlanul kérjük. A beküldött képekből 1983. november 11-én, Kato­na József születésnapján, szakértőkből álló zsűri há­rom díjazott kollekciót vá­laszt ki. A díjak összege: I. díj 4 ezer forint, II. díj 3 ezer forint, III. díj 2 ezer forint. A képekből ugyancsak a zsűri javaslata alapján a Ka­tona József Színházban kiál­lítást rendezünk. Beküldési határidő: 1983. október 31. Cím: Katona Jó­zsef Színház, Kecskemét, Ka­tona József tér 5. 6000. Maratoni táncverseny Mezőkovácsházán gig a nézőközönség és a tán­cos. Itt a Dl osztályos, bé­késcsabai Szugyiczki Attila —Csehi Judit és a C-s Bőr­ösök László—Hagymási Edit szegedi párosok vívták ki az első helyezéseket és a leg­nagyobb tapsot. Antali Zol­tán táncpedagógus nagysze­rű műsorvezetése és spontán humora sokszor feledtette táncossal, nézővel egyaránt a maratoni táncverseny fára­dalmait, feszültségét, drukk­ját. Bevezető köszöntőjében Arnóczky József, a rendező intézmény vezetője elmond­ta, hogy az immár hagyo­mánnyá váló nyári táncver­senyt először 1980-ban, mind­össze 35 pár részvételével, és csak a legalacsonyabb osztályban rendezték meg. A táncosok haladásával azon­ban mód nyílhatott rá, hogy folyamatosan, évről évre to­vább bővítsék, az idén pe­dig minden eddiginél na­gyobb szabásúvá tegyék az országos viszonylatban is fi­gyelemre méltó programot. A kovácsházi kultúrház- igazgató és valamennyi elő­adó, technikus ezúttal is bizo­nyította, hogy munkájuk nél­kül megyénk egy ragyogó kulturális színfolttal lenne szegényebb. SzUcs József Fotó: önodiné Kovács Ilona A mezőkovácsházi művelő­dési központ színháztermé­ben június 11—12-én ren­dezte meg a kultúrház, a helyi társastáncklubot támo­gató Mezőkovácsháza és Vi­déke ÁFÉSZ-szel karöltve a IV. nyári táncversenyt, amely ebben az évbeh négy versenyosztályban zajlott. A részt vevő Békés, Bé­késcsaba, Budapest, Debre­cen, Fábiánsebestyén, Gyula, Hódmezővásárhely, Kecske­mét, Kistelek, Mezőkovács­háza, Nyíregyháza, Orosháza, Szarvas, Szeged és Szentes versenytáncklubjait összesen 131 páros képviselte. Szom­baton délelőtt az E, estefelé pedig a D2 osztályosok mér­ték össze felkészültségüket, tudásukat. Tekintettel a né­pes versenyzőgárdára, mind­két osztályban három-három döntőt tartottak, amelyeken az E osztályosok győzelmét Bereczki László—Pócsai Zsu­zsanna békési, Budai László —Hrabovszki Erika békés­csabai, valamint Ludvig Ist­ván—őri Magdolna gyulai táncosok vívták ki, míg a D2-esek közül Bagi Árpád— Hargitai Zsuzsanna gyulai, Kárnyáczki Gábor—Csik Klára, illetve Szondi József —Gombos Katalin békéscsa­bai versenyzők táncoltak a legeredményesebben. Vasárnap délelőtt a Dl, délután a C osztályos ver­senyköröket szurkolhatta vé­Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.35: Zenekari muzsika. 10.05: Hétszínvirág. 10.35: Telekes Béla versei. 10.40: Melis György nótafelvé­teleiből. 11.00: Változatok egy pályára. 12.45: Hétvégi panoráma. 14.02: Emlékezés Nagy Sándor kórusvezetőre. 15.05: Révkalauz. 15.35: Csajkovszkij: Rómeó és Júlia. 16.00: Húszas stúdió. 17.05: Mozart: g-moll zongora- négyes. K. 478. 17.35: Életünk, ahogy éljük. 18.00: Részletek Morricone film­zenéiből. 19.15: Mazsaroff Mária népdalo­kat énekel, Szakály Agnes cimbalmozik. 19.35: örömök kertjében. 20.35: Operettkedvelőknek. 21.30: Egy hazában. 22.30: Kapcsojluk a 22-es stúdiót. Kb. 23.30: Zenekari dalok. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Helge Roswaenge Lehár- felvételeiből. 8.35: Slágermúzeum. 9.21: Háttérbeszélgetés. 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Tánczenei koktél. 12.40: Népi muzsika: 13.15: Nyolc rádió nyolc dala. 14.00: A Petőfi rádió zenedél­utánja. 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Pophullám. 19.40: Régi nóta, híres nóta. 20.35: Sokféle. 21.35: Mi mennyi? 22.05: Népdalkörök pódiuma. 22.30: Engedje meg! 23.20: A tegnap slágereiből. III. MŰSOR 9.00: Sába királynője. 10.00: Zenekari muzsika. 12.05: Az Állami Orosz Énekkar Csajkovszkij-műveket éne­kel. 12.30: A Laboratórium dzsessz­együttes játszik. 13.07: Nagy mesterek kamaraze­néjéből. 14.09: „Bonyhádi gimnazista ég ... ” 15.00: Balettzene operákból. 15.40: Világújság. 16.00: Üj kamarazene-felvétele­inkből. 16.35: 17. és 18. századi magyar muzsika. 17.09: Nálunk mindenki énekel. 17.39: Az Olasz Rádió és Televí­zió énekkarának és szim­fonikus zenekarának hang­versenye az Olasz RTV ró­mai stúdiójában. 20.10: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót. 21.30: Opera-művészlemezek. 22.44: Rádiószínház. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Beatles-melódiák. 17.20: Lámpásnak mások asztalá­ra. Szerkesztő-riporter: Pálréti Ágoston. 17.50-: Imádok férjhez menni. Részletek a Szigligeti Szín­ház előadásából. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 15.35: Hírek. 15.40: Gyermekek az ókori Gö­rögországban. 15.55: Mindent a pillanat dönt el. 17.35: Reklám. 17.40: Postafiók 250. 17.55: Képújság. 18.00: Ablak. 19.00: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Ki mit tud? Kb. 22.30: Tv-híradó 3. 22.45: Madárijesztő. (18 éven fe­lülieknek !) II. MŰSOR 20.01: Szemle. 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Ausztria—Magyarország— Csehszlovákia—Görögor­szág nemzetközi női-férfi válogatott atlétikai ver­seny. 22.20: Wallenstein IV/2. 23.50: Képújság. BUKAREST 15.25: Német nyelvű adás. 17.20: A volánnál. Autóvezetők­nek. 17.35: Izland. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Családi kör. 20.45: Kedvelt melódiák. 20.55: Világhíradó. 21.20: Lányok este. Román já­tékfilm. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Zenei körhinta — tv-soro- zat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Filmsorozat. 20.55: Reklám. 21.00: Könnyűzenei adás. 21.45: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Természetvédelem: a Bio- kovo — művelődési adás. 18.45: A vízikeréktől a fúzióig — külföldi népszerű-tudomá­nyos film. 19.00: Tudományos t beszélgeté­sek. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Hangversenytermekből — komoly zenei adás. 20.45: Zágrábi körkép. 20.55: Találkozások — dokumen­tumadás. 21.40: Reklám. 21.45: A pulai filmfesztivál 30 éve: jugoszláv játékfilm. SZÍNHÁZ 1983. június 17-én, pénteken 19 órakor Békéscsabán: A KAKTUSZ VIRÁGA Sarkadi-bérlet MOZI Békési Bástya: 4 órakor: A hét szeplő, 6 és 8 órakor: Harc a vízen. Békéscsabai Szabadság: de. 10., du. 6 és 8 órakor: At­lantic City, du. 4 órakor: Flep, a róka. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Szűz és a szörnyeteg, fél 8 órakor: Üldözök. Békés­csabai Kert: Szuperexpressz. Gyulai Erkel: Egy zsaru bőré­ért. Gyulai Petőfi: 4 órakor: Éretlenek, 6 és 8 órakor: A ka- ratézó Cobra visszatér. Gyulai Kert: örizetbevétel. Orosházi Béke: Akit Bulldózernek hívtak. Orosházi Partizán: fél 6 órakor: Panda Maci kalandjai, fél 8 óra­kor: Vadfajzat. Szarvasi Tán­csics: A 34-es gyors.

Next

/
Oldalképek
Tartalom