Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-12 / 138. szám

1983. június 12., vasárnap Import — deviza nélkül Az együttműködés számos formáját használják fel a ke­reskedelmi vállalatok annak érdekében, hogy a viszonylag szűkös importlehetőségek ellenére olyan árucikkekkel, ruhá­zati termékekkel, kozmetikumokkal is bővítsék, színesítsék az üzletek, áruházak választékát, amelyekért különben kon­vertibilis valutával kellene fizetni. Ezekért a termékekért a magyar belkereskedelem külföldön keresett árucikkeket szállít cserébe. Az ellentételként felajánlott árualapokat a kül- és belkereskedelmi vállalatok közösen térképezik fel, hogy minél előnyösebben cserélhessenek gazdát az országok kereskedelmi készletei. A Centrum Áruház Válla­lat az idén jelentős mérték­ben fokozta az árucserét. A szomszédos Ausztriából a nyár folyamán pólóingek, bakfis és női bikinik, vala­mint az év minden idősza­kában keresett harisnyanad­rágok érkeznek a fővárosi és vidéki áruházakba. A határ­menti árucsere-forgalom ke­retében a déli megyék, de a főváros Centrum Áruházai­ban is árusítják a jugoszláv konfekciótermékeket, férfi­ingeket, valamint padlósző­nyegeket és ágytakarókat. Ugyancsak a Centrum Áru­házakban árusítják majd azokat a hongkongi játéko­kat, amelyekért a magyar kereskedelem áruval fizet. Már több éve sikeresek a szocialista partnervállala­tokkal lebonyolított áruházi csereakciók, s ezeknek meg­szervezését tervezik a tőkés kereskedelmi partnerekkel is. Az áruházi hetek keretében egy-egy külföldi ország Del- kereskedelmi áruválasztéka jelenik majd meg a hazai centrumokban. A Pest megyei Iparcikk­kereskedelmi Vállalat üzle­teiben rövidesen kaphatók lesznek a hazai termékekért cserélt láncfűrészek, külön­féle kéziszerszámok. A svéd Husquarna 34 DLX láncfű­részből, valamint a Hus­quarna 35 VR láncfűrészből kétezer-kétezer darab érke­zik. Az osztrák Walter ké­ziszerszámokból is széles választékot találnak majd a vevők az üzletekben. A győri ÁFÉSE gyümöl­csöző kapcsolatokat alakitott ki osztrák kereskedelmi part­nereivel. Egyebek között tarhonyát, mézet, dióbelet, ecetes paprikát szállít Auszt­riába, s cserébe osztrák ru­házati termékekkel, valamint kakaóval, pácolt hallal bő­víti üzleteinek választékát. Az Ausztriába szállított al­máért és konzervekért tisz­títószereket, öblítőket, koz­metikumokat és sört kap a győri ÁFÉSZ. A zalaszentgróti Rekord Ruhaipari Szövetkezet férfi­zakókat és öltönyöket szállít Ausztriába, s ellenértékéként mintegy tízmillió Schilling értékben kapnak a nyugat­dunántúli kereskedelmi vál­lalatok osztrák kozmetiku­mokat, kakaót, csokoládét, egyéb élelmiszereket, vala­mint pamutzoknikat. A sop­roni erdőgazdaság tűzifát exportál Ausztriába, s cseré­ben háztartási vegyiárut, szappant, mosószert és luc­fenyőrönköt küldenek az osztrák kereskedelmi partne­rek. Vas megyében mind a ju­goszláv, mind az ausztriai kereskedelmi vállalatokkal jól kiépítették a határmenti árucsere-kapcsolatokat. A déli szomszédoktól az idén hajdináért és kölesért kész bútorokat, bútoralkatrésze­ket és bútorszövetet, vala­mint _ vaslemezekért gépko­csiköpenyt, mélyhűtőládát, és szekrényt, műanyagpadlót, ta­pétát kaptak. A szombathelyi Borostyánkő Áruház az áru­házi csere keretében immár 5 éve évi másfél millió dol­lár értékű cserét bonyolít le jugoszláv partnereivel. A szegedi székhelyű Dél­alföldi Árucsere-forgalmi Társaság 49 vállalat és szö­vetkezet jugoszláv határmen­ti árucseréjét bonyolítja le. A kicserélt áruk együttes értéke a hamarosan véget érő első félévben megközelíti a tízmillió dollárt, jóval meg­haladva a múlt év hasonló időszakának együttes forgal­mát. A magyar tej, fehér bor, liszt, cukor és a jugo­szláv vajaskeksz, vörös bor, szardínia, halkonzerv és más cikkek cseréje mellett az év második felében a Szegedi Konzervgyár gyümölcsvelő­alapanyagai és jugoszláv gyü­mölcsporok cserélnek gazdát. Villanyégők ellenében pedig háztartási vegyi cikkeket, testápoló szereket, csempe­tisztítókat kap a dél-ma­gyarországi kereskedelem. A KONSUMEX Külkeres­kedelmi Vállalat pécsi ki- rendeltsége, valamint az Univerzum Szövetkezeti Kö­zös Vállalat az idén a tava­lyihoz képest 20 százalékkal növeli a magyar—jugoszláv határmenti árucsere-forgal­mat. Jugoszláviából női ha­risnyanadrágok, férfi és női kötött fehérneműk, zoknik, sportcipők érkeznek az év második felében a dél-du­nántúli üzletekbe. Az élel­miszerek választékát jugo­szláv halkonzervek, húské­szítmények, ételízesítők és sörök bővítik. A behozott árukért cserébe főként me­zőgazdasági termékeket, te­jet, sajtot, babot, hajdinát, kölest, dióbelet, baromfit és tojást, továbbá építészeti üvegárut szállít jugoszláv partnereinek a magyar ke­reskedelem. Sípos bácsi és a japánok Máris helyesbítem a cí­met. A nevezett bácsi nem Sipos, hanem sípos — én nevezem így magamban. Mondom, miért. Az idős férfi minden szer­dán és szombaton megjele­nik a békéscsabai Kulich té­ren. Kezében műanyag kö­telet hoz, amelyeket kiköt két-két lámpára. Ügy, hogy megakadályozza, a piacra tartók összetapossák a park füvét. Majd leül egy padra és előveszi a sípját. Aki a madzagok ellenére a fűbe taposott útra lép, azt sípo­lással figyelmezteti, fegyel­mezi. Tiszteletre méltó a tö­rekvése : óvja a parkot, meg­követeli, hogy csak az em­lékműtől sugarasan kivezető négy járdát használják. Évek óta harcol a gyepért és a park szimmetriájáért. A japán művészet ezzel szemben elveti a szimmet­riát — gondoljunk csak a költői összevisszaságban, de mégis harmonikusan meg­komponált japán kertekre! Sipos bácsi erről — hogy szimmetria nélkül is lehet szép egy park — természe­tesen mit sem tud. Külön­ben nem folytatná évek óta oly nagy hévvel a védeke­zést a füvet tipró, utat ta­posó hanyagok ellen. Vagy talán mégsem ezekben az emberekben van. a hiba? Is, is — ahogy mondani szokták. Aki a közterületet rongálja, méltán kapja a fe­lelőtlen jelzőt. Az is igaz, hogy a gyakorlatban min­denki szívesen alkalmazza — ha nem is gondol ró — a geometriai alapigazságot: két pont között a legrövi­debb út az egyenes. Miért is menne a siető ember a szabályosan kihúzott utak valamelyikén, ha ennél egy­szerűbb megoldás kínálko­zik? De hagyjuk a sípos bá­csit és harcát a japán aszimmetriával — hiszen van más módszer! Állítólag a svédek találták ki, volt szerencsém a közelebbi Mis­kolcon látni a gyakorlati megvalósítását. Egyszerű, mint minden igazán nagy dolog. A parképítés , előtt felássák a földet, majd egy ideig úgy hagyják, vetetle­nül. Az élet megy, az em­berek gyalogolnak — és si­etnek. Szépen kitapossák a számukra legkedvezőbb csa­pásokat, ahol aztán megje­lennek a járdakészítők és ezután indul a tényleges fű­telepítés, a parképítés. Csal­hatatlan módszer a taposá­sok megelőzésére. Évek óta figyelem a Ku­lich teret. Kicsit furdal a lelkiismeret, hogy nem ír­tam róla előbb ... De beval­lom, néha bennem is fel­csillant a remény: talán ezt Két út áll előttem,... a vetést, ezt nem tapossák le. . . Legutóbb úgy két hete ásták fel, vetették be fű­maggal a parkot régóta csú­fító csapást. Megint remény­kedtem, de hiába. Már jár­nak rajta, már megint meg­taposták ... És kísért a gon­dolat: talán kár őket hibáz­tatni, mert arra jutnak a leghamarabb a piacra ... Szeretném már munka nélkül látni a sipos bácsit. Idős és tényleg sokat tett a parkért. Jó volna, ha át­venné a helyét néhány mar­kos fiatalember — kezükben az útépítők szerszámaival. — m. szabó — Fotó: Fazekas László lókai Mór unokája segítette... Fest, ötvösmunkákat készít, regényt ír Sánta Mihály kevermesi amatőr festő előszeretettel választ a itcpi életből jeleneteket Kevermesen, a Március 15. utcában levő 39. sz. házról senki idegen meg nem mon­daná, hogy a régi épület fa­lai között egykori találkozá­sok becses emlékei őrződnek, no és a magyar, valamint az egyetemes történelem epi­zódjai, olajban, rajzban meg­jelenítve. Noha nem vagyok szakértő, mégis azt kell mondanom, hogy a festmé­nyeken. vázlatokon látható emberalakok és jelenetek ap­rólékos műhelymunkáról, igen finom ecsetkezelésről tanúskodnak. Egyszóval: mindaz, amit láttam, meg­nyerték tetszésemet. De hát ki ez a szerző, aki — mielőtt munkához látna — alaposan tanulmányozni kezd több művet azért, hogy történelmi hűségre, , illetve hiteles ábrázolásmódra töre­kedjen. Most is levelet vár dr. László Gyula egyetemi tanártól, akit arra kért: Ál­mos vezér feláldozásának okairól, körülményeiről fejt^ se ki nézetét részletesebben. — Ebben a szobában szü­lettem 67 évvel ezelőtt — mutat a tűző nap sugarai miatt besötétített helyiségre Sánta Mihály nyugdíjas ke­vermesi fényképészmester. Az elemi elvégzése után a mezőberényi polgári iskolá­ba járt, majd Gyomán hen­tesinas lett. Életében jelen­tős változás akkor követke­zett be, amikor Pestre ke­rült, és szinte a véletlen hoz­ta úgy, hogy beiratkozhatott az iparművészeti iskola fes­tészeti tagozatára. Ott három éven keresztül Harmos Ká­roly irányítása alatt tanul­hatott. Mestere egyébként Székely Bertalan tanítványa volt. — Miből élt, amikor festé­szetet tanult? — Eleinte nem tudtam el­helyezkedni, végül a Vi­segrádi utcai 22. sz. köztiszt­viselők boltjában lettem el­adó. Egyszer, pusztán szóra­kozásból, egy jéghordó mun­kást rajzoltam a pénztárab­lak márványpultjára. A „mű­vet” ottjártakor észrevette Feszty Masa, aki Jókai Mór unokája volt. Rögtön meg is kérdezte, ki rajzolta ezt a jegesembert. „A segéd úr!” — mutatott rám a pénztá­ros. A hölgy megismerke­dett velem és felajánlotta segítségét ahhoz, hogy rajz­készségemet fejlesszem. Ami­kor már ösztöndíjat kaptam az iskolán, többet tudtam foglalkozni tanulmányaim­mal is. Harmos Károly egyébként abban az időben nyert aranyérmet az úgyne­vezett hármas technikával készült képeivel a párizsi vi­lágkiállításon. — Milyen epizódra emlék­szik még vissza? . — Mesterem, aki mindig latinul szólította tanítványa­it, egyszer azt a feladatot adta, hogy rajzoljak le ott­hon egy lépcsőt. Ugyanis ak­koriban a síkperspektívát ta­nultuk. Én aztán akvarellel és grafittal hozzá is kezd­tem a mű elkészítéséhez. Másnap bemutattam és Har­mos Károly ekkor elővett egy cérnát meg egy rajzsze­get. Az ellenőrzéskor azon­nal kitűnt, hogy összevissza állnak a lépcsőfokok, s hogy a tárgyat, úgymond hasból rajzoltam' le. — Miért nem folytatta ta­nulmányait? — Behívtak katonának és 64 hónapon át a miskolci műszaki alakulatnál szolgál­tam. Sebesülten kerültem Sopronba, és ott ért a fel- szabadulás. Negyvenöt má­jusában leszereltek, azután Köröstarcsára mentem, ahol özv. Konyeczki Antalné mű­termében elsajátítottam a fényképészszakmát. A követ­kező évben tértem haza szü­lőfalumba, Kevermesre, s nem sokkal azután iparenge­délyt kértem. Az üzlet vál­takozó sikerrel ment. .. — Voltak-e nagyobb kiál­lításon képei? — Igen, 1954-ben a Mű­csarnokban láthatták az ér­deklődők három festménye­met, s ezek közül kettő el is kelt. Nézeteltérésem támadt a Képzőművészeti Alap egyik képviselőjével, és így azóta csak a magam szóra­koztatására festegetek, pedig éppen abban az esztendőben kaptam újabb biztatást egy­kori kedves patrónusomtól, Jókai unokájától. Beszélgetésünk alatt még sok mindenről szó esett. így többek között azokról, a szo­cialisták által a ’30-as évek­ben szervezett tüntetésekről ,is, amelyekben barátaival együtt Sánta Mihály is részt vett. Egyébként 1936-ban lé­pett be a kommunista párt­ba és bevonulásáig tagja volt á Vas utcai szervezetnek. Több mint 40 éves koráig aktívan sportolt, s fiatalon ökölvívó is volt. Utoljára a kevermesi téesz labdarúgó­csapatában játszott. Sánta Mihály nemcsak képeket fest, hanem szép ötvösmunkákat is készít, sőt — ugyancsak kedvtelésből — belefogott egy tisztán személyes élmé­nyekre épülő regény írásá­ba. Ebben mintegy 2 ezer mellékalakot szerepeltet. A leendő mű szerzője ottjár- tunkkor az 1460. oldalnál tartott. . . Talán külön cikket is megérne a Géza fiával foly­tatandó beszélgetés. A fia­talembert ugyanis annak idején többször lehetett lát­ni a tévé képernyőjén. Az Erzsébet-híd összes csapsze­gét ő esztergálta. Kép, szöveg: Bukovinszky István Kiegyensúlyozott állatpiac Színházi programok Szentendrén Szentendre nyári kulturális programját kétféle színházi program is gazdagítja. A Nosz­talgia kávéházban Bánki Iván rendezésében mutatják be a 20-as és 30-as évek hangulatát felidéző nosztalgia kabarét, amelyben fellép Császár Angé­la. Paudits Béla. Schütz Ila és Szombathy Gyula. zongorán közreműködik Wolf Péter. Az előadások időpontja június 19.. 23.. 30., július 28., augusztus 4.. 11.. 18.. 25.. valamint szeptem­ber 1. és 8. A szentendrei galéria közel-, múltban megnyitott presszójá­ban Verebes István Üzenet cí­mű darabját játsszák Szurdi Miklós rendezésében. Agárdi Gá­borral a főszerepben. Az elő­adások július 4-én. 5-én és 31- én. valaftiint augusztus 1-én. 7- én és 8-án 21 órakor kezdőd­nek. Augusztus 1-én. 7-én és 8-án éjszakai előadás is lesz, este fél 12 órai kezdettel. Jegyek mindkét produkcióra a színházak központi jegyirodájá­ban és a helyszínen válthatók. Magas az állatállomány, s még így is változatlanul nagy a tenyésztői kedv. A nyári állatpiac forgalma élénk. A forgalmazási ada­tok szerint a malacok és-- a süldők jó áron kelnek el. Nem okoz gondot a szapo­rulat értékesítése, ami biz­tató a sertéshizlalási ered­mények későbbi alakulására nézve. Az állatforgalmi és hús­ipari vállalatok a nyár eleji piac forgalmát mindig fon­tosnak tartják, ezért külö­nös gonddal figyelik a ki­alakult helyzetet. Miután a vállalatok jó előre közzétet­ték a jövő évi termeltetési feltételeiket is, és a takar­mánypiac forgalma is za­vartalan, a kistermelők tö­retlen kedvvel tevékenyked­nek, egyre-másra fogják hizlalásra az állatokat. A süldő- és a malackínálat az elmúlt évivel nagyjából azo­nos, nem hoznak fel a piac­ra több állatot, mint tavaly, az eladásra ugyanis mód nyílik a kistermelők között is. A malac- és süldőállo­mány 65—70 százaléka a háztáji és kistermelők kö­zött közvetlenül cserél gaz­dát, a piacokon az állo­mánynak csak kisebb része jelenik meg. Az állami fel­vásárlás ilyenformán nem sok lehetőséghez jut, hiszen felvásárlási árai jelenleg is alacsonyabbak a szabadpia­ci áraknál. Hetente alig 2— 3 ezer hízónak való állatot tudnak felvásárolni a pia­cokon.. Az adatok szerint a júniu­si állatpiacon, amelyre a kereslet és a kínálat ki­egyensúlyozottsága a jellem­ző, csak kisebb ármozgások tapasztalhatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom