Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-12 / 111. szám

NÉPÚJSÁG 1983. május 12,, csütörtök Üdülés falun is Elutazott a szovjet békevédelmi küldöttség Szerdán elutazott a szov­jet békevédelmi bizottság küldöttsége, amely az Or­szágos Béketanács meghívá­sára, Volf Szedik elnökségi tag, a Progress kiadó igaz­gatója vezetésével tartózko­dott hazánkban. A delegá­ció megbeszélést folytatott az Országos Béketanács ve­zetőivel a nemzetközi béke­mozgalom időszerű kérdé­seiről, a júniusi prágai béke-világtalálkozóról, és a két béketanács együttműkö­déséről. A szovjet vendégek részt vettek az Országos Béketa­nács május 6-i, kibővített ülésén. A delegációt fogadta Pozsgay Imre, a Hazafias Rádiónapló Ma ismét jelentkezik a rá­dió népszerű politikai mű­sora, a Rádiónapló. Az adás ezúttal belpolitikai életünk fontosabb jelenségeivel, hely­zetünkkel, teendőinkkel fog­lalkozik. Munkások, tsz-ta- gok, egyetemisták és nyugdí­jasok beszélnek a gazdaság­ról, az életszínvonalról, a közgondolkodásról, a nyilvá­nosságról, erkölcsi kérdések­ről, a szocialista demokrácia fejlesztéséről, távlatainkról. Az élő adásban — amely a Kossuth rádióban délután 4 órakor kezdődik — elhang­zott riportokról és interjúk­ról fejti ki álláspontját Óvá­ri Miklós, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki egyben válaszol a hall­gatók telefonon, illetve le­vélben feltett kérdéseire. A Rádiónapló telefonszá­ma 130-099, amely délután 3 órától az adás végéig hív­ható. Napirenden Tegnap, május 11-én dél­előtt Békéscsabán, a MÉ­SZÖV székházában tartotta I. félévi ülését a takarék- szövetkezetek Békés megyei választmánya. Nagy Pál vá­lasztmányi elnök napirendet ismertető bevezetője után Galambosi László, a MÉ­SZÖV takarékszövetkezeti titkárságának vezetője ér­tékelte az említett szövetke­zetek 1982. évi mozgalmi és gazdasági munkáját, majd ismertette az idei feladato­kat, s az ezekkel összefüggő időszerű tennivalókat. Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, Baranyai Ti­bor, az MSZMP KB osz­tályvezetője. A vendégek csatlakoztak a május 7-i budapesti ifjúsági békeme­nethez, s részt vettek a deb­receni ifjúsági fáklyás béke­felvonuláson is. Hajdú-Bi- har megyei programjuk so­rán megismerkedtek a me­gye és Püspökladány életé­vel. A győzelem napja alkal­mából a delegáció koszorút helyezett el Budapesten a szovjet hősök Szabadság té­ri emlékművénél, majd részt vettek a Kecskeméti Kon­zervgyárban rendezett béke­nagygyűlésen. (Tudósítónktól) Hagyomány már Oroshá­zán, hogy a Hazafias Nép­front városi bizottsága mel­lett működő nemzetközi bé­ke-, barátság-, szolidaritási munkabizottság és a nő- és rétegpolitikai munkabizott­ság megemlékezést tart a győzelem napjáról. Erre a napokban került sor a Ho­tel Alföld étteremben, mely zsúfolásig megtelt. Mészáros Géza, a nemzet­közi béke- barátság és szolidaritási bizottság tit­kára köszöntötte a megje­lenteket, köztük Bocskai Mihálynét, a HNF megyei alelnökét, Csaba Jánost, az MSZMP Békés megyei bi­zottságának osztályvezető­jét. A rendezvény dr. Bodi- csi Zsuzsa Félelem című versével kezdődött. Ezt kö­vetően Csaba János tartott megnyitót. Többek között el­mondta, 1945. május 9-re mindig fontos emlékezni, A MÉSZÖV titkárságveze­tőjének számvetését vita kö­vette. A testületi ülésen fel­szólalt Tanai Ferenc, a MÉ­SZÖV elnöke. Bevezetőként hangsúlyozta: tevékenysé­gük összességét tekintve, a takarékszövetkezetek a múlt évben jól szolgálták a tag­ságot, a lakosságot, ugyan­akkor gazdálkodási ered­ményük elmaradt a kívána­lomtól. Következésképp, e szövetkezetek nyeresége az idei első három hónapban sem mondható javulónak. Ugyanis több takarékszö­vetkezetnél még mindig ma­Hazánk számos, kedvező üdülési adottságú, szép táj­jal büszkélkedhet, az ál­lampolgárok túlnyomó több­sége mégis a Balaton mel­lett akarja eltölteni szabad­ságát. A Hazafias Népfront településpolitikai munkabi­zottságának szerdai megbe­szélésén — amelyen részt vett S. Hegedűs László, a HNF ÖT titkára —5 elhang­zott: szélesíteni kellene a vendégfogadásra alkalmas helyek körét. Példaként em­lítették a falvakat, s a köz­művesített tanyákat, ahol gyakorlatilag minden felté­tel adott az üdülésre, pihe­nésre, regenerálódásra. A Városépítő Tudományos és Tervező Intézet a közelmúlt­ban felmérte: szerte az or­hogy felidézzük mindazt a szenvedést és áldozatot, amit a II. világháború Európa né­pére zúdított. A túlélő kor­társak emlékezetében sem az idő, sem a mélyreható társadalmi változások nem törölték ki, soha nem is fogják kitörölni a háború és a fasiszta rémuralom emlé­keit. Hangsúlyozta, hogy a győ­zelem évfordulóján az em­berek meghajtják fejüket azok hőstettei előtt, akik a fasiszta barbárság ellen har­coltak, és ilyenkor a jövő­be is nézünk, levonva an­nak -tanulságait, s azon dol­gozunk, hogy a következő nemzedéknek soha ne kell­jen meggyújtania a gyász és a bánat mécseseit. Bocskai Mihályné, a HNF megyei alelnöke kitüntetést adott át Koszorús Oszkár nyugalmazott esperesnek és Gönczi Katalin tanárnőnek. Kiss Horváth Sándorné gasak az üzemeltetés költ­ségei, továbbá nem megfe­lelő a munka hatékonysága, nem célratörő az útkeresés a társszövetkezetekkel, más szervekkel történő együtt­működés, a bankrendszer fejlődésében jelentkező új lehetőségek kihasználása. Végezetül Nagy Pál elő­terjesztésében megvitatta a testület a takarékszövetke­zetek jövedelmezőségi mu­tatójának növelési rendsze­rét, majd megtárgyalta és elfogadta második félévi munkatervét. —Balkus— szágban hány település jö­het szóba e célból, s arra a megállapításra jutott, hogy csaknem 300 faluban, köz­ségben és tanyán lehetne újabb üdülési lehetőségeket kialakítani. Népgazdasági helyzetünk arra nem ad mó­dot, hogy valamennyi tele­pet egyenletesen, s arányo­son fejlesszék, de gondos előkészítéssel kiválasztha­tók a legjobb adottságú te­lepülések, amelyek gyors kiépítéséhez hozzájárulná­nak az állami szervek is. A tanácskozáson rámu­tattak: a felmérés egyetlen „szépséghibája”, hogy arról nem ad felvilágosítást, va­jon az ott lakók szívesen fogadnák-e a vendégeket. Barátjuk a könyv A Békés megyei Tanács szarvasi Járási Hivatalának művelődésügyi és egészség- ügyi osztálya, a szarvasi Vá­rosi Tanács művelődésügyi osztálya, a járási és városi úttörőelnökség, a Szarvasi Egyesített Művelődésügyi In­tézmények, valamint a hu- nyai könyvtár és művelődési ház immár ötödik alkalom­mal hirdette meg a Bará­tunk a könyv című járási-vá­rosi vetélkedőt, úttörőközös­ségek részére. A vetélkedőt június 4-én délelőtt 9 órai kezdettel tart­ják. A rendezvényt a Ma­gyar Üttörők Szövetségének Országos Tanácsa által 1980- ban kiadott „Ajánlás az út­törőcsapatok programjához” című dokumentumban fog­laltak alapján szervezik meg. A versenyben 6. és 7. osztá­lyos gyerekek mérik össze majd tudásukat. Marjai József interjúja a televízióban Ma este 21 óra 15 perces kezdéssel a televízió I-es mű­sora sugározza azt az inter­jút, amelyet Marjai József, a kormány elnökhelyettese adott időszerű gazdaságpoli­tikai kérdésekről, Magyaror­szág nemzetközi gazdasági kapcsolatairól. A beszélgeté­sen szó lesz arról, milyen el­vek vezérlik hazánk külgaz­dasági politikáját, mi jel­lemzi mai helyzetünket a nemzetközi munkamegosztás­ban, illetve arról is, milyen irányban, milyen lépésekkel fejlesztjük tovább a gazda­sági reformot és növeljük gazdaságunk teljesítőképessé­gét. n takarékszövetkezetek gazdasági munkája Történelmi megemlékezés Horgászkapcsolat két megye között A Magyar Országos Hor­gász Szövetség Békés me­gyei intéző bizottsága és a szomszédos Arad megyei horgászok már a tavalyi év­ben — az aradiak MOHOSZ- hoz eljuttatott felkérése alapján — felvették egymás­sal a kapcsolatot. A bemu­tatkozó látogatásokat követő­en a versenykapcsolat is realitássá vált, az elmúlt év­ben Arad melletti horgász­vízen a két megye verseny­csapata összemérte tudását, ajiol a megyénkbeliek vitték el a pálmát. Megállapodtak, hogy évenként egy-egy alka­lommal találkozik a két csa­pat, felváltva, hol nálunk, hol a szomszédos megyében. Május 13-tól négy napig tartózkodik megyénkben az Arad megyei versenycsapat. Először ismerkednek több horgászegyesület munkájá­val, életével, majd 15-én 8 órától részt vesznek a gyo- maendrődi Fűzfászugi holt­ágon megrendezendő vissza­vágó versenyen, ahol az in­téző bizottsági csapaton kívül még két másik hat-hat tagú Békés megyei egyesületi csa­pat lesz az ellenfelük. — plp — Dr. Keller István 71 éves nyug­díjas gyógyszerész és felesége, a 63 éves Keller Hedwig romániai házaspár nem mindennapos tú­rába vágott bele: gyalog teszik meg a Varsand, Szarvas, Buda­pest, Komárom, Pozsony, Plzen, Cheb, Fulda, Boden-tó, Velence útvonalat. Az idős turisták teg­nap reggel indultak el Varsand- ról, s a kora délutáni órákban Gyula—Békéscsaba között talál­koztunk velük. Elmondták, hogy nem először vállalkoznak ilyen hosszú útra, hiszen 1975. óta minden évben több száz, több ezer kilométeres túrákat teljesítenek. Többek kö­zött megkerülték már azóta Ro­mániát, ez 2901 kilométer volt. 79-ben pedig Brüsszel és Strass­burg érintésével 3398 kilométert gyalogoltak. Az útjaikat regiszt­ráló könyvben 22 ezer kilomé­tert tudnak igazolni. A mostani útjukkal Magyarország, Cseh­szlovákia, NSZK, Svájc és Olasz­országon keresztül, 2582 kilomé­terrel gyarapszik a 22 ezer kilo­méter. Naponta 24—25 kilométer a ter­vük. Július 20—25-e között Ful- dában részt akarnak venni a né­met turistaszövetség megalaku­lásának 100. évfordulója tisztele­tére meghirdetett találkozón, majd a végcéljukon, Velencében szeptember 29. és október 2. kö­zött az európai gyalogturisták ta­lálkozóján is> Fotó: Fazekas László Egy visszahívás tanulságai Ö vasszerkezeti műhely szakszervezeti főbi­zalmiját — mielőtt meg a mandátuma lejárt volna — a munkások vissza­hívták. Helyére az egyik szo­cialista brigád vezetőjét ál­lították. Mindkettőjüket jól ismerem, némi meglepetéssel hallottam hát a hírt. S mert e látszólag elszigetelt, ezért nem túlzottan nagy jelentő­ségű eseménynek vannak ál­talánosabb érvényű tanulsá­gai, úgy vélem, érdemes né­hány gondolatot ide jegyez­ni erről. A téma kiinduló­pontja: az előző főbizalmi amolyan mindenesféle a mű­helyben. Jó öt esztendeje ke­rült ide a technikumi érett­ségi után. Az itt honos szak­mákat — lakatosok, hegesz­tők, betanított és segédmun­kások dolgoznak együtt — közelebbről nem ismerte, a műszaki rajzokhoz viszont értett, és jó szervezési ké­pességeket is feltételeztek róla. Figyelmessége, a mun­kásokhoz fűződő barátsága révén hamar befogadták, aligha volt meglepő tehát, hogy őt választották főbi­zalmivá. Jó ideig nem is volt semmi baj, pontosan megje­lent az értekezleteken, ve­zette a jegyzőkönyveket, mi több, az ő munkaverseny- és egyéb kimutatásait példa­ként mutogatták, emlegették vállalatszerte. Mi történt hát? Ha egyetlen mondattal kellene válaszolni erre, azt felelhetjük: gyengesége, ha­tározatlansága tűnt elő. A munkahelyi értekezleteken a dolgozók nyíltan szóvá tet­ték- a sűrűsödő gondokat, hi­bákat. Elmondták: kevés az anyag, nem folyamatos a ter­melés, gyakori az állásidő, ezért csökkennek a kerese- teK is. A fegyelmezetleneb­bek kezdtek visszaélni a munkaerőhiánnyal; ha ren­dezettebb, pontosabb munkát követeltek tőlük, egyszeri­ben odavágták: megyünk, máshová, ezt a pénzt bárhol megkaphatjuk. Mit tehet ilyenkor a bizal­mi? Ügy tűnt, nem sokat. A szervezetlenséget, az anyag- ellátási hibákat ugyan szóvá tette az üzem és a vállalat vezetőinek, kapott is ígére­teket, ezeket rendre-sorra továbbította a munkásoknak, aztán — maradt minden a régiben. A fegyelmezetlene­ket is próbálta meggyőzni: tartsanak ki, ne hagyják cserben munkahelyüket. Mindez, persze, édeskeveset segített a szervezetlenségen, fluktuáción. Ami az új bizalmit illeti, lakatosból lett az egyik leg­jobban dolgozó szocialista brigád vezetője. Első látásra úgy tűnhet, aligha képzel­hetünk el nála gorombább brigádvezetőt; a legkisebb hiba, fegyelmezetlenség elég ahhoz, hogy ingerültté vál­jék, amikor bizony nem vá­logatja a szavakat. De az is igaz, hogy mindig vállalja a szakmailag legbonyolultabb munkát, s ha kell, kétszer akkora teljesítményre képes, mint bárki a beosztottjai kö­zül. A munkások pedig ezt tartják róla: igaz, szid ben­nünket, néha goromba is, de a brigádjában lehet a leg­jobban keresni, itt mindig folyamatos a munka. Az ok kézenfekvő: még a vállalat vezetője is tart tőle, hiszen szavajárása, sőt életelve: ha mi tisztességgel dolgozunk, legalább ennyi elvárható a „magasabb szintű” vezetők­től is. Az első jel után elta­nácsolja a brigádból a fe­gyelmet sértőket, s kiharcol­ta, hogy az így megtakarí­tott bér jó részét azok kap7 ják, akik helyettük is dol­goznak. A rend és az érde­keltség csakhamar fegyelmet teremtett. Tanulságos volt maga á választás is, mert a brigád­tagok jócskán bírálták a brigádvezető hibáit, szemébe mondva, hogy aki társadal­mi tisztséget vállal, az nem beszélhet akárhogy, annak kötelessége a személyes jó viszony a műhely dolgozói­val. Ám mégis rá szavaztak. Ez hát a történet, s talán arról is érdemes szólni, mi­ért jegyeztem ide mindezt. Nos, napjainkban — különö­sen a Központi Bizottság legutóbbi határozata ismere­tében — sok szó esik az üze­mi demokráciáról. A XII. kongresszus dokumentumai­ban olvashatjuk: „Az üzemi demokrácia a szocialista de­mokrácia alapvető része, amely lehetőséget ad a vál­lalati gazdálkodásban, a he­lyi és közügyekbe való be­leszólásra; növeli a dolgo­zók felelősségtudatát, fokoz­za aktivitásukat. Az üzemi demokrácia jelenlegi műkö­dése és hatékonysága nem felel meg a követelmények­nek, ezért mind tartalmában, mind módszerében tovább kell fejleszteni.” Mindez pe­dig úgy kapcsolódik pél­dánkhoz, hogy — az üzemi demokráciáról szólva — so­kan kizárólag jogként értel­mezik ezt a fogalmat. Mint­ha a jogok gyakorlásának, az üzemi demokrácia fejlesz­tésének nem lenne semmi köze a fegyelmezettebb, jobb munkához. Ilyen módon a demokrácia egyfajta, mond­juk így: szóbeliséggé szűkül, csupán az őszinte szónak, a hibák nyílt közlésének le­hetőségére korlátozódik. De­mokrácia ez is, de nemcsak ez. A • Központi Bizottság határozatát olvasva nyilván­való, hogy a következő évek­ben csak akkor őrizhetjük meg kivívott életszínvona­lunkat, csak úgy építhetjük eredményesen a szocialista társadalmat, ha jobban dol­gozunk, ha tehát következe­tesen végrehajtjuk a munka- fegyelem javítására, a ter­mékek színvonalának és ter­melékenységének növelésére, az ipar szerkezeti átalakítá­sára, a hatékonyságra irá­nyuló terveket, határozato­kat. Természetesen ennek ré­sze, feltétele a demokratiz­mus is, hiszen aligha nélkü­lözhető például a tervek, a feladatok nyílt vitája. Csak­hogy: mit ér ez a vita, ha nem követi a végrehajtás, a felelősebb munka? Ezért is mellőzhetetlen része az üze­mi demokráciának ama má­sik oldal; az tehát, hogy nem elég közösen jó határozato­kat hozni; de a végrehajtá­sért vállalt felelősség is kö­zös. Aki az üzemi demokrá­ciát csak jognak tekinti, az lényegében visszaél ezzel a joggal. Azért is kell egyér­telművé tenni ezt, mert a technológiai fegyelem, a pontos munka nem lehet vi­ta és szavazás tárgya. Mű­ben alapelv ez, s megszegői­nek — bármily bölcsen be­széljenek a demokráciáról, a jogról — nincs valóságfede­zetük. A demokrácia — beleért­ve természetesen az üzemi demokráciát is — csak tár­sadalmi fegyelemmel páro­sulva funkcionálhat eredmé­nyesen. A vélemények kifej­tésére alkalmas fórumok megszervezése, a bírálatok, javaslatok számontartása, a jó kezdeményezések megva­lósítása szükségképpen kö­vetel szervezett munkát. Más szóval, ahol eltűrik a laza­ságokat, ahol félnek fellépni a fegyelmezetlenekkel szem­ben, ott szervezhetnek bár­mily ülést, - tanácskozást, fa­batkát sem érnek a szónok­latok. Ö szocialista demokrá­cia (eltérően polgári előzményeitől) nem titkolja, hogy célt szolgál: a közösség, a többség érdeke­it. Ezt pedig csak akkor tel­jesítheti, ha jogot és köte­lességet szocialista szintézis­ben egyesít. Földesi József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom