Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-12 / 111. szám
o 1983. május 12., csütörtök Sarkad, Szellőző Művek Gazdagítják a községet is A léghevítő teljesítménye olyan nagy, hogy a gyárban jóformán ki se tudják próbálni, működik-e. Csak „részletekben” kapcsolhatják a fővezetékre. A vastag spirálok felmelegítéséhez rengeteg áram kell. Szerencsére a Szovjetunió — ahová a Szellőző Művek sarkadi gyárából a léghevítőket szállítják — nem szűkölködik villamos energiában. Tavaly 65 millió forint értékű terméket exportált a gyár a szocialista országokba. Csőbe és falba építhető falax típusú ventillátorokat Csehszlovákiába és a léghevítőket az épülő orenburgi gázvezetékhez. Nemigen gondolták ezt hét esztendővel ezelőtt, amikor a MEZŐGÉP Tröszt gyárából a Szellőző Művek gyárává alakultak. Akkortájt harmincmillió forintnyi értéket termeltek évente és főként alkatrészeket készítettek. Ma a termelési érték meghaladja a 180 millió forintot és komplett berendezéseket állítanak elő. Semmi kétség, megtanulták a szakmát. Ezt bizonyítja, hogy 1975 óta háromszor nyerték el az „Élüzem” címet. az idén pedig a „Kiváló Gyár” kitüntetést. így aztán, ahogy ifjabb Berény József, a gyár szak- szervezeti bizottságának titKészülnek a csőventillátorok kára mesélte, vígan telt a május elseje. Az egyik nemrégiben épült tágas műhelyből kiköltöztették a gépeket, „kultúrházzá” alakították egy napra és ünnepeltek. Volt mit. A tavalyelőtti 40 millió forinthoz képest 1982- ben csaknem 48 millió forint nyereséget termelt a gyár háromszáz dolgozója. Sarkadon a cukorgyár és a téesz után a Szellőző Művek foglalkoztatja a legtöbb embert. Úgy illik, hogy a 12 ezer lakosú nagyközség gondjaiban is osztozzék és ezt meg is teszi. Az épülő nyolctantermes iskola költségeinek finanszírozásához több mint 180 ezer forinttal járultak hozzá az önzetlen munkások, akik keresetüket ajánlották fel, hogy enyhítsenek a település gondjain. Különösen a szocialista brigádok jeleskednek a társadalmi munkában, őket megtaláljuk a sportcsarnok építésénél csakúgy, mint az óvodabővítésnél. A legnagyobb előnyt azonban az jelenti, hogy a gyár töretlenül fejlődik, évről évre növeli termelését és nyereségét. Nemigen lehet fontosabb egy település életében annál, minthogy lakosainak jó keresetet nyújtó munkahelyet kínál, olyat, ahol szívesen dolgoznak, mert munkájuk eredményére büszkék lehetnek. Nem sokan tudják, hogy mi az a SILKA hangtompító vagy MONOVENT tetőszellőző. A lényeg, hogy jól eladhatók, és így Sarkadon eggyel “több munkáltató gazdálkodhat eredményesebben — egy egész községet gazdagítva. Sz. I. Műhely is, kultúrház is Fotó: Fazekas László Húsipari termeltetési feltételek ’84-re Az állatforgalmi és húsipari vállalatok — számolva a növekvő bel- és külföldi igényekkel, továbbá azzal, hogy az állatállomány növekvőben van, — a zavartalan forgalmazás biztosítására máris nyilvánosságra hozták jövő évre szóló, mindenekelőtt az első negyedévet érintő termeltetési feltételeket, ösztönzőket. A vállalatok 1984-ben az ideinél is nagyobb felvásárlásra készülnek, ami alaposan igénybe veszi majd a húsfeldolgozó gépeket. Ezért igyekeznek ösztönözni az első negyedévi átadásokat, amikor is a sokéves tapasztalatok szerint általában kevesebb állatot értékesítenek a termelők és emiatt néhány vágóhíd nincsen kellőképpen kihasználva. A vágósertés-értékesítésnél a kistermelők jövőre, januárban és februárban — amennyiben megfelelnek a szerződéses feltételeknek — kilónként egy forint időszaki felárat is kapnak. A nagyüzemek a felvásárlási árakban már eddig is meghatározott, I—IV havi időszaki feláron felül saját tulajdonú körzetben megtermelt kistermelői állomány értékesítése után többlet értékesítési prémiumot kapnak. Ennek ösz- szege — 4.50 forintig terjed. A vállalatok ösztönzik a vemheskoca-kihelyezési akciót is Állatonként 300 forint időszaki felárat fizetnek a termelőknek az 1984. január 1. és április 30. között átadott kéthónapos vemhes kocasüldők után. A felárat nem hárítják át a kistermelőkre. További 300 forintos felárat fizetnek azoknak a nagyüzemeknek, amelyek meghatározott feltételek teljesítésével egyidőben növelik az átadott vemhes kocák számát. Ezt az összeget sem hárítják át a kistermelőkre, akikhez vé- gülis az állatokat kihelyezik. A jövő évj szerződési feltételekben máris meghatározták, miképpen ösztönzik a vágómarha termelést; az első negyedévi exportfeladatok teljesítésére a jelenleg érvényben lévő exportfelárat 1984. első negyedére is meghirdették és ezen felül, állatonként 500 forint időszaki exportfelárat is fizetnek. Meghirdették a vágójuh 1984. első negyedévi garantált átvételi árait is. A vállalatok megkezdték az 1984. évi, különösen az első negyedévi lejáratra szóló szerződések kötését. Növényvédelmi előrejelzés Az alma védelmében kritikus időszak a mostani, hiszen nemcsak a levelek, hanem a fiatal, fejlődő gyümölcskezdemények is megbetegedhetnek. Az országon május 10. körül végigvonuló csapadékhullám újabb almafa-vara- sodás fertőzést indított el. A jelenlegi fertőzés nyomán már számítani lehet a tünetek általános megjelenésére, ezért az almafák megóvására különös gondot kell fordítani. Folytatni szükséges az aknázó molyok elleni védekezést is. Az imágók tömeges rajzása már tetőzött, most van a tömeges tojásrakás időszaka, sőt, néhol már lárvákat is lehet találni. A rajzó lepketömeg olyan nagy volt, hogy az erős fertőzést csak fokozott védekezéssel lehetett enyhíteni, de mentességre még így sem számíthatunk. A védekezést úgy kell időzíteni, hogy a fiatal lárvákat pusztítsa el. Egyes helyeken már április végén, többnyire azonban május elején kezdődött a kaliforniai pajzstetű hímek rajzása. A tömeges rajzás előreláthatóan a hónap közepe felé tetőzik, fontos tehát a védekező eljárások elvégzése. A hímek elleni, jól időzített védekezéssel nagymértékben csökkenthető, illetve megelőzhető a lárvafertőzés — állapítja meg a MÉM növényvédelmi és agrokémiai központjának előrejelzése. A „rizsesek”: Farkas Imre, Boros Lajos és Bakó Gábor, valamint Szentesi László mezőőr Tárcsái vallomások A köröstarcsai Petőfi Tsz 33 éves elnöke, Nagy Imre nem áll könnyen kötélnek. Hiszen nyilatkozott nemrég a rádióban, cikk jelent meg róla a Népszabadságban. Felszabadulásunk tiszteletére KISZ-díjat kapott, a vezetése alatt álló nagyüzem pedig elnyerte a „Kiváló Termelőszövetkezet” címet. Ezért inkább a közös dolgairól faggatjuk. Arról, hogy mennyivel könnyebb a tavalyi rekordnyereség — 26 millió forint — elérése után az életük? — Ami a legfontosabb, több pénz jut gépvásárlásra, ez a mi nehéz talajú földjeinken különösen fontos. Befejezzük az állami segítséggel épülő gabonatárházat, áttérünk a szárítók, fűtő- berendezések gázüzemeltetésére. Szociális létesítményeket építünk, bővítjük és korszerűsítjük a gépműhelyt. Úgy érzem, a jelenlegi bérezési rendszerünket korszerűsíteni kell, mert nem igazán ösztönző. Sok még a tartalékunk, igyekszünk azok kihasználásával növelni a termelést. Jó a hangulat a szövetkezetben, és ez is alap a további fejlődéshez. És még valami. Sikerült végre egy nagy összegű tartalékalapot létrehozni, s ez feltétlenül biztonságot ad. Ha a Körös kiönt, vagy jön a belvíz, akkor sem jövünk zavarba. Nagy Imre öt éve tsz-el- nök, az idén februárban választották meg, újabb öt évre. Többször találkoztunk ez alatt az időszak alatt, így szemmel látható rajta néhány változás. Hogy nyu- godtabb, kiegyensúlyozottabb, eltűnt néhány ránc az arcáról. — Nehéz napokat éltem át az öt év alatt. Az 1980- as árvíz idején, amikor a területünk negyedét elöntötte a víz, úgy éreztem, feladom. De közös munkával, közös erőfeszítéssel sikerült úrrá lenni a nehézségeken. Hogy mit szóltak a KISZ- díjhoz? Úgy vettem észre, a közvetlen környezetem és a család nagyon örült. Biztos, hogy sokkal jobb most itt dolgozni, mint pár éve. De erről inkább kérdezze meg a tagokat! A gépműhely portásnője magas, szőke férfira mutat: — ő a Szőke Lajos, a műhelyvezető, olyan, mint a neve, szőke és kék szemű. Bemutatkozás után rögtön a gépesítésről beszél Szőke Lajos. — Sikerült összehoznunk egy jó, fiatal gárdát, valamennyien húsz év körüliek. Kicsit féltünk, milyen lesz az első „bevetésük”, de szerencsére az őszi munkáknál mind beváltak. Persze, ebben segítettek az idősebb dolgozók is. Nem titkolja, hogy örül a rövidesen megérkező új gépeknek, hiszen könnyebb lesz a munkája. Kevesebbet kell alkatrész után szaladgálni. A gépműhelyben az a jó, ha kevés a munka, mert akkor folyamatosan dolgoznak a gépek, megy a termelés. Amikor a „Kiváló” címről kérdezem, elmosolyodik. J . i Nagy Imre, a KISZ-díjas elnök — 1977-ben veszteséges volt a tsz. Tavaly 26 millió plusszal zártunk. Én már sejtettem, hogy lesz valami központi elismerés ... Az egyik üzemcsarnokban éppen egy IFA-teherautót javítanak. Juhos János hegesztőt, Gyaraki Imre autószerelőt és Győri Sándor gépkocsivezetőt a közelmúltról és feladataikról faggatom. — Tizenkét éve jöttem a tsz-be — mondja Győri Sándor —, a nyolcvanas árvíz idején ugyancsak belekerültem a munka sűrűjébe. Napi 10—12 órát dolgoztunk, mentettük az állatokat, nem volt megállás. Most minden nyugodtan megy. Zárszámadáskor 16 százalékos nyereséget kaptunk, én magam hétezer forintot vittem haza. Úgy érzem, a jövőben még többet kell dolgoznunk, még magasabb szinten, hiszen a „Kiváló” cím erre kötelez mindenkit. Juhos János három hete dolgozik itt, Mezőberényből jött haza, Tárcsára. Köny- nyen megy a beilleszkedés, hiszen ismeri a falubelieket — mondja. — Jó a közérzetünk — teszi hozzá Gyaraki Imre —, bár viták akadnak. Igaz, ezek építő veszekedések — mosolyodik el. — Az az igazság, hogy a közös eredményeiben az asszonyoknak, a feleségeinknek is jelentős szerepük van. Amikor mi szombaton, vasárnap dolgozunk, ők állják otthon a frontot, látják el a háztájit; mert ugye, az is fontos?! Az elnök KISZ-díjáról beszélgetünk. Valamennyien hangosan gondolkodnak. Majd megállapodnak abban, hogy a szövetkezet nem jutott volna idáig az elnök, és a maga mellé vett fiatal szakgárda nélkül. De maguk a tagúk is sok áldozatot vállaltak a sikerért. Részük van Nagy Imre kitüntetésében, sajátjuknak, közösnek érzik — éppen úgy, ahogy az elnök mondta. A rizstelep egyik téglájánál négy férfit találunk. Sorra bemutatkoznak: Farkas Imre, Boros Lajos és Bakó Gábor rizstermesztő, Szentesi László mezőőr, ök valamennyien „sikerembereknek” számíthatnak a szö- vetkeztnél, hiszen a nyereség nagy részét a rizs hozta. Vajon érzik ezt a fizetésükön? — Szabott a bérünk — mondja Farkas Imre —, ha sok a rizs, ha kevés, ugyanannyit kapunk. Én már itt szenvedek tíz éve. Esőben, szélben figyeljük a táblákat, az árasztást szabályozzuk, kaszáljuk a csatorna rézsűjét. — Valóban szenved? — Á, dehogy, csak tréfáltam — fordítja vidámra a szót. — Szeretem ezt a munkát, hiába sok a gond vele. A keresetüket háztájival egészítik ki, másképp nehezebb lenne házat építeni és egyáltalán megélni — teszi hozzá Bakó Gábpr és Boros Lajos. Amikor az elnöktől hallott új bérezési formát említem, valamennyien helyeselnek. Biztos jó lesz, remélik, többet kapnak majd a munkájukért. Míg beszélgetünk, a tábla széléhez ér a két traktor. A rizstermesztők máris felpattannak, töltik a maggal a vetőgép tartályát. Az egyik MTZ-traktor vezetője, Ván- tus Gábor kicsit fáradtnak látszik. — Tizennyolc éve vagyok tagja a tsz-nek. Mondhatom, sokat átéltem ezalatt. Biztos, hogy ilyen jól még sosem ment a közösnek. Nehéz munka ez a traktorozás, esténként érzem is a derekamon, hogy összerázott a gép, és fáradt a szemem. De szeretem csinálni. Csütörtökre befejezzük a 360 hektárt, utána jöhet az elárasztás. És akkor már nyugodtan ünnepelhetjük, hogy kiváló lett a szövetkezet. M. Szabó Zsuzsa Gyaraki Imre, Szőke Lajos, Győri Sándor és Juhos János, a „Kiváló” tsz tagjai Fotó: Fazekas László
