Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-06 / 106. szám
1983. május 6., péntek o flFESZ-ek az exportért A z április 8-án megjelent 14. számú SZÖ- V OSZ-tá j ékoz tatóban ismertetett határozatban a SZÖVOSZ elnöksége részletesen értékelte az ország fogyasztási és értékesítő szövetkezeteinek 1982. évi exporttevékenységét. A szóban forgó határozat megállapítja: 1982-ben 3,8 százalékkal valósítottak meg az ÁFÉSZ-ek nagyobb exportkivitelt, mint az előző évben. Vagyis országosan e szövetkezetek 20 milliárd forintot meghaladó értékű árut adtak exportra. Ezzel jelentős mértékben hozzájárultak a nemzetközi fizetőképesség javításához, az áruforgalmi aktívum eléréséhez. Jó érzés — és ezt is a SZÖVOSZ elnökségének határozatából tudtuk meg —, hogy az említett exportmil- liárdokhoz megyénk négy szövetkezete figyelmet érdemlően járult hozzá. Különösen elmondható ez a Me- zőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ-ről, amely 20 millió forintot meghaladó export- árualapot adó 25 szövetkezet között országosan is első lett. Következésképp, a mezőkovácsházi ÁFÉSZ 1982- ben 415 millió 842 ezer forint értékű árualappal segítette az ország exportkötelezettségének teljesítését. Az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ 121 millió 35 ezer forintos exportteljesítésével országosan a második lett. E két szövetkezetnek levélben gratulált Veress Péter külkereskedelmi miniszter. De elismerés illeti a Békéscsaba és Vidéke, továbbá a Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ-t is. Ugyanis az előbbi szövetkezet 71 millió 415 ezer, az utóbbi 47 millió 307 ezer forint értékű árualapot adott a népgazdaságnak. E két szövetkezet exportteljesítménye különösen akkor érezhető jelentősnek, ha azt is tudjuk, hogy 1982- ben az ország 110 szövetkezete, vagyis az ÁFÉSZ-ek 38 százaléka jelentette be nemcsak részvételét, hanem ex- porkötelezettségének túlteljesítését is. Ezért is állapította meg a SZÖVOSZ elnöksége, hogy e feladatok végrehajtása nyomán markánsabbá vált az ÁFÉSZ- ek „exportarculata”. Egyébként a már említett — és az elmúlt évben 20 millió forint feletti exporttevékenységet végző — 25 legjobbnak ítélt szövetkezet adta tavaly az ország ÁFÉSZ- exportjának kétharmad részét, ami egymilliárd 389 millió 626 ezer forint értéknek felelt meg. És ebben a mezőkovácsházi, az orosházi, a békéscsabai, a szarvasi ÁFÉSZ tisztes részt vállalt magára a 655 millió 599 ezer forint exportárualappal. Ügy is mondhatnánk, hogy az ország legjobb exportőreinek ítélt 25 szövetkezet által továbbértékesítésre adott áruk 47 százalékát a már említett négy Békés megyei ÁFÉSZ teremtette elő. A fentiek ismeretében tehát nem tűnik dicsekvésnek, ha azt mondjuk, hogy a megye 16 ÁFÉSZ-e közül négy különösen figyelmet érdemlően kapcsolódott be a külgazdasági egyensúly megszilárdítását célzó exportáruk termeltetésébe, előállításába. Nem volna azonban helyes azokról a szövetkezetekről sem megfeledkezni, melyek például a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ-szel vannak évek óta partneri kapcsolatban. A szóban forgó négy ÁFÉSZ azonban részt kért annak a 10,2 milliárd forint értéket képviselő, nem rubelelszámolású exportfeladatnak a teljesítéséből is, amellyel a SZÖVOSZ a népgazdaságot segítette. De arról se feledkezzünk meg, hogy a friss zöldség- gyümölcskivitel árualapjainak előteremtésében az ország többi ZÖLDÉRT-vál- lalatai között második legjobb eredményt elérőnek említi a SZÖVOSZ elnöksége a Békés megyeit. T udják és érzik a megye itt említett szövetkezetei — de a többiek is —, hogy ebben az esztendőben még többet vár tőlük az ország. És ennek a várakozásnak nehezebb gazdasági, illetve gazdálkodási feltételek közepette kell eleget tenniük. Balkus Imre A Pamutfonóipari Vállalatnál évente 19—20 ezer tonna fonalat — a hazai felhasználás egyharmadát — és 2500 tonna varrócérnát, kézimunkafonalat állítanak elő. Az elmúlt évek exportfejlesztő, minőségjavító beruházásainak eredményeként a konvertibilis exportjuk kétszeresére nőtt. Termékeiket a fejlődő országokban, valamint Olaszországban, az NSZK-ban és Kanadában értékesítik. A szintetikus alapanyagú cérna előállításával az eddigi import kétharmadát kiváltották (MTI-fotó: Varga László felvétele — XS) Energiatermelő akácosok A fa nagyobb arányú energetikai hasznosítására dolgozott ki programot a MÉM Erdészeti Hivatala. Megvalósításához intézetek, termelőüzemek, fagazdaságok nyújtanak segítséget, közreműködnek az új módszerek kidolgozásában, gyakorlati kipróbálásában. E megoldások máris jelentős eredményeket hoztak; tavaly 550 tonna fűtőolaj helyett használtak fel az ágazat üzemeiben és a termelőszövetkezetekben fahulladékot. Az energiaárak emelkedése irányította rá a figyelmet a fatüzelés újbóli elterjesztésére, s ennek a Miniszter- tanácsnak a gazdaságos anyagfelhasználásra hozott határozata adott nagyobb lendületet. A legkézenfekvőbb megoldásnak az eredeti fahulladék felhasználása kínálkozik, annál is inkább, mert évente a kitermelés után megközelítően 1—1,5 millió köbméter gally, ág, nyesedék marad vissza az erdőkben. Ez pedig értékes energiahordozó: 3-4 tonna fa elégetve ugyanis 1 tonna olajjal egyenértékű hőenergiát termel. Az Erdészeti Faipari Tervező Vállalat eljárást dolgozott ki az olajtüzelésű kazánok, kályhák átállítására fatüzelésűre A Mátravidéki Erdészeti és Fafeldolgozó Gazdaság pedig traktorra szerelhető aprítógépet szerkesztett, amellyel a fahulladék praktikusan kiszállítható az erdőkből, és tüzelésre előkészíthető. Külön műhelyt is felállított a gazdaság, ahol sorozatban készíti a mező- gazdasági üzemeknek a berendezést. Ugyanakkor faőrleményből megkezdte a fabrikett gyártását. E fűtőanyagot nemcsak saját műhelyeiben tüzeli el, hanem exportálja is. A Balatonfel- vidéki Fafeldolgozó Gazdaság három mintaüzemet alakított ki, ahol gyakorlatban mutatja be, hogyan lehet kisebb átalakítással olaj helyett olcsóbb fával fűteni az istállókat, műhelyeket. Eddig az erdőtelepítéseknél elsődleges szempont az iparifa-termelés volt, most előtérbe került a gyorsan növő, 10—12 év után kitermelhető akácosok telepítése. Ráadásul az akác háromszor- négyszer sarjadzik — vagyis újbóli telepítés nélkül ismét megnő. Felmérések szerint az ezredfordulóig mintegy 300 hektár mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan területet lehetne , energiatermelő akácokkal betelepíteni. Kertbarátok tanácsadója A családi fogyasztásra szánt mák nagy részét a konyhakertekben termesztik. Sajnálatos, hogy esetenként a termésnek több mint a felét elpusztítják a kártevők. A mákperonoszpóra és a levéltetű mellett a legnagyobb bajt a máktokbarkó okozza. Ez a 2-3 milliméteres, piciny ormányos bogár igen „félénk”, a legkisebb érintésre is elhagyja a növényt, ezért jelenlétét nehéz észrevenni. A kárt tulajdonképpen a hófehér lárvák, a kukacok okozzák a zsenge mákszem megrágásával, fogyasztásával. A mák virágzásával egy- időben kezdik a pusztítást, lyukat rágnak a mákgubón is, és odarejtik tojásaikat; a lárvák befúrják magukat a gubó belsejébe, és a maggal táplálkoznak. Életmódjukból eredően kézenfekvő a védekezés is, a bogarakat kell elpusztítani, mielőtt a virágok kinyílnak. A virágzó mákot a méhek védelme miatt tilos rovarölő szerekkel permetezni. A máktokbarkó, a levéltetű és a peronoszpóra kártétele ellen a legeredményesebb szer a Dithane—M 45 és a Bi—58 EC keveréke. Lehet néhány millióval kevesebb? Félmilliárdos gázszámla „Aranyból a ciszternát is.” Valamikor ezzel a mondattal jellemezték a gazdálkodást, a drága, pazarló termelés korszakát, amikor nem számított, mi mennyibe kerül. Mindez már a múlté, a takarékos anyag- és energiafelhasználás a gazdálkodás részévé vált, szorosan — olykor ellentmondásosan — összefonódva a termelés egyéb feltételeivel. A folyékony üveg 1100 Cel- sius-fokos, amikor vörösen, izzón kicseppen a kemence csapjaiból. Szép látvány, ahogyan a sűrű anyagból átlátszó, törékeny üveggé alakul. A látvány szép, a folyamat — míg a finom fehér porból palack lesz —• költséges. Az üveggyártás rendkívül energiaigényes, az Orosházi Üveggyár kis híján félmilliárd forintot fizet évente az energiáért, elsősorban a 'földgázért és mintegy 2 és fél milliárd forint értékű terméket állít elő. Nem mindegy tehát, hogyan hasznosul e drágán szerzett energia. A szakemberek számításai szerint a kemencébe „bevitt” hőnek mindössze 15—20 százalékát veszi át az üveg, a keletkező hő egy része szökni próbál. Az orosháziak ezt igyekeznek megakadályozni. A kemencékhez sok-sok évvel ezelőtt hőhasznosító kazánokat telepítettek, amelyek nemcsak a gyár, hanem a gyári lakótelep teljes fűtéséről is gondoskodnak, ötletességüket dicséri, hogy néhány esztendeje működik már az a turbógenerátor, amely ugyancsak a kemencéből távozó hőt hasznosítja, 2,7 megawattóra villamos energiát termelve. A laikusok ezt minden bizonnyal szép eredménynek könyvelik el, de a szakmában járatosabbak kevésbé lelkesek. Ök ugyanis tudják, hogy a kemencéből távozó hő akkor is óriási veszteség, ha egy részét sikerül ügyes eljárásokkal hasznosítani. Az igazi megoldás csak egy jobb kemence lehet, ahol a hő a technológiában marad és javítja a fejlagos energiafelhasználást, a minőséget. Az öblösüvegeket gyártó négy kemence közül az energiafelhasználás a Il-es kemencében a legkedvezőbb, ahol egy kilogramm üveg megolvasztásához 7 ezer 500 kilojoule hőmennyiség szükséges, 1000—2000 kilojoule- lal kevesebb, mint a többiben. Ez már megközelíti a fejlett üvegiparral rendelkező országok kemencéinek 5400—6000 kilojoule/kilo- grammos felhasználását. Az összehasonlításnál figyelembe kell vennünk azt is, hogy Orosházán egy gyengébb, fele akkora fűtőértékű gázt használnak, mint más hazai és külföldi hutákban. A 11-es kemencét egyébként külföldi tanulmányutak tapasztalatai és hazai szakemberek ötletei alapján nemrégiben, szigorúan techno’ógiai (és nem építészeti, esztétikai) szempontok szerint, házilag újították fel. A módosítás — új eljárással szigetelték a kádat és a regenerátorkamra falazatát, valamint változtattak tüzelési technikájukon — nagymértékben javította a kemencében a hőátadást. A földgázért fizetendő évi 400 millió forintos összeget ez, a kisebb felhasználás révén, 4—5 millió forinttal csökkenti. Ennél is nagyobb előnye azonban, hogy jelentősen javult az innen kikerülő üveg minősége. Emellett megnőtt a kemence teljesítménye, sőt élettartama is, vagyis ritkábban válik szükségessé a huták csaknem százmillió forintba kerülő felújítása. Valamennyi kemence hasonló átalakítása 45 ezer tonnányi többlettermelést tenne lehetővé, melynek nem kis hányadát dollárért értékesíthetnék. A szakemberek elképzeléseiből rövidesen valóság lesz. Az elmúlt hetekben kezdték meg az I-es kemence felújítását. A III-as kemencét már angol szakemberek közreműködésével fogják átalakítani, biztosítékául annak, hogy valóban világszínvonalon működjék. Az átalakítás három előnye mellett — energiamegtakarítás, minőségjavulás, teljesítménynövekedés — van egy negyedik is; a beruházás viszonylag gyors megtérülése. Az új módszerrel végzett felújítás többletköltségei ugyan milliókban mérhetők, de a befektetés hamar, alig két éven belül visszatérül. A megtakarítás millióihoz nem könnyű hozzájutni. Korszerű technika és technológia alkalmazása a feltétele. Ehhez pedig két dolog kell: pénz és szaktudás. Magyarországon nagy késéssel, csupán az ötvenes években indult meg a gépi üveggyártás. Azóta is igen távolról követjük az élenjárókat, az USA-t, a különleges üvegek gyártásában utolérhetetlen Franciaországot, a hőálló üvegeiről híres Japánt, és szomszédunkat, a díszüvegkészítő Csehszlovákiát. Harminc esztendő nem nagy múlt egy iparág életében, sokan „legyintenek” is a magyar üvegiparról szólva. Ez azonban nem zavarja a szakma lelkes híveit, akik jó ötletekből kifogyhatatlanul — nem takarékoskodva a szellemi energiákkal — törekednek a folyamatos fejlesztésre. A feladatmegoldás izgalma és öröme készteti őket egyre eredményesebb módszerek kieszelésére. A feladat mindig ugyanaz — ha más-más formában jelentkezik is —, hogyan lehet jobb üveget készíteni? Ezt a célt most az anyag- és energiafelhasználás csökkentésével, no és természetesen a piac igényeivel kapcsolják össze. Ez utóbbi azt követeli, hogy könnyebbek, vékonyabb falúak legyenek az üvegek, ám egyéb tulajdonságaik — nyomásállóságuk, űrtartalmuk, színük stb. — változatlanok maradjanak. Anyagtakarékosság ez is, amit a piac kényszerített ki, és amit a minőség javításával, a technológia jobbításával valósítottak meg. Az üveggyárat „takarékosan” az orosházi földgázmezőkre telepítők nemigen gondoltak arra húsz évvel ezelőtt, hogy egyszer itt majd az energiával takarékoskodni kell. Hogy éppen ez az „olcsó” gáz drágítja meg a termelést, és az energiagazdálkodás lesz a gyár versenyképességének egyik kulcskérdése. Az üveggyárban nem is olyan rég (három, négy éve csupán) még új huta létrehozását tervezték. Aztán kiderült: a meglevők módosításával, leleményes átalakításával is lehet növelni a termelést, méghozzá jelentős mértékben. Ez utóbbi, olcsóbb módszert választották, és nem jártak rosszul. A termelés növekedett, a minőség javult, az energiafelhasználás csökkent. Mindez nemcsak a gazdasági szabályozók erőteljes ösztönzésére valósult meg. A beruházások visszafogásának, az energiaárak növekedésének, a szabályozó rendszer kényszerítő hatásának is meghatározó szerepe volt. Ám ebben a folyamatban mindvégig ott találjuk a feltételekhez alkalmazkodni tudó és akaró vállalati vezetést, műszaki gárdát, és az őket támogató munkásokat. Annál is inkább, mivel Orosházán már az energiaracionalizálási program meghirdetése előtt gazdálkodtak az energiával. Nehéz nyomon követni, számokban kifejezni, menynyi megtakarítást jelent egy- egy ötletes módosítás. Az új megoldások végeredménye azonban jól mérhető: Orosháza hutáiból évente több mint 250 ezer tonna üveget szállítanak el a hazai és külföldi megrendelők. E nagy mennyiségű termék minden egyes kilogrammjának az előállításához 3 ezer 500 kilojoule-lal kevesebb energia szükséges napjainkban, mint három esztendővel ezelőtt. Eredményeik azt jelzik, a gazdálkodás szemlélete megváltozott, és ma már inkább az írás elején idézett mondás fordítottja az érvényes. Szatmári Ilona A Debreceni Bőripari Szövetkezet legpatinásabb termékei az országban is már csak kevés helyen gyártott lószerszámok, amelyek külföldön is — főként az NSZK-ban, Svájcban, Angliában és Csehszlovákiában — igen keresettek (MTI-fotó —* Oláh Tibor felvétele — KS)
