Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-28 / 125. szám

2 KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁG a „látszani” elv az életet jelenti Biztonság a kisautóban ..Több fény na­gyobb biztonság", jel­mondatot választotta a megyei Közlekedésbiz­tonsági Tanács a lát­szani, láthatónak len­ni defenzív közlekedé­si elvet propagáló moz­galmának. A röpla­pokon. a plakátokon arra kértük a gépjár­művezetőket, hogy az őszi és téli hónapok­ban, a közúton ' ha­ladva akkor is .kap­csolják be a tompított fényt, ha az egyébként nem lenne számukra kötelező. Most; hogy a felhí­vásban meghatározott időszak véget ért, meg­vonhatjuk az első év mérlegét: milyen ered­ménnyel járt ez a kez­deményezés? Nos, még nem teljes körű az elv alkalmazása. Me­gyénkben a gépjármű- vezetők mintegy egy- harmada vesz így részt a közlekedésben, a hi­vatásos gépjárműve­zetőknek közel a fe­le. Ugyanakkor — mint az a közlekedés- biztonságunk másik cikkében található — a díjtalan fényszóró­beállítás lehetőségét sem használták ki túl sokan. Lesz azonban még alkalom az elkö­vetkező két hónap so­rán. csak élni kell ve­le! A felhívásban pro­pagált «magatartás elő­nyei vitathatatlanok! Valamennyi közleke­dő tapasztalhatta: a szemben világítással közlekedő gépjármű­veket 3—500 méterrel messzebbről lehet ész­lelni, mint a sötétet. Ennyivel távolabbi-ól \udjuk eldönteni, hogy velünk szemben köz­lekedik, s nem előt­tünk halad, vagy áll. Ez pedig nem lebecsü­lendő (nagyságú) több­letidőt ad a helyes döntés mérlegelésére. A felhívás csak a gép- járművezetőknek szólt, és alkalmazása ré­vén a gépjár­művezetők egy ré­sze a saját és közleke­dő partnerei biztonsá­gáról gondoskodva a kötelezőnél is többet vállal — önként. De a jelmondat tartalma a többi közlekedőre: ke­rékpárosokra, fogat­hajtókra is érvényes. A tapasztalataink sze­rint a kerékpárosok­nak több mint a fele nem teljesíti még a számukra kötelező ki­világítási előírásokat sem. Ez sokkal na­gyobb gond, mintsem hogy el lehetne sikla­ni fölötte. Nagyobb biztonságot- jelent-e a több fény? Igen, két­ségtelenül. A mozgal­mat tehát tovább folytatjuk, s tovább hirdetjük: a közleke­désben a világítással való indokolatlan, túl­zott takarékosság a biztonság rovására megy. Márpedig min­den közlekedő azzal a céllal indul- útnak, hogy eljusson a céljá­ig­Propaganda önkéntes rendőri csoport Békés megyében a propaganda önkéntes rendőri csoport 1982 decemberében alakult meg, mely közvetlenül a Békés megyei Közle­kedésbiztonsági Ta­nácshoz tartozik. A csoport öttagú. A cso­portban tevékenyke­dik a SZOT és a Ha­zafias Népfront mun­katársa, reklámszak­ember, grafikus, mes­teroktató. Feladataik a közúti közlekedési balesetek megelőzésé­vel kapcsolatosak. Munkájuk során ter­veznek propaganda­anyagot. részt vesznek KRESZ-versenyeken, vetélkedőkön, ott kü­lönböző feladatokat ol­danak meg. Fénykép- felvételeket készíte­nek a közúton előfor­duló szabálytalansá­gokról, melyeket a megye több városában, községében kihelye­zett propagandatáb­lára más anyagokkal együtt eljuttatnak. Ki­mutatásokat, grafiko­nokat állítanak össze közúti közlekedési bal­esetek értékelése cél­jából. Javaslatokat, ajánlásokat dolgoznak ki az MKBT elnöksé­gének határozataira. .Megszervezik és lebo­nyolítják a megyében megrendezésre kerülő ..Közlekedésbiztonsá­gi célkirakatver­senyt”. Munkahelyi beosztásuk lehetővé teszi azt. hogy széles tömegekkel is tudnak találkozni (népfront. SZOT) propaganda-, és megelőző munkájukat így is tudják kamatoz­tatni. A csoport tag­jai rendelkeznek ön­kéntes rendőri igazol­vánnyal, tehát jogsze­rű intézkedéseik al­kalmával hivatalos személynek minősül­nek. A csoporttal kap­csolatban az az elkép­zelés, hogy a létszámát emelni kell, kvalifi­kált szakembereket kell beVonni munká­jukba, folyamatos, színvonalas megelőző propagandatevékeny­séget kell kialakítani. Törekedni kell a cso­portnak a munkája során arra, hogy a köéüti közlekedés biz­tonsága érdekében minden eszközt és le­hetőséget használjon ki. Veszélyes női gépkocsivezetők A nemek közötti egyenlőség a közúti balesetek terén is je­lentkezik: néhány év óta a női gépkocsive­zetők több balesetet okoznak. 1960-ig száz férfi gépkocsivezető 2,5- szer több balesetet okozott, mint száz nő — olvashatjuk az American Demogra- phics statisztikáiban. Napjainkban —ugyan­ezen forrás szerint — már csak 1,5-szer töb­bet. Előrejelzések sze­rint a teljes egyenlő­séget 1995-ig érjük majd el. Mi lehet ennek a fordulatnak az oka? A gépkocsi mindig is a hatalom és a szabad­ság szimbóluma volt az ember számára. A hatalomhoz és a sza­badsághoz jutott nők fokozatosan vetkőzik le velük született női óvatosságukat. Ha két autó összeüt­közik, akkor rendsze­rint a kisebb húzza a rövidebbet. S ehhez további veszélyek is járulnak: minél ki­sebb egy autó, annál nehezebb észrevenni, annál kevésbé respek­tálják. A rövid ten­gelytáv a megpördü- lési veszélyt fokozza, az ún. gyűrődési zóná­ban elhelyezett üzem­anyagtartály pedig, a kigyulladás veszélyét. Ennyi hátrány bősé­gesen elég lenne arra, hogy a kiskocsik el­tűnjenek az utakról, ha nem szólnának mellettük nyomós gaz­dasági és egyéb érvek. Még biztonsági szem­pontból is találunk po­zitív tulajdonságokat, hiszen a kisautó for- duiékonyabb, szűkebb helyen keresztülfér, és talán éppen ezáltal ke­rülhet el olyan ütkö­zést. amit nagyobb járművel nem lehetne kivédeni. Érdekes számba venni azt is, hogy az út menti kor­látot egy könnyebb jármű nehezen töri át, így nagyobb az esély, hogy ne zuhanjon fo­lyóba, szakadékba. Mindezek ellenére tisz­tában kell lenni az­zal, hogy kiskocsiban sokkal rosszabbak a baleseti kilátások, ezért fokozott figyel­met kell szentelni minden lehetőségnek, amely növeli a bizton­ságot (már csak azért is, mivel az útjainkon jelentős számban fut­nak a kisautók kate­góriájába tartozó Tra­bant és Polski Fiat 126-os kocsik). A kisautó biztonsá­gát növeli, ha gazdá­ja feltűnővé, jól ész­revehetővé teszi. Eh­hez tudni kell, hogy messzebbről nem a színes matricák és egyéb díszek, hanem az élénk színű, nagy felületek teszik feltű­nővé az autót. Fényez- tessük tehát át a kis­autót élénk sárgára vagy pirosra, mihelyt amúgy is esedékessé válik az újrafestés. Ezenkívül ajánlatos fényvisszaverő fóliát elhelyezni az ajtók bel­ső szélén, hogy a nyi­tott ajtó hátulról jól észrevehető legyen. A közhit szerint, ha két 70 km óra sebes­séggel haladó autó frontálisan összeütkö­zik, az ugyanolyan, mintha 140-nel fal­nak ütköznének. Ez azonban nem egészen így van. Ha a két ko­csi egyforma tömegű és szerkezetű, akkor a helyzet olyan, mintha mindketten a saját 70 km óra sebességükkel elmozdíthatatlan aka­dályba — például be­tonfalba — ütköztek volna. Ha viszont a két kocsi tömege kö­zött jelentős különb­ség van, akkor az üt­közésből eredő lassu­lás a nehezebb autó számára jóval kisebb, a könnyebb számára pedig jóval nagyobb lesz, mintha falba csa­pódtak volna. Ezek szerint egy Trabant— Volga ütközés eseté­ben a kisebb autó uta­sai nagyobb valószí­nűséggel érik el a ha­lálos, 20 g-nek megfe­lelő, lassulást, mint a nagyobban ülők. Mit lehet tenni ez ellen? Mindenekelőtt a biz­tonsági öveket mindig feszesre húzva kell tartani. De nem kell sajnálni a pénzt a biztonságos fejtámlák beszerzésére sem. Ám ezzel az aktív véde­kezés lehetősége ki is merül. Tartós sikert csak a mások hibáját is előre látó, defenzív vezetéssel érhet el a kisautó sofőrje. A Trabantok, kis Polski Fiatok vezetői használják minél töb­bet a rendelkezésükre álló jelzőberendezése­ket, ha úgy érzik, hogy nem vették őket kellő­en figyelembe. Az út­kereszteződésekben nagyon kell figyelni akkor is, ha van lám­pa, különösen a sza­bad periódusok elején és végén. Ha ugyanis egy nehezebb kocsi még át akar robogni a sárgán, és oldalba kapja a kisautót, a következmények az utóbbira nézve lesznek súlyosabbak. A kis­autó vezetője enged­jen az erőszakoskodó vezetőknék. Ha az út mindkét oldalánál ösz- szeszűkül. és két sáv­ból egy lesz, kiskocsi­val már csak a saját érdekünkben sem sza­bad erőltetni az első­ként való áthaladást, nagyobb járművel szemben. KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁG 3 Gondolatok az MKBT tanácskozótestületi üléséről Engelhardt György és Zöldi Lukács felszólalása A megyei közlekedésbiztonsági tanács március 30-án tartotta tanácskozótestületi ülését. Mint minden alkalommal, ebben az évben is számos hozzászóló egészítette ki az előadói beszédet, ad­ta közre a közúti közlekedési baleset-megelőzés javítását elősegítő gondolatait. Most két igen ér­tékes hozzászólásból idézünk: Engelhardt György, a medgyesegyházi Hala­dás Tsz gépjárműveze­tő szocialista brigádve­zetője : — Aízért kértem szót, hogy néhány mondatban elmond­hassam a mi kollektí­vánk tapasztalatait, vé­leményét a megyei közlekedésbiztonsági tanács értünk, közle­kedőkért végzett mun­kájáról. Mi tulajdon­képpen 1975—76 telén, az új KRESZ életbe lépésekor kezdtük ér­zékelni a megyei KBT munkáját, segítségét a szakmai továbbképzés terén. Azóta is min­den évben rendszere­sen megrendezésre ke­rül a termelőszövetke­zetünkben a gépkocsi- vezetők 8—10 órás el­méleti oktatása. Nehe­zen várjuk ezeket a továbbképzéseket, mert közlekedésszak- mailag nagyon sokat jelent számunkra. Ez az egyetlen szervezett fórum, ahol ismerete­inket bővíthetjük és fejleszthetjük. Itt a legilletékesebbtől kap­juk meg a szükséges tudnivalókat, kapunk segítséget a jogszabály elméleti és gyakorlati értelmezésében és is­merjük meg a baleseti adatokat, okokat. Eb­ből természetesen ne­künk, gépkocsiveze­tőknek kell levonnunk a tanulságokat. Tudom, hogy a rend­szeres továbbképzések önmagukban nem biz­tosítanak teljes védett­séget, de az sem vi­tatható, hogy a bal­eseti valószínűséget nagymértékben csök­kentik. Örömmel je­lentem, hogy téeszünk- ben 1975 év óta nagy anyagi kárral járó közlekedési balesetünk nem volt. A jövőben elkövetünk mindent annak érdekében, hogy ne is legyen. Örömmel csatlako­zunk a Volán 8. sz, Vállalat kezdeménye­zéséhez, a ,.Segítek előzni” mozgalomhoz is. Következetesen al­kalmazzuk a „Több fény — nagyobb biz­tonság" gyakorlatát. Meg kell azonban em­lítenem, hogy útjain­kon nagyon sok a kivi- lágítatlan kerékpáros, Sajnos, legtöbbször a használhatatlan világí­tási eszköz az oka. E testületen keresztül várjuk és kérjük a gyártó vállalatot, a ke­reskedelmet, hogy a sáros utak viszontag­ságát is bíró dinamók kerüljenek forgalom­ba, mert a használha­tatlan fényforrások kellemetlen következ­ményeit nekünk és a többi használónak kell elviselni. Termelőszö­vetkezetünkben keres­sük a lehetőséget arra, hogy mit tehetünk a balesetmentes közleke­désért. Egy nagyon be­vált gyakorlatot ve­zettünk be a megyei KBT és a járási rend­őrkapitányság segítsé­gével. Tulajdonképpen azért is kértem szót, hogy közzé tegyemezt a gyakorlatot és aján­lással éljek a közleke­désbiztonsági tanács felé e mozgalomnak a támogatására, szélesí­tésére. A munkahelyi vezetők tegyék kötele­zővé a gépjárműveze­tőik számára az éves továbbképzést. Ehhez persze a megfelelő fel­tételeket is meg kell, hogy teremtsék. A mi gyakorlatunkhoz ha­sonlóan, az oktatás anyagát a nyár folya­mán, mielőtt a betaka­rítás megkezdődik, kérjék számon. Ekkor a gép és az ember is felkészül a nagy mun­kára. Ez a nap úgyis erre van szánva. Dél­előtt megtartjuk a gép­szemlét, s utána teszt­lapos elméleti vizsgát teszünk. Ez nagyon jó alkalom és serkent ar­ra, hogy ismereteinket felfrissítsük, és ha kell, vegyük elő a KRESZ-könyvet is. Javasolnám a megye valamennyi mezőgaz­dasági üzemének gya­korlatunk követését. Ehhez kérem a megyei KBT gépjárművezető közlekedésnevelési szakbizottság segítsé­gét a jövőben is. Ja­vasolom a megyei taj nács művelődésügyi osztályának, művelő­dési otthonainkon ke­resztül szervezzék meg valamilyen formában a magánautósok tovább­képzését is. Ök is ugyanolyan vezetők, mint mi és ugyanazo­kon az utakon közle­kednek. A jelenlevők­nek és az önök által képviselt járműveze­tőknek a magam. és a brigádom nevében bal­esetmentes közleke­dést kívánok. Zöldi Lukács, a kar- dosi Egyetértés Tsz el­nöke: — A beszámoló meg­győzött arról, hogy a KBT az elmúlt évek­ben, különösen tavaly nagyon alapos tevé­kenységet végzett. Az elkészített munkaterv is hűen, következete­sen szabja meg a ten­nivalókat az elkövet­kezendő időkre. Az a véleményem, hogy az elmúlt év munkája alapján ma már meg lehet állapítani, hogy az emberi és a va^ gyonkár megőrzése ér­dekében ez a szerve­zetünk jó utakon ha­ladt. A beszámolóhoz részben úgy is kapcso­lódva, mint aki már •30 éve gépjárművel közlekedik, részben úgy is, mint gazdasá­gi vezető, mondom el véleményem. Szeret­ném hangsúlyozni: a statisztika bármilyen precíz, bármilyen sok­oldalú, van egy olyan érzésem, hogy nem tel­jes mértékben adja vissza a valós életet. A statisztika, tudjuk na­gyon jól, csak egy jel­zőszám. Éppen ezért, véleményem szerint, az eredményt kiváltó em­beri, társadalmi kör­nyezetet kell keres­nünk. Olyanokat pél­dául, mint az ittas­ság a közlekedésben. Olyanokat, mint a köz­lekedési viszonyok egyes területeken. De sorolhatnám a fáradt­ságot is, azokat a té­nyezőket, amik álta­lában a szabályok be nem tartása miatt bal­eseteket okoznak. Fel­tétlenül arra kell tö­rekednünk, hogy eze­ket a tényezőket a közlekedés területéről ki tudjuk szűrni. Ahány ember a közle­kedésben, annyi féle. Felvetődik a megol­dásban a társadalmi tevékenység továbbfej­lesztése ezen a terüle­ten. Az egymásra való ráhatást hangsúlyoz­nám a közlekedés te­rületén és az élet más területén is. De első­sorban kérnünk kell a közlekedőknek a se­gítségét. Szükség van ezekre a megoldások­ra annál is inkább, mert a beszámolóban is hallottuk azt, hogy felgyorsult ütemű rit­mus van a közlekedés területén. A járművek száma megnövekedett, a sebességük felgyor­sult. Több a városban közlekedő ember és ez az urbanizációnak a következménye. Nem törvényszerű, de mégis ezek növelik a ve­szélyt. Szó volt a beszámo­lóban arról is, hogy Kardos és Kondoros területén megépült, a kerékpárút. Meg kell mondani, hogy nem kis gondot oldottunk meg ezzel. Amíg nem volt kész ez az út, ad­dig évente 5-6 baleset történt Kardos és Kon­doros területén. Azóta, amióta megépült, a közlekedési balesetek­ről szinte nem is tu­dunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom