Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
NÉPÚJSÁG 1983. május L, vasárnap Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! Békében alkotni, fejlődni Virizlay Gyula ünnepi beszéde A péntek délutáni megnyitóra a város utcáin át vonultak a diákok Kitűnő hangulat, nagyszerű prngramok Félidőben a gyulai diákfesztivál (Folytatás az 1. oldalról) Ezután a megyénkbeliek következtek. A mieink produkcióinak zöme zenés-éne- kes-táncos volt. Nemcsak_az illendőség mondatta a közönség képviselőivel, hogy a viharsarki néptáncosok már- már lekörözhetetlenek. Produkcióik értékelésére, továbbá a délután sorra kerülő Hajdú-Bihar megyei diákok szerkesztett műsorának méltatására majd még lapunkban visszatérünk. A szerkesztett műsorok után — ahogyan azt a szervezők megígérték — a szórakoztatás vette át ismét a terepet. A nyárias idő kedvezett a szabadtéri, az öntevékeny programoknak; a város utcái és terei, a Köröspart telis-tele volt emblémás trikós és nyakkendős diákokkal. Könnyű megállapítani, ki honnan érkezett, hiszen a pestiek piros, a bihariak kék, Készül az EDÜ-ADÓ, a fesztivál tegnap és ma reggel megjelenő diákújságja a békésiek pedig sárga színű trikót kaptak megérkezésükkor a szintén EDÜ-felira- tos vászontarisznya tartalmának részeként... ... és készültek a mostani fesztivál legrangosabb esti programjára, a béke-barátság-szolidaritás jelszava, politikai nagygyűlésre, amelyet 19 órakor a művelődési központ előtti parkrészben tartottak meg. A fellobogózott pódiumon ott láthattuk megyénk és Gyula párt-, állami és tömegszervezeti, valamint ifjúsági vezetőit. A nagygyűlés szónoka Szikszói Ferenc, a Hazafias Népfront Békés megyei bizottságának titkára volt. A demonstráción megjelent és felszólalt Raimundo Maranhao Brazília DlVSZ-képviselője is. A minden pillanatában igazán ünnepi nagygyűlés után még sokáig volt énektől és vidám nevetéstől hangos a város. Sokan már a ma délelőtti felvonulásról beszélgettek, míg mások élményeiket cserélték ki, barátságok és talán szerelmek is kötődtek... (nemesi) A békéscsabai nyomdaipari szakközépiskola két diákja — Boros Zsuzsa és Kalpács István — marosszéki forgatóst járt a fesztiválszínpadon A művelődési központ előcsarnokában a részt vevő megyék iskolái képzőművészeti köreinek alkotásaiból kamarakiállítás látható Francia és magyar szerzők műveit, népdalokat énekelt a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium kórusa Fotó: Gál Edit Kiváló Vállalat a Skála-Coop Ötödször érdemelte ki gazdasági eredményei alapján a Skála-Coop Országos Szövetkezeti Beszerző- és Értékesítő Közös Vállalat a Kiváló címet. A vállalat 1982-ben az előző évihez képest 1 százalékkal növelte árbevételét, nyeresége 17 százalékkal haladta meg az 1981. évit. A szombaton megtartott ünnepségen a Kiváló Vállalat cím elnyerését tanúsító oklevelet Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és Vas János, a KPVDSZ főtitkára adta át Demján Sándor vezérigazgatónak. Április 30-án, tegnap délután tartották meg a városi KISZ- bizottság szervezésében a ballagok napját a megyeszékhelyen. A végzős középiskolás diákok gazdag programjához tartozott az úgynevezett búcsúfa elültetése a Szabó Pál téren (képünk). Ugyanezen a napon került sor a város kulcsának ünnepélyes átadására is Fotó: veress Erzsi KGST-tanácskozás Debrecenben Jegyzőkönyv aláírásával szombaton Debrecenben befejezte munkáját a KGST környezetvédelmi együttműködés háromnapos tudományos koordinációs ülése. Az akadémiai bizottság székházában megtartott, a zaj- és rezgésvédelemmel foglalkozó ülésen áttekintették a tagországokban folyó, a településekkel, az ipari üzemekkel, a gépekkel és a járművekkel, valamint a környezetvédelemmel kapcsolatos zajcsökkentési kutatások eredményeit. A tanácskozáson és a hozzá kapcsolódott tudományos szimpóziumon kiemelt témaként szerepeltek a gépek és járművek zajcsökkentésével kapcsolatos kérdések. Kedves nézők, rádióhallgatók, barátaim! A munkásosztály legnagyobb nemzetközi ünnepére készülünk. Az előestén köszöntőm Önöket pártunk, az Elnöki Tanács, a kormány és a szakszervezetek nevében. Sajátos ünnep május elseje. A munka és az emberi méltóság szülte, s így az esztendő legszebb napjaként él bennünk.' Igaz, az első budapesti nagygyűlés óta az ünnep jellege formálódott, alakult, de tartalma változatlan: ma is a békéért, a tisztességes emberi életért és a munkáért harcoló dolgozók seregszemléje. Aligha lehet megállapítani, hányán ünnepelnek má szerte a világon. De annyi bizonyos, hogy az idei május elsején borultabb a világ égboltja, a dolgozó tömegek szándékosan megrontott világpolitikai légkör és a vele együttjáró gazdasági válság fenyegetettségében ünnepelnek. De ünnepelnek! Hiszen bármilyen is legyen a helyzet, a munka, az alkotás tartja fönn és nemesíti az emberiséget. E meggyőződéssel köszöntjük mindazokat, akik töretlenül küzdenek, dolgoznak és hisznek a köznapok munkás erejében. Hívunk mi is mindenkit május elsején ünnepelni. Köszönet illeti az előttünk járó nemzedékeket, a nyugdíjasokat, a veteránokat, hiszen az ő munkával töltött életútjuk vezetett el a mához. Közük van minden eredményhez, aminek ma örülhetünk. Épületekben, hidakban, tervekben, alkotásokban él tovább munkálkodásuk. Mi sem és a mai ifjúság sem lehet tétlenebb elődjeinél. De ezen a világünnepen nemcsak a tegnapokra emlékezünk, hanem a mára, s a holnapra is tekintünk. Hagyományaink, céljaink és eszméink erejének tudatában derülátók vagyunk, hiszen a világ dolgozói és a magyar dolgozók nem először ünnepük nehéz körülmények között a munka nagy ünnepét. Hazánk is többször volt nehéz helyzetben az elmúlt harmincnyolc év során. A döntő, a meghatározó azonban mindig, és most is, a dolgozó emberek cselekvő magatartása volt. Semmivel sem helyettesíthető az elszántság és akarat, amely- lyel fölülemelkedhetünk a politikai és gazdasági nehézségeken. E küzdelemben embermilliók fegyelmezett, örök tüntetéssel fölérő munkálkodása visz előre. Kétségtelen, hogy a gazdasági helyzet kihívásai egyre keményebbek, s nap mint nap munkára, a figyelem és a fegyelem összpontosítására késztetnek bennünket. Felszabadulásunk óta talán még sohasem volt olyan égetően nagy szükség az öntudatos munkálkodásra, mint napjainkban. Ezt vállaljuk is, hogy megőrizzük mindazokat az eredményeket, amelyeket a magunkénak mondhatunk. Tudnunk kell, hogy fejlődésünk feltételeit megteremteni, megóvni, gondjainkat megszüntetni pékünk magunknak kell. Óriási feladat ez, tiszteletre méltó, nagy és különleges vállalkozás. A gondolkodás és a gyakorlat régi, avult formáival ez a feladat nem is oldható meg. Mindannyiunk élete, egész társadalmunk négy évtizedes útja a nehézségek, az eredmények összefonódásában haladt előre, most minden vonatkozásban újítanunk kell! S mi képesek vagyunk a megújulásra. Éppen, mert fölismertük, hogy csak az eddigieknél is jobb munkával, nagyobb áldozatokkal, fokozottabb erőfeszítésekkel juthatunk előbbre. A legfontosabb, hogy a dolgozók a gyakorlatban érezzék azt, hogy ami országunkban történik, az őértük, az érdekükben és velük együtt történik. Nincsen csodaszer egyéni vágyaink és társadalmi haladásunk elősegítésére, csak az, amit most ünnepelünk: a munka. E közös tevékenységében egyetlen lelkiismeretes dolgozó ember sem pótolható! Terveink is csak úgy valósíthatók meg, ha a maga helyén mindenki maradéktalanul eleget tesz vállalt feladatának. Ha ez így van, abból az is következik, hogy a. jó, a hatékony és tisztességes munkát övezze elismerés. A becsülettel helytálló dolgozók — és ők vannak többségben! — ezt teljes joggal el is várják. Ahogyan azt is, hogy az ő lelkiismeretes tevékenységük, odaadásuk legyen a példaadó. A fegyelmezetlenség, felelőtlenség eltűrése közérdeket sért. Mindennek a mindennapos összhangja biztosítja, hogy népünk minden rétege megértse, magáénak érezze politikánkat. Az ünnepen is szólni kell arról, hogy a munka és az életszínvonal elválaszthatatlan fogalmak, melyek már az ünnep születését is meghatározták. Amikor arról szólunk, hogy a cél: a már megszerzett életszínvonal megtartása, igazában magáról a munkáról beszélünk. A cél nem változott. Van mit megvédenünk, közel négy évtized tanúsítja, hogy munkánk gyümölcsöző volt. Eredményeink megtartásának egyetlen útja van: a fejlődés. Nem tesz jó szolgálatot, aki bármilyen vonatkozásban is konzerválni akarja a régit. Az emberiség is gyors tempóban halad előre. Mi életünk során tartósan először kerültünk a társadalmi haladás élenjárói sorába. Ránk nem vár, hozzánk nem igazodik a világ, nekünk kell lépést tartani gyorsuló haladásával. A felmért erők azt mutatják: erre is vannak még tartalékaink! Mindezekből az következik, hogy tudnunk kell: a munkában nem korlátok, hanem jó irányba vezető utak várnak ránk. Elsőbbséget kell biztosítani az újat hozó törekvéseknek, támogatni kell a társadalomért tenni akarók lelkesedését. Alkotni, gyarapodni, fejlődni csak békében lehetséges. Az embert hiába fűti a teremtés vágya, hiába hevítik a legnemesebb célok, ha nincs béke. Az emberiségnek sok közös ügye van, de a leglényegesebb közös ügy és óhaj: a béke. Nincs is olyan ország a világon, ahol mind erőteljesebben ne hallatnák szavukat a békemozgalom aktivistái. Hangjuk egyre messzebb hangzó, mert nem fenyegette még az emberiséget tragikusabb és pusztítóbb veszély, mint a nukleáris háború! Minden értelmes, az értelmet és az eddig létrehozott közös értékeket féltő ember döbbenten hallgatja a „korlátozott” és az „elhúzódó”, valamint a más háborús „elméletekről” érkező híreket. Mindezek ellen tiltakozik az emberi értelem! Szerencsére van erő a háború és a hódító törekvések megfékezésére. Nagyvonalú' és felelősségteljes készség formájában is. A Szovjetunió egyoldalúan kötelezettséget vállalt, hogy nem alkalmaz elsőnek atomfegyvert. A megfékezésre van elég visszarettenő erő is. Európa érzékeny. A világ csakúgy. De ma mindennél jobban kell tudnunk, hogy a béke azonos az élettel, a hivatással, a mindennapi kenyérrel. Ezen a májusi ünnepen jó pihenést, kellemes kikapcsolódást kívánok minden dolgozónak, hazánk minden polgárának. Kívánom, hogy az ünnep fölemelő pillanatai adjanak újabb erőt és lendületet közös munkánk további folytatásához.
