Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-24 / 121. szám

NÉPÚJSÁG

19S3. május 24., kedd

Megkezdődött az országos színházi találkozó

Hétfőn a kaposvári Csiky Gergely Színház vendégjátékával megkezdődött az országos színházi találkozó. A Fővárosi Operettszínházban az együttes Gogol A revizor című komédiáját vitte színre Mészöly Dezső és Mészöly Pál fordításában, Gothár Péter ' rendezésében. A főszerepeket Máté Gábor, Koltaí Róbert, Lázár Kati és Csákányi Eszter játszotta.

A június 4-ig tartó kulturális seregszemlén 12 vidéki és 16 fővárosi színház' vesz részt.

Az idén tehát a tavalyival ellentétben budapesti együttesek is részt vesznek a találkozón. Szintén az elmúlt évi tapasztalatokra építve sűrítették a programot: mindennap tartanak előadást. Nem egyenként vitatják meg a produkciókat, hanem témakörönként, illetve műfajonként. Külön eszmecserét rendeznek a Fészek művészklubban a zenés, a magyar, a klasszikus és1 a gyermekdaraboknak, a találkozó zárónapján pedig egész napos szakmai értékelés keretében összegzik a látottakat.

II szolnoki néptáncfesztivál eredményhirdetése

Ünnepélyes eredményhirdetéssel és a díjak átadásával vasárnap befejeződött a XI. országos néptáncfesztivál Szolnokon.

A zsűri véleménye alapján az együttesek közül a tízezer forintos nívódíjas a szövetkezetek jászsági népi együttese kapta, ugyancsak a jászsági táncosoké lett a népi táncok legavatottabb tolmácsolásáért járó vándordíj. 8-8 ezer forintos nívódíjat a Vasas Művészegyüttes tánckarának, a debreceni Bocskai táncegyüttesnek, a VDSZ Bartók Béla tánc- együttesnek, valamint a Somogy, a Szeged és a Tisza táncegyüttesnek adományoztak. A legjobban szerkesztett műsorért a mecsekná- dasdi német nemzetiségi együttes- vehette át az elismerést, míg a zenekarok ní- vőtííját ugyancsak a. me- cseknádasdi és a VDSZ Bartók együttese zenekarának ítélték oda. A közönségszavazatok alapján a Jász-Kun díj a Tisza táncegyüttes bír tokába került.

Mérlegen a televízió közművelődési tevékenysége

A Magyar Televízió, köz- művelődési, tevékenységével foglalkozó előterjesztést vitatott meg legutóbbi ülésén az Országos - Közművelődési Tanács elnöksége.

Mint azt a televízió vezetői által készített. beszámoló elmondja, az utóbbi években a politikai tájékoztatás új formáit alakították v ki: az

elmélyültebb, az összefüggéseket jobban feltáró Panoráma a külpolitikai, a Hírháttér-pedig a belpolitika iránt érdeklődők köréből verbuvált új nézőket. Az Ablak című magazin, valamint a Hatvanhat című vitaműsor szorosabbá, élőbbé tette a televízió és a közönség kapcsolatát. Kedvező visszhangra találtak az értelmiség körében a tudósklub vitái. A múlt év végén jelentkezett a tájékoztató szolgálat új fóruma: a Képújság, amely később a* különböző művelődési feladatok — például informálás kulturális programokról, tanítás — ellátásában is fontos szerepet játszhat.

Üj ismeretterjesztő, és kultúrát közvetítő kísérlet á „Vers mindenkinek”, „A hét

műtárgya”, az „Élő népdal”, a „Magyar táncok”. Megerősödött, és széles érdeklődést keltő adássá vált az utóbbi két évben a tv művelődéspolitikai hetilapja, a Stúdió. A Telepódium létrejöttével kialakult az az állandó műhely, amelyben kabaréműsorok és vígjátékok készíthetők. Szívesen fogadták a fiatalok a „Szeszélyes évszakok” című magazint; sikeresek a tv vetélkedő játékai, mint például a „Fele sem igaz”, a „Kapcsoltam”. Gazdagodott a gyerekeknek szánt műsorajánlat. Ezt jelzik az olyan mesesorozatok, mint a „Magyar népmesék”, a „Vízipók” a „Misi mókus”. Az iskolatelevízió támogatja az új tantárgyak, módszerek bevezetését, gondot okoz azonban, hogy jó néhány iskola — technikai eszközök hiányában — nem tudja fogadni az adásokat.

A nézők körében végzett felmérések arról tanúskodnak — emeli ki az előterjesztés —, hogy a családok 90 százaléka rendszeresen televíziózik. Ugyanakkor az intézmény technikai-gyártási fejlődése megtorpant: elegendő adásidő hiányában a

közélet és a mindennapok^ számos problémája kiszorul a műsorokból. Egyes társadalmi rétegek, csoportok — fiatalok, öregek, nyelvet tanulók, háztájit művelők — korántsem kaphatnak annyi segítséget a televízió révén, mint amennyire szükségük lenne.

Napjainkban növekszik a szerepe a tájékoztató munka úgynevezett szolgáltató részének is, ezért a következő években a televízió bővíteni kívánja a mindennapok gyakorlatához kapcsolódó, az egyént, a családot, a kis közösségeket segítő, speciális igényeket kielégítő műsorok körét. Az emberek többsége — méginkább, mint eddig — szórakozást, kikapcsolódást vár a televíziótól — hangoztatja a beszámoló. Ezt aí igényt az intézmény igyekszik kielégíteni, például úgy, hogy növeli a nyugdíjasoknak, a nehéz fizikai munkát végzőknek szánt összeállítások számát.

Az Országos Közművelődési Tanács elnöksége az előterjesztést megvitatva megállapította, ahhoz, hogy a Magyar Televízió meg tudjon felelni a korszerű tömegkommunikációs esz közzel szemben támasztott követelményeknek, fejlesztenie kell rendszereit, stúdióhálózatát, ehhez azonban

— a központi dotáción kívül

— az intézmény saját eszközeivel, vállalkozási készségének kamatoztatásával is hozzájárulhat. A Magyar Te levízió — mutattak rá az OKT szakemberei — az elmúlt két évben jelfentős programot teljesített, alkalmazkodik a társadalmi változásokhoz, az új igényekhez. Szükséges lenne megvizsgálni : a hasznos sorozatok — Gólyavári esték, Tudósklub

— hogyan bővíthetők egymásra épülő, ismeretterjesztő, és újat közlő programmá Állásfoglalásában az OKT elnöksége javasolta a tv illetékeseinek : a sokoldalú

igényeknek — az intézmény művelődéspolitikai funkcióját szem előtt tartva — még differenciáltabb, ugyanak kor a kulturális értékekre alapozó műsorokkal ügye' kezzenek eleget tenni, mert egy feltételezett tömegízlés kiszolgálása csak színvonalesést okozhat.

Már hagyomány, hogy a Békés megyei Jókai Színház színjátszó stúdiója évádzáró előadást rendez az érdeklődőknek. Az idei előadást — a színház klubjában — május 21-én, szombaton délután 3 órai kezdettel tartották. Elsőként — Gálfi László és Rcncz Antal rendezésében Trükk címmel — másfél órás színdarabbal mutatkoztak be a fiatalok, majd Déry Tibor' Talpsimogató című darabját láthatta a közönség, Barbinek Péter és Rencz Antal rendezésében. Képünk a Talpsimogató egy pillanatát örökítette meg Fotó: veress Erzsi

Savaria táncverseny

A Savaria napok kiemelkedő programjaként a tizennyolcadik alkalommal rendezik meg az idén május 27- től 29-ig a Savaria nemzetközi táncversenyt. Ezúttal tizenöt .ország táncosait, a világ amatőr versenymozgal- mának legjelesebb képviselőit várja a város; a vendégek fogadására, a gazdag program zavartalan lebonyolítására már minden előkészületet megtettek.

Az idén első ízben, május 27-én a szomszédos Zala megye székhelyén, Zalaegerszegen rendezik meg a magyar tánebajnokságot, s döntenek arról, hogy a következő két napon kik képviselik színeinket a szombathelyi nemzetközi vetélkedőn. Május 28-án a szombathelyi művelődési- és sportházban kerül so'r a standard táncok, 29-én pedig a latin-amerikai táncok nemzetközi versenyére. A háromnapos seregszemlét nagyszabású' gálaesttel zárják.

Igazolólap

A Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat házkezelési osztályán megkapom két példányban az igazolólapot a nyugdíjszerű ellátásban részesülök szociális támogatásához. A kisasszony szépen elmagyarázza, hogy kell kitöltenem, hol kell aláírnom, aztán közli még, hogy az igazolólap egy példányát küldjem el a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak Budapestre, a másikat pedig őrizzem meg.

— Nem tudná megmondani az igazgatóság címét? — kérdezem, mert sejtelmem sincs róla. A nyugdíjat mindig pontosan megkapom, soha semmilyen vitám nincs vele, levelezési kapcsolatot tehát nem tartunk.

_ Nem — hangzik a határozott válasz. A jóindulatáról tanúskodik, amikor egy kis szünet után javasolja: — Talán nézze meg a nyugdíjkiutalási szelvényt, hátha rajta van az igazgatóság címe.

Megnézem, azon bizony nincs. De még az 50 százalékos mérséklésű menetjegy váltására szolgáló nyugdíjas utazási utalványon sincs. Mi mást tehetek? Elmegyek á Társadalombiztosítási Főigazgatóság Békés megyei igazgatóságához, ahol megtudom, hogy a cím: Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, Budapest, 1820, XIII. kér., Váci u. 69—79. Fel is jegyzem magamnak.

A pontos cím hiánya bizonyára sokaknak okoz, vagy okozott gondot. El lehetne képzelni, hogy ilyen esetekben megcímzett borítékot is adna a házkezelési osztály minden nyugdíjasnak. Néhány forintba kerülne. Igaz, a címért is utána kellene járnia valakinek. De hát azért van a hivatal, hogy szolgáltasson.

—or

II Kisteleki-alapítvány pályázati (elhívása

A Kisteleki Ede költő-szerkesztő emlékezetére alapított pályadíjat harmadízben 1985. május 12-én osztják ki. A szegedi Somogyi Könyvtár keretében alakult bíráló bizottság. A Szeged múltjával, jelenével, jöyőjével foglalkozó kutatók pályamunkáikat 1984. december 31-ig ajánlottan küldhetik meg. A föltételeknek megfelelően csak kiadatlan, a pályázat céljára készült, legalább 4. legföljebb 1 ív (egy ív 22 szabványosan gépelt lap) terjedelmű, Szegeddel kapcsolatos mű nyújtható be. A pályamű tárgyát nem szabják meg. A tárgyválasztást (új tárgykörök földolgozását, új források föltárását, új szempontok érvényesítését) értékelik. A bizottság, egy pályadíjat (12 000 Ft), két — egyenként 7000 Ft-os — és két —, egyenként 4000 Ft-os — jutalmat ad ki. A díjnyertes és jutalmazott pályaművek a Somogyi Könyvtár állományába kerülnek.

A pályázat jeligés. A szerző nevét a dolgozat nem tartalmazhatja. Nevét és címét zárt borítékban mellékeljed A bizottság döntését titkos szavazással hozza. A díjazottakat levélben értesítik, a közvéleményt pedig a díjkiosztásról 'a Dél-Magyaror- szág és a Csongrád megyei Hírlap hasábjain tájékoztatják. A pályázatok beküldhetők: Szeged, Somogyi Könyvtár, 441. Pf. 6701. I

Tessék politizálni!

T

essék politizálni! — akár ez a felszólítás is lehetne a mottója azoknak az új irányelveknek, amelyeket néhány hónappal ezelőtt a hosszú távú regionális tervezésről fogadott el a kormány. Mert bál» igaz, hogy az irányelvek szinte csupa gazdasági, vagy szorosan a gazdasággal összefüggő célkitűzéseket tartalmaznak — mint például jobb gazdálkodás a helyi erőforrásokkal, a környezet- és természetvédelem szempontjainak erőteljesebb érvényesítése, a meglevő értékek fokozott védelme —, az alapvető kérdés mégiscsak az, hogy ezek a szempontok miként, hogyan jutnak érvényre a tervezés folyamatában.

Mert könnyelműség lenne azt gondolni, hogy az eddigi tervezési módszerek egyszerűen pazarolni akarták a földet, a természetet, a közösség vagy a személy értékeit. Inkább azt történt, hogy a mennyiségi növekedést szem előtt tartó tervezés — éppen hogy a mennyiségi mutatókat elérje — akár kénytelen-kelletlen is le kellett mondjon bizonyos szempontokról. A gyártelepek vagy a lakótelepek létrehozásának idején, például gyakorta nemcsak a természet megóvása esett a tervezők látókörén kívül, hanem az emberi sorsok sem nagyon érdekelték, érdekelhették azokat, akik egy ültő helyükben tízezer lakásos városrészt rajzoltak fel a papírra. Az akkor szükségszerű, ma már azonban túlhaladottnak mondható eljárásoknak azután gyakran meglepő következménye lett.

Az egyik nagyvárosunkról például kiderült, hogy az alatt a hi^sz esztendő alatt, amíg kétszeresére növekedett lakóinak száma, háromszor annyian költözködtek oda és vándoroltak el, mint ahányan végül megtelepedtek. Következményeként annak, hogy az egyoldalú,'csak a település a rá jellemző ipar fejlesztésével nem tudott elég vonzerőt gyakorolni a társadalom minden csoportjára, rétegére. A nagymértékű vándorlásnak pedig egyik következménye lett az általános társadalmi változás miatt egyébként is meggyengült közösségek további bomlása, a szűkebb hazához való kötődés hiánya, végső soron az igénytelenség, ami emberi magatartásban; a település arculatában, az ellátás színvonalában egyaránt megmutatkozik.

A történetnek azonban nem ez az egyetlen tanulsága. Amikor a tervezők az új irányelvek szerint elkezdték készíteni a szóban forgó településnek és környékének hosszútávú fejlesztési és rendezési tervét, a város vezetői voltak azok, akik a legerőteljesebben tiltakoztak a gazdagabb, nyugodtan mondhatjuk, minőségileg más módszerek ellen, mondván: lakóhelyük jellegzetes, megkülönböztető arculata tűnik el, ha a nehézipar mellett az eddiginél nagyobb szerepet kapnak más ágazatok, kulturális tevékenység, környezetvédelmi szempontok.

Felesleges lenne most azt bizonygatni, hogy mindegyik település akkor él teljes életet, akkor tudja megtartani az ott lakók számára az emberi teljességet, ha sokoldalúan felvonultatja a társadalmi lét minden formáját, nem tagadva ezzel a helyi sajátosságok .átlagosnál nagyobb súlyát sem. Ennél a kérdésnél sokkal érdekesebb annak a ténynek a boncolgatása, hogy miért a tervezőknek, a várostól messze élőknek kellett érvekkel és hittel kiállni olyan .érdekekért, amelyek felismerése, érvényesítése elsősorban a szóban forgó település lakóinak, vezetőinek dolga lett volna?

Valószínűleg azért, mert ezek az érdekek ott helyben soha nem fogalmazódhattak meg tisztán és egyértelműen, és nem juthattak a felszínre. Mert a helyi közigazgatás demokratikus fórumai nem tették lehetővé, gyengék voltak hozzá és erőtlenek. Nem véletlen az sem, hogy jó néhány hónappal ezelőtt országos vihart kavart az egyik nagyvárosunk családi házas övezetének tervezett lebontása. Az ügy azért növekedhetett városhatárokon túlra, mert a város vezetői addig nemigen szoktak hozzá, hogy a lakosság egy-egy csoportjának érdekeit is figyelembe vegyék. A visszhangnak oka meg az volt, hogy más városokban, településeken sem gyakorlat az érdekek nyílt és demokratikus ütköztetése.

Egyáltalán az érdekek pontos és következetes megfogalmazása. Nem csak a rendezési, fejlesztési tervek esetében, a kisebb horderejű döntések meghozatala előtt sem. A tanácsok apparátusa, a döntések végrehajtói az esetek zömében már eleve olyan javaslatot tesznek a választott testület asztalára, amely valamiféle felsőbb érdekre hivatkozással végérvényesen kizárja az egyéb szempontok érvényesülését. Magyarul azt, hogy a választott testület megfeleljen szerepének, és a döntéshozatalkor azt képviselje, aki erre a tisztre megválasztotta.

Ez a magasabb érdek pedig majd mindig nem más, mint a pénz. Nem is annyira a forintok száma, hanem forrása. Mert a pénzt mindig felülről osztják — bár többnyire helyben teremtik elő — s osztják vele a szempontokat is. Nem véletlenül tartotta fontosnak, mégha- ' tározónak az előadó a Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi közgyűlésén is a települések, településcsoportok fejlődését tekintve át, a tanácsok nagyobb gazdasági önállóságát; a növekvő lakóhelyi demokráciát, a város, a község települési önkormányzatát.

S a kör .tulajdonképpen itt zárul be. Ha az a cél, hogy a helyi erőforrásokat jobban hasznosítsuk, hogy a meglevő értékeket megőrizzük, hogy minőségileg másként, eredményesebben gazdálkodjanak a települések, településcsoportok — az ott lakóknak jobb életkörülményeket teremtve — a rendelkezésükre álló eszközökkel, ahhoz az kell, hogy ezen értékek gazdái a saját érdekeiket a tanácsi demokrácia fórumain megfogalmazzák. Más szóval, hogy politizáljanak. Ha úgy tetszik, várospolitizáljanak.

Nem kétséges, a tervezők, a szakemberek tudományos megalapozottságú munkája alapvetően fontos ebben a folyamatban. Csakis és egyedül ők azok, akik megfelelő ismereteket adhatnak a leendő döntéshez. Azok számára, akik tudják, hogy az élet nem merül ki egy-egy lakótelep, gyárnegyed, vagy uram bocsá’, szennyvíztisztító megépítésével.

D zt is mondhatnánk, hogy a magyar gazdaság nö- ' vekedésének mennyiségi szakaszról a minőségire való átállítása nem nélkülözheti a települések fejlődésének hasonló módosítását sem. Aminek törvényszerűen új munkamódszerek kialakulásával kell együtt járnia. Tehát: tessék politizálni!

Szalay Antal