Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-21 / 119. szám

1983. május 21., szombat NÉPÚJSÁG Történet egy jobb sorsra érdemes padlásról A tárgyak, amelyek hét­köznapjaink hű kísérői, va­lahogy észrevétlenül szívünk­be lopják magukat egy idő után. Aztán, elöregszenek,- félretesszük őket — hátha még jó lesz valamire —, és később, évek múlva, ha is­mét kezünkbe akadnak, nem­egyszer sajátságos hangula­tot árasztanak magukból, ne­tán kötődnek ahhoz, akitől egykor kaptuk őket. És ha még régebbi az előkerült „kacat”? Nos, akkor nem­egyszer már muzeális érté­ket hordoznak magukban, és persze szívszorongató törté­neteket, emlékeket. . . Ház mint a többi Bevezetőül elég ennyi, s most szóljunk arról, miért jutott eszükbe mindez. Nem­rég Okányban jártunk Ki­rály Ilona óvónő otthonában. A ház, mint a vele szomszé­dos többi. Ám néhány gye­reknek, a most nyolcadikos Mókus őrs tagjainak rejtek­hely. kincsesbánya, mesés romantika, egy »szeletke a szülőhely történetéből. — „Búvóhely kéne, anyu!” Egyre ezt hajtogatta Csabi fiam. Hát, mondtam, ott a padlás, menjetek bújjatok meg ott — emlékezik a ház asszonya, miközben óvatosan araszolunk fölfelé a keskeny falépcsőn. Hamar hozzászokunk a félhomályhoz, s valahogy máris otthon érezzük magun­kat, pedig különös, más vi­lág ez itt, mint a miénk, az odalent hagyott. A falak, a gerendák fehér­re meszeltek, körben régi mezőgazdasági eszközök, a textilfeldolgozás néhány kel­léke, egykori konyhai és bol­ti edények, használati tár­gyak. Középen nagy asztal, rajta kézi szőttes. Mellette szép mívű, festett szék 1879- ből való. A lehetőség, hogy ráülhetünk csábító még ne­künk, felnőtteknek is. Bizo­nyára — ha nem is vallották be — a gyerekek is megil- letődtek kissé, hogy bátran kezükbe vehették a régszol­gált súlyos, vas szeneslapá­tot, a különös alakú locso­lót. (Ha az ebből kifolyó víz­zel a lány szép karikákat rajzolt a földre, férjhez me­Ablakban „Mindenhez fűz néhány szót...” Fotó: Gál Edit hetett.) És megpróbálhatták a dugaszolót is, amely va­lamikor arra szolgált, hogy a forró vízben áztatott dugó­val légmentesen zárják az üveget. Egyszóval nem mú­zeumban, hanem a saját bi­rodalmukban érezhették ma­gukat, mikor beszabadultak ide. Csoda hát, ha történe­tünk így folytatódik? II „honfoglalás" — Látom egyszer, hogy a lányok elkezdtek a sok lim­lom között rendezkedni, üs­se kő gondoltam, nézzünk körül, van itt bútor, dísz és miegyéb bőven — emlékezik Király Ilona. — A többiek is hoztak ezt-azt. a családban elterjedt a híre, miben mes­terkedünk. Két nap alatt megvolt minden, még ki is meszeltünk itt az ángyikám- mal. A szorgos kis kezek azóta is gyakran munkálkodnak e sajátságos „múzeum” rend­ben tartásán. Takarítanak, port törölnek. Csabi most, hogy vendég jöttét várták, még sebtében virágot dugott a csirkéi tatóba, s kitette az aprócska ablakba. Az őrs hamarosan ballag, s a búvóhely? Az sem ma­rad néptelen, hiszen Király Ilona tervezi, hogy új tár­saságot fogad majd be a ki­sebbek közül. Hogy szeres­senek itt, arról a környezet, és persze ők maguk gondos­kodnak majd. A ház asszonya sem nézi tétlen, ha netán ha­szontalanul telnének a per­cek odafönt. Történetei, me­lyek egy-egy tárgyhoz fű­ződnek ma már meseszámba mennek. Mindenhez fűz né­hány szót, bármit vegyen is kezébe a vendég, legyen az egy 1887-ben készült díszes mángorló, vagy akár az ap­rócska fodorvasaló. n kákó, a mizeriskendő és társaik „Ugye maguk sem tudják, mi az a kákó? Hát itt van. Ezzel szedték a markot az asszonyok. Ezeket a kendő­ket meg mizeriskendőnek mondták. Vettek belőle egy nagy matringgal, s abból szőtték a kendőt, a térítőt. No, és ez a hegyes szer­szám? Láttak már ilyet? Ha kocsival mentek valahova régen, indulás előtt megkér­dezte a gazda: „Hát az Esz­tike fenn van e már?” Ez az Esztike. Hogy miért? Azt ne kérdezzék! Csak azt tudom, hogy a kerékről ’ ezzel kapar­ták le a sarat. Ez a nagymamám sétáló­lámpája volt, amaz meg á sógortól való olaj mécses. A bölcsőt nézik? Azt nem rég szemtelenkedtem el a daj­kanéninktől. Csak pólyát nem lehet bele tenni, félek belefészkel az egér. Háborús emlékek is van­nak itt, akad helyük elég. Az a kép a falon első világ- háborús. Mennyit néztem gyermekkoromba!)! Lám, az én apukám ilyen ügyesen úszik a lovával a levegőben. Később rájöttem, hogy a fe­jét utólag ragasztották a képre. Szívesen elnézelődök itt magam is. Csak egy bána­tom van, itt ez a sok minden és eddig még csak két gyer­mekcsoportot hozták el Okányból,- pedig olyan szí­vesen .látnék bárkit. Biztos tanulnának az itt látottakból. Nagy Ágnes A munkahelyi könyvterjesztés helyzete A munkahelyek könyváru­sító pavilonjaiban, a terjesz­tő vállalatok kihelyezett boltjaiban — az éves könyv­forgalom mintegy negyedét — 765 millió forint értékű könyvet adtak el tavaly. Ez tíz százalékkal haladja meg az elmúlt évi eredményt. Mind fontosabbá válik an­nak a 12-13 ezer bizományos terjesztőnek a szerepe is, akik munkájuk mellett, tár­sadalmi tisztként látják el e feladatot — tájékoztatták az MTI munkatársát a SZOT illetékes bizottságának közej- múltban kiadott állásfoglalá­sáról. A munkahelyi könyvter­jesztés helyzetét elemző, to­vábbfejlesztésének lehetősé­geire, feladataira is kitérő dokumentum főbb megálla­pításait összefoglalva elmon­dották: sok munkahelyen bő­vült az eladóhelyek száma, javult könyvellátásuk. A vásárlás kedvezőbb feltéte­lei — a részletfizetés — is jelentősen hozzájárult a munkahelyi terjesztés kitel­jesedéséhez. A bizományos terjesztőknek köszönhetően csökkent a vásárlások esetle­gessége, mert e társadalmi munkások jobban ismerik a velük dolgozók olvasási szo­kásait. egyéni igényeit. A különféle könyves vetélke­dők. könyvterjesztői verse­nyek meghirdetése mellett az író-olvasó találkozók és kiállítások szervezései is jól segítették a könyvvásárlás ösztönzését, népszerűsítését. Egy reprezentatív felmérés is ezt igazolja: a gyermek- és ifjúsági könyvek 50, a szép­irodalmi és útikönyvek 46— 50, az ismeretterjesztő mű­vek 30—40, s a szakköny­vek 20 százaléka kel el a bi­zományosoknál. Kedvező tapasztalat, hogy növekszik azon vállalatok és intézmények száma, ahol a szakszervezeti szervek a munkásság könyvellátását nem elsősorban kereskedel­mi, hanem fontos művelő­déspolitikai kérdésként, az olvasómozgalom szerves ré­szeként kezelik. Ugyanakkor hat még az a szemlélet is, hogy a könyvterjesztés üzle­ti kérdés, gyakran szakszer­vezeti munkának sem minő­sítik, sőt, sokhelyütt a könyvterjesztői tevékenysé­get a munkahely funkciójá­val összeegyeztethetetlennek tartják. Egyes vállalatoknál mostoha körülmények közé kényszerítik a terjesztőt. Kevés könyv jut el a be­járó és fiatal munkásokhoz — tűnik ki a felmérésekből. A könyvpropaganda sem mindenütt kielégítő. Van mit javítani a bizományosok könyvellátásán is, mert a közérdeklődésre számottartó újdonságokból, sikeres és ke­resett művekből rendszerint keveset — jó, ha egy-két példányt — kapnak. Az állásfoglalás hangsú­lyozza: jobb könyv- és iro­dalompropagandával kell nö­velni a munkahelyi könyv­terjesztés forgalmát. A szak- szervezeti szervek — ahol a feltételek megvannak — kez­deményezzék önálló köny­vesbolt vagy könyvpavilon létesítését, nyerjenek meg mind több embert könyvbi­zományosnak. A könyvter­jesztői vállalatoknak pedig nagyobb figyelmet szükséges fordítaniuk az ellátási aránytalanságok csökkenté­sére. Népszerű opera- és operetlest a gyulai zeneiskolában A békéscsabai Jókai Színház társulatában — a szakértők sze­rint — húsz év óta nem volt olyan kiváló képességű t^nor énekes színész mint most Gé- czy József személyében. A szín­háznál ritkán adódik olyan éne­kes szerepe, amelynek során énekhangjának teljes szépsége kiragyoghatott volna. Herbály András igazgató-karnagy megis­merte Géczy Józsefet és. alkal­mat keresett, hogy opera és operett műfajokban bemutatkoz- hassék. Márta Judit a gyulai Erkel zeneiskola egyik büszke­sége, aki innen indult el és most a Színművészeti Főiskola énektanára. Régen nem s/ere­„Hatéves korom óta kor­csolyáztam a Budapesti Spartaeusban és a Fradiban. Magyar bajnokságot ötször nyertem. De mindig vonzott az utazás, a kalandos élet, ezért a gimnázium elvégzé­se után kértem felvételem az amerikai Holiday on Ice jégrevü táncosai közé. 1979 januárjára sikerült kikerül­nöm. Azóta rengeteg helyen jártam. Hogy csak néhányat említsek: Párizs, London, Svédország, Olaszország, Iz­rael és így tovább. Van, ahol egy-két hétig vagyunk, a na­gyobb helyeken pedig mini­mum egy hónapig.” Többek között erről be­szélgettünk a minap Erős Ágnessel, aki most szabadsá­ga idején ismét hazalátoga­tott, s férjének, az amerikai Tim Zinknek megyénket is bemutatta. Erre még úgy sem járt. Az itt töltött há­rom nap egyikén, mikor ta­lálkoztunk, mesélt a jégre- vüben zajló, nem éppen könnyű életről is. ..A revü öt csoportból áll, én előbb az arany-, majd az pelt már Gyulán. így a kettő­jük szereplése, együtténeklése érdekében a gyulai kamaraze­nekar a zeneiskola hangver­senytermében május 23-án este 20 órai kezdettel hangversenyt rendez. Ekkor Herbály András vezényletével egy Mozart-nyi- tány után felcsendül Cherubin- áriája ,,A Figaró házassága” cí­mű operából. Leoncavallo: Ba- jazzók és Puccini: Tosca című operái hálás és népszerű áriá­kat kínálnak mind az énekes­nők, mind pedig a tenoristák számára. Ezekből az említett operák népszerű áriái is fel­csendülnek. Géczy József elő­adásában meghallgathatjuk Er­ezüstcsoportnak lettem a tag­ja. Ez utóbbiban ismerked­tem meg a férjemmel is. Hogy milyen ott az élet? Az, hogy mennyit gyakorlunk, nincs megszabva, ám az elő­adáson jónak kell lenni. Per­sze mikor új műsort tanu­lunk, más a helyzet, hiszen a rendszeres fellépés mellett az új számok begyakorlására sokszor csak késő éjszaka marad idő. Kint minden pénzbe kerül. Ha a megen­gedett súlyt meghaladom — hetente van mérés — négy, nyolc, majd ha még. mindig annyi vagyok, tíz dollárt kell fizetnem. És ez így megy szépen felfelé. De sok egyéb kikötés is van.- Kosztümben leülni, az öltözőben enni, ci­garettázni tilos. Ügyhogy meg kell fizetni a világlátást. Aki kíváncsi a revü műso­rára, júniusban megnézheti, mert ha jól tudom, több mint tíz év óta először ismét fel­lép a csoport Budapesten. Mi másik — mint már mondtam az ezüst — cso­port tagjai vagyunk, ezért a kel: Bánk bán c. opera 1 íves „Hazám, hazám” kezdetű nagy­áriát is. Kálmán Imre ismert operettjei képviselik a könnyebb műfajt, amelyek tele vannak ragyogó és szebbnél-szebb dalokkal. Ezek­ből válogat Márta Judit és Gé­czy József. Aaron Copland ame­rikai zeneszerző muzsikájával zárul majd a hangverseny. A műsorvezető kényes, de há­lás feladatát Tímár Zoltán a bé­késcsabai Jókai Színház színmű­vésze fogja ellátni. Reméljük emlékezetes. szép est lesz. Márai György szabadság leteltével Mexikó­ba készülünk fellépésre. Miről is beszélhetnék még? Most végre pihenünk, a fér­jem is nagyon jól érzi magát itt Magyarországon. Szereti a magyar konyhát, ízlik neki a pálinkánk is, s bármerre járunk, mindenről nagy tet­széssel beszél. Ez már csak azért is nagy szó, mert kedvtelésének, a fotózásnak is élhet. Lakókocsiban la­kunk, s bármerre járunk, mindent fényképpel örökít meg. Hogy meddig csináljuk még? Én már szívesen ab­bahagynám ... Ha befejez­zük a revütáncolást, edzők szeretnénk lenni. Már aján­latokat is kaptunk. Egy mű­sor négy vagy öt évig megy, ebben két szám az enyém. Az egyik a Hamupipőke, a másik pedig egy, a West side storyhoz hasonló történet. Itt a lány én vagyok, az egyik banda vezér pedig a férjem. Nem akarunk Ágnes ven­dégszeretetével visszaélni. Inkább további kellemes pi­henést, hasznos országjárást kívánunk az ezüst revü csil­lagainak. N. Á. iégrevüszólisták megyénkben MOZI Könvörgés Garv Cooperhez Spanyolország, terrorakci­ók, rohanó élet, rohanó em­berek, felületes kapcsolatok, magány. Ezek lehetnének Pi­lar Miro filmjének kulcssza­vai, mindaddig, amíg a si­keres, tehetséges, fiatal ren­dezőnő szemben nem találja magát a kikerülhetetlen ténnyel: lehet, hogy nem sok ideje van hátra. Itt és ek­kor sorakozik a kulcsszavak közé a félelem, és a már szinte nem is evilági szomo­rúság. A hősnő előtt különös tisztulással nyílik ki a va­lóság: azok, akiket ismert es talán — sőt bizonyosan! — szeretett is, új arcukkal lép­nek elő. S ezek az új arcok alig kivétellel csalódást okoznak, idegenek, semmi közük hozzá. Idegen az any­ja, aki csak önmaga bajait sorolja; a szerető nyűgös és érzéketlen; a volt férj hideg és ő is idegen; egy öregedő színész az egyetlen, aki „sok szerencsét kíván” ... Félelem: a lehetséges halál közelisége, egy operáció, amelyről közben derül csak ki, merre fordul. Szomorú­ság, hogy íme, amíg az em­ber rohan, él, dolgozik, el­fárad, szeret és nem szeret, minden sokkal felületesebb, a dolgok és történések fel­színesebbek, hiszen holnap vagy azután újra megismé­telhetők, újra átélhetők. Amikor azonban már csak három nap a „régi, a meg­szokott, az addig oda sem figyelt” élet, akkor a dolgok és történések minősége azonnal megváltozik. Pilar Miro kitűnő filmet készített, s ha meghökkentő is a címe először: „Gary Cooper, ki vagy a mennyek­ben”, vetítés közben minden kiderül. A cím megrázó ere­je ugyanúgy, mint az, hogy miként kerülhet az ember olyan helyzetbe, amikor gyer­mekkora rekvizítumai közül előszedi a teli szájjal mo­solygó filmsztár fotográfiá­ját, és úgy beszélget vele, mintha imádkozna, hogy ar­ra kéri (a kép által egész elmúlt ifjúsága, gyermekko­ra emlékét), hogy segítsen, hogy erőt adjon a talán el­viselhetetlenhez. Azért jó ez a film, mert eszközeiben nem lép túl az ide éppen illeszkedő arányo­kon, azért is. jó, mert Miro megtalálta azt a nagyszerű színésznőt Mercedes Sampi- etro személyében, aki a há­rom nap életből az egészet adja vissza, akinek színészi rezdüléseit, tartását, félmo­solyát és — igen! — a köny- nyeit is tanítani kellene, a főiskolán. Lehet, hogy lesznek majd megátalkodott „kemény lel- kűek”, akik rástemplizik er­re a filmre is, hogy „érzel­gős”, ami egyszerűen nem igaz, amit még kivédeni is szükségtelen, mert ki előbb, ki később, de egyszer az em­ber rájön arra, hogy „amíg jól gurul a szekér”, addig minden más, de ha hirtelen megváltozik bennünk a vi­lág, ha kikerülhetetlen hely­zetbe kerülünk: még a leg­kisebb levél is másként rez- dül a fán ... Ezt a filmet látni kell, él­vezni a kitűnő kísérő zenét, (Antonio Garda) és a fotog- rafálást (Carlos Suárez) is, és sokáig nem felejteni Mer­cedes Sampietro alakítását. Sass Ervin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom