Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-15 / 114. szám
1983, május 15., vasárnap firménykúton A 44-es főútról 2,5—3 kilométer hosszú rázós, töredezett szélű bekötő út vezet Örménykútra. De a döccenőkért kárpótol a pompás nyárfasor látványa, s ez csupán a bevezető; a faluban mindenfelé sok a zöld, a fa, a virág, a központban ifjúsági parkot létesítettek. Rendezett, takaros az egész falu, szolid, új családi házak sorakoznak utcahosszat, körülöttük ápolt kertek. Kulturált a téeszközpont, a művelődési ház, a példás társadalmi összefogást dicséri a ’70-es években épült kétszintes iskola. örménykút kis település, 880-an élnek itt. Közigazgatásilag Kardossal együtt Csabacsüdhöz tartozik 1982. január elsejétől. A három település közös tanácsában 15 örménykúti tanácstag képviseli az idevalósiakat. A kis település mindennapjairól Varga Mihálynéval, a csabacsüdi Közös Községi Tanács vb-titkárával és Gábor Mihállyal, az örménykúti tanácsi kirendeltségvezetővel beszélgetünk. Mint kiderül, az örménykútiak egyik legnagyobb közös gondja a közlekedés. Akinek például egy-kétórás délelőtti elfoglaltsága adódik Szarvason, az autóbusz-közlekedés miatt kénytelen 6-7 órát rászánni az idejéből. Miután a Békéscsaba—Kondoros— Szarvas vonalon közlekedő távolsági járatok nem térnek be a faluba, körülményes az utazás. Ami egyébként a bekötő utat illeti, annak rendbe hozásáról jövőre ismét tárgyalnak a vezetők a KPM-mel. A falubeliek az örménykúti Felszabadulás Tsz-ben, a Szarvasi Állami Tangazdaság itteni kerületében és a békés- szentandrási szőnyegszövőnek a helyi téeszben működő részlegében találnak munkát. S találnak természetesen a háztájiban is; a legtöbb háznál tartanak jószágot, főként sertést. Sok az idős ember. Családjuk gondoskodik róluk, sok házban együtt él három generáció, így nem szorulnak szociális ellátásra — vagy csak elvétve az öregek. Örménykútnak nagy a tanyavilága, a lakosság kétharmada ma is tanyán él. Zömmel a tanyabokrok — mint a Sárkány sor, a Csipkár sor — maradtak, s maradnak meg, ahol van villany, járda. A faluban kiépült a vízmű, van óvoda, napközi otthon, jó az egészségügyi ellátás, a szolgáltatásról viszont ezt már nem lehet elmondani, s hiányzik egy új ABC is. Dolgos, összetartó emberek az örménykútiak. Akik szeretik a falujukat, szépen boldogulnak. S lassan változik már a szemlélet-, az életmód is. Tíz-tizenöt éve sokan vasárnaponként még csak kitolták a színből, garázsból az új autót, le- törölgették, aztán visszatolták. Ma már a legtöbben használják is. Szőnyegszövő mini ipar Kis műhely a tsz irodája mögött. Benne kilenc szőnyeget szövő asszony — eny- nyi örménykút ipara. És ez az „ipar” nem is valami jövedelmező, a tsz csupán azért tartja fenn az üzemet, hogy az asszonyoknak munkát adhasson. Az asszonyok közül pedig sokan — kezdetben tizennyolcán voltak — meggondolták magukat. A kereset miatt. Teljesítményüktől függően 1500—1600 forint a fizetésük, hiába, nincs olyan gyakorlatuk, mint békés- szentandrási kolléganőiknek, így többeknek inkább megéri egy kicsit növelni a háztáji állatállományt és máris megkeresik otthon azt, amiért nyolc órát kellene dolgozniuk a munkahelyen. Persze, olyan is akad, aki a 4-5 ezer forintos sertésgondozói állást cserélte fel a szőnyegszövésre, a kétségtelenül tisztább és kedvezőbb időbeosztású munka miatt. Aztán az idő múlásával csak több a szakértelem, és ezzel együtt a kereset is. ió földeken gazdálkodnak Nem sok tsz „büszkélkedhet” azzal, hogy kilenc szomszédja van. Persze az örménykúti Felszabadulás Tsz-nek is inkább bánata ez, mint öröme. Területe — az a háromezer hektárnyi jó minőségű termőföld — mint egy hatalmas, díszes L-betű nyúlik el vagy húsz kilométer hosszan. — Szerencsétlen eloszlás ez — legyint Szirony György, az II kiváló bolt és a vasbeton gerendák Rapkócki István és Kasnyik Mihály a zöld közkifolyónál beszélget. Ömlik a víz a zománcos kannába. Pista bácsi elindul a vegyesbolt felé. Az asszony rá bízta a bevásárlást. Van ideje, hiszen nyugdíjas és a kenyér is csak dél körül érkezik. Szemes kávét, Kossuth cigarettát vásárol, majd átballag a szomszédos kocsmába. — Innen jól látom, ha megjön az autó — mozdul az öreg —, közben lehörpintek egy-két kupicával. Kicsi ez a bolt. Veles Mihály és a felesége 200 ezer forint értékű árukészletből gazdálkodik . Van itt sok minden. Felvágott, krumpli, üvegpohár, zokni és svájcisapka. Még alufóliát is lehet kapni. A falon a Kiváló Boltot tanúsító oklevél díszeleg, amelyet április 4. tiszteletére-kaptak. — Jól megvagyunk. Csak nagyobb lenne az üzlet! Látták az árokban és a kerítés mellett a panelokat?! Ott tárolják legalább nyolc éve, abból épült volna fel a kis ABC-áruház. Egyelőre lemondtak róla. Nincs pénz, érvelnek a Szarvas és 'Vidéke ÁFÉSZ-nél. Havonta átlagosan 250—300 ezer forint a forgalmunk. Ezért javasoltam, hogy bővítsék a boltot. ígéret van. A hűtőpult egy részét már leszállították, ha beállítjuk, több tejet és tejterméket rendelhetek — mondja a boltvezető és a keze úgy jár, mint a motolla, mert az üzlet szinte sohasem üres. Kasnyik Mihály és Rapkócki István elnökhelyettes —, földjeink közé ékelődik a Szarvasi Állami Gazdaság területe. Jó lenne elcserélni velük néhány hektárt, de nem megy. A főkönyvelő, Belopotocz- ki János szerint rendkívül kedvezőtlenek közgazdasági adottságaik. — Csak a munkások utaztatása belekerül egymillió forintba évente. Négy busz hozza-viszi őket mindennap. örménykút lakosai közül körülbelül négyszáz a munkaképes korú. Majdnem eny- nyi a tsz-ben dolgozók létszáma is. Azt gondolná az ember, hogy aki itt lakik, itt dolgozik, de nem így van. A tsz munkásainak csupán 40 százaléka helybeli. A többiek a környező településekről járnak ide, a községbeliek pedig a környező községekbe járnak el. Logikátlannak tűnik, de nem az, ha tudjuk, rengeteg a szétszórt tanya, melyekhez közelebb van némelyik szomszéd tsz, mint a „saját”. A szövetkezet egyébként jól gazdálkodik. Szirony György a sertéstelepre a legbüszkébb. — Több mint ezer tonna sertést értékesítettünk tavaly, mintegy 40 millió forintért. És mi termeltük, kevertük meg nekik a takarmányt is, sőt a szarvasmarháknak és a juhoknak is. Csak a fehérjéket vásároltuk. Ez nagymértékben javította az állattenyésztés és természetesen a tsz jövedelmezőségét, ami átlagosnak mondható, a 135 millió fo-* rintos termelési értékből 11 és fél millió forint volt a nyereségük. Az idén ennél többre számítanak. Piroskától a kondorosi kövesútig A határban találkozunk a Felszabadulás Tsz egyik mezőőrével, Galáth Mihállyal, aki éppen a' téesz 2-es üzemébe igyekszik, aztán szétnéz a napraforgótáblán, s ha galambot lát, fegyverével elriasztja, ne tegyen kárt a vetésben. Viharkabátban ül a kismotoron — hideg még a reggel meg az este —, oldalán a fegyvere. A „mmy kahelye” a Piroskának nevezett határúttól a kondorosi kövesútig húzódó terület, s ezen minden, ami a közösé. A teendőiről faggatom. — Mindenre figyelni kell, vadakat riasztani, ellenőrizni a geodéziai létesítményeket, szemmel tartani a vetést, ősszel a termést, az árkokat, csatornákat. És persze ügyelni arra is, hogy a téesz gépeinek a gépparkban a helye, meg hogy ittasan nem lehet velük közlekedni, dolgozni. — Előfordul-e lopás a határban? — Nem mondhatnám. Előfordul, hogy ősszel kitörik a kukoricát, de komolyabb lopás nemigen. — Milyen most a határ? — Nagyon erős, gyönyörű a búza, szép az őszi árpa, a lucerna, szóval jó az idei tavasz, kérdés, milyen lesz a nyár?... Tavasz a Csipkár soron Tavasz van a Csipkár soron is. Zölden pompáznak a veteményes kertek. A bekötő útról betonjárda vezet a tanyabokorhoz. A jobb oldalon takaros családi ház, szépen gondozott virágokkal. Szemben a régi iskola és az öreg harangláb. Lipták Jánosné áll az udvaron, rátámaszkodik a seprűnyélre. — Megkondítják ma is, ha meghal valaki a környéken mutatja a rozsdás csengety- tyűt. — Egyébként szeretünk itt élni. Az urammal 1955-ben kerültünk össze. Rozoga tanya volt ez, hatvannyolcban újjáépítettük. Nem szenvedünk hiányt semmiben, villannyal világítunk. A lányom örménykútra ment férjhez, a fiunk a téesz épí-- tőbrigádjában dolgozik. Megunta a csavargást és hazajött. így legalább szem előtt van. A férjem szintén a közösbe jár, az állatokkal bíbelődik. A ház körül 1500 négyszögöl kert húzódik. Gyümölcsfák, veteményes. — Ami nekünk kell, megterem — megy az ólak felé az asszony. — Vetettünk krumplit, zöldségfélét, diny- nyét. Nézzék meg a disznókat! Jelenleg három anyakocát, 19 malacot nevelünk. Nemrégen adtunk le 15 hízót. — Mire megy el a pénz? — Mire? A két férfi havonta ezer forintot is elfüstöl. Aztán itt van a takarmány. Az sem fillérekbe kerül. A Wartburg? Azzal hordjuk a tápot a faluból, kinek van ideje kirándulni... nevet, és nyúl a seprű után. A vegyesbolt és a kocsma. Előtérben a senkinek sem hiányzó építési elemek Az írásokat Seres Sándor, Szatmári Ilona és Tóth Ibolya, a fotókat Fazekas László készítette. Lipták Jánosné: Kinek van ideje kirándulni.
