Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-14 / 113. szám

1983. május 14., szombat o Egy első díj nyomában Békéscsabai Állami Gazdaság Kiss László, termelési igaz­gatóhelyettes : — Három-négy évvel ez­előtt még az ország száz- húsz-egynéhány állami gaz­daságából a 15 leggyengébb között jegyeztek bennünket a 3 ezer 670 literes egy tehénre jutó átlagos évi tejhozam­mal. Tessék elképzelni, hogy az állományt hét különböző, egymástól távol eső istálló­ban tartottuk, ráadásul a te­jelő tehenek java része ek­korra már elöregedett, s faj­ta szerint is rendkívül tarka képet mutatott. Ilyen hátrá­nyos helyzetből indult ez az ágazat, és ért el igen rövid idő alatt szép eredményt. Ebben azután minden ben­ne van: a következetes te­nyésztői munka, az önálló ágazat vezetésének hozzáér­tése, a szakemberek és a fi­zikai dolgozók lelkiismere­tessége, szorgalma és sorol­hatnám a végtelenségig, de mindenképpen kiemelve azt, hogy az anyagi alapokat az 1979 végére elkészült 1240 férőhelyes új tehenészeti te­lepünk teremtette meg, így a hét helyről két nagy te­lepre vonhattuk Össze az ál­lományt. Guti Sándor főágazatveze- tő: —= A hiten múlik minden, tessék ezt nekem elhinni. Amikor én az ágazat élére kerültem, azzal kezdtem, hogy igyekeztem meggyőzni a beosztottaimat. Azt mond­tam nekik: emberek, fognak maguk itt még öt- meg hat­ezer liter tejet is fejni egy év alatt egy tehéntől, ami azzal jár majd együtt, hogy a keresetük is eléri az 5-6 ezret. Természetesen eleinte csak a fejüket csóválták. A sze­membe is mondták, hogy messziről jött ember, sokat mond. Azután kezdett beér­ni a fajtaátalakító kereszte­zés eredménye, ez lassan mindenkit meggyőzött, az igazi érv azonban a teljesít­ményekkel együtt növő bér pihenőt, nyári szabadságot, mint ahogy mondjuk a ja­vításra váró gépek esetében mindez nem esik ilyen súllyal a latba. Stégermaer László, a telek- gerendási szakosított telep műszakvezető je: — Tegyük ehhez hozzá még azt is, hogy a mi tehe­nészeink kemény munkával ugyan, de jól keresnek, vi­szont a sajátos munkabeosz­tás miatt ház körüli állat­tartással nemigen egészíthe­tik már ki jövedelmüket. A dolgozók nagy része nálunk bejáró, a gazdaság autóbu­szai hozzák-viszik őket: Csorvás, Újkígyós, Kétegy- háza, Elek, ez mind a von­záskörzetben van. De itt mindenki mindent megtesz a tejtermelés fokozásáért. Ne­künk, műszakvezetőknek is ettől függ a prémiumunk, rajta is vagyunk, hogy a fel­tételeket megteremtsük ha­táskörünkben az eredményes munkához. A költségekre kell nagyon vigyáznunk, a munkabér alakulására. Ez az egész ágazat olyan tudniil­lik, mint egy külön kis vál­lalat a gazdaságban. Viszkok Mátyásné fejőházi felügyelő, a Gazdaság Kiváló Brigádja címmel kétszeresen kitüntetett Zója Szocialista Brigád vezetője: — Tizenketten vagyunk a brigádban, mi négyen, Nagy Andrásné, Tripó Jánosné, Oristyák Andrásné fejők meg én a kezdetek óta együtt vagyunk. Nekünk legfőbb vállalásunk a mi­nőség garantálása. Az el­múlt esztendőben például egyetlenegy kifogás nem érkezett hozzánk, pedig na­ponta 15-16 ezer liter tejet továbbítunk. Ezért, ha en­gem kérdeznek, én azt mon­dom, hogy a lelkiismeretes munka, meg a jó vezetés hozta meg a díjat nekünk. De ne egy év munkájára tessék ám gondolni. Nyolc­van óta itt minden másképp kön múlik a legtöbb, de kérdem én, van-e ered­mény nélkülünk, a figyelők nélkül. Nekünk állandóan itt kell lenni a jószág körül, lesni, hogy melyik a beteg, melyik az ivarzó, és azt azonnal jelenteni, mert ugye vemhesítés nélkül nincs bor­jú, borjú nélkül meg nincs tej. Olyan dolgok ezek, ami­ket az iskolában nem lehet megtanulni, csak az idősebb tehenészektől. Én már ké­rem 33. éve csinálom, de nem hagynám itt semmiért. Mindig is szerettem a jószá­got. néha még a libatömésre is ráadjuk a fejünket az asszonnyal meg a lányok­kal. Dr. Kovács Tamás szapo­rodásbiológus, szakállatorvos: — Amit előttem elmond­tak, az valóban mind na­gyon fontos. Van azonban egy kulcskérdés, ami az eredményeket 60—70 száza­lékban meghatározza, de döntő befolyást gyakorol az állategészségügyi helyzetre is, ez kérem a takarmány, a takarmányozás, és ebben ne­künk még rengeteg tartalé­kunk van. Az jó dolog, hogy sikerült egy év alatt főága­zati szinten 0,40 kilogramm­ról 0,37 kilogrammra csök­kenteni az egy liter tej elő­állításához szükséges abra­kot, meg hogy az egy liter tej takarmányköltsége há­rom forint 10 fillér. Az ál­latnak viszont meg kell ad­ni, amire szüksége van, más­képp nem termel. Ezért is döntöttünk úgy, hogy sárga­répát vetünk az idén, hogy minél tovább adhassuk a nyár elmúltával is a friss karotint. Megyeri Zsolt közgazdasá­gi igazgatóhelyettes: — Ha mindent egybeszá­mítunk, kiderül, hogy ne­künk az ágazat talpraállítá- sa 1979 óta, a 100 millió fo­rintos új telep beindításával, tenyészállatok vásárlásával és a selejtezés veszteségével volt. Most már elhitték, hogy valóban csodálatos képessé­gű jószágok vannak a kezük alatt. Ez mindenkinek szár­nyakat adott. Ezenkívül azt hiszem, az érdekeltségi Rend­szert is sikerült jól kialakí­tanunk, amit bizonyít, hogy maguk a dolgozók jönnek a jobbnál jobb ötletekkel, ami segíti az országosan is ki­emelkedően jó, 5 forint 20 filléres literenkénti önköltsé­get a hozamfokozással egy időben tartani. Novák Imre, a gazdaság gyulai tehenészeti telepének vezetője: — Kilenc évig magam is tehenész voltam. Azokban az időkben egy nap egy tehén átlagban 12 litert adott, ha valaki tizennégyet fejt, azt felírtuk a kéménybe korom­mal, persze a keresetük se nagyon haladta meg a 3 ezer 600 forintot. Ma ugyanez a fajta tehén is megadja a 14 litert, tudniillik Gyulán a 350 tehén harmada még most is magyar tarka. Szóval tény­leg sok függ az embertől. Szerintem tehenésznek csak az való, aki tudomásul veszi, hogy itt a nap 24 órából plusz éjszakából áll, mert a jószág ellátása nem tűr ha­lasztást, nem ismer éjszakai megy. Azelőtt 50—53 ezer forint volt az évi keresetünk, tavaly meg már 80 ezer. Igaz, eladtunk vagy 8 millió liter tejet is. Annus Tiborné fejő cso­portvezető: — A növénytermesztésből jöttem • át ide másfél éve. Hatan dolgozunk egy mű­szakban a fejőházban. Csupa fiatalok: három férfi, három nő. Amikor éjszakás vagyok, hajnali kettőre érek haza Csorvásra, mégsem mennék el innen. Először is Öt és fél ezer forintot keresek, és sze­retem is ezt a munkát. Az­után kedvező ez az új mun­kaidő-beosztásunk is, amit egyébként mi magunk talál­tunk ki. Eszerint három na­pig délelőttözünk, három na­pig éjszakázunk, három na­pig meg itthon vagyunk. Persze, a munka nem könnyű, mert egy embernek egy műszakban 300 tehenet kell megfejnie, igaz géppel, de roppant módon kell fi­gyelni, mert négy perc alatt adja le a tejet a tehén, és ha az ember rosszul számol, azonnal csökken a tejterme­lés. Kiss János figyelő, a MÉM kitüntetettje: — Nem mondom, a fejő­mintegy 140 millió forin­tunkba került. Ugyanakkor ez az ágazat az elmúlt esz­tendőben 21 millió forint közvetlen eredményt ért el, és ez már NB I-es ered­mény, amiben már a szarvas- marhatartásunkban beveze­tett számítógépes irányítási rendszer is meghozta a ka­matait. Most a tehenészein­ké a dicsőség, de hadd te­gyem hozzá, hogy nem ki­sebb a sertésgondozók érde­me sem, akik Nyolczas Gyu­la vezetésével adnak le éven­te 10 ezer hízó sertést úgy, hogy az ágazat korábbi öt­millió forintos veszteségét 11 milliós nyereséggé fordítot­ták át. Békés megyei Népújság, 1983. április 26.: Kiosztották az országos tejtermelési verseny díjait... Az import tejelő fajtából és keresztezésből származó te­hénállománnyal versenyző üzemek kategóriájában az első díjat a Békéscsabai Ál­lami Gazdaság nyerte el fe­ketetarka lapály tehénállo­mányával, amely átlagosan 5574 kilogrammos termelést produkált. Kőváry E. Péter Fotó: Fazekas László Húsexport Gyuláról A Gyulai Húskombinát minden szempontból me­gyénk kiemelkedő ipari üze­mei közé tartozik. Árbevéte­lük hatmilliárd forint feletti, az ipari tevékenység a négy- milliárd forint közelében jár, az összes értékesített áru fele az exportpiacokon talál vevőre. A gazdálkodás eredmé­nyességét jelzi a nemrég át­vett „Kiváló” cím és az is, hogy az export nagyobb ré­sze — 1,8 milliárd forintnyi — nem rubelelszámolású. Több dollár A Gyulai Húskombinát mindezzel együtt nincs köny- nyű helyzetben. A világpia­con a hús ára csökken, a fi­zetőképes piacok telítettek, a verseny egyre élesebb, a konkurrencia növekszik. Ilyen körülmények között már az export szinten tartá­sa is eredmény, de a hús­kombinátban ezzel nem elég­szenek meg. — Idei elképzeléseinket két változatban vázoltuk fel. Az egyik a tavalyi tényszámmal gyakorlatilag megegyező dol­lárelszámolású exportot tar­talmazott. Tulajdonképpen — a csökkenő exportárakat fi­gyelembe véve — az export­áru mennyiségének növeke­dését jelenteste volna ez is, de a másik változat a dol­lárbevételek jelentős növe­kedését is célul tűzte ki. A népgazdaság jelenlegi hely­zetéből egyértelműen követ­kezik, hogy a második, ' a feszítettebb változat az ér­vényes, eszerint végezzük munkánkat — mondja Kiss Lajos, a vállalat szervezési osztályvezetője. Az export fokozása azon­ban nemcsak a konkurrencia miatt nehéz. Hazánkban már évek óta egyenletes, jó szín­vonalú a húsellátás, és ezt a színvonalat minden körül­mények között tartani, sőt javítani kell. Első tehát a ha­zai ellátás, ez a kötelezett­ség minden exportfeladatot megelőz. Ki kell elégítenie a húskombinátnak az államkö­zi megállapodásokban rögzí­tett húsmennyiség ráeső ré­szét is és a fennmaradó há­nyad értékesíthető szabadon. Ez pedig — akárhogyan osz- tunk-szorzunk — véges. Ah­hoz, hogy az exportbevéte­lek nőhessenek, valami mó­don nagyobb árualapra és értékesebb termékekre van szükség. Új termékek A nagyobb árualapot ösz- szefogással tudja megterem­teni a húskombinát. Együtt­működik a környékbeli re­gionális húsüzemekkel, fel­vásárolja tőlük azt a hús­mennyiséget, melyet ők már nem tudnak feldolgozni. Ez­zel kielégítik a belföldi igé­nyeket és a húskombinát sa­ját termeléséből exporáru- alap szabadul fel. Lényeges hangsúlyozni, hogy ebben az esetben áru­átcsoportosításról van szó. Exportra ugyanis nem ke­rülhet akármilyen hús. A közös piaci országok rendkí­vül szigorú egészségügyi sza­bályokat írnak elő és ezek­nek a megyében csak a hús­kombinát felel meg. Expor­tálni tehát csak olyan árut lehet, mely a vágástól a cso­magolásig végig a húskombi­nátban készült. Ezzel a módszerrel növel­hető ugyan az export meny- nyisége, de csak egy bizo­nyos határig: csak annyi húst lehet feldolgozni, amennyi állatot levágnak, és a becslések szerint Békés me­gye állatállománya lényege­sen már nem növelhető. A dollárbevétel fokozására te­hát más módszert kell alkal­mazni : értékesebb termé­kekkel megjelenni a világ­piacon. Az utóbbi két évben fel­gyorsult ez a folyamat a Gyulai Húskombinátban. Több mint harmincféle új receptúrájú terméket kísér­A Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságá­nak Békés megyei Igazgató­sága tavaly megvizsgálta a tőkés export helyzetét. Meg­állapították, hogy a vállalat —tröszt—Terimpex hármas exportkapcsolat szervezeti formája és a bonyolítás mód­ja is bizonyos nehézségeket okoz. Az exportérdekeltség A húskombinát exportra szánt új termékei leteztek ki. Ezeket mind fel­ajánlották exportra. A po­kol, a puszta, a Körös, a paraszt és a fokhagymás kol­bászok, a gyulai teakolbász, a főtt császárszalonna vagy a különféle fűszerekbe for­gatott szalonnák több vásá­ron, bemutatón szerepeltek sikerrel. Egy részüket már exportálja is a húskombinát. Felesleges lépcső Van olyan is, hogy a vevő jelentkezik a recepttel. Az NSZK-beli Kühn cég szaftos marhasonkát rendelt a hús­kombináttól és az ő megren­delésükre, sőt az általuk adott fűszerek felhasználá­sával készül a gyógyfüves, krauteres szalonna is. Élén­kül a vállalat közvetlen kap­csolata a vevőkkel, de ezen a téren még nincs minden rendben. így áttételezve és csak utó­lag juthat érvényre. Az szerintünk sem lenne jó, ha az ország valamennyi komoly húsüzeme önálló ex­portjogot kapna, hiszen az egészségtelen versenyre, egy­más piaci pozícióinak rontá­sára, végső soron népgazda­sági kárra vezetne. De azon már érdemes lenne elgondol­kodni, hogy nem esinálhat- ná-e.egy szervezet azt, amit ma- külön-külön végez a tröszt és a .Terimpex? így egy lépcsőfok kimaradhatna, gyorsabb és közvetlenebb lenne az információ, és ugyanúgy biztosítani lehetne a belföldi ellátást és az egy­séges exportértékesítést mint eddig, sőt a közvetlen anyagi érdekeltséggel ez a munka talán még javulhatna is. Lónyai László A gyors munkát személyi számítógép is segíti

Next

/
Oldalképek
Tartalom