Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-13 / 112. szám
1983. május 13., péntek A dombegyházi Petőfi Tsz háromhektáros sódcrbányájából vakolóhomokot és építkezésre alkalmas kavicsot termelnek ki. Az építkezéseknél nélkülözhetetlen anyaghoz a közületek mellett hozzájuthatnak a magánlakás-építők is Fotó: Fazekas László A DÉTE-tagok és a háztáji A Dél-Békés megyei Termelőszövetkezetek Gazdálkodási Társulásának igazgatósága a közelmúltban értékelte a 27 tagszövetkezet háztáji 'gazdálkodását, ezen belül a nagyüzemek integráló. szervező tevékenységét. A gazdálkodási társulás téeszei tavaly több mint egy- milliárd és egymillió (!) forint értékű árut termeltettek a háztáji gazdaságokban és adtak el a különböző felvásárlóknak. Néhány számot még érdemes megemlíteni, hiszen jól tükrözik, mit termelnek a szövetkezeti tagok munkaidőn túl. A növényi termékek (zöldség. gyümölcs és egyéb) részaránya együttesen 14 százalékot tesz ki. örvendetes, hogy elsősorban a kézi munkát igénylő kultúrákkal — seprűcirokkal, vöröshagymával, virág- és vetőmagvak termesztésével — foglalkoznak szívesen a háztájizók. Nemcsak, mert nagyüzemben nehezen megtermelhető árut állítanak elő, hanem mert jelentősen javítják me- '"’énk nagy élelmiszer-ipari üzemeinek az alapanyag- ellátását. Az állati termékek értékének négy százalékát a tej adja. Igaz, csökkenő arányban, de a fejési kedv hanyatlását a nagyüzemek fokozódó termelése pótolja. A baromfi és vágómarha 13 százalékkal részesedik a háztáji teljes termelési értékéből. Az igazi „sztár” az állatok között még mindig a sertés. Hogy miért is szeretnek a dél-békési téesztagok sertést hizlalni, kocát nevelni? A válasz nehezen fogalmazható meg néhány sorban. Elsőként említhetjük a vidék lakóinak állatszeretetét és termelési kultúráját. Egyszerűen: értenek az állathoz és biztos jövedelemforrást látnak benne. S ha már az okokat kutatjuk, kiemelten kell említenünk a nagyüzemek háztájit szervező szerepét, amely nagyon is kézzelfogható. Többek között abban nyilvánul meg, hogy — két téesz kivételével — a DÉTE-tagok szerződést kötnek a hizlalásra a felvásárlóval és a taggal. Közvetítő munkájukkal biztosítják egyiküknek az állandó piacot, másikuknak a felvásár- landó árut. A szerződéseket azonban csak úgy tudják teljesíteni a háztájiban sertést nevelők, ha megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányhoz jutnak. A felmérések szerint épnen a jó takarmányellátás tette biztonságossá a sertéshústermelést. Többek között azzal, hogy a DÉTE tagszövetkezetei tavaly 230 millió forint értékben adtak el — általában kedvezményesen — takarmányt a háztájiban hizlalóknak. Ugyanakkor növelték a központi takarmánykészleteket is, javítva ezzel más vidékek ellátását. Említést érdemel, hogy azokban a falvakban, ahol a DÉTE szövetkezetei gazdálkodnak, mindenütt van tápbolt, amelyekben koncentrátumok és egyéb kiegészítők is beszerezhetők. Bevett szokás, hogy különböző szolgáltatásokkal — kedvezményes fuvarral, gépi munkával segítik a közös gazdaságok háztáji ágazatukat. Természetesen akadnak gondok is. Az alomszalma- ellátás lassan minden üzemben megoldódik; nem mondható el ugyanez a zöldtakar- mány-ellátásról. ,Ebben többnyire a kisgazdaságok is hibásak: nem használják ki igazán az utak menti gyepeket, amiket csak kaszálniuk kellene különösebb befektetés nélkül. A nagyüzemek legtöbbet a vemheskoca-kihelyezési akciók sikeréért tehetnek. Ugyanis most még gyakran előfordul, hogy a kisüzembe kivitt állat csak egyszer ajándékozza meg malacokkal a gazdát. A nem „termelő” koca további tartásának pedig ni-ncs értelme. Ezen a gondon is segíteni lehet és kell a nagyüzemi tenyésztési módszerek további szigorításával. Visszatérve a kiindulópontra, említsünk néhány üzemet azok közül, amelyek a legtöbb háztájiban megtermelt árut • adták a népgazdaságnak. Ezek: az orosházi Üj Élet, a nagyszénási Október 6., a nagybánhegye- si Zalka, az orosházi Dózsa, a dombegyházi Petőfi és a gerendási Munkácsy Tsz. A nevek olvastán egyértelmű: ott igazán fejlett a háztáji, ahol a közös gazdálkodás is i°en magas színvonalú. Hogy melyik volt előbb? — nehéz lenne megmondani. Személyes tapasztalatok alapján úgy tűnik, a kettő — a háztáji és a közös — egymást erősíti. A DÉTE-taggazdaságok és maga a társulás igazgatósága is politikai feladatnak tekinti a háztáji támogatását. A nagyüzem olyan háttér ugyanis megállapításuk szerint, amely biztosítja a kisüzem fejlődését. Ezt tükrözik az ismertetett eredmények. De tegyük hozzá: „többes játékról” van szó. amelyben a háztáji termékeit felvásárló nagyüzemek, kereskedelmi szervek szerepe sem elhanyagolható. M. Sz. Zs. Nincs gáz a gázbekötéssel Növekszik a kisiparosok száma, de nagy az elvándorlás is Munkavédelem a MEGYEVILL-nél Az utóbbi esztendőkben növekszik a kisiparosok száma; az jdén már meghaladta a 119 ezret. Tavaly több mint 8 ezren váltottak ki új iparjogosítványt, ebből több mint ötezren személy- és teherkocsi-fuvarozásra, létszámuk főként a városokban növekszik, az egyes vidékek között viszont nagy eltérések mutatkoznak. A létszám a korábbi évekhez hasonlóan Hajdú-Bihar és Veszprém megyében gyarapodott a legjobban, 10 százalék feletti a növekedés, Budapesten pedig meghaladta a 22 százalékot, megfogyatkozott viszont a kisiparosok tábora Békés, Tolna és Győr-Sop- ron megyében. Változott a kisiparosság összetétele a főfoglalkozásban és munkaviszony mellett végzett ipargyakorlás szempontjából is. Általános jelenség, hogy egyre többen váltanak ki ipart a munka- viszony fenntartása mellett, miközben csökken a főfoglalkozású iparosok aránya. A múlt évben az előbbiek adták a létszámnövekedésnek csaknem a felét. Ennek az oka jórészt az, hogy az új iparosok biztos főállásukat addig nem adják fel, amíg nem sikerült megfelelő vevőkört kialakítaniuk, és nem győződtek meg arról, hogy érdemes főfoglalkozású kisiparossá válniuk. A KIOSZ felmérése szerint a létszámnövekedés meglehetősen magas elvándorlással járt együtt: a fluktuáció az elmúlt évben országosan 42,4 százalék volt. több mint 10 százalékkal nagyobb az előző évinél. 1982- ben 29 500 ipar jogosítványt váltottak ki, ezzel szemben több mint 21 ezret szüntettek meg. A nagy belső mozgást részben azzal magyarázzák, hogy jó néhány iparkiváltó kellő felkészültség, felszerelés és megrendelőkor hiányában pár hónapos működés után megszüntette tevékenységét, másrészt pedig egyes szakmákban a valóságos piaci igényeket meghaladó mértékben adtak ki iparengedélyeket. A felmérés szerint 583 kisiparostól hatóságilag vonták meg az ipargyakorlás jogát törvénysértés, adótartozás vagy szakszerűtlen munka miatt. A többség — több mint 20 ezren — különböző okok miatt, önként hagyta abba az ipar gyakorlását. Közülük viszonylag sokan állami vállalatoknál helyezkedtek el. Elég sokan munkahiányra hivatkozva hagytak fel kisiparosként szakmájukkal. Üj jelenség, hogy a kisiparosok közül majdnem hetvenen gazdasági munka- közösséggel váltották fel korábbi önállóságukat, A legtöbben azonban a megnövekedett közterhekre hivatkozva kérték az ipar megszüntetését. Csaknem háromezren tevékenységük jellegét változtatták meg. A nyugdíjba menők negyede — a nyugdíj mellett — tovább dolgozik. A kisiparosok számának változása a szakmai arányokban is eltolódást idézett elő. Jelentősen növekedett a közúti szállítási, emelkedett a papíripari, építőanyagipari, villamosgép- és készülékipari, valamint a személyi szolgáltató iparcsoportok részaránya. Csökkent viszont a fafeldolgozó, a textilruházati, a bőr-, szőrme- és cipőipari, valamint a kézmű- és háziipari szakmák részesedése. Az építőipari ágazatban összességében mérsékelt, 2,1 százalékos a létszámnövekedés. Kevesebb az ácsok, kőművesek, épület- asztalosok, bádogosok és a kövezők száma, több lett viszont az autójavító, a műszerész, lakatos, esztergályos, a női fodrász, kozmetikus és a takarító kisiparos. A fuvarozó szolgáltatásokban erőteljesen visszaszorultak a szekérrel dolgozók; nem tudják állni a versenyt a gépesített fuvarosokkal. Hasonlóképpen a női szabók sem tudják felvenni a versenyt — különösen a városokban — a gombamódra szaporodó butikokkal és divatáru-kereskedésekkel, a férfiszabók pedig az egyre jobban tért hódító konfekcióiparral. A cipészszakmának szinte egyáltalán nincsen utánpótlása, létszáma az elmúlt öt év során 824 fővel csökkent. összességében azonban kedvező változás tapasztalható a kisiparos szakmák utánpótlásának helyzetében, a KIOSZ nyilvántartása szerint a szakmunkástanulók száma 833 fővel növekedett a múlt évben. A közelmúltban vizsgálta az SZMT munkavédelmi felügyelője — társadalmi aktívák bevonásával — a Békés megyei Villanyszerelési Vállalat munkavédelmi helyzetét. Részt vett ezen a Békés megyei Tanács V. B. építési, közlekedési és vízügyi osztályának, valamint az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipar; Dolgozók Szakszervezete Békés megyei bizottságának a képviselője is. A vizsgálat során megszemlélték a munkahelyeket, ellenőrizték a vállalat és az üzemi munkavédelmi okmányokat, valamint a munka- védelmi szervezet működését. Kifogásolták egyebek közt, hogy a középvezetők nem gondoskodnak kellő időben a munkához szükséges megfelelő szerszámokról, eszközökről. Hiányosak a munkavédelmi okmányok adatai. Például olyan szerelési helyeken, ahol más vállalatok szakemberei is dolgoznak, a munkavédelem összehangolására írásban kell szerződést kötni. Hiányosság még, hogy munkába állás előtt nem mindig tartják meg a munkavédelmi oktatást az új dolgozóknak, néha pedig a havi kötelező oktatás elmarad. Mindezek megszüntetésére a munkavédelmi felügyelő intézkedett. Megállapítható volt azonban, hogy a vállalat vezetői és dolgozói az olykor műszaki felkészültségüket, erejüket meghaladó termelési feladataikat évek óta eredményesen oldják meg, és viszonylag kevés az üzemi baleset is. 1981-ben hat baleset fordult elő, ami 118 kiesett munkanapot okozott. 1982-ben hat baleset történt és 76 volt a kiesett munkanapok száma. A balesetek egyike sem volt halálos, sőt. még súlyos kimenetelű sem. A munkahelyeken a szakmájukhoz jól értő, feladataikat ismerő, önálló csoportok alakultak ki. Számos kezdeményezésük, megelőző tevékenységük jelentős mértékben járul hozzá a javuló munkavédelmi helyzethez. A műhelyekben, munkahelyeken a biztonságos munkavégzés feltételeiének megteremtése ellensúlyozza a központi telep korszerűtlenségéből és a változó munkahelyekből adódó hiányosságokat. Megyénk olajbányászatának központja Orosháza, így érthető és természetes a város lakosságának igénye, hogy minél előbb és minél több házban használhassák a kényelmes földgázt. Persze, az, hogy a környéken földgáz van, még kevés a boldogsághoz, komoly munka és sok pénz kell ahhoz, hogy ez az energia el is jusson a lakásokba. Orosháza központjában a több szintes lakótelepi házakban már évek óta ott a gáz, de a kertes porták „bekötése” csak az utóbbi időben gyorsult fel. Óriási igények — Óriási a lakossági igény a kényelmes, és viszonylag ■olcsó földgáz iránt. Bár az érvényben levő rendeletek szerint gázvezetéket csak utcatársulással, lakossági hozzájárulással lehet építeni, legalább negyven utca áll sorban itt, és vár arra, hogy megkezdődjék a munka. Ebben az évben 12 kilométernyi vezetéket építenek a városban, ennek húsz százaléka már elkészült. Terveink szerint az idén és jövőre 16 utcában vezetjük be a gázt. A munkát több kivitelező is vállalta, legnagyobbrészt a helyi Univerzális Szolgáltató Szövetkezet — mondja Balázs János, az orosházi Városi Tanács pénz-, terv- és munkaügyi osztályvezetője. Az orosházi szövetkezetnek 3 évvel ezelőtt két szakképzett gázszerelője volt, most már hat brigád és két munkaközösség végzi ezt a munkát. — Rendkívüli mértékben megnőtt a lakossági igény a gázvezeték építésére, és úgy érezzük, ebből nekünk is ki kell venni részünket — jegyzi meg Szabó Géza, a Üj típusú zöldborsó-betakarító kombájnok gyártását kezdte meg a Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat. A szovjet kooperációban készülő gép — melynek első példányával nagydíjat nyertek a múlt hónapi budapesti Agromasexpo kiállításon — csaknem tíz méter hosszú, három és fél méter magas. Legfőbb részei, így a meghajtó motorja, valamint a szedőkészülékét a talajviszonyokhoz igazító hidraulikus vezérlőszövetkezet elnöke. — Bővítettük szakembergárdánkat és létrehoztuk épületgépészeti üzemvezetőségünket. Most már a tervezéstől kezdve az utcai vezetéképítésen keresztül, egészen a lakásban végzendő központifűtés-sze- relésig, minden munkát elvállalunk, ha kell, kulcsátadással is. Hiányzó anyagok A szövetkezet tehát felkészült, de a munka azért nem problémamentes. Főleg anyaghiány miatt akadozik néha. Restály György műszaki vezető sorolja a hiánycikkeket: — Csővezeték még úgy, ahogy van, de nyeregidomok, különféle csatlakozók, toldatok csak nagyon nehezen szerezhetők be. Mi már műanyag csővel, kemény polietilénnel dolgozunk, és tudjuk azt is, hogy ez az alapanyag importból származik, de a lakókat aligha vigasztalja, hogy emiatt kell néha leállnunk. A munkát más is fékezi időnként. — Ügy érezzük, a DÉGÁZ helyi kirendeltsége nincs felkészülve a hirtelen megnőtt hatósági feladatok ellátására. Lassú a tervek engedélyezése, és sokat kell várnunk a már elkészült munkák átvételére is — teszi hozzá Roik Árpád tervcsoportvezető. Néhány példával is alátámasztja ezt. A lakásban a szereléseket három nap alatt befejezik, de a gázórára, vagyis a bekapcsolásra gyakran heteket kell várni. Egy más esetben éppen a DÉGÁZ szakemberei építettek meg úgy egy utcai vezetéket, hogy lehagyták róla a csatlakozásokat. Nyomás alatt levő vezetéket viszont csak a DÉGÁZ-osok berendezés, és a formatervezett, csupaüveg vezetőfülke szovjet gyártmányok, többi része hazai tervezésű, a HÓDGÉP dolgozóinak munkája. A kombájn szedőkészülékének acélujjai lefésülik a szárról a borsószemeket, amelyek megtisztítva, konzervipari feldolgozásra készen kerülnek a gyűjtőkocsira. Teljesítőképessége kétszeresen meghaladja elődje, a traktorvontatású gép teljesítményét. . További előnye az enerfúrhatnak meg, erre ismét több hétig kellett várakozni. Biztató jövő A jövőben azonban változik a helyzet. gyorsul a munkatempó. Stemmel József, a tervezők osztályvezetője számolt be a jó hírről : — Megjelent egy rendelet, mely szerint ezután eleve leágazásokkal kell építeni az utcai vezetékeket. Így már könnyű lesz az utólagos rácsatlakozás. Feltehetően megoldódik az üzembe helyezés jó néhány problémája is azzal, hogy a közeljövőben megállapodást írunk alá a DÉGÁZ-zal, miszerint műbizonylattal igazolhatjuk munkáink megfelelő minőségű elvégzését, és beköthetjük, üzembe helyezhetjük a készülékeket. A dolgok további egyszerűsítésére bővítette vállalkozási körét a szövetkezet. Most már elvállalják valamennyi adminisztratív feladat elintézését is, az ügyfelek helyett elintézik az OTP-hitelt, beszerzik a szükséges készülékeket, és az elvégzett munkák után a lakás helyreállítása is az ő feladatuk. A megrendelőnek már csak a szükséges saját erőt kell előteremtenie a mintegy 50 ezer forint végösszegű számlához. — Biztosak vagyunk abban, hogy jó néhány évig még bőven lesz munkánk Orosházán és környékén, de gondolunk a jövőre is — mondja az elnök. — Felvettük a kapcsolatot megyénk több városának tanácsával, és tárgyalunk. Kilépünk Orosházáról, és másutt is vállalunk munkát. Ügy érezzük, Orosházán már bizonyítottunk, s nem fogunk „leégni” másutt sem. Lónyai László giatakarékosság: elmarad ugyanis a nagy tömegű borsószár vágása, amihez sok üzemanyag kellene. Az új típusú borsóbetakarító kombájnból tízet készítenek el a betakarítási idény kezdetére. Közülük kettőt a Szovjetunióba küldenek. Ezeken kívül mintegy kétszázötven különféle típusú zöldborsó-betakarító gépet gyártanak az idén Hódmezővásárhelyen, exportra és a hazai gazdaságoknak. Borsókombájn magyar—szovjet kooperációban
