Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-19 / 91. szám

1983. április 19., kedd Czabán Samu-dijasok A könyvtár pedagógusa Egyre több versmondót vonz a József Attila szavalóverseny Az utolsó maffia?... Üjsághír: Békés megye Tanácsa harmincéves tanári és húszéves szakfelügyelői eredményes munkássága, a megyei iskolai könyvtárügy fejlesztésében elért sikerei alapján Pa­lotás Ádámot, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium füg­getlenített könyvtárosát, megyei szakfelügyelőt a Czabán Samu-díjjal tüntette ki. „Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen végeztem. Családi okok miatt vissza kellett térnem szülőföldem­re, Békésbe. 1951-ben kezd­tem el tanítani a csabai gimnáziumban. Ha nem is a legöregebb, de a legrégebben itt dolgozó tanár vagyok.” Az oly sokat és oly sok­szor látott fémkeretes szem­üveg mögül simogató, igazi humanista tekintet szánt végig a gimnáziumi könyv­tár hosszú-hosszú polcsorain. Talán nem túlzás azt állíta­ni, hogy egy jelentős élet­darab sokszor reménytelen­nek látszó, de mára mégis csillogónak tűnő munkájá­nak eredményére. „Azonnal átvettem a könyvtárat is. Hatvanegyig társadalmi munkában csinál­tam. Úgy tudom, én voltam az első főfoglalkozású isko­lai könyvtáros a megyében. Aztán ’62 februárjában meg­bíztak a szakfelügyelet ellá­tásával is. Vagyis fordult a beosztásom. Korábban a ta­nítás mellett voltam iskolai, majd tanári könyvtárnok, utána meg a könyvtár mel­lett lettem-maradtam tanár. Azóta is tanévenként csak egy-egy osztályom van, ahol az irodalmat- tanítom.” A mondatok, e sorok köz­vetítőjének szinte lehetetlen elfogulatlannak lenni, hiszen maga is Palotás tanár úr ta­nítványának vallja magát. Egyike lehetett azoknak, akik a négy gimnáziumi évben az egyik osztálykönyvtárosi tisztet betölthették. „ötvenegyben tizenkétezer kötetet vettem át. Ma több, mint harmincezres az állo­mány. Az összetétele? Azt hiszem, kielégíti' a jelenlegi igényeket, amelyek alaposan megváltoztak az elmúlt évek- évtizedek alatt. A legfonto­sabb az, hogy az iskolai könyvtár ne valami más, ha­nem valóban az legyen. Nem raktár, nem díszterem, nem az értekezletek megtartásá­nak helye, hanem az elmé­lyült szellemi munka, a ku­tatás helyszíne. Diáknak, ta­nárnak egyaránt. Ehhez * azonban először meg kell is­mertetni a könyvtárat. Ezért készítettük el a katalóguso­kat, -ezért próbálom rávenni a többi iskolában dolgozó kollégákat, hogy legalább az alapokat fektessék le. A diá­kok. csak azt szerethetik, amit ismernek. Másképpen nem lehet olvasóvá nevelni.” A gimnázium tanulóinak 80—90 százaléka rendszeres látogatója a könyvtárnak. Ök évenként átlagban tíz kötetet olvasnak el. Hogy melyik osztályból hányán és mit, az elsősorban a tárgyat oktató pedagógustól függ. Nemcsak az RFG-ben! „Legnagyobb gondom, ta­lán egyhamar meg nem ol­dódó problémám az, hogyan lehet megváltoztatni az em­berek sokszor nem éppen könyv- és könyvtárszerető, -becsülő szemléletét. A me­gyében vannak iskolák — el­sősorban általánosak —, ahol egy tanévben a könyvvásár­lásra jutó pénz az ezer fo­rintot sem éri el. Nem a kis falvak iskolái! Ugyanakkor van olyan is szép számmal, ahol az igazgató vezetésével, társadalmi munkában épí­tették fel a könyvtárat.” Megyénkben sok helyütt mégis mérhető a fejlődés. A szemléletbeli változást is je­lezve, bizonyítva. Kezdik be­csülni a könyvet, a könyvtá­rat, amely jelenleg — s úgy tűnik, még jó néhány évig — a legfontosabb és a legálta­lánosabb információhordozó. „Terveim? A tanéveket számítva még öt van hátra a nyugdíjig ... Addig? ... De szép lenne, ha a megyében — a meglevőn túl — leg­alább még harminc iskolá­ban létesítenének könyvtá­rosi helyet!... Az összes kö­zépfokúban és a nagyobb ál­talános iskolákban is! Van rá épp elég példa, hogyan kell és lehet csinálni. Ezen a területen. lehet dolgozni! Úgy is fogalmazhatnák, hogy a könyvet bevinni az oktatás­ba. Az olvasás megszerette­tése ... A könyv, a tudás becsülete ... Nos, igen! Egy címkatalógus még hiányzik a mi könyvtárunkból!...” Búcsúzunk. Holnap reggel ismét útnak indul, hogy szakfelügyeleti munkáját is ellássa. Nincs megyénkben olyan iskola, ahol többször- sokszor ne járt volna, ahol ne ismernék Palotás tanár urat. Nemesi László Fotó: Gál Edit Szombaton délelőtt Békés­csaba és a város környéke általános iskoláinak legjobb versmondói, összesen 103- an mérték össze tudásukat a IV. József Attila városi vers­mondó versenyen. A ver­seny életre hívói és házigaz­dái, a békéscsabai József Attila Általános Iskola peda­gógusai, diákjai ismét kitű­nően vizsgáztak szervezésből, igazi otthont nyújtva e ran­gos versenynek. Az aulában megrendezett megnyitón először Barbinek Péter, a Jókai Színház mű­vésze nyújtott át egy csokrot József Attila verseiből, majd Kalmár Zsolt városi • úttörő­titkár mondott megnyitó be­szédet, hangsúlyozva a vers­szeretet és -mondás szemé­lyiségépítő, embereket egy­máshoz közelítő hatását. A pajtások ezután három korcsoportban megkezdték a versengést. Végezetül az első, második és harmadik osztá­lyosok korcsoportjában Po- csai Boglárka, a békéscsabai 9-es iskola tanulója végzett az első helyen, Kiszely Zsolt köröstarcsai versenyző a má­sodik, Szaniszló István, a békéscsabai Szabó Pál téri iskola és Vollmüth Krisztián, a József Attila iskola tanuló­ja pedig a harmadik helyen. Cseppnyi késés a kezdés­ben — kis technikai gond —, ám egyáltalán nem kellemet­len a halk csevegés a meg­hitt, mondhatni intim kör­nyezetben, Békéscsabán a Jókai Színház klubjában. Ügy tűnik, az ifjú sorozat — ez a nosztalgia-előadások második műsora — máris törzsközönséget mondhat magáénak, hiszen a nézők ismerősökként köszöntik egy­mást. Aztán félhomályba borul a nézőtér, kezdődik a műsor. Dóró János, a színház köz- művelődési titkára köszönti a vendégeket, s bemutatja az est résztvevőit, Szuhay Balázst és Forgács Gábort, a Vidám Színpad tagjait. Előbb Szuhay Balázs lép színpadra — talán mert ő volt hamarabb tagja a bé­késcsabai színháznak (?) —, s szól néhány szót a kabaré­ról, s a sokak által vitatott kérdésről: meddig lehet el­menni a tréfálkozásban. Az­tán hamar a „sakkújság” ri­portere- lesz, s megszólaltat­ja az első táblást — nem ne­héz kitalálni, ki az .. . S már benne is vagyunk jócskán a „Szuhay Forgá­csaiban”, mert ezt a címet adták műsoruknak. Lendü­letes, színvonalas előadás, melynek keretében arra is fény derül, melyik művész mikor és hogyan került a Jókai Színházhoz. Dióhéj­ban : Szuhay Balázs 28 éve szerződött ide, s két évig volt tagja a csabai társulat­A negyedik, ötödik és ha­todik osztályosok korcsoport­jában a mezőberényi 1. szá­mú iskola diákja, Kopányi Katalin lett az első, a má­sodik helyen két békéscsabai tanuló végzett, a 9. számú is­kolából Gábel Beáta, és a házigazda iskolából Békéssy Olga. A harmadik helyen is békéscsabai versenyzők osz­toztak: a 4—8-as iskolából Bencsik János, valamint Ruff Marianna a 2-es szá­mú iskolából. A legnagyob­bak versenyében kettős me­zőberényi siker született: Binder Anikó az 1-es iskolá­ból és Balog Tamás, a 2-es számú általános iskolából. A második és harmadik helyen a békéscsabai 10-es számú iskola diákjai végeztek. Má­sodik Varga Edina, harma­dik Iványi Attila lett. A legjobbak elismerő ok­levélben, könyvjutalomban részesültek. Talán nem tűnik ünnep­rontásnak, ha az eredmé­nyek ismertetéséhez néhány megjegyzésre méltó gondola­tot is fűzünk. A zsűri tagjai ugyanis már a versenyt kö­vető megbeszélésen állást foglaltak abban, hogy a ver­senyre eljutott pajtások mindegyike megérdemelne valami emléket, legyen az nak. Utoljára az „igazi La- tyival” járt Békéscsabán tíz­egynéhány éve ... Forgács Gábor itt töltött idejére bi­zonyára már többen emlé­keznek a közönség soraiból, ő 1975-től 1977-ig volt szí­nész Békéscsabán. Mindezt persze kellő hu­morral körítve adják elő, ám az igazi bemutatkozás csak ezután következik a miniatűr magánszámok per­gőtüzében, melynek eredmé­nyeként a közönség dől a nevetéstől. Különösen tetszik Szuhay jós-, és Forgács Hofi- paródiája. Erénye a műsor­nak az ügyes szerkesztés, az összmunka. S még valamit méltatni kell az estről szólva — s itt hadd emlékeztessünk a Az előadás egyik .pillanatá­ban Fotó: Veress Erzsi oklevél vagy bármilyen sze­rény ajándék. Buzdítva, lel­kesítve őket ezzel is arra, hogy ne hagyják abba a versmondást. Az ötlet he­lyességén nincs is mit vitat­kozni. Cak a céljával van egy kis baj. Mint ugyanis kiderült, a szép hagyomány­nak, a József Attila vers­mondó versenynek nincs folytatása. Azok az általános iskolát végző diákok, akik most kiemelkedő képesség­ről tehettek tanúbizonyságot, legfeljebb a kétévente meg­rendezésre kerülő EDÜ-n bi­zonyíthatják felkészültsé­güket. Ott pedig igencsak véges a bejutási lehetőség, s mégis más, mint egy egész megyeszékhelyt, városkör­nyéket megmozgató vers­mondó verseny. Ügy véljük, s legyen ez, az igazán nagy tömegeket megmozgató, sikeres József Attila versmondó verseny­nek a tanulsága, hogy meg kellene teremteni az alap­jait, már az elkövetkezendő évben, a középiskolások Jó­zsef Attila versmondó ver­senyének. így biztosítva tö­retlen kedvet, berputatkozá- si lehetőséget a verset szere­tő, értő és tolmácsolására vállalkozó, tehetséges gyere­keknek. B. Sajti Emese sorozat indításakor megfo­galmazott célkitűzésre: a meghitt beszélgetésre mű­vész és közönsége között, a nézők ügyes bevonására ... Különösen Szuhay Balázs mestere ennek. Improvizáci­ós készsége igazán emléke­zetes perceket szerzett a kö­zönségnek. Aprócska - kérdések azért felmerülhettek a nézőben a csütörtök esti műsorról ha­zatérőben, ám az utcán is velünk maradó vidám han­gulat hamar elnyomta kétsé­geinket, s már tolultak is elő a valóban kézenfekvő vála­szok. Mert igaz, a sorozat in­dításakor tervezték, hogy há­zigazda is lesz. Egy olyan művész, aki egykoron a ven­déggel lépett színpadra. Ám bizonyára nem találtak sen­kit, aki a csaknem 30 é§ a közel 10 évvel ezelőtti társu­latnak egyaránt tagja volt. „És a műsor utáni beszélge­tés? Az is elmaradt!” —szó­lal meg bennünk megint az elégedetlenkedő. De hosszabb lett a műsor, mert a művé­szek szemmel láthatóan „ott­hon” érezték magukat egyko­ri színpadukon. És mi, nézők is jól szórakoztunk. Szuhay Balázs azzal bú­csúzott, nem is lenne rossz, ha 28 év múlva ebben a kör­ben ismét találkozhatnánk. Nos, bízunk benne, hogy egy újabb találkozóra nem kell ennyi ideig várni, s a siker bizonyára akkor sem marad el. Nagy Ágnes Bizonyára ennek a kétré­szes tévéfilmnek a kópiáit nem fogják őriztetni a Sza­badság téri volt tőzsdepalo­ta titkos páncélszekrényé­ben, mint pótolhatatlan és becses művészeti értéket. De ugyanakkor az is biztos, hogy a nézők megannyi le­véllel ostromolják majd a műsors?erkesztőket a film ismétlését kérve. A Mi Ügyünk (így, nagy kezdőbe­tűkkel!), -vagyis a Cosa Nost- ra kétszer 55 perce valóban jó szórakozást nyújtott. Le­het, hogy itt-ott gyerekes bárgyúsággal, de az vesse rá­juk az első követ, aki szíve mélyén nem ítélt még ha­sonló naivitással... A maffia lélekrajzához tartozik az a tulajdonsága is, hogy kipusztíthatatlan. Akár a futófű, a tarack, melynek gyökerei hasonlatosan végte­lenek és szövevényesek; mindenkor új tő alapítására képesek, ha a pusztítás meg­tizedeli a föld feletti leve­leket. A forgatókönyvet az alap­mű, azaz a novella szerzője, Kristóf Attila és a rendező, Dobray György írták. Ügy tűnik, volt miből válogatni. Talán ezért is maradt meg annyi kihasználatlan ötlet­csíra. Igen, megint a bőség zavara! Csak hát most nem annyira zavaróan. A közön­ség, vagyis mi, a nézők, min­den megerőltetés nélkül to­vább gondolhattuk, mikép­pen is bomolhatna ki. Mi is lesz, lehet Don Padre és „gazdasági munkaközösségé­nek” jövője. Ügy tűnik, ez a Cosa Nostra nem tud ve­szíteni ... Maradt a békés egymás mellett dolgozás le­hetősége ... Jól megfontolt okuk lehe­tett arra a film készítőinek, hogy nem jelölték meg a műfajt. Bűnügyi paródia volt, társadalomrajz ironi­kusan, közönséges vígjáték mindössze, krimiutánzat ma­gyar módra? Talán bárme­lyik lehet külön-külön és együtt, vagy egyik sem, ha­nem egy teljesen más? A nézőre bízták. A könnyed meseszövés vé­leményt takar. Néha ítéletet -is. Munkánkról, viszonya­inkról, kapcsolatainkról, le­hetőségeinkről is. Ki-ki ta­pasztalata — jó vagy/és rossz — alapján válogathatta meg a számára illő kul^szát. S közben nevethetett is. Gro- teszkül, öngúnnyal. Néha olyan érzésünk is volt, hogy nem is annyira görbe ez a tükör... Igazi főszereplő nem is volt. Ellenben kiváló epizód­alakítások. Gobbi Hilda kí­vánkozik az élre. Aztán Szacsvay László, Reviczky Gábor és Székhelyi József triója, majd Gálvölgyi János és Kozák László kettőse, s Bárdy György magányossá­ga. Telitalálatok. Az egész történetet folytatni lehet. Nem ez az utolsó Cosa Nost­ra .. . N. L. „Szuhay Forgácsai” a klubszínházban Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Múltunk kútjai. 8.57: Perényi Miklós gordonká- zik, szűcs Lóránt zongo­rázik. 9.44: Találkozás a Hang-villá­ban. 10.05: MR 10—14. 10.35: Népdalok. 11.00: Zenekari muzsika. 11.40: A kápolna titka. 12.45: Törvénykönyv. 13.00: A Rádió Dalszínháza. 14.41: Arcképek az orosz iroda­lomból. 15.05: Haydn: G-dúr trió. No. 15. 15.28: Nyitnikék. 16.00: Lakatos Sándor népi zene­kara játszik. 16.29: Zengjen a muzsika. 17.05: A Magyar Nyelv Hete. Hogyan szitkozódjunk? 19.25: Maurice André trombitán játszik. 20.00: „Próbapályán”. 20.30: Népdalok. 21.05: Bészélgetés Lukács Györgyről. 21.35: Operaáriák. 22.30: A Csehszlovák Rádió ének­kara énekel. 22.53: Késő este. 23.03: Éjszakai muzsika. 0.10: Virágénekek. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Fúvósátiratok. 8.35: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 12.35: Melódiakoktél. 13.25: Látószög. 13.30: Muzsikáló természet. Bölömbikák. 13.35: Versek — muzsikában. 14.00: A Petőfi Rádió zenés dél­utánja. Könyvről könyvért. Találkozás a stúdióban. Csúcsforgalom. Tini-tonik. Nóták. Tartás, tartalom nélkül. Csak fiataloknak! Hét bagoly. Krúdy Gyula regénye. 21.00: Újdonságainkból — ma­gyar könnyűzenei felvéte­lek. 21.25: Fenntartott hely az el­múlt hetek legsikeresebb műsorai számára. 23.20: A tegnap slágereiből. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Szimfonikus zene. 10.28: Az ABBA együttes felvé­teleiből. 11.05: Magyar művészek opera­felvételeiből. 11.46: Tusa Erzsébet (zongora) hangversenye. 13.07: Zenekari muzsika. 14.00: Könyvszínpad. Lyra Mundi — Villon. 14.30: Dunántúli népdalok. 15.00: Szereted az operát? 15.30: Csajkovszkij: Az orleans-i szűz. 18.34: Színészek sanzonfelvételei­ből. 19.05: Szív a műtőasztalon. Dr. Kovács Gábor profesz- szorral beszélget Tarnay Márta. 19.35: Dupla vagy semmi. 20.35: Zenekari muzsika. 21.42: Latin-Amerika irodalma. 22.02: Budapesti beszélgetés Var­ga Tibor hegedűművésszel. 22.49: Zenei panoráma. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna. (ism.). 8.05: Iskolatévé. Magyar nyelv. Alt. isk. 4. oszt.). Szó-ra- ka-té-nusz. Eszem a gesz­tenyét. 8.25: Oroszul beszélünk. Üdülni megyünk. 9.00: Orosz nyelv. (Alt. Isk. 5. oszt.). Kenguru a kirándu­láson. 9.15: Környezetismeret. (Alt. isk. l. oszt.) Csacsifogat. 10.00: Történelem. (Ált. Isk. 5. oszt.). A magyar nép ván­dorlása és a honfoglalás. 10.30: Deltácska. Repül a . . . re­pül a madár. 11.00: Aki mer, az nyer! Vetél­kedő matematikából 5. osz­tályosoknak 11.30: Képújság. 13.55: Iskolatévé. Környezetisme­ret. (ism.). 14.20: Deltácska. (ism.). 14.40: Magyar nyelv. (ism.). 14.55: Történelem, (ism.). 15.25: Napköziseknek. Vizek, víz­partok élővilága. 16.05: Hírek. 16.10: Sam és Sally. Francia tv- filmsorozat. Az antilop­szarv. 17.10: Képújság. 17.15: Életet az éveknek. Nyug­díjasok műsora. 17.45: Reklám. 17.50: Sportmúzeum. Birkózó- sportunk EB-hagyományai. 18.20: Egy módszer embere. A pécsi körzeti stúdió port­réfilmje. 18.55: Reklám. 19.10: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Offenbach bolondozásai. Francia tévéfilmsorozat. 6/5. rész: Ripacsok vonata. 20.55: Stúdió 83. A televízió kul­turális hetilapja. 22.00: Liener Márta énekel. 22.15: Tv-híradó. 3. II. MŰSOR 20.00: Miro — az álmok színhá­za. Angol film. 20.55: Tv-híradó. 2. 21.45: Kertünk, udvarunk. Riportműsor. (ism.). 21.35: A vendégség. Operagro- teszk. A szegedi körzeti stúdió műsora. 21.45: Reklám. 21.50: Kollégium. A KISZ film­stúdió filmje. 22.25: Képújság. BUKAREST 15.30: Telesport. 17.15: Fiatalok klubja. 17.45: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.30: Nemzetközi tv-hírek. 21.05: Dandin György. Moliere filmjének tv-változata. 22.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: Videooldalak. 16.50: A Föld múltjának tanúi. 17.00: Tv-napló. 17.10: A Szovjetunió sivatagai és tundrái. 17.40: Hírek. 17.45: Kicsiny világ. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Zenei klub ’83. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Témák. 20.45: Reklám. 20.50: Solaris. 22.30: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Irodalom. 18.45: Tv-napló. 19.00: Vadopera. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Népi muzsika. 20.45: A forradalom alakjai. 21.30: Reklám. 21.35: Zágrábi körkép. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Aki mer, az nyer, 6 és 8 órakor: Egy zsaru bőréért. Békéscsabai Szabadság: délelőtt 10 és dél­után 4 órakor: Ásta, angyalkám! 6 és 8 órakor: Istenke teremt­ményei. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Harmadik típusú talál­kozások I—II. Gyulai Erkel: Tegnapelőtt. Gyulai Petőfi: 3 órakor: A hétszázéves titok, 5 és 7 órakor: Talpig olajban. Orosházi Partizán: Adj, amit ad­hatsz. Szarvasi Táncsics: 6 óra­kor: Csillagok háborúja I—II., 22 órakor: Bűnös dal a föld. 15,20: 15.30: 16.35: 18.00: 18.47: 19.25: 19.35: 20.35:

Next

/
Oldalképek
Tartalom