Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-10 / 84. szám

NÉPÚJSÁG 1983. április 10., vasárnap Segíteni szeretettel tudunk Járógépet dngikának A kromoszómák játéka, a véletlenek egybeesése lehet az oka annak, hogy a har­monikus családi körbe sze­retettel várt kisgyermek va­lamilyen sérüléssel, fogyaté­kossággal jön a világra. Ha már igy született, természe­tes, hogy szülei mindent pró­bálnak megtenni, még a le­hetetlenre is vállalkoznak, azért, hogy gyermeküket bol­dogabbnak lássák, sorsán könnyítsenek. A szeghalmi vöröskeresz- tesek között hallottam egy nagymamáról, aki kisunoká- jának próbált segítséget ke­resni. Angika négvesztendös múlt. mozgássérültnek szü­letett. és a járógéppel, ame­lyet kapott, nem boldogul, nem tud megtanulni járni. Erőtlen kis lábain túl súlyos az alumíniummal rögzített, combtőhöz kapcsolható esz­köz. Valami egyszerűbb, könnyebb segíthetné csak valamennyire a fejlődését. A Mezőberényben élő fia­tal család nemrégen épült, korszerű, szép házban lakik. Dolgos, szorgos, rendes em­bereknek ismeri őket a szom­szédság. A mama olyan fia­tal, hogy gyereklánynak néz­né az' ember, szövőnő a he­lyi üzemben. Évekkel ezelőtt Szeghalomról toborozták ide hét lánytársával együtt. Ma is itt élnek, dolgoznak, ösz- szetartanak. megtelepedtek Berényben. A fiatalasszony másik gyermekével van itt­hon gyermekgondozási sza­badságon. A kisfiú. Janika nyolchónapos, pufók, egész­séges. tömör legényke. .Járó­kája előtt egy átalakított körszékben ül nővére. Angi, s a két gyerek kedvesen mo­solyog. gagvarászik egymás­nak. Az orvos és gyógytor­nász írta elő a szülök tenni­valóit. végeztette a gyerek­kel rendszeresen a fejlesztő, erősítő gyakorlatokat. Ma már nem élhetnek ez utób­bi lehetőséggel, a gyógytor­nász másik munkahelyre és településre távozott. A nagy türelmet, speciális —szakér­telmet igénylő tornásztatá­sért Budapestre, a mozgássé­rültek intézetébe kell majd elmenniük. Persze. Angi nem lesz olyan könnyen moz­gó játékos k|s emberke, mint .Janika. de a sok gya­korlás. a foglalkozás segíti testi, értelmi fejlődését. Ta­lán gyermekotthonban na­gyobb eredményt tudnának elérni nevelésével a szak­emberek. De a család nem tud elszakadni a kislánytól, s ő is nagyon szereti szüleit. Édesanyja szavára hallgatva, szívesen próbálná, gyakorol­ná a lépéseket, ez a mosta­ni járógépével nem sikerül. Szakemberek szerint ügye­sebb, könnyebb szerkezet is készíthető, amelyet vala­melyik üzemi szocialista bri­gád vagy akár egy ezer­mester műszaki elkészíthet, csupán vállalkozóra lenne szükség. Bede Zsóka Fotó: Veress Erzsi „Nekem szülőhazám” városi döntő Békéscsabán A versenyzők az eredményhirdetést hallgatják Fotó: Gál Edit Megyeszerte lezajlottak a történelmi múltunkról, nem­zeti hagyományainkról meg­emlékező „Nekem szülőha­zám” honvédelmi vetélkedő­sorozat városi, illetve járási döntői. Békéscsabán tegnap, szom­baton délelőtt a tűzoltóságon rendezték meg a felnőttek városi versenyét. (Az úttö­rők és középiskolások dön­tője már korábban lezajlott.) A selejtezők során nagyon sok csapat közül választot­ták ki azt a legjobb tizen­kettőt, amelyek most nyolc elméleti kérdéscsoportra ad­tak választ, és egy gyakor­lati fordulón számoltak be tudásukról. A jól felkészült versenyzők magas színvona­lú döntőjében végül a városi tűzoltóság honvédelmi klub­jának négytagú. csapata sze­rezte meg az első helyet. így —• az úttörők közt győztes szabadkígyósi általános isko­la és a középiskoláknál első 611. számú Szakmunkáskép­ző Intézet fiataljai mellett — ők képviselik a várost az egy hét múlva megtartandó me­gyei döntőn. B. A. Mire jő a nyelvtudás? O rszágunk gazdasági és kulturális nyitottsá­gából következik, hogy számunkra a nyelvtu­dás létkérdés. De nemcsak a nyelvtudás, hanem a nép­tudás: a más népek kultúrá­jában való jártasság is. Mi, tízmillióa’n ezt könnyebben tudomásul vesszük, mint azok, akiknek nyelvét száz­milliók beszélik. „Hogyhogy ön nem tud angolul? Hát nem tanult az iskolában angol nyelvet?” Egy angol élhet abban a hit­ben, hogy a világban való eligazodásához elegendő, ha megtanulta azt, amit az „an­gol” tárgy (irodalom és nyelvtan) címén neki meg­tanítottak. De nekünk — és itt fordul előnyre a hát­rány — helyzetünk követeli, hogy Shakespeare-n, Swif- ten, Defoe-n, Dickensen kí­vül ismerjük még Petőfit és Aranyt, Adyt, Babitsot, Rad­nótit, József Attilát — és Goethét, Hölderlint, Ver- laine-t, Rimbaud-ot, Puskint, Tolsztojt, Gorkijt is. Sok­szorta gazdagabbak vagyunk tehát — vagy, legalábbis; le­hetünk. Ma már a világkultúrában —■ akárcsak a világgazda­ságban — egyetlen nemzet sem élvez abszolút fölényt. Nincs olyan nép, amelyik va­lóban korszerű és verseny- képes tudással vértezheti föl állampolgárait, ha csak a saját belső fejlődésének eredményeire támaszkodik. Mennyire ösztönöz ben­nünket ennek tudomásulvé­telére a mindennapi társa­dalmi gyakorlat? Az éssze­rűség azt diktálja: csak ak­kor boldogulhatunk, csak akkor tudunk külföldön is eladható terméket gyártani, csak akkor tudunk külföldön biztos piacot nyerni, csak akkor vethetjük meg lábun­kat más országokban, ha an­nak a külföldi országnak nemcsak a nyelvét ismerjük, hanem az ottani szokásokat, a mentalitást, a gondolko­zást — az egész kultúrát is. Nagyon nehéz azt meg­mérni. milyen erős nálunk a külföldi kultúra elsajátítá­sának. megismerésének va­lódi igénye. A nyelviskolák beiratkozási adatai azt bi­zonyítják: a szándék nem hiányzik. A felismerés szint­ién tehát megtörtént a front­it törés. Rengetegen szeretné­nek megtanulni oroszul, an­golul. franciául, németül, spanyolul, olaszul. És na­gyon kevés embernek sike­rül. Ez nem elsősorban a nyelvtanítás hatékonyságá­nak a kérdése, hanem: a va­lódi érdekeltségé. A nyelv- tanítás hatékonyságában is igen sok gondra lelhet a ku­tató. De itt legalább ugyan­annyi hasznos kezdeménye­zésre is bukkan. Ilyen pél­dául a gimnáziumi fakultá­sok- rendszere, amely lehe­tővé teszi az eddiginél ala­posabb nyelvtanulást. Ilyen az új felvételi rendszer, amelyben követelmény az idegen nyelvi tájékozottság. De az érdekeltség még mindig nagyon töredékes. Töredékes, mert az élet min­dennapi gyakorlatában nem érvényesül mindig a tudás — pontosabban: a több tudás fölénye. Ez nem nyelvpót­lékkérdés, Nyelvet tudni nem azért célszerű, mert a sikeres vizsga után az em­ber tizenöt százalékkal ma­gasabb fizetést vehet át ha­vonta. (Egyébként is: egyre több helyen megszigorítják a nyelvpótlékok rendszerét. Ma már általában csak olyan munkakörben fizetnek nyelv­pótlékot, ahol munkaköri kötelesség az adott nyelv ismerete.) A nagyobb előny­nek abból kellene származ­nia, hogy az az ember, aki többet tud, nagyobb teljesít­ményt mutathat fel. Az az üzletkötő, aki nemcsak töké­letesen ismeri területének nyelvét, hanem az ottani szokások, emberi kapcsolat­teremtési módok, gondolko­zástípusok világában is jól tájékozódik, sokkal jobb üz­leteket köt, mint aki tol­mács segítségével próbál bol­dogulni. A kérdés pedig az: többet keres-e a nagyobb tel­jesítményt elérő ember, mint a másik? Nemcsak az üzletkötőknél vethető fel ez a kérdés, ha­nem a kutatás, a műszaki tevékenység, az oktatás, a rrógyászat — tulajdonkép­pen szinte az élet valameny- nyi területén. Jobban meg­fizetik-e azt a tanárt, aki előadásában szaktárgya leg­frissebb eredményeit is bele­szövi? Magasabb-e a jöve­delme annak, aki (nyelv)tu- dása révén pontosabban, job­ban, eredményesebben dol­gozik? Ha a gazdaságot raciona­lizáló törekvések átfogják majd társadalmunk egészét, akkor minden vállalat szá­mára létkérdés lesz a mun­katársak tudása. A raciona­lizálási törekvések tehát megnövelik a valódi, a hasz­nálható nyelvtudás iránti igényt: a vállalati, munka­adói igényt is. Csakhogy nyelvtudásunk mai állapota nem tűr halasztást. a gazdaság mai igényei­hez képest ugyan nem élünk idegen nyelvi analfabetizmusban, de a jö­vő távlataihoz képest nagyon sok még a tanulnivaló. A nyelvtudás megszerzése aka­rat és idő kérdése is. Az or­szág gazdasági esélyeit nö­veli a_ nyelvi kulturáltság színvonalának emelése. Eh­hez egyéni és közösségi ál­dozatokra van szükség, és legfőképpen bizalomra: bi­zalomra a jövőben. Szunyogh Szabolcs többszöri határidőcsúszás oka, hogy késve, december­ben érkezett meg az olasz vízforgató berendezés és az, hogy több munkát kellett — átalakítást, felújítást — megcsinálta, mint arra a ter­vezéskor számíthattak. A bejárati részben helye­zik el. a pénztáron kívül a stúdiót, a kölcsönzőt, s mel­lette nyitnak egy strandcikk­üzletet is. Az ettől balra eső területen, a meleg vizű me­dencék mögötti zöldterületet újrafüvesítették és örökzöld bokrokat is telepítettek. A sátor felé haladva elbontják a vendéglátóegységeket, egyedül a lacikonyha ma­rad meg, s a régi pavilonok helyére pingpongasztalokat állítanak fel. Ezen a terüle­ten alakítanak ki — a me­dencei zuhanyozók teher­mentesítésére — nyolc tust a szabadban. Az elbontott vendéglátó-pavilonok helyett, a sátor mögött új büfé épül. A tervek szerint ezt az egy­séget május végén- nyitja „meg a Békés megyei Ven­déglátóipari Vállalat. Március 24-én adták át a vízforgató berendezést, Strandnyitás: május 1-én Pénteken délután ismét el­látogattunk a békéscsabai strandra, hogy megtudjuk, mikor veheti birtokába a la­kosság, a sportolók, a vízi- pólózók és az úszást tanulni vágyó apróságok. Bízvást el­fogadhatjuk, hogy május el­sejére elkészülnek a mun­kákkal. Erre kaptunk ígére­tet Szarvas Jánostól, a víz- és csatornamű vállalat fő­mérnökétől, valamint Zsótér István fürdővezetőtől. A Jelenleg még sátor alatt folyik a próbaüzem Fotó: Gál Edit amelynek most a próbaüze­melése folyik. Hamarosan le­bontják viszont a medence fölül a sátrat. Ezt a munkát április 14-én kezdik meg, így május elsejére nyitott medencében fürödhetnek majd a vendégek. Ezzel azonban a munkálat még nem fejeződött be, mert az építési területen cSak a be­ruházás teljes befejezése után kezdődhet meg a fű telepítése és a terület rende­zése. A víz- és csatornamű vállalat számításai szerint eddig több mint 25 millió forintot költöttek arra, hogy- május elsejétől újszerű kör­nyezetben pihenhessenek az ide látogatók. sz. j. Veszélyes üzem... A békéscsabai ATI orosházi kirendeltsége csaknem tíz éve működik — s látja el a közle­kedéssel kapcsolatos elméleti és gyakorlati feladatokat^, a taní­tást, az oktatást, valamint a szervezett továbbképzéseket. Dé­nes István, a kirendeltség veze­tője a következőket mondja: Két járás tartozik hozzánk, az orosházi és a mezőkovácsházi. A munkatársak mindannyian szakképesítéssel rendelkeznek. Az a tapasztalat, hogy az el­méletben tanultakat a tanulók a gyakorlatban viszonylag jól alkalmazzák. Egyre jobban emelkedik a vezetésre jelentke­ző tanulók létszáma. Tudnánk még alkalmazni mintegy két- Jiárom, másodállású szakképzett oktatót. Fő célunk az oktatás hatékonyabbá tétele, a járás te­rületén levő vállalatok tovább­képzési igényeinek kielégítése, és nem utolsósorban, a tanulók kulturált és balesetmentes veze­tésre történő nevelése. Veszélyes üzem az ATI. A most tanuló, a gyakorlatlanság miatt könnyen pánikba is eső vezetők mellett ülni, oktatni, se­gíteni, nyugtatni, veszélyeket ki­kerülni komplikált forgalmi helyzetekben — nem könnyű feladat: szakmai, lélektani fel- készültség kell hozzá. Takács Bálint Kialakulóban a strand főbejárata

Next

/
Oldalképek
Tartalom