Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-09 / 83. szám
1983. április 9., szombat o Ritkítják a mákot Medgyescgyháza határában. A Haladás Termelőszövetkezet tagsága az idén ismét mákot termeszt a háztáji földterületén Fotó: Veress Erzsi Versmondóverseny Orosházán Az orosházi Városi Tanács művelődésügyi osztálya, a járási hivatal művelődésügyi osztálya, a KISZ városi és járási bizottsága, a Magyar Úttörők Szövetsége városi és, járási elnöksége, a városijárási könyvtár, az úttörő- és ifjúsági ház, valamint a Petőfi Sándor Művelődési Központ a költészet napja tiszteletére több mint egy évtizede rendszeresen meghirdeti Orosházán a járás és város fiataljainak versmondó versenyét. Az idén április 9-én, ma reggel 9 órai kezdettel találkoznak a vetélkedő fiatalok az orosházi Petőfi Művelődési Központ klubszobájában. A versengés négy kategóriában zajlik majd — kisdobos, úttörő, középfokú intézmény tanulója, dolgozó és katonafiatal — a négytagú zsűri előtt. Az első két kategóriában indulók életkoruknak megfelelő két olyan verssel nevezhetnek, mely az iskolai tananyagban nem szerepel. A nagyobbak egy szabadon választott verssel és egy kötelező József Attila- költeménnyel indulhatnak a versengésben. A járási, városi versmon-* dó versenyre eddig több mint ötvenen jelentkeztek, A népszerűséget bizonyítja, hogy a jelentkezők 'között olyan fiatalok is szerepelnek, akik már elkerültek — tanulmányaik miatt — a városból, s ez alkalomra ismét visszatértek. N. A. Könyvújdonságok Ruzicskay György: Amon Hertwebecht (Szarvas város Tanácsa), Szabó Pál: Isten malmai (Szépirodalmi K.), Bánffy Miklós: Megszámlál - tattál... (Helikon K.), Ingrid Möller: Vermeer van Delft életregénye (Corvina K.), Vázsonyi Endre: Forté- lyos mester királysága (Móra K.), Nefelejcs — versöszszeállítás iskolásoknak (Móra K.), Pán Péter: J. M. Bar- rie meséi nyomán feldolgozta Tóthfalusi István (Móra K.), Molnár László Miklós: A híres vadnyugat (Móra K.), Kenneth Roberts: Észak- nyugati átjáró (Gondolat K.), Donald O. Hebb: A pszichológia alapkérdései (Gondolat K.), Maróti Lajos: Liszt Ferenc élete (Magvető K.). Elég ez nekik! A megyeszékhely egyik presszójában reggeli, húsvét előtti hangulatban két meglehetősen ittas, középkorú férfi társalog egymással nagy hangon, s időnként követelik újabb két kisfröccsüket. A pineérnő rájuk sem hederít egy darabig, majd elég zordan veti oda nekik: — Ha előveszik a pénzt, akkor hozok. Lázas kotorászás után a két férfi egy gyűrött húszast és tízest lobogtat örömmel. A pincérnő megrendeli a két kisfröccsöt, majd az újonnan érkezett vendégek kívánságait jegyzi fel, visszamegy a pulthoz, s kérdőn néz kolléganőjére, aki éppen akkor emeli a szódához a két poharat, melyek aján jól, ha fél-fél deci bor lötyög. — Elég ez nekik! — szól a pultnál levő hölgy, s spricceli a szódát a poharakba. Válasz nincs, csak egyetértő fejbiccentés, s hamarosan a már dudorászó két férfi asztalán gyöngyözik a két pohár boros szóda. S a gyűrött húszas és tízes a pincérnő zsebébe vándorol. P. F. Tanulmányok, történelmi emlékek, rádióriport a Békési Élet 1983/1-es számában Kilenc rovattal jelentkezett a Békési Élet 1983. évi első száma. A Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a TIT Békés megyei szervezetének kiadásában megjelenő közművelődési és tudományos folyóirat fontos szerepet tölt be a megye, a Körösök völgye közművelődési és tudományos életében, és — miután arra is vállalkozik, hogy a megye határain túl tekintsen — országosan is figyelemre méltó az a publikációs tevékenység, melyet folytat. Az 1983 1-es szám kilenc rovata közül az elsőben három tanulmányt kap az érdeklődő olvasó és a témakörök szakembere. Palov József a szántóföldi öntözések múltját idézi meg a dél-tiszántúli régióban, Hévvizi Sándor érdekes munkája pedig „Orosháza hely- és intézménynevei Darvas József műveiben” címmel adja közre kutatásai eredményét. A harmadik tanulmány szerzője, Marik Dénes Szabó Károly, a XIX. században élt, Köröstarcsán született neves kolozsvári történettudós pályaképét rajzolja fel: írása lebilincselően figyelemre méltó. Ezúttal is jelentős a folyóirat „Művelődés” rovata. Kruchió Gábor „Továbbtanulás megyénk középiskoláiból”, Réthy Zsigmond pedig „Egy híres csigagyűjtemény szellemi és tárgyi környezete” címmel teszi közzé cikkét. A „Településszerkezet — városfejlesztés” című részben is két tanulmányt kapunk, az első szerzője Nemes Pál, és abban a településhálózat alakulásával kapcsolatos gondokat és gondolatokat összegzi, Bernicó Tamás írása pedig „Eperjesen a békéscsabai földrajzkutatók” címmel egy tapasztalatokat hozó szlovákiai útról ad tudósítást. Nem új, de feltétlenül újabb keletű rovat a Békési Életben az úgynevezett „Szomszédolás”, mely — ha avatott és értő íróra talál, sok haszonnal mutathatja be más tájegységek közművelődését, közéletét, tudományos kutatómunkájának irányait és színvonalát. A ’83/í-es számban Nyakas Miklós az a kétségtelenül avatott szerző, aki a jászberényi helytörténetírás és honismereti mozgalom helyzetét, eredményeit adja közre, tapasztalatokat nyújtó formában, eszközökkel. Mindig is erőssége volt a Békési Életnek a „Tények, dokumentumok, emlékek” rovat, mely ebben a számban is a legterjedelmesebb és a leggazdagabb. Különösen megragadó Kása Judit „Csendes ügyelet” című riportja, mely már négy alkalommal került adásba a Magyar Rádióban, és érzékletes, érzékeny riporteri felvezetéssel mutatja be egy orvosnő „csendes ügyelet”-ét. Nem könnyű ezen kívül a nyolc tanulmány bármelyikét is kiemelni, talán Kőszegfalvi Ferenc „Vörös Mihály éneke a gyulai végvár hőseiről” és Kovács Béla „Az endrődi jobbágyság ré- tegeződése az újratelepülés- től a reformkorig” című az, ami a téma jelentőségénél fogva külön is említést érdemel. A „Szemle” tizenegy könyvről szól kritikai hangvétellel, ugyanakkor indítékot szolgáltatva azok elolvasására, megismerésére is. A Békési Élet ez évi első számát Csarejsné Hrabovsz- ki Ilona csorvási naiv festő több műve díszíti, és a kulturális krónika, valamint a bibliográfia zárja, mely a Békés megyéről szóló, az országos napi- és hetilapokban megjelent cikkekről ad tájékoztatást. ' fs-nl Ifjú matematikusok vetélkediíje A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei szervezete április 6-án, szerdán a békéscsabai Áchim L. András Általános Iskolában rendezte meg a XII. országos Kalmár László matematikai verseny megyei döntőjét. Az általános iskolák felső tagozatos diákjai számára kiírt verseny iránt évek óta egyre nő az érdeklődés, amit az is bizonyít, hogy az idei megyei döntőn 95-en vettek részt. Az itt elkészült jeligés dolgozatokat Budapesten értékelik, s a legjobbak továbbjutnak a májusban, Csillebércen rendezendő országos döntőbe. Az iskolásokat, az óvodásokat, valamint az öregek napközi otthonát látják el élelemmel a dévaványai központi konyha dolgozói. Naponta ezer adagot főznek itt. Képünkön a tízórait készítik, körözöttet és almát Fotór Gál Edit Gyermekek a társadalomban Irta: Varga László, a Magyar Úttörőszövetség főtitkára A gyermekeknek a társadalomban elfoglalt helye, iskolai és mozgalmi életük, a gyermekek jelenléte a szűkebb és tágabb környezetben — ezek mai életünk, nevelőmunkánk sokakat foglalkoztató kérdései. E témákban egy-egy önálló tanulmány több nézőpontú vizsgálattal sem tud mindenre kiterjedő elemzést adni. Ezt tudva, a teljességre törekvés nélkül szeretnék szólni az úttörőszövetség közelgő konferenciája előtt — a mozgalom eredményeiről, a gyermektársadalom közérzetéről, a gyermekek, a gyermekmozgalom társadalmi kapcsolatainak javításáról. Korábban a forradalmi változások vagy a dinamikus fejlődés embert próbáló időszakában a felnőttek, a szülők és a gyermekek mozgalma is közvetlenül érezte hasznosságát. A mozgalmi munka ez időben js meglevő gyengeségei, a formális elemek másodlagossá váltak az általános optimizmus fényében. Egészen más a mozgalom megítélése ma, egy olyan szakaszban, amikor az elért eredmények -megőrzésének reális perspektívája, és ennek számtalan ideológiai von- zata teremt új helyzetet. Az előrelépéshez szükséges önértékelés, a nélkülözhetetlen kritikai légkör társadalmi méretűvé vált, s az ifjúsági és gyermekmozgalomra is hat. Közvetve növeli munkánk fontosságát, hogy az általános társadalmi közérzet alakulásához nem . jelentéktelen hozzájárulás az, amit a gyermekek mozgalma tehet egy-egy család belső életének, hangulatának formálásában. Hogyan telik a gyermek élete az iskolában; van-e vonzó feladata, öröme; mennyi jut neki az oly fontos sikerélményből? Nem lényegtelen a családi közérzet alakulásában az sem; hogyan számít, kér segítséget a szülőktől, hogyan ad számukra is programot a ma iskolája és gyermekmozgalma. Olyan kérdések ezek, amelyek mindig iS léteztek, de ma különösen fontossá teszik a válaszok megfogalmazását. Ezek erősítik fel azt a szintén régi követelményt is, hogy a gyermekek mozgalma saját lehetőségeivel élve vegyen részt közismert társadalmi gondjaink csökkentésében. Miért ne lehetne az úttörőszövetségnek határozott és érzékelhető programja a „veszélyeztetett” kortársak helyzetének javítására, a rászoruló idősek folyamatos gondozására, vagy éppen kallódó tárgyi értékeink összegyűjtésére és ismételt felhasználására. Nem meghökkentően új, soha nem szorgalmazott törekvései ezek az úttörőmozgalomnak. Ami napjainkban új — és ez nem kevés —, hogy a jelenleg kialakult úttörőprogramokon belüli arányok módosításával, a lehetséges szövetségesek körének bővítésével szeretnénk az alapvető feltételeket megteremteni. Milyen változásokon gondolkodunk tehát? Mindenekelőtt a jelenlegi program elemeinek tételes értékelése szükséges. Azt kell felelősen elemeznünk, hogy meglevő nagy számú rendezvényeink a gyermekek mely tömegeinek kínálnak vonzó, hasznos elfoglaltságot. Általában úgy véljük, hogy ezek nagyobb része a jó képességű, az iskola értékrendje által is elismert gyermekek számára nyújt gyakori és élményszerű elfoglaltságot. Csökkentésükre azért _van szükség, hogy fontosságuknak megfelelő helyre kerülhessenek az eddigi formákban kevésbé foglalkoztatott gyerekek -programja. A gazdálkodás, a természetjárás, a barkácsolás, a sportolás, a táborozás izgalmas programjai a közösség egésze számára kínálnak olyan elfoglaltságot, amely az iskolai, a gyermeki közérzetet javíthatják. Nincs ugyanis nagyobb veszély a gyermekmozgalom számára, mint annak elhitetése a gyermekekkel, hogy vannak kiválasztottak, akik hasznosak, jól dolgozók egy szervezetben, s van egy másik — nagy létszámú — kör, amelynek csak a passzív jelenlét a szervezettel való kapcsolat kizárólagos formája. Az aktív részvétel sokat hangoztatott kívánalmát kell általános gyakorlattá tennünk! így azt az érzést mélyíthetjük el a társadalom viszonyaival ismerkedő gyermekekben, hogy a szervezet általa van; elsősorban az ő szándéka, akarata érvényesül, legyen szó akár a program, akár saját vezetőinek megválasztásáról. Mindennek felismerése elvezet jelenlegi vezetői helyzetünk újraértékeléséhez is. Egészen mások a személyi feltételei egy ismeretszerzés-centrikus, az iskolai feladatokhoz szorosan illeszkedő programnak, és egy, a fentebb vázolt tartalmakat is a programba építő szervezetnek. Mert amíg az előző természetessé teszi, sőt igényli a pedagógus-úttörővezetők nagy számú — néha kizárólagos — jelenlétét, addig egy szélesebb körű program megköveteli más erők — szülők, nagyszülők, sportolók, művészek, ifivezetők — bekapcsolását is. Létérdekünk persze, hogy ezután is velünk maradjanak a pedagógusok, sőt irányítsák, egybehangolják az úttörőszövetségek munkáját segítő felnőttek tevékenységét is. Mert nem az iskolától és a pedagógusoktól fordulunk el, ha mozgósítjuk a társadalmi erőket is. Sokkal inkább velük; értük, a terhek csökkentése érdekében kívánjuk az iskolai nevelést és a közösségi mozgalmi életet koordinálni. 0 programjaink szervezésében, megvalósításában részt vevő felnőttek jelenléte még egy fontos társadalmi érdek szolgálatát is jelentheti. Azt, hogy a gyerekekkel túrázó ifivezető, a saját műhelyében velük barkácsoló nagypapa, a 6—8 éves gyermekét az úttörőházba kísérő szülő önmaga is gazdagodik, életmódja színesebbé válik. A közös alkotó munka örömét szeretnénk megosztani felnőtt szövetségeseinkkel a gyermekmozgalom munkájában a tervezéstől a végrehajtásig.
