Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-08 / 82. szám

1983. április 8., péntek NÉPÚJSÁG fl falugyűlések tapasztalatai A megyei tanács elnöke és a népfront megyei bizottsá­gának titkára még a múlt év végén közös levélben indít­ványozta valamennyi városi és községi tanács elnökének, valamint népfrontbizottsága titkárának a falugyűlések szervezését. Javasolták a te­lepülések alapellátásának, szolgáltatásának megvitatá­sát, a lakásgazdálkodás fej­lesztéséről szóló határozat végrehajtásának értékelését, az új lakásügyi rendeletek ismertetését, tudatosítását, valamint a települések kör­nyezetvédelmi helyzetének és feladatainak elemzését. Megyénkben már évek óta hagyomány, hogy az úgyne­vezett reprezentatív falu­gyűlések' helyett részfalu­gyűléseket, rétegtanácskozá­sokat szerveznek a községek­ben. Ezt indokolja a me­gyénkben levő nagyközségek, községek magas lélekszáma. Hagyománya van ánnak is, hogy a részfalugyűléseket többnyire üzemekben, na­gyobb munkáskollektívát foglalkoztató termelési egy­ségekben tervezik. Ugyan­csak rétegtalálkozóként szer­veztek részfalugyűléseket a termelőszövetkezeti tagok­nak, az ipar és szolgáltatás területén dolgozóknak, peda­gógusoknak, egészségügyiek­nek, nyugdíjasoknak, lakóte­lepen élőknek. E formák mellett a települések veze­tői más lehetőségeket is fel­használtak a lakosság tájé­koztatására. Így például a tanácstagi beszámolókon, ÁFÉSZ-közgyűléseken, kül­döttközgyűléseken, termelé­si tanácskozásokon, a szak­maközi bizottságok, vala­mint a népfrontbizottságok ülésein esett szó azokról a kérdésekről, amelyek a la­kosságot közvetlenül érintik. Az ez év március közepéig megtartott falugyűlések mér­lege a következő. A kisebb települések összevont falu­gyűléseinek száma 16 volt, amelyeken 3 ezer 200-an je­lentek meg. Az öt városban 34 városkörzeti tanácsko­zást szerveztek, 2 ezer részt­vevővel. A nagyobb közsé­gekben 63 részfalugyűlést tartottak, amelyeken több mint 6 ezren voltak. A meg­tartott falugyűlések, részfa­lugyűlések, városkörzeti ta­nácskozások száma összesen 113 volt. A tanácskozásokon több mint 11 ezer 200 eyn- ber vett részt és 663 volt a hozzászólók száma. A ta­nácskozások hangulatára az aktivitás, az érdeklődés volt a jellemző. Az előbb felso­rolt témákon túl szó volt a helyi tanácsok múlt évi te­vékenységéről, a társadalmi munka eredményeiről, a te­lekellátottságról, a VI. öt­éves terv időarányos teljesí­téséről, az OTP-hitelfeltéte- lek változásáról és az idei községpolitikai célkitűzések­ről. A hozzászólások témái rendkívül sokrétűek voltak. Legtöbb a lakóhelyet érin­tő kommunális téma: út-, 'járda-, csatornaépítés, köz- világítás, kereskedelmi szol­gáltatás volt. Gondként ve­tették fel a települések tisz­taságának helyzetét. Kedve­zően ítélte meg a lakosság a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok háztáji és kise­gítő gazdaságoknak nyújtott segítségét. Ugyanakkor el­hangzott az a jogos kifogás is, hogy a kiskertekben ter­melt gyümölcs és zöldség ér­tékesítése nem megoldott. Általános gondként említet­ték a kisebb települések és peremkerületek hiányos el­látását. A hozzászólások so­rán figyelemreméltóan nagy hangsúlyt kapott a társadal- mimunka-felajánlás, vala­mint az állampolgári fegye­lem erősítésére vonatkozó ajánlás. összességében megálla­pítható, hogy a falugyűlések hagyománnyá válása a leg­jobb úton halad. Ugyanak­kor minden esetben tekin­tetbe kell venni formájuk megválasztásában a helyi le­hetőségeket. A rétegtalálko­zók, részfalugyűlések tartal­masabbak, őszintébbek, prob- lémafeltáróbbak. Ebből kö­vetkezik, hogy e fórumok gyakoribb szervezése indo­kolt. E tanácskozásokon cél­szerű több, a lakosságot ér­deklő témakör előterjeszté­se. Minden lehetőség meg­van tehát arra, hogy a fa­lugyűlések valóban jó fóru­mai. legyenek a közéletnek, erősítsék a demokratizmust. Vagonmosó berendezés Vagonmosó berendezéssel bővítette gyártmányskáláját a Soproni Autófelszerelési Vállalat; az új konstrukciót a MÁV-val kötött együttmű­ködési szerződés jegyében fejlesztette ki műszaki gár­dája. A tervező munkában jól tudták hasznosítani azo­kat a műszaki ismereteket, és gyártási tapasztalatokat, melyeket egyik hagyományos termékük, a haszonjármű, azaz az autóbusz, a kamion, a teherautó, mosóberendezés előállítása során szereztek. A vasúti kocsik külső fe­lületének tisztítására szol­gáló eszköz több nagymére­tű, rögzített fémkeretből, úgynevezett mosókupából áll, melyekre oldalkeféket és tetőkeféket erősítettek. A kapukon átvontatják a vago­nokat. Az első kapunál tör­ténik az előáztatás. Savas vegyi anyagot spriccelnek a kocsira, amely feloldja a va­gonokra rakódott szennyező­dést, a fékezésnél keletkező izzó fémszemcséket, amelye­ket elég nehéz eltávolítani, hiszen általában be is égnek a felületbe. A következő ka­punál mossák, a harmadik­nál öblítik a vegyi anyagot a vasúti kocsiról. A mosóbe­rendezés bonyolult szabá­lyozástechnikával működik, amely automatikusan illesz­ti a keféket a kocsik mére­teihez, állítja be a súrolás- hoz-tisztításhoz szükséges ke­fenyomást. Az első berendezéseket kí­sérletképpen már munkába is állították Pécsett és Szom­bathelyen. Működés közben vizsgálják, hogy az áztatás-. nál használt savas technoló­gia megfelelőképpen oldja-e a vagonokra rakódott szeny- nyeződést, s azt is ellenőrzik, hogy a buszoknál, teherau­tóknál bevált kefék bírják-e a nagyobb igénybevételt. A sorozatgyártásról a működé­si tapasztalatok öszegezése után döntenek. Gondoskodás a nyugdíjasokról Az eleki Lenin Termelő- szövetkezet 1980 óta minden évben növelni tudta nyeresé­gét. A szövetkezet tagjai szinte már el is felejtették azokat az éveket, amikor je­lentős veszteségekkel zártak. Jól sikerült a gazdaság ter­mékszerkezet-váltása, rátér­tek a szigorú technológiai fegyelmet követelő vetőmag­termelésre. A megfiatalított vezetésnek azonban nemcsak a gazdasági feladatok meg­oldására kellett figyelmet fordítani, hanem a különbö­ző szociális kérdésekre is. Az utóbbi időben a taglét­szám — igaz, csak lassan — (fokozatosan csökkent, és ez­zel egyenes arányban növe­kedett a nyugdíjasok és já­radékosok száma. Napjaink­ban mintegy 550 tagot és 600 nyugdíjast tartanak nyilván. Tavaly a szociális, kulturá­lis alap 610 ezer forint volt. Az alapképzési előírások fur­csasága, hogy a nyugdíjasok és járadékosok számának növekedésével nem emelke­dett megfelelő mértékben az alap, mert csökkent a terme­lőszövetkezet átlagos állo­mányi létszáma. Viszonyítva tehát kevesebb jutott egy főre. Ilyen körülmények kö­zött a rendelkezésre álló ke­retet csak fokozott figyelem­mel lehetett elosztani. Kifejezetten szociális ki­adásokra 1982-ben 366 ezer forintot költöttek, aminek zöme a nyugdíjasokat segí­tette. A téesz szociális és kulturális bizottságának el­nöke, Borgye György maga is nyugdíjas. A bizottság munkájáról a következőket mondja: — A szövetkezet vezetősé­ge felhatalmazta bizottsá­gunkat, hogy 300 forint ha­tárig önállóan döntsön a rendszeres segélyek odaíté­léséről. Idén 27-en kapnak. Általában azoknak a nyug­díjasoknak fizetünk havonta ennyit, akiknek a nyugdíja nem éri el az 1100 forintot. Ezen kívül természetesen ese­tenkénti segélyeket is folyó­sítunk. Tavaly összesen 100 ezer forint segélyt fizettünk ki. Az anyagiakat hivatott ki­egészíteni számos kezdemé­nyezés is, ami az idős em­berekkel kapcsolatos. Min­den karácsonykor 150—200 forintos ajándékcsomagot kapnak a nyugdíjasok. Éven­te ünnepélyes keretek között nyugdíjastalálkozót tartanak zárszámadás után, ahol rend­szerint az elnök számol be a lezárt esztendő eredmé­nyeiről, gondjairól és a so­ros feladatokról. A meghí­vottak pedig elmondhatják az őket legjobban foglalkoz­tató problémáikat. Az idén tavasszal is zsúfolásig meg­telt a községi művelődési ház a találkozón. Az ebéden kívül a vendéglátók kulturá­lis műsorral is meglepték nyugdíjasaikat, a békéscsa­bai Jókai Színház színészei­nek jóvoltából. Az öregek napközijét is támogatja a szövetkezet. Az egyedülálló idős emberek gondozására külön ápolókat nem kell al­kalmazni, mivel az öregek napközi otthonának két ápolónője rendszeresen el­látja az egyedülálló idős, be­teg embereket. Sok idős ember egészsége megengedi a rendszeres ház körüli munkát. Sokan maguk művelik a háztáji földet, de akik ezt már nem bírják erővel, pénzben kapják meg a rájuk eső terület hozamá­nak értékét. Borzsák Lajos, a szövet­kezet elnöke így összegzi a nyugdíjasok tevékenységének jelentőségét: — A szövetkezetben egy­re nagyobb hangsúlyt kap az állattenyésztés. Szeret­nénk, ha idén már az árbe­vétel 50 százalékát ez a fő ágazat adná. A sertéstelep bővítésén kívül különböző kihelyezési akciókat indítot­tunk be, illetve indítunk a jövőben is. Már 240 ezer Broyler-csirkét, 220 hízó­marhát nevelnek otthon dol­gozóink. Újabban vemhes üszőket is kiadunk, és ha­marosan vemhes kocákra is sor kerül. A nyugdíjasok be­kapcsolódtak ezekbe az ak­ciókba. örülünk az aktivitá­suknak, mert egyrészt ki­egészíthetik nem túl magas nyugdíjaikat, másrészt a szö­vetkezetnek is nő a nyere­sége. L. S. D téglaipar munkavédelmi helyzetéről tanácskozott az 0MB Az Országos Munkavédelmi Bizottság (OMB) március 31-én ülést tartott^ Budapesten, a SZOT székházában, melyen Andrasovszky György, a Tégla- és Cserépipari Tröszt vezérigazgatója tájékoztatást adott a munkavé­delmi belső szabályzatok elkészítéséről, az abban foglal­tak érvényesítéséről. Ennek keretében írásban részlete­sebben ismertették a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat munkavédelmi helyzetét, tevékenységét, melyet az SZMT munkavédelmi osztálya terjesztett elő. A vállalat a Békés és Csongrád megyei gyáraiban különböző típusú téglát és cserepet gyárt. A békéscsa­bai gépgyártók üzemében téglaipari gépalkatrészeket, berendezéseket állítanak elő belföldre és külföldre. A vállalat javuló eredménye az utóbbi tíz évben megvalósí­tott beruházások hasznossá­sát igazolja és a vezetők­nek, valamint a dolgozóknak a jó munkáját dicséri. A gyárak kétharmada korsze­rű, ahol a munkások mint­egy 45 százaléka dolgozik jó szociális és egészségügyi kö­rülmények között. A koráb­ban megszüntetésre ítélt, el­avult téglagyárakban több mint ezren dolgoznak. A kedvezőtlen helyzet miatt egyre nagyobb gondot jelent a munkaerő biztosítása, ezek­re a téglagyárakra azonban még évekig szükség lesz. Ezért a munka- és egészség- ügyi körülményeket javítani kell. A vállalat munkavédelmi belső szabályozása jó. Eme­li a munkavédelmi tevé­kenység értékét, hogy a vál­lalat gazdasági, műszaki ve­zetői, a pártszervezet vezető­sége és a szakszervezeti bi­zottság nagy gondot fordít a megvalósítására. összetartó erőként van jelen a szak­mailag és szervezetileg jól működő munkavédelmi cso­port, amelynek feladatköré­be tartozik az emelőgép, a tűzvédelmi, a bányaműszaki, a szociálpolitikai és a mun­karuha, valamint a védőfel­szerelések ügyintézése is. Az üzemorvosi ellátást Bé­késcsabán függetlenített állá­sú, a szegedi és a hódmező­vásárhelyi gyárakban rész­idős üzemorvosok végzik. Az egyéni védőfelszerelés-, vé­dőruha-, munkaruha-ellátás megoldott. Az ülésen Sólyom Ferenc, a SZOT titkára, az OMB el­nöke a téglaipar vonatkozá­sában megállapította, hogy a tröszt és az SZMT munka- védelmi osztályának a be­számolója a valóságot tük­rözi. Javasolta, hogy a ha­gyományos téglagyárakban — még ha azok már csak néhány évig működnek is — biztosítsák a munkavéde­lem előírásainak megfelelő körülményeket, csökkentsék az anyagmozgatással járó ne­héz fizikai munkát. A tech­nológia fejlesztésével ugyan­csak csökkentsék a hőhatást, a port és a gázt. A vállalati munkavédelmi szabályzat alapján még az első fél évben el kell készí­teni a gyárak belső munka- védelmének a szabályozását. Végül javasolta, hogy a vál­lalatok határozzák meg: me­lyik gyárat, mikor újítják fel, vagy szüntetik meg. Er­ről adjanak tájékoztatást az OMB-nek is. Sró volt az "ülésen még a munkavédelmi feladatokkal megbízott személyek to­vábbképzéséről. Ezt7— indí­tásként — az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztéri­um vállalta egyhetes tanfo­lyam keretében, ami a kö­zeljövőben kezdődik. Végül Főcze Lajos, a SZOT mun­kavédelmi osztályának a ve­zetője, az OMB titkára ki­fejezésre juttatta azt a véle­ményét, hogy a munkahelye­ken a közvetlen életveszély elhárítása nem lehet az anyagi feltételek függvénye. P. B. Orosházán Vizsgáztak a hallgatók a továbbképzési kabinetben (Tudósítónktól) Ez évben immár az ötödik tanfolyam vizsgája zajlott le a napokban az orosházi Kos­suth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskola MÉM Mér­nök- és Vezető-továbbképző Intézet kebinetjében. A tan­folyam felnőtt hallgatói, akik az ország különböző ré­széből jöttek, s kezdték meg tanulmányaikat február 28- án, most bizottság előtt ad­tak számot elméleti és gya­korlati felkészültségükről. Kátay Sándor, a tovább­képzési kabinet vezetője így összegez: — A csaknem két évtize­de működő kabinetben éven­te 12—20 tanfolyamot indí­tottunk, mintegy 3—400 hall­gató részvételével. Felada­tunk a mezőgazdasági kö­zépkáderek továbbképzése. Így például szárítóüzem-ve­zetők, takarmánykeverő- üzem-vezetők, baromfite­nyésztő brigád-, illetve te­lepvezetők. A munkánk ha­tékonyságát nagymértékben elősegíti, a mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatokkal, trösztökkel kialakított jó kapcsolat. Elsőnek indítot­tuk be az országban az új­típusú tanfolyamként a nö­vényvédő szakemberek mun­kaegészségügyi, biztonság- technikai továbbképzését, amire az érdeklődés igen nagy. Oktatásunkat elősegíti a jól felszerelt, az ideális ok­tatási lehetőséget biztosító tanterem, valamint a tanfo­lyam idejére szállást adó gyopárosi kollégium. Termé­szetesen az intézményben van a munkavédelmi tech­nikusi képzés is. A képzés időtartama egy év, havi öt nap foglalkozással. Jelenleg a harmadik ilyen képzés tart. A vizsga tapasztalatairól dr. Sütő Zoltán, a MÉM Mérnök- és Vezető-tovább­képző Intézete egyetemi ad­junktusa, a vizsgabizottság elnöke a következőket mon­dotta : — Kétféle szempontból is szükséges a tanfolyam. El­sősorban szükséges a szak­mai ismeretek bővítése, amit a technika gyors ütemű fej­lődése követel. A másik: az emberi tényezők jelentősége, mert a brigádvezetők is ve­zetők. Tehát szükséges a jobb szervezőképesség kiala­kítása és a komplex jellegű továbbképzés, amely kiter­jed: a gazdaságpolitikára, a vezetéselméletre, a szakmai kérdésekre, valamint az üzem- és munkaszervezésre egyaránt. A mostani vizsga tapasz­talatai azt mutatják; a hall­gatók nagy többsége a szak­mai kérdésekre igen jól fel­készült. A gazdaságpolitikai és vezetéselméleti kérdések­ben tapasztalható bizonyta­lanság. Természetes, hogy ebben további fejlődésre van szükség. A vállalatgazdaság­iam és üzemszervezési kér­désekben szintjüknek megfe­lelően igen otthonosan mo­zogtak. Nem hanyagolható el a jövőben sem az önképzés, amely elsősorban a szakmai folyóiratok olvasásában és szervezett továbbképzés — amit 3-4 évenként meg kell ismételni — keretében való­sítható meg. T. B. A kondorosi takarékszövetkezet kétsopronyi kirendeltségét néhány éve adták át rendelteté­sének. Tavaly mintegy 3 millió forinttal nőtt a kamatozó betétállomány, a kölcsönök ösz- szege pedig elérte az egymillió 300 ezer forintot. A személygépkocsinyeremény-betétkönyvek száma 220 körül van jelenleg Fotó: Bukovinszky István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom