Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-01 / 77. szám
NÉPÚJSÁG 1983. április 1., péntek Exportot vagy nyereséget? Horgászorsé, dióda-mátrix Fokozatosság és kényszer Horgászorsóból ebben az évben várhatóan 100 ezer darabot készítenek Fotó: Fazekas László Vitás, hogy a címben szereplő szembeállítás jogos-e, a válasz viszont egyértelmű: mindkettőt, vagyis nyereséges exportot. De hogyan? A szabályozó rendszer ösztönöz a nyereség és az export növelésére is, de a kettő között hathatós kapcsolatot teremteni nem könnyű dolog. — Választanunk kellett — mondja a Mezőberényi Faipari Ktsz elnöke, Hoffmann Dániel —, hogy a nyereséget növeljük, vagy az exportot. Eredményünk akkor nőne jelentősen, ha belföldön értékesítenénk több bútort, mivel e termékek nyereségszintje duplája a tőkés piacokra szállítottakénak. Ám, ha ezt az utat választanánk, és így javítanánk néhány százalékponttal jövedelmezőségünket, eleget tennénk ugyan egy népgazdasági célkitűzésnek, de a béreket emelni alig tudnánk. A 0,12- es együtthatóval szorzott jövedelmezőségi mutató —még ha az javul is a jelenlegi 10 —12 százalékhoz képest —, csak minimális emelést tesz lehetővé. Vagyis inkább csak a bérpreferenciákra építhetünk. A bérszabályozás módosítása, a bérfejlesztési mutató és ezzel együtt a bázisszemlélet megszüntetése mindenképpen pozitív változás. Arra ösztönzi a gazdálkodókat, hogy jövedelmezőségüket javítsák, gazdaságosabban, hatékonyabban termeljenek. Ám egy másik célkitűzés fizetőképességünk megtartásának érdekében a vásárlóerő, vagyis a jövedelmek visszafogására irányul. Ez a termelőmunka szintjén körülbelül úgy jelentkezik, hogy többet és jobban kell dolgozni, csaknem ugyanannyi bérért. Egy harmadik célkitűzés pedig a tőkés export mindenáron való növelését helyezi előtérbe. Ezt a három dolgot kell valahogy összeegyeztetni. — Tíz esztendeje exportálunk bútorokat — folytatja a herényi elnök —•, vannak tapasztalataink. Árat emelni és így növelni a hasznot szinte lehetetlen. Azt, hogy nálunk drágább például a fa vagy az energia, mint a világpiacon, vagy fejletlenebb a technika, technológia, nem lehet elismertetni az árakban. Ez elviszi a tőkés export nyereségének jó részét. így aztán némi túlzással azt lehet mondani, hogy ahogy nő az export, úgy csökken a jövedelmezőségünk a belföldre termelőkhöz viszonyítva. A békési sportszergyártó szövetkezetnek, a Startnak ugyanannyi a nyeresége a belföldi, a szocialista és a tőkés piacon értékesített termékein. Ám csaknem ugyanannyi gonddal is jár terméA Tatabányai Szénbányák szakembereinek közreműködésével a napokban üzembe helyezték az Egyesült Államokban az első Haldex- rendszerű meddőfeldolgozó üzemet. A berendezések az indulást követő napokban kifogástalanul működtek, megfeleltek mindazoknak a paramétereknek, amelyeket a tatabányai vállalat a szerződésben garantált. A magyar vállalat egy amerikai céggel alapított még 1981-ben vegyes vállalatot arra, hogy a tatabányaiak szabadalmazott eljárásával hasznosítsák az amerikai bányák meddőhányóit. Az első üzemet a West virginiai bánya meddőhányóinak feldolgozására közös tőkebefektetéssel és gyorsított ütemben hét hónap alatt építették fel; Tatabányáról szállították a mérnöki terveket, s az amerikai partner gondoskodott az építkezésekről. A nagy teljesítményű új üzemben évenként egymillió tonna meddőből 250 ezer tonna magas kalóriájú keink elhelyezése, akár rubelt, akár dollárt akar érte. — Sportszereket eladni a mai gazdasági helyzetben — vélekedik Balikó György elnök — nagyon nehéz. A belföldi és a szocialista piacon nemigen tudjuk növelni eladásainkat. Nyugat-Európát régi, nagy nevű sportszer- gyártó cégek .uralják, nehéz velük versenyezni, nem is annyira a minőség — hiszen nem egy termékünk világ- színvonalon áll —, hanem a márkanév miatt. Nyereségünk növelése megköveteli az értékesítés növelését, vagyis: nagyobb nyereség = nagyobb export. Az igazán hatékonyan gazdálkodó Start a harmadik világ országainak szeretne szállítani. És nemcsak szóló szereket, hanem komplett tornatermi berendezéseket is. Ezért mélyíti kapcsolatait egy NDK sportszergyártó céggel. Közösen jobb eséllyel pályázhatnak, nagyobb megrendelések elnyerésére. — A jelenlét a világpiacon — mondja Balikó György — önmagában is előny: a technikai színvonal állandó emelésére, világszínvonal elérésére kötelez. Közvetlenebb információt szerezhetünk a gyorsan változó fogyasztói igényekről, hamarabb reagálhatunk ezekre. Megjelenik egy újítás, például az erőfejlesztő-kijelző, azonnal meg kell valósítanunk, mert kijelző nélkül egyetlen erőfejlesztőnk se találna gazdára. A modern technika megvételéhez pénzre, alkalmazásához szakképzett munkaerőre van szükség, ami megint csak a pénz, a bér függvénye. Emellett jó minőségű alapanyagra és nem kevésbé jó szervezésre. Mindez együtt eredményezheti csak a nyereséges exportot és mindennek a megvalósítására csak annak van esélye, aki exportál. — szatmári — szenet nyernek vissza: a haszon felét dollárban kapja meg a tatabányai vállalat. A napokban az ausztriai Wolsbergbe utaztak a Tatabányai Szénbányák szakemberei. Itt szintén Haldex- üzemet szerelnek fel, az első rtyugati szomszédainknál. Létrehozására tavaly alakítottak egy magyar—osztrák vegyes vállalatot. Az ausztriai üzemet a Tatabányai Szénbányák vállalat fővállalkozóként építi és kulcsrakész állapotban adja át, a vasszerkezeti elemeket ugyancsak a szénbányák, a gépeket, berendezéseket a jászberényi aprítógép gyár készíti. Rendkívül rövid határidőre vállalkoztak: júliusban már működik az új üzem, amelyben évi ötszázezer tonna meddőből választják ki a magyar szabadalmi eljárással a jó minőségű tüzelőanyagot. A meddőből kivont szenet osztrák erőműben hasznosítják, s a nyereségen osztozik az osztrák partner és a tatabányai vállalat. A mechanikai műszergyártás és az elektronikai szerelés feltételeit néhány hónapos eltéréssel, egymással párhuzamosan teremtették meg a MOM battonyai gyáregységében. Az alapítás éve, 1977 óta több kísérletet is tettek a termékek „honosítására”. Kezdetben az egyszerűbb, kisebb szakmai hozzáértést követelő alkatrész- gyártásra rendezkedtek be. A fokozatosság volt a gyártmányfejlesztés, a termék- szerkezet kialakításának meghatározó elve. Ezt nem egyszer kényszerű döntések keresztezték, mint például a kvarcóra-„gyártás” megszüntetése. Új megoldás így a fokozatosság elsősorban a mechanikai műszergyártásban alakulhatott ki. Az alkatrész-forgácsolást az olajfékszelep alkatrészeinek, majd az első késztermék, a légszelep gyártása követte. E termék még 1982- ben is meghatározó volt a mechanikai műszergyártásban. Az idén azonban felhagytak a légfékszelep készítésével, s az üzem berendezéseit fokozatosan horgászorsók gyártására állították át. A horgászokat segítő eszközből 1981-ben még csak néhány ezret készítettek, de tavaly már 85 ezer összeszerelésére számítottak. A sorozatgyártás tapasztalatlansága és a termék minőségét szolgáló kisebb átalakítások miatt végül is 75 ezer készült el. Ebben az évben egyébként már 100 ezer orsót adnak át a kereskedelemnek. A horgászorsók honosítását eredetileg importkiváltás miatt határozták el. A termék minőségét jellemzi ugyanakkor, hogy Románián és Jugoszlávián kívül több nyugati ország is érdeklődik, és sikeres tárgyalások A délelőtti műszakban No- vák Sándor asztalos, csoportvezető helyettesíti a 12 tagú poliesztercsiszoló, fényező szocialista brigád vezetőjét. Most nyolcán dolgoznak vele" együtt a műhelyben. A gyárban csak úgy mondják: polfé-brigád. Feladata csiszolás, fényezés. Először a polieszterlakkos bútoralkatrészekről a parafinréte- get lecsiszolják, majd a felületfinomítás, a fényezés, végül az élek kikészítése következik. A műveletek az egymás mellett sorakozó gépeken történnek. Novák Sándort nehéz szóra bírni. Arra hivatkozik, hogy katona volt, és csak egy hónapja szerelt le, tehát még nem mindenről tájékozódott. Megnyugtatom, hogy különös kérdések nem lesznek. Azt például biztosan tudja, hogy mivel érdemelte ki a brigád évről évre az aranykoszorús jelvényt, a tavalyi eredmény alapján pedig a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Erre már mosolyra derül az arca, és mondja is mindjárt: — A minőségi munka a lényeg. Persze, a norma teljesítése sem mellékes. — Melyiket nehezebb teljesíteni? — Az elsőt. Ahhoz több szakértelem, és nagyobb gondosság kell. Hiba persze előfordulhat. Ha mi észrevesz- szük, és kijavítjuk, nincs baj. Ha Jani bácsi, a gyártásközi ellenőr veszi észre, az már egy rossz pont. — Előfordul? — Itt van ez a szekrényajtólap ... Sajnos, Jani bácsi hozta vissza, nem pedig a vonal végén dolgozó Juhász Laci. esetén nagyobb mennyiség szállításáról is sző' lehet. Mindez bizonyítja: a battonyai orsók felveszik a versenyt nem egy nyugati cég termékével, és ráadásul kevesebbe is kerülnek. Mindemellett a MOM konstruktőrei egy egészen egyedülálló megoldást dolgoztak ki. Míg az eddig forgalomba került orsók „fékezése” a horgász dolga volt, addig az új változat a húzóerővel párhuzamosan, automatikusan fejt ki fékerőt. A szabadalmi eljárás teljes befejezése és a gyártás előkészületei után már ilyen orsókat készítenek az üzemben. Az elektronikai üzemben elektromechanikus kapcsolóórák szerelésével kezdődött a munka. Az események menetét azonban alaposan felgyorsította egy amerikai céggel korábban kvarcórák gyártására kötött megállapodás. A kedvező üzlet reményében a kvarcóra-modulok szereléséhez szükséges technológiát, berendezéseket is megvásárolták. Ám a virágzó, de igen rövid életű üzlet az amerikai fél hibájából hamarosan megszakadt. Chipek a nyáklemezre Ekkor az a sajátos helyzet állt elő, hogy a gyáregység rendelkezett ugyan az elektronikai műszergyártás, szerelés alaptechnológiájával, de megfelelő munka hiányában ennek nem sok hasznát vette. Ez az állapot szerencsére nem tartott sokáig. Rövidesen dióda-mátrix összeszerelésére kaptak megbízást. (A dióda-mátrix számítógépek, író-olvasófej vezérlőegysége.) Battonyán a chipek (integrált áramkör) nyáklemezre (nyomtatott áramkörökre) történő beültetését végzik. A munka nehézségére, bonyolultságára utal, hogy ezt a műveletet, a kétszázad milliméteres huzalhegesztést, ötvenszeres na— No, ez szép dolog. És Bende Szilveszternek nem kellett volna észrevennie? — mutatok a vonalban dolgozó idősebb asztalosra. Orvos Mária, aki az előző gépen dolgozik, komolykodva megjegyzi: — öt megkerüli a munkafolyamat ... A szervezés ... — Ez elég baj. Nem? — Nehogy írja! 13 éve dolgozom a vállalatnál, nem szeretném, ha kitennének innen. Látom a ravaszkásan mosolygó szeméből, hogy ez csak egy kis heccelődés akar lenni. Bende Szilveszter azonban komolyra fordítja a szót. — Itt nem „dobják” a melóst, hanem inkább fogják. De csak azt, aki ért is a dolgához. Különösen ahhoz, amit csinálunk, mert ezt nem elég megtanulni. Érzék is kell hozzá. Gaál Sándor immár 21 éve dolgozik a bútorgyárban. Akgyítás alatt végzik. 1983-ban közel hetvenezer chip beültetése a feladat, ez csaknem duplája a tavalyinak. A mechanikai és az elektronikai üzemekben végzett munka magas fokú felkészültséget bizonyít. A lehetőségek azonban az eddiginél is nagyobb feladatok megoldását biztosítják. Olyan műszerek gyártásának a feltételei is adottak, amelyek mechanikai és elektronikai elemeket is tartalmaznak. Szakmai feltételek De nem csak a műszaki, technológiai feltételek jöttek létre az utóbbi években. A fokozatosság lehetővé tette, hogy egyre több begyakorlott, hozzáértő munkása legyen a gyáregységnek. A bonyolult, nagy pontosságot igénylő munka az elméleti, szakmai ismeretek állandó bővítését követelte. Míg 1977-ben a szakmunkások, betanított munkások egymáshoz viszonyított arákor sem ment el, amikor sokkal nehezebb volt a munka, mint most, és kevesebb volt a kereset, mint máshol. Jó asztalos hírében áll. Kovács István, a szakszervezeti bizottság titkára dicséri is őt. — A hibás bútoralkatrészeket javítja. Azért ő, mert ehhez komoly szakértelem kell. Amit rendbe hoz, nem kell újra csinálni. Anyagmegtakarítással sok pénzt tesz a vállalat asztalára. Gaál Sándort éppen ez a gondolat foglalkoztatja: * — Komoly hiányosság nálunk, hogy mi, akik fokozott gonddal, és ha kell, időt, fáradságot nem kímélve exportra dolgozunk, az anyagi előnyét nem érezzük — mondja. — Mióta van export? — Vagy három éve. Először svéd megrendelésre. Mivel pedig nem vagyok jött- ment dolgozó, szabad legyen kifejezésre juttatnom: a szervezést kellene megjavítani úgy, hogy az asztalos csak a saját munkájával törődjön. nya 30 és 70 százalék volt, addig 1982-re már a foglalkoztatottak 45 százaléka lett szakmunkás. A gyáregységben kezdettől nagy hangsúlyt fektettek a szakmunkásképzés feltételeinek megteremtésére. Forgácsoló, majd később mechanikai műszergyártó és karbantartó műhelyt hoztak létre. A legtöbb fiatal a battonyai szak- középiskolából és a mező- hegyesi szakmunkásképzőből kerül az üzembe. Három éve 15-en, az idén várhatóan húszán szereznek szakmát felnőtt szakmunkásképző tanfolyamokon. A gyáregység vezetői, szakmai irányítói között egyre több a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező, és a technikus. Az első üzemrészek átadását követően még csak kettő, ma már tíz főiskolát végzett dolgozik, s a technikusok száma megháromszorozódott a kétszáz főt foglalkoztató battonyai üzemben. Kepenyes János Kovács István nem tesz ellenvetést, de hivatkozik arra, hogy a gyártás előkészítésénél a gyorsaság alap- követelmény. Mivel pedig az asztalosok néha jobban ismernek egy-egy munkafolyamatot, mint a műszakiak, nélkülük nem lehet a feladatot megoldani. Megállapítja még: — Egy-két év nem nagy idő a gyár történetében. Egyelőre az a legfontosabb, hogy bizonyítsunk. Lássa a tőkés, hogy képesek vagyunk az igényének megfelelően dolgozni. De az sem titok, hogy most alakítjuk ki az exportgyártásra az érdekeltségi rendszert. Gaál Sándor is hamarosan érezni fogja a hatását. A brigád legnagyobb érdeme a minőségi munka. Akár bel-, akár külföldre készül a termék. Az Álba hálószoba-bútor például egyenesen Amerikába kerül. A vásárló először megnézte a prototípust, aztán (a tulajdonos személyesen) már gyártás közben is ellenőrizte a munkát. Egy-két hiányosságra felhívta a figyelmet. — Mi teljesítjük minden kívánságát — jelenti ki Gélek János, és hozzáfűzi még: — Ö fizet. — Szóval „tőkés szemmel” nézi a világot — tréfálkozom. — Ügy valahogy, bár én egyetlen centet sem örököltem az apámtól. — Mi a veléménye a pol- fé-brigádról? — kérdezem még. — Stramm gyerekek. NB I-esek. — Minek alapján bírálja őket? — Nekem csak az számít, amit látok. Pásztor Béla A gyártóvonal. Az előtérben Bende Szilveszter asztalos Fotó: Fazekas László Haldex-üzemek az USfl-ban is Ausztriában Qsztalosbrigád a legjobbak közül
