Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

0 1983. április 3., vasárnap NÉPÚJSÁG A „szent emberek” — egykor varázserőt tulajdonítottak nekik — arccal a tenger felé (Fotó: UPI — MTI — KS) A sziget térképe (Fotó: TERRA KS) n Húsvét-sziget titkai Két és félévszázada próbál­ják megfejteni a Húsvét-szi­get rejtélyeit, expedíciók tu­catjai ásták fel földjét, et­nográfusok és archeológusok vitatkoznak róla. Egy fran­cia kutató így fogalmazott: ha az ókori Athént találnánk meg az Antarktisz jege alatt, azt is könnyebben megma­gyarázhatnánk, mint a Hús­vét-sziget ember formájú kőszobrainak eredetét és rendeltetését. A VILÁG KÖLDÖKE A magányos sziget tovább őrzi tehát titkait, hiszen még a pontos nevét sem tudjuk a száztizennyolc négyzetkilo­méternyi földterületnek, (összehasonlításképpen: négy és félszer kisebb, mint Bu­dapest.) A térképen sze­replő elnevezés Roggeveen holland kapitánytól szárma­zik, aki 1722 húsvétján fe­dezte fel az európaiak által még nem ismert szigetet. Az akkor ott élő bennszülöttek szigetüket Rapanuinak hív­ták, de a tudományos kuta­tók nem hiszik, hogy ez len­ne az ősi neve. A mondák szerint az ott lakók a Világ Köldökének nevezték föld­jüket. Más elbeszélések sze­rint az Ég Határa a legré­gebbi elnevezés, amellyel a szigetet illették. Az ősi nevek mögött a szigeten lakók elhagyatottsá- gának érzése húzódik meg. A dél-amerikai kontinens olyan messzire fekszik a Húsvét- szigettől, mint Írország Ka­nadától. Tahititői, az óceáni Húsvét-szigeti anya gyerme­kével szigetvilág „fővárosától” még távolabb esik. A polinéziai szigetvilág legkeletibb előőr­se, mondják egyesek, bár ez a megfogalmazás némileg pontatlan. Akár keletről, akár nyugatról nézzük, a Húsvét-sziget távol fekszik a fő hajózási útvonalaktól, ezért is alakulhatott ki sok évszázaddal ezelőtt az a mikrokultúra, amelynek ér­telmezése mind a mai napig vi'atott. Kik faragták a hatalmas kőszobrokat, mi volt a jelen­tése a sziklákra vésett „ma­dárember” alakoknak, mire szolgáltak a barlang-labi­rintusok? Thor Heyerdahl, a neves norvég kutató már a második világháború előtt, majd nem sokkal utána, és az ötvenes évek közepén uta­zást szervezett a térségbe, így a Húsvét-szigetre is. Ezek sorában talán a legki­emelkedőbb a híres Kon-Tiki expedíció — a norvég tudós egy balsafa* tutajjal jutott Peruból az óceáni szigetvi­lágba —, ezzel Heyerdahl bizonyítani kívánta, hogy a több ezer csendes-óceáni szi­get az amerikai kontinens felől népesült be. „A JÖVŐ EMLÉKEI” A norvég kutató szerint a Húsvét-sziget első beván­dorlói időszámításunk sze­rint körülbelül 400 táján ér-' keztek a dél-amerikai Peru­ból: Kon-Tiki és vele együtt menekülő hívei. Ök terem­tették a hatalmas vulkáni tu­fából faragott szobrokat, és ezek fő alakjait. Évszázadok­kal később,— az ezredfor­duló után — jöttek az újabb bevándorlók Kolumbiából. Heyerdahlnak nézete elfo­gadtatásáért két évtizedes kemény küzdelmet kellett vívnia azokkal a tudósokkal szemben, akik a régi elmé­let híveként azt vallották, hogy Polinézia és a Húsvét- sziget csakis Ázsia felől né­pesülhetett be. Heyerdahl kutatásainak egyik legvitatottabb pontja: hogyan faraghatták ki, és állíthatták helyükre a 10—20 tonnás — a legnagyobb 50 tonnás — szobrokat a kez­detleges eszközökkel, és a viszonylag kis számú lakos­ság segítségével. Erich von Däniken svájci „múltbalátó” a nálunk is bemutatott „A jövő emlékei” című filmjé­ben többek között azt állítja, hogy földöntúli lények alkot­ták a hatalmas kőkolosszuso­kat. Däniken azonban „elfe­lejtette” megmutatni a mozi­nézőknek a Húsvét-szigeten található kőfejtőt, ahol még ma is láthatóak a félig kész szobrok. Heyerdahl bebizo­nyította, hogy viszonylag egyszerű emelőszerkezettel 180 ember izomereje elegen­dő egy kőóriás mozgatásá­hoz. További kérdés: miért hagyták abba az ismeretlen szobrászok munkájukat? A legendák szerint több, mint 300 évvel ezelőtt háborúsko­dás tört ki a- „hosszú fülű­ek”, és a „rövid fülűek” kö­zött. Az elnevezés onnan származik, hogy az egyik törzs kultikus okokból mes­terségesen — fa- és kagyló- peckek segítségével — meg­nyújtotta fülkagylóját. A harcban a „rövid fülűek” győztek, de a küzdelem egy^ úttal az addig virágzó kul­túra leáldozását is jelentette. A „szent embereket” ábrázoló kőszobrok faragása abbama­radt. A feledés homályába merült az ősi írás, és a szik­larajzok jelentése is. BENNSZÜLÖTT PUCCSKÍSÉRLET A holland tengerészek 1722 húsvétján kőkorszakbeli ál­lapotokat találtak itt. Utá­nuk spanyol, angol, francia, amerikai tengerészek és pe­rui rabszolgakereskedők szálltak partra. Ez utóbbiak ezer embert vittek el guanó kibányászására a Dél-Ame- rikához közel eső szigetekre. A behurcolt betegségek tu­catjával szedték áldozatai­kat. Így történhetett, hogy a századfordulóra alig százan maradtak a szigeten. A Hús- vét-szigetet végül Chile annektálta 1888-ban. A huszadik század, a tu­dományos technikai forrada­lom jóllehet megváltoztatta a körülbelül kétezer benn­szülött életét, ám a nagy tá­volság legyőzése nem sike­rült maradéktalanul. Heten­te egy repülőgép érkezik Chiléből, de ez is csak tran­zitállomásnak használja a Húsvét-szigetet. Évente egy hajó köt ki, amely építő­anyagot, gyógyszert, diesel­olajat és egyéb felszerelést hoz magával. A szigeten a fő közlekedési eszköz még ma is a ló, a néhány tucat gépkocsi rendszám nélkül közlekedik. A nagy ritkán odavetődő turistahajók iga­zi szenzációszámba men­nek. Mindez igazán nem jelent erős kötődést Chiléhez. Töb­bek között ezért is történhe­tett meg, hogy a hatvanas évek elején a bennszülöttek „puccskísérletet” hajtottak végre. El szerették volna érni, hogy szigetük Francia Polinéziához tartozzon, hi­szen Dél-Amerikához nem sok közük van. Az akkori chilei kormány egy kisebb hadihajót és 40 katonát kül­dött a Húsvét-szigetre, akik egy puskalövés nélkül „le­verték” a lázadást. g. f. P. Egy küóriás mcgmozdításához 180 ember izomerejére van szükség (Fotó: könyvillusztrációk — KS) Vigyázat, lavinaveszély! A hegyvidékek minden év­szakban csalogatják a kirán­dulókat, a pihenni vágyókat. Ugyanakkor váratlan csap­dákat is rejtenek. A hegyek­ben az időjárás szeszélyes és kiszámíthatatlan. A legve­szélyesebb természeti erők egyike a lavina, amely akkor keletkezik, amikor a hegyol­dalak hótakarójára újabb hó­tömeg nehezül, vagy ha a hó már nem tapad a hegyoldal­hoz. Szlovákiában is több olyan terület van, ahol a lavina már megmutatta pusztító erejét — a Magas- és Ala- csony-Tátra, a Kis- és Nagy- Fátra . . . Igaz, az itteni lavi­nák nem érik el az Alpok­ban, vagy a világ más óriás­hegységeiben romboló „kol­légáik” nagyságát és erejét, de így is komoly problémá­kat okoznak. Hegyi eróziót váltanak ki, magukkal so­dorják az értékes termőta­lajt, csökkentik az erdőfelü- leteket, s éppen ott, ahol víz­gazdálkodási szempontból igen fontosak lennének. Emel_ lett veszélyeztetik a turisták és a sportolók életét. A lavinaomlás megelőzésé­re és az óvintézkedésekre a szlovák hegységekben már eddig is nagy gondot fordí­tottak a Hegyi Szolgálat tá­jai. A gyakorlati igények azonban szakértői munka­hely kialakítását követelték meg. 1927 ősze óta működik az Alacsony-Tátra legna­gyobb turista- és télisport­központjában, a Chopok- csúcs alatti Jasnában a He­gyi Szolgálat keretében a La­vinamegelőzési Központ. A központ kutatja a lavina ke­letkezésének meteorológiai és toDográfiai okait, s azok ha­tását a hótakaró mechanikus és fizikai tulajdonságaira. Rendszeresen feldolgozza a mérési adatokat és ezek ered­ményei alapján határozza meg a „fehér veszedelem” veszélyességi fokát. A szlovákiai hegységekben elszórt több megfigyelő ál­lomás összeköttetésben áll a jasnabeli központtal'. Az ál­lomások megfigyelései alap­ján a központ munkatársai híreket közölnek a sajtóban, a rádióban és a televízióban az esetleges lavinaveszélyről, tájékoztatják a közönséget a hó állásáról és a leglátoga­tottabb hegyi üdülőhelyek közlekedési szolgáltatásairól. Lavinaomlás esetén módsze­resen irányítják a mentési munkákat. Ha a lavinaomlás veszélye akuttá válik, rob­bantásokkal utat nyitnak a hógörgeteg előtt, így előzik meg annak fenyegető követ­kezményeit. A központ dol­gozói bírálják el az új gaz­dasági, üdülési vagy sport­objektumok felépítésének le­hetőségeit, s minden egyéb beavatkozást a hegyvidék ter­mészetes környezetébe. A munkacsoport hosszú erőfe­szítésének eredménye az az atlasz, amelyben Szlovákia minden exponált hegyvidé­kének lavinaútvonala szere­pel. Gabriela Chmeliková (ORBIS—KS) Jugoszlávia Viták — nehéz helyzetben A közelmúltban széles kö­rű vita folyt a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságában a tö­megtájékoztatás időszerű esz­mei-politikai kérdéseiről, a sajtó szerepéről a jelenlegi, nem könnyű helyzetben. Megállapították, hogy a jugoszláv tájékoztatási rend­szer jelentősen hozzájárult társadalmunk önigazgatási szocialista fejlődéséhez, s egyben rámutattak azokra a fogyatékosságokra, helytelen tendenciákra is, amelyek az utóbbi időben az újságírók egy részének körében tapasz­talhatók. Különösen szembe­ötlők a kísérletek, amelyek a nemzetek és nemzetiségek közötti összhang megbontá­sára irányulnak. A naciona­lizmussal szemben semmifé­le engedékenység nem en­gedhető meg — szögezi le a határozat. A dokumentum a sajtó legfőbb feladatául a párt ideológiájának és prog­ramjainak népszerűségét, a forradalmi hagyományok, a hazafiság. a testvériség és egység, az elért vívmányok és eredmények hirdetését tű­zi ki. Ha ezt elmulasztja, és kizárólag a nehézségekről, problémákról és kudarcokról beszél, nem várható el, hogy a fiatalok és általában a dol­gozók ismerjék és elismer­jék a társadalom értékeit. Az utóbbi időben Jugo­szláviában megszaporodtak a viták, mindenekelőtt a gaz­dasági problémákról. A köz­ellátási nehézségek, az ét­olaj, a hús, a mosópor, a ká­vé és más közfogyasztási cik­kek hiánya . kétségtelenül rontja a közhangulatot. Az idei évre előirányzott stabi­lizációs intézkedések első eredményei csak lassan mu­tatkoznak. Emiatt érthető a türelmetlenség, amit egyesek meglovagolnak és igyekez­nek a nemzetiségi ellentétek szítására felhasználni. A Jugoszláv Szakszerveze­ti Szövetség Tanácsának feb­ruár végi ülése az áremel­kedések mértéke feletti ag­godalmának adott hangot. Attól tartanak, hogy az elő­irányzott 20 százalékos inf­láció háromszor nagyobb lesz a tervezettnél. A Szocialista Szövetség (népfront) országos választmányának elnökségi ülése az idei gazdaságfejlesz­tési határozat végrehajtásá­ra mozgósított. Egyben kö­vetelte, hogy nyíltan vitas­sák meg, miért nem valósul­tak meg eddig a stabilizáció­ra vonatkozó korábbi határo­zatok. Március elején Petar Sztambolics elnök az állam­elnökség nevében jelentést terjesztett a képviselőház elé. A jelentés megállapítá­sa szerint a jelenlegi nehéz­ségek olyan korábbi hibákra vezethetők vissza, mint pél­dául az irreális beruházá­sok, a nagyfokú költekezés és a külföldi pénzeszközök nem megfelelő ínódon tör­tént felhasználása. Ismeretes, hogy Jugoszlá­via mintegy négy és fél mil­liárd dollár értékű kölcsön felvételéről tárgyal különbö­ző nemzetközi pénzintézetek­kel és kormányokkal. A köz­vélemény egy része aggódik, hogy ezeknek a kölcsönök­nek a sorsa sem lesz más, mint a korábbiaknak. A kor­mány hivatalos indoklása szerint az újabb kölcsönök­re a feldolgozó ipar nyers­anyagszükségletének biztosí­tása érdekében van feltét­lenül szükség. Az így előál­lott termelésnövekedés teszi majd lehetővé a tartozások törlesztését és a további nyersanyag-behozatalt. A viták országszerte to­vább folytatódnak a gazda­sági, társadalmi és politikai kérdésekről. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége fo­kozott aktivitással igyekszik mozgósítani tagságát, az or­szág valamennyi dolgozóját a felmerült nehézségek okai­nak feltárása és azok legyő­zése érdekében. Gáti István Vietnam Fiatalok a mezőgazdaságban A Ho Si Minh Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottsága és a mező- gazdasági minisztérium, a Vietnami Kommunista Párt V. kongresszusának útmuta­tását követve, a múlt év nyarán elhatározta, hogy az ifjúságot mozgósítja az élel­miszer-termelés növelésére. A határozatot tettek követ­ték. Tízmillió fiatal, az ezen a területen dolgozók több mint fele, teljes erővel lá­tott hozzá az élelmiszer­probléma felszámolásához. Fél év elteltével ma már megvonható az erőfeszítések eredményének első mérlege. A fiatalok sok ezer szako­sított brigádot hoztak létre a takarmánytermelés, a mű­trágyagyártás, a vízgazdál­kodás és a növényvédelem feladatainak ellátására. Majdnem kétmillió ifjú dol­gozó vett részt az öntözőmű­vek karbantartásában és ki­építésében, a zöldtrágyater- melésben és más munkála­tokban. Az ifjúsági szövet­ség az állami szervekkel kar­öltve vállalta a tudományos­technikai újdonságok elter­jesztését a mezőgazdaságban. Több mint 700 ezer fiatal vett részt a növénytermelés elméleti és gyakorlati kérdé­seivel foglalkozó tanfolya­mon. A fiatalok a rizsföldek tízezer hektárainak intenzív megművelésére is vállalkoz­tak, arra, hogy az előirány­zott terméseredményt 10—20 százalékkal túlszárnyalják. A Vörös folyó kilenc tartomá­nyában 80 ezer hektár rizs­földet műveltek meg az év második felében. Az állami szervek mindenütt segítik az ifjúsági szövetség munkáját, s azzal együtt jelölik ki az egyes járások, községek és szövetkezetek területén az elvégzendő feladatokat. Az ifjúsági szövetség ipa­ri szervezeteihez tartozó fia­talok is magukévá tették az élelmiszerprogram pártfogá­sának gondolatát. A Hanoi melletti Hai Hung tarto­mányban a szövetség 35 alap­szervezete védnökségt szer­ződést kötött a terület me­zőgazdasági szövetkezeteivel. Fiatal munkások szivattyú- és öntözőberendezés-alkatré­szekkel látják el őket, társa­dalmi munkában mezőgazda- sági eszközöket készítenek, gépeket javítanak. A Ha Bac megyei fiatalok terven felül 10 ezer permetezőfelszerelést készítettek növényvédelmi célokra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom