Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

1983. április 3., vasárnap

Mikor ugrik fel a munkás?

Szakszervezeti élet a Kner Nyomdában

Barátsági munka — három keretben-------------------------------NÉPÚJSÁG

— Miért bennünket választott? Nem csinálunk semmi különösen. Tesszük a kötelességünket, lehetőleg a legjob-* bán. Ennyi az egész.

— Éppen ez érdekel. Miként áll helyt a szakszervezet a hétköznapokon?

— Sok helyütt hangoztatják: nekünk könnyű, hiszen függetlenített tisztségviselőként látjuk el feladatainkat. Ez csak fél igazság. Szerintem így is lehet rosszul dolgozni.

— Mit gondol, Cs. Nagy Lajost, a Kner Nyomda 33 esztendős szakszervezeti titkárát szeretik a munkások?

— Nem tudom megmondani. Ügy érzem, hogy befogadtak. bizalommal vannak hozzám, amit nagyon fontosnak tartok.

— Mondana erről példát?

— Nyíltak, őszinték velem,

nem restek kimondani a hibákat. Csak egyetlen apróság. Legutóbb a bizalmi testületi ülésen néhány formális felszólalás hangzott el. Amikor szóvá tettem, a szünetben az egyik munkás odajött és azt mondta: „Mit

akarsz? A melós akkor ugrik fel a székről, ha valami bántja a csőrét, most egyetértünk, minek szaporítani a szót.” Persze, én jobban örültem volna, ha ezt a nyilvánosság előtt fejtik ki.

— Sokat számít a kötődés, a szakmai hozzáértés, az emberismeret is.

— Én a nyomdászathoz kötődöm. Szedőként kezdtem Gyulán, alig húszévesen a Dürer szb-titkára lettem. Végül az egyesüléskor, 1980. augusztusában a nagyvállalatnál is ugyanezzel a poszttal bíztak meg. Nincs köny- nyű dolgunk. A hat telephelyen mintegy 1500-an dolgoznak, és 300 nyugdíjasunk van. A legutóbbi választások óta 13 főbizalmi, 92 bizalmi

és 13 tagú szakszervezeti bizottság fogja össze a munkát. Akkor 87, ,ma már 96 százalékos a szervezettségünk.

— Mi tagadás, a két nyomda között olykor egészségtelen verseny, ellenségeskedés folyt . . .

— Valóban. Ezek meghatározták a teendőinket. Többek között azt, hogy a vezetők egységesen irányítsanak, gondolkozzanak, a termelés pedig zökkenőmentes legyen. Nos, az 1980-as nyereség elérte a 37 millió forintot. Ebben nagy szerepe volt a társadalmi szervezeteknek is.

— A feszültségek még nem oldódtak fel teljesen.

— Rengeteg munka vár ránk. Eltérőek az élet- és munkakörülmények, a bérezés. Az egyesülést megelőző évben a Dürerben 37, a Knerben 41 ezer forint volt az éves bérszínvonal. Mindenképpen érvényt akarunk szerezni az egyenlő munkáért, egyenlő bért elvének. Átdolgoztuk a bér- és teljesítményszinteket. a szakszervezetnek minden ilyen kérdésben egyetértési joga van. A különböző pótlékokat alap- béresítettük, csökkentettük a mozgóbér arányát.

— Természetesen differenciálnak is. Ilyenkor a gazdasági vezetők elfogadják a bizalmit partnerként?

— Általában igen. Előfordult olyan eset, amikor a fejlesztési főmérnök a munkahelyi vezető és a bizalmi egyetértésével megállapított személyi alapbéremelési javaslatot önkényesen megváltoztatta. A vezérigazgató a szakszervezeti bizottság vétója után azonnal intézkedett, hogy a bizalmi joga érvényesülhessen.

— Tehát vállalják a vitát. De ehhez jól felkészült aktivistákra van szükség.

— Nem állítom, hogy minden főbizalmi, bizalmi feladata magaslatán áll. A jogok alkalmazása nagy felelősséggel jár. Most a szak- szervezet nevelő funkciója, került előtérbe. Ehhez szakmailag, erkölcsileg fel kell nőni. Ezért szervezünk bizalmitanfolyamokat, havonta írásban tájékoztatjuk őket a gazdaságról, a mozgalmi munka időszerű tennivalóiról. A szakszervezeti bizottságban olyan emberek, ülnek, akik szakmailag, politikailag érettek, tekintélyük van a dolgozók előtt.

— ön az üzemi lap 1982. decemberi számában cikket írt a könyvgyártás gondjairól, amely nagy port kavart. Miért foglalkozik ezzel a szakszervezet?

— Látja, ilyenkor ugrik fel a munkás a székről. Tavaly több mint 80 millió forint nyereséget értünk el, az Idei terv 88 milliót irányzott elő. Az évi bérfejlesztés viszont T,8 százalék. Ez nem sok! Egyetlen lehetőségünk az export fokozása, mert ez béremeléssel is járna. A fizikai dolgozók fele könyvet készít, holott a könyvgyártás már nem nyereséges. Gyomaend- rődön zsúfolt környezetben, Békéscsabán toldott-foldott épületben, Gyulán szintén rossz körülmények között folyik a könyvgyártás. Ebben az évben egy tonna könyv árbevétele 12 százalékkal csökken, a csomagolóeszközöké viszont 7 százalékkal nő. Az 1983-as terv mégis a könyvgyártás további növelését tűzte ki célul, a csomagolóeszközök készítése pedig nem változik. Mi ezzel nem értünk egyet.

— Mi a megoldás?

— Véleményünk szerint a kis és közepes példányszámú szép könyv gyártását kell folytatni. Erre köteleznek a kneri hagyományok. Ugyanakkor azon munkálkodjunk, hogy más nyomdákhoz hasonlóan gazdaságos legyen 'a könyvgyártás, méghozzá jó minőségben.

— Gyakran éri vád a vállalatokat, hogy az éves gazdasági és szociális terveket nem minősítik megfelelően.

— Mi február közepén tárgyaltunk erről. Megállapítottuk: a terv nem foglalkozik kellően a tőkés export növelésének lehetőségeivel. Javasoltuk, hogy a takarékossági intézkedési tervet azonnal dolgozzák át, mert túlságosan általános. Kifogásoltuk azt is: az áruforgalmi elképzelések hiányosak, gyártmányfejlesztésről szó sincs, és felületes a kooperációs kapcsolatok fejlesztésének elemzése. Érthetőbbé, konkrétabbá kell tenni az emberi viszonyokat tárgyaló fejezeteket, és szorgalmazni szükséges egy rehabilitációs munkahely létesítését Békéscsabán, a Szerdahelyi úton.

— Van a szakszervezetnek olyan joga is, hogy az évi munka értékelésekor a testület véleményt mondjon a felső szintű vezetőkről. Hogyan érvényesül ez a Knerben?

— Ez bizony kemény munka, nagy felkészültséget követel a bizalmiaktól, a csoport tagjaitól. Nálunk a vezérigazgatóról és öt igazgatóról kell véleményt alkotni. Ez eleinte ellenérzést váltott ki, a dolgozók közül sem értette mindenki, hogy miről van szó. Mégis, éppen e módszer révén sikerült olyan reális véleményt formálnunk, amely mindenkiben eloszlatta a kezdeti idegenkedést, és a vezetők döntéseiben jobban érvényesül az összhang. Kedvező fogadtatásra talált a Minisztertanács és a SZOT határozata, amely szerint az alsóbb szintű vezetőkre is kiterjed a szakszervezet véleményezési joga. Ma már a munkahelyi demokrácia érvényre juttatása és folyamatos fejlesztése társadalmunk lényegéből fakadó kövétel- mény.

Seres Sándor

MSZBMagcsoportok

alakultak

Csütörtökön délután Gyulán, a Köröstáj Tsz-ben ünnepélyesen megalakult a közös gazdaság MSZBT-tagcso- portja. Az eseményen többek között ott volt és hozzászólt Kutas Gyula, az MSZMP Békés megyei bizottságának munkatársa.

Az ünnepségen az 5. számú iskola úttörőinek műsora után Budai Sándor, a szövetkezet pártalapszerve- zetének titkára mondott ünnepi köszöntőt. Méltatta az évtizedek óta kialakult, egyre erősebbé váló magyar— szovjet barátság jelentőségét.

MSZBT-tagcsoport alakult tegnap, pénteken az orosházi 612. számú Szakmunkás- képző Intézetben. Az ezt tanúsító alapító levelet Oro- vecz Gyuláné, a Táncsics Mihály Gimnázium MSZBT- tagcsoportjának ügyvezető •elnöke, az országos MSZBT- választmány tagja adta át.

Az intézményben évek óta eredményesen munkálkodnak a pedagógusok és a diákok a magyar—szovjet barátság elmélyítésén.

Az ünnepségen adták át az intézet fiataljainak a Kiváló KISZ-szervezet kitüntetést is.

B. O.—B. Á.

Csatornák a tóban

öblítőcsatornák építését kezdték meg a Közép-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozói a 127 négyzetkilométer kiterjedésű kiskörei tározótóban.

A kotrógépek általában akkor dolgoznak, ha alacsony a vízállás, de időnként a vízszint csökkentésével is megteremtik a munkájuk feltételeit. A nem mindennapi munka azért vált szükségessé, mert a tó területén korábban — a vízlépcső kiépítése előtt — ártéri erdők, vad növényzett tenyészett, s a talaj is rendkívül egyenetlen volt. A most kialakuló öblítőcsatorna-rendszer a tó egész víztömegét bekapcsolja a Tisza áramába, s ezzel megteremti folyamatos öntisztulásának feltételeit.

Beszélgetésünk során lényegében nem tudtuk eldönteni, miről is legyen szó: a

Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjáról, a Pen- za klubról, vagy a Társadalmi Ünnepséget és Szertartásokat Szervező Irodáról? Pontosabban, különválasztani nem tudtuk, mert ha arról beszéltünk, a legfrissebbet említve, hogy a felszabadulás évfordulóján a színházban rendezett ünnepség dekorációját a TÜSZSZI készítette, vagy a koszorúzás ünnepélyes feltételeiről gondoskodott, akkor az MSZBT-tagcsoport is tette azt, ha a békéscsabai városi tagcsoportoknak műsort, segédanyagot adtak, foglalkozásokat szerveztek, akkor a Penza klub tette. Maradtunk tehát abban a látszólag parttalannak tűnő megoldásban, hogy beszéljenek arról, amiről akarnak. Beszélgetőpartnereim: Betkó Katalin, a

békéscsabai TÜSZSZI

MSZBT-tagcsoportjának (és az irodának) vezetője, a Penza klub titkára, valamint Hajduné Krnács Magdolna, a tagcsoport vezetőségének tagja. Nyomban hozzátették azonban a másik két vezetőségi tag, Dohányos Andrásáé és Frank Mária nevét is, de legszívesebben az egész kollektíváét mondták volna, hiszen csapatmunka ez a javából.

— Tagcsoportunk 1980-ban alakult, de már 1978-ban elismerő oklevelet kaptunk az MSZBT Országos Elnökségétől — kezdi Betkó Katalin.

— Tevékenykedtünk ugyanúgy, mint a többi tagcsoport, talán azzal a szerencsés különbséggel, hogy ez a sokat emlegetett azonosság, amely

— jobb szó híján — hivatali és mozgalmi munkánk között megvan, segítségünkre volt. S hogy még jobban kihasználjuk ezt a lehetőséget, az 1981 novemberében újjáalakult Penza klub munkájába is bekapcsolódtunk.

Mi is a feladata a Penza klubnak? Hadd idézzünk a megyei MSZBT-tagcsoportok vezetőinek közelmúltban tartott értekezletén elhangzott beszámolóból: „Feltétlenül ki kell emelni a békéscsabai Penza klub tevékenységét, amelyik a 17 békéscsabai tagcsoport munkájának koordinálását, módszertani segítését, a klub rendezvényein oldja meg."

Ami pedig a hogyant illeti, arról szóljon Betkó Katalin, a klub titkára.— Szervezeti felépítésünk egyszerű, tái-sadalmi vezetőség áll a klub élén, amelynek minden tagja egy-egy területért, tagcsoportért felelős. Rendszeresen tartja vele a kapcsolatot. segíti, keresi őket. A lényeg, hogy egy tagcsoporttal mindig ugyanaz a személy foglalkozzon. így megismerik egymást, és könnyebben eligazodnak mindenben. Bocskai Mihályné, Dányi Pálné, Hrabovszki Judit, ölyüs Im- réné, Pál Olga egy vagy több tagcsoporttal tartja a kapcsolatot, Bánfi József pedig a Moszkva Rádió baráti körét képviseli.

Az állandóságnak még egy esetben van szerepe, erről Hajduné Krnács Mária a következőket mondja:

— Korábban úgynevezett nagyrendezvényeket szerveztünk, melyeken 100—200 ember vett részt. Később áttértünk a valóban klubszerű foglalkozásokra, mindig ugyanazon a napon, pénteken — néhány kihelyezett rendezvénytől eltekintve — ugyanazon a helyen, a Dózsa György úti pártházban, ugyanabban az időpontban, 13 órakor tartjuk. Ezzel mintegy betábláztuk a tagcsoportok idejét, s ha egyszer véletlenül késve menne ki a meghívó, állítom, hogy akkor is ott lennének a szokott helyen és időben.

Nézegetjük a nagy gonddal összeállított naplót, amely 1981. november 20. óta tartalmazza a különböző rendezvényeket. Mindegyik

egy-egy blokkot alkot, amely a programot tartalmazó meghívóval kezdődik, folytatódik a résztvevők aláírásával, a rendezvényen készült szép, színes képekkel, majd az eseményről szóló kivágott újságcikkel zárul. íme néhány kiragadott példa. Kihelyezett rendezvény 1982 februárjában a tégla- és. cserépipari vállalat felújított művelődési házában. Téma: a szovjet hadsereg megalakulásának 64. évfordulója. Házigazdák: a téglaipari és a baromfifeldolgozó vállalat tagcsoportjai. Utána jönnek az aláírások, a képek, végül az újságkivágás. Egy másik: 1982 november 19-én, pénteken 13 órakor, a Dózsa György úti pártházban értékelés a városi tagcsoportok munkájáról, az 1983-as munkaterv megbeszélése. A foglalkozáson részt vettek a szovjet rádió és televízió magyarországi tudósítói, akiknek levelét szintén csatolták a programról szóló anyaghoz. Egy mondat a levélből: „...Nagy örömünkre szolgált * a Penza klub rendezvényén való részvétel, ahol meggyőződhettünk arról a sokszínű tevékenységről, amelyet a tagság folytat a népeink, országaink, pártjaink közötti barátság elmélyítéséért." Sorolhatnánk még a konzervgyárban rendezett orosz ételkülönlegességek bemutatóját, a Télapórünnepséget. vagy a néhány nap múlva Csárdaszálláson sorra kerülő rendezvényt (amelynek meghívója már a naplóban van), ahol Jurij Akimov, a Fáklya főszerkesztője lesz a vendég. De ez már a jelen, illetve a jövő.

— Idei munkatervünk között szerepel a 60 éves Mezs- dunarodnaja Knyiga (Könyvkiadó Vállalat) köszöntése, az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda bemutatkozása. Májusban tervezzük a 7—10 éves gyerekek kirándulásának megszervezését a Szovjet Tudomány és Kultúra Házába, szeptemberben egyik kedves „testvérünk”, a Moszkva Rádiót hallgatók klubjának köszöntése megalakulásuk 5. évfordulója alkalmából. Októberben a békéscsabai Lenin Tsz-ben szeretnénk megszervezni a Szovjetunióban végzett, valamint az itt élő szovjet állampolgárok találkozóját. Mindezekben természetesen segítséget adnak a tagcsoportok. Jó, hogy sokfélék, az egyik az utaztatást vállalja, a másik anyagot ad, a harmadik bemutatót rendez, és így tovább. Lényegében olyan ez a Penza klub. mint egy nagy család, amelynek 17 tagja rendszeresen összejön, és mindegyik hozza, adja a maga munkáját, élményét. Ettől olyan természetes. olyan bensőséges.

Befejezésül hadd álljon itt a már említett megyei tagcsoport-értekezleten elhangzott beszámolóból egy rész: „A békéscsabai párttitkárok és ügyvezető elnökök véleményére támaszkodva elmondhatjuk, hogy a megújult vezetőség nagy tudatossággal, hozzáértéssel, és nem lankadó lendülettel hatja végre a közösen eltervezett tartalmas programokat, sok ötletet és segítséget adva az egyes tagcsoportok munkájához.”

Ez az értékelés nem igényel különösebb kommentárt. De egy megjegyezés azért még idekívánkozik. A múlt év november 7-én Betkó Katalin megkapta az MSZBT aranykoszorús jelvényét. Nem a szerénység mondatta vele, de úgy tekinti ezt, mintha a kollektíva kapta volna.

Seleszt Ferenc

Először írják ... ... aztán festik a tojásokat

„lljtó meptt állok, piros tojást várok”

Vidám zsibongás verte fel a békési tájház tavaszi csendjét az elmúlt napokban, ahol a város általános iskolásai közül több mint kétszáz tanuló próbálta meg a hímes tojás festésének csínját-bínját elsajátítani.

Olyan díszítő technikákról és festési módokról hallottak a gyermekek, amelyek a hagyományos paraszti életforma átalakulása következtében napjainkra háttérbe szorultak. Közelebbről a viaszos eljárással ismerkedtek meg a jelenlevők, akik régi dunántúli, felvidéki, erdélyi és alföldi motívumokkal és egyént elképzeléseiket hasznosítva hímezték a tojásokat. A szorgos kezek munkája nyomán sorra rajzolódtak ki a napraforgós, a rozmaringos, a tulipános, a tyúklábos, valamint a csillagos minták.

Reméljük, sok békési kis legénynek kedveskednek az ügyes kezű lányok a hajdani húsvéti locsolások hangulatát idéző, szépen megírt hímes tojásokkal. Szűcs Irén

A „termés’... Fotó: Puskás László