Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-23 / 95. szám

1983. április 23-, szombat NÉPÚJSÁG Míg a gyerekek élvezik a szünetet... „Hegyeket lehet velük megmozgatni” . . . a tanáriban rögtönzött beszélgetést tartunk néhány peda­gógussal Fotó: Gál Edit Éppen nyakig ül a tavaszi nevelési értekezletet előké­szítő munkában. Mégis, a tőle megszokott nyugalom­mal, szeretettel fogadja a váratlanul belépőket. Beszél­getésünk néhány perc múl­va jó ízű, őszinte társalgás­sá alakul. Az iskola gond­jairól, nevelési, oktatási kér­désekről, a kollégákról, szü­lőkről, tehát sok mindenről szót ejtünk. A Szarvasi 2-es számú Általános Iskola min­dennapjai így bontakoznak ki lassan előttünk. Az igaz­gatónő, Zsáki Istvánné, aki immár húsz esztendeje irá­nyítja ennek az iskolának a munkáját, először a múltról beszél, hogy jól megérthes­sük mai eredményeiket, gondjaikat. A múltidézés számunkra azért tanulságos, mert bebi­zonyosodott: szó sincs kü­lönleges feltételekről, gye­rekanyagról. Korábban igen nagy körzethatár, 11 helyre szétszórt osztályépületek je­lentették a feltételeket. Ma „csak” öt épületben tanul­nak az iskola diákjai, töb­bek között ideiglenes épüle­tekben is, a 870 diák több­ségét alkotó alsósok pedig váltakozó rendben, délelőtt é« délután tanulnak. Aho­gyan az igazgatónő megfo­galmazza: — Az országos problémákkal szinkronban vagyunk. Az iskola hosszú évek óta testnevelés és matematika tagozatos. Ez utóbbiban kü­lönösen szép eredményekkel dicsekedhetnek. Az alsó ta­gozatban megnövekedett csoportlétszám gondja las­Értékes Kossuth-levél A napokban új szerze­ménnyel, eddig ismeretlen, eredeti Kossuth-levéllel gaz­dagodott a Magyar Országos Levéltár. Kossuth Lajos 1868. január 22-én, Turin- ban kelt levelét az Angliá­ban élő Lucy Zollmann asz- szony ajándékozta a levél­tárnak. A kétoldalas — sa­ját kezűleg írott — levél címzettje Kármán Bertalan, az ajándékozó nagyapja. A jelentős forrásértékű irat Kossuth életével, ma­gatartásával kapcsolatban két fontos mozzanatra vilá­gít rá. A levélből kiderül, hogy a fiatal budapesti ügy­véd — Kármán Bertalan — Kossuth életéről szeretett volna írni, s ehhez kérte an­nak hozzájárulását. A vá­laszban Kossuth erélyes han­gon lebeszéli erről a tervről Kármánt, nyomatékosítva: erre a hírverésre neki nincs szüksége, ő tettekkel kíván­ja szolgálni a hazát. Hozzá­teszi : nem olvassa a vele foglalkozó kiadványokat, ő jobban ismeri a maga éle­tét. mint azok 'a 'tollforgatók. akik írnak róla. A levél következő részében Kossuth utal arra. hogy hal­lotta: fogsága alatt írt nap­lójának egy részletét kiad­ták. Mindez merő kohol­mány — fogalmaz élesen Kossuth, hisz ő nem veze­tett naolót fogsága idején. Az értékes dokumentumot a kutatók számára hozzáfér­hetővé teszik. san áttevődik a felső tago­zatba. Ez új szaktanárigényt hoz magával, míg az alsóban tanító pedagógusok egy ré­sze — várhatóan — kényte­len lesz napközis nevelői fel­adatokat vállalni. — Azért senkiről, még a szerződéses kollégákról sem mondunk le — nyugtat meg bennünket. — Hosszú évek alatt ugyanis megfigyeltem, hogyan követik egymást a demográfiai hullámhegyek és -völgyek. — Hogyan sikerült az év­kezdés, az alapozás? — kér­dezzük, miközben tejjel sze­lídíti meg a kávénkat az időközben megérkező Márai Sándorné, a Pedagógusok Szakszervezetének szarvasi városi titkára. — Nagyon nehéz volt az évkezdés — mondja az igaz­Az utóbbi negyedszázad­ban Gyula valóságos képző- művészeti fórummá nőtte ki magát. Az Ötvenes-hatvanas évek fordulóján gyors egy­másutánban »mutatkozott be a városban a kortárs képző­művészet, aminek kapcsán a helyi erők is nagymértékben aktivizálódtak. József Dezső mellett Bíró György is ki­állított és Hajdik Antal, de főleg Koszta Rozália szemé­lyében a fiatalok is szóhoz jutottak. A továbbiakban aztán a mezőny bővült. A Dürer terem megépültével, a várbeli kiállítóhelyek kiala­kításával a helyi kisgrafika is nagy lendületet vett. újabb fiatal művészek tűn­tek fel (Székelyhídi Attila). A fejlődést a Kohán-emlék- múzeum megnyitása tetőzte be, egyben indítást is adva a további próbálkozásoknak. A gyulai képzőművészeti ér­deklődés alapját ez az élénk kiállítási élet formálta, a mindinkább igényessé váló közönség kialakulása, fejlő­dése. sőt differenciálódása vetette meg. Ez a képzőművészeti ér­deklődés korántsem zárkó­zott be a maga szűk, loká­lis világába. Kezdettől fog­va szívesen fogadott egy­részt nem helybeli, más­részt a legkülönbözőbb felfo­gású, szemléletű művészeket gatónő. — összetalálkozott az ötnapos munkahét beve­zetése a váltakozó tanítással, s az oktatási intézmények gazdasági igazgatóságának a megszervezése. No, meg egy­szerre három kollégát vittek el katonának. Augusztus vé­gén még három tantermünk hiányzott, aztán az utolsó pillanatban szerencsére ta­láltak számunkra átmeneti megoldást a város vezetői. Nem kell ahhoz iskolába menni, hogy szó essék az új tantervekről. Nem is lehet csodálkozni azon, ha egy ok­tatási intézményben, bármi­ről is folyik a beszélgetés, néhány mondat után erre a témára terelődik a szó. — Nálunk, különösen az alsó tagozaton, elsősorban az igényesebb pedagógusok éreztek úgy, hogy a köve­is. Az úgynevezett „moder­neket”, a különféle izmusok képviselőit is. Még akkor is, ha első látásra talán nem értette, értékelte a látotta­kat. Türelmesen, a megér­tés, az elfogadás igényével közeledett korunk nem egy művészéhez, festői vagy szobrászi produkciójához. Az új és új impulzusoktól nem elzárkózni akart, hanem gaz­dagodni kívánt általuk. Valószínű, hogy így van, illetve lesz ez az Erkel Fe­renc Múzeum várbeli kiál­lítótermeiben bemutatásra kerülő berettyóújfalui fes­tőművész. Kárpáti Gusztáv műveivel is. Kárpáti Gusztáv festészete nem problémamentes. Könnyen elképzelhető, hogy a konkrét vizuális élménye­ket festő, közvetlenül realis­ta, úgynevezett alföldi fes­tészet formavilágán, kifeje­zésmódján nevelkedett gyu­lai közönség kissé érthetet­lenül áll majd Kárpáti Gusz­táv képei előtt. Talán kissé idegenkedve is. mert az el­ső látásra.' az első nekiru­gaszkodásra érthetetlennek hat az effajta művészet. Pedig Kárpáti Gusztáv nonfiguratívba hajló, abszt- raháló művészete, egyéni lá­tás- és kifejezésmódja is ha­gyományos, sőt jelenlegi for­májában már megkésett is. telmények meghaladják az erejüket. Aztán a tantárgy­csoportos oktatás bevezetése könnyített a munkájukon, növelte biztonságérzetüket. — Nem akadékoskodni kí­vánok. De tapasztalataim szerint túlhajtják a tantárgy­csoportos oktatást, ami kü­lönösen az első két osztály­ban megy a nevelés kárára. — Egyetértek. Éppen ezért, mi csak a 3., 4. osztályok­ban vezettük be. Egyébként az a kollégák véleménye, hogy szakmailag előnyös, de nevelési szempontból nem. Vallom, hogy a kicsiknél nincs jobb, mint a hagyomá­nyos „egy tanító néni egy osztály” gyakorlat. Sokszor és sok helyütt elmondom; az alsó tagozat négy osztálya nagyon fontos életszakaszra esik. Erre az életkorra sok­kal jobban oda kellene fi­gyelni. — Milyen a munkameg­osztása ? — Mindössze egy helyette­sem van. S ha a nagy gye­reklétszámot, s a nagy fel­adatokat tekintem, nem is tudnék eredményesen meg­felelni kötelezettségeimnek, ha nem támaszkodhatnék a tantestületre, s különösen a munkaközösségekre, ame­lyek részt vesznek a terve­zésben, irányításban, végre­hajtásban, ellenőrzésben egyaránt. Kollektívánk most van alakulóban, hiszen tíz kezdő pedagógusunk van, aki­ket patronálok segítenek a pedagógussá válásban. Tehát a generációváltás időszakát éljük, mert öt éven belül 10—15 kolléga megy nyug­díjba. Beszélgetésünk máris elka­nyarodik a tanárképzés felé, majd a kezdők legutóbbi fi­zetésemeléséről esik szó. meg az így kialakult újabb bérfeszültségekről, mikor Márai Sándorné közbeszól. — Az új tantervekről még csak kérdezett, de nem vála­szoltunk. Szóval, ennyi idő alatt nehéz végrehajtani. — De sok mindent meg lehet oldani rugalmasan — egészíti ki az igazgatónő. — A munkaközösségek igye­keznek a tantervek súlypon­ti részét megkeresni, s az alapvető készségek fejlesz­tésére helyezni a hangsúlyt. — Megkerestük, mi az. ami a továbbhaladáshoz el­engedhetetlenül szükséges — veti közbe Márainé. — Ezért alakítottunk ki gyümölcsöző munkakapcso­latot az óvónőképzővel, de a gimnáziummal, a szakmun­kásképzővel is. Vitatkozunk, tanulunk egymástól —mond­ja az igazgatónő. Kárpáti Gusztáv művészete a Kassákék konstruktiviz­musából indul ki, és az imp­resszionista élményfestészet eszközeivel, elsődlegesen a formák felbontásával, aztán a színek sajátos, új össz­hangjának megteremtésével ugyanúgy a valóságot festi, fejezi ki, mint az első lá­tásra érthetőbb, kevésbé ösz- szetett, közvetlen realisták­nak nevezhető kortársai. A valóságot festi Kárpáti Gusztáv is, de a valóság egyes, vizuálisan nehezen megközelíthető, ám igen fon­tos elemeit ábrázolja. Mint például az élet alapját, leg­fontosabb jelenségét, a moz­gást. Mégpedig nemcsak a mindenki számára ismert mozgás-, illetve életformá­kat. az emberek, az állatok, a növények mozgását, ha­nem a táj, a tárgyak, a han­gok, a színek mozgását is. Tájképein éppen a szűkebb hazai táj, a bihari szikes puszták, legelők mozdulat­lansága (átvitt értelemben is!), tehát a negatív mozgás jelenik meg a maga érzelmi­leg motivált, sokoldalú, di­namikus színmozgásában. Nagyon finom mestere a hangulatok kifejezésének, a mozgás jellemzőinek, leg­többször a lendület, az ihle­tő lendület ábrázolásának. A lendület kifejezése olykor­— Szabad ebben aj; isko­lában a pedágógusok hétvé­géje? — Igen. De szükségük is van rá. Az ifjúsági ház és a művelődési ház kitűnő prog­ramokat nyújt a gyerekek­nek. A mi feladatunk csak annyi, hogy ajánljuk. A gye­rekek pedig önként választa­nak. Búcsúzóul a tantestületi légkörről faggatom. Elnéző­en elmosolyodik. Nem vála­szol. Aztán mégis megszó­lal: — Amit nagyon jónak tartok a tantestületben az az, hogy a nehézségek elle­nére nem tették takarékra magukat, sőt, többet vállal­nak, mint a megelőző évek­ben. Itt olyan pedagógusok dolgoznak zömmel, akik sze­retik a gyerekeket, a hivatá­sukat. A tanáriban csak Győri Imréné történelem—gyakor­lati szakos pedagógust ta­láljuk. A légkörről faggat­juk. — Itt olyan gárda dolgo­zik, akikkel hegyeket lehet megmozgatni. Jó felkészült­ségű és munkabírású társa­ság. Tányércsörgés, mint minden házasságban, itt is van, mert a véleményünket, azt megmondjuk. No, csengetés után be is özönlik a „gárda”. Rögtön­zött beszélgetést tartunk az új tantervekről, a munká­ról. Janurik Andrásné, Pat­kó Lajosné matematikusok egymásnak kontrázva fejte­getik, hogy nyugtalanítják őket az állandóan változó követelmények, a túlzott el­várások, s a hiányzó tanári segédanyagok. Fest Attiláné magyar szakos kevésnek ta­lálja az időt az alapkészsé­gek fejlesztésére. Mint mond­ja: — Az irodalom megsze­rettetésére, a gyönyörködés­re nem megfelelő az anyag. Berobban a csapatvezető: — Szervusztok lányok! Van egy meglepetésem. Ettől kezdve szinte minden szom­batra programot hoztam! A „lányok” lemondóan le­gyintenek. Dr. Nagy Károly- né tanítónő még csendesen hozzáteszi: — Régen több időnk volt egymással beszél­getni. Ez nagyon hiányzik. A magyar szakos tanárnő egy javításra váró füzethal­maz mögül dohog: —Beszél­getni ... Mikor ki sem lát­szom a javítanivalóból. S újból belemélyed a munká­ba* Csengetnek. Búcsúzunk. Folytatódik az iskola hétköz­napi élete. B. Sajti Emese olykor agitativ erejű és mély, széles társadalmi ten­denciákat fed föl. így kap­csolódik a nonfiguratívnak, absztraktnak mondható Kár­páti Gusztáv művészete a konkrét, a reális, a társa­dalmi indítékú művészet széles, ám rendkívül válto­zatos, összetett köréhez. Kárpáti Gusztáv művésze­te megkésett. Az effajta mű­vészet — bármennyire új­nak, sőt érthetetlennek is tűnik a közönség egy része számára — már régen ki­forrta magát. Kárpátinak ez a megkésettsége a javára szolgál. Mentesült az irány­zat sokszor túlzásokba tor­kolló avantgárd útkeresésé­től. Művészete, tudomásul véve az e téren elért ered­ményeket, kínálkozó tanul­ságokat, lehiggadt, letisztult, mondhatni klasszikussá vált. Ebben a folyamatban nagy szerepe van Kárpáti Gusz­táv képzettségének, rokon­szenves egyéniségének, lírá­ra hajló látás- és kifejezés- módjának, jól megválogatott és ügyesen alkalmazott anyagainak és eszközeinek. A gyulai és reméljük szé­lesebb körű közönség Kár­páti Gusztáv május 28-ig nyitva tartó kiállításán ked­ves, érzelmet, gondolatvilá­got mozgató élményekhez juthat. A kiállítást szíves figyelmükbe ajánljuk. Dankó Imre MOZI Istenke teremtményei Az ember nem is gondol­ná, hogy a Nagy-Antillák egyik szigetén, Puerto Ricó- ban ilyen jó filmeket csinál­nak! Mert az Istenke te­remtményei jó film. Kifeje­zetten jó film! öt kis törté­net valóságosan is közös csattanójával: milyen esen­dő is az ember, „istenke te­remtménye”, és mennyi rosszaság-jóság keveredik mindenkiben. Szinte válo­gatni sem lehet az öt törté­netkében, csak megjegyezni, hogy az első az emberi kap­zsiság gúnymetszete, a má­sodik azt példázza, hogyan csaphatja be egyik ember a másikat, a harmadik a le­szakadt liftben (képünk) ha­lálra készülők változó lelki- állapotát, az őszinteség és a bosszúvágy küzdelmét állít­ja pellengérre, a negyedik a megöregedett bárhölgy pén­zen vett „csodálatos éjsza­káját” leplezi le, végül az ötödik — talán ez a legsi­kerültebb és a legfelszaba­dultabb — a szerelem és a házasság, a vágy és a jó va­csora örömei között őrlődő férfi kálváriájával nevettet, mondván, hogy harmadiknak nevetni jó dolog, és ezúttal a mozinéző — a harmadik. Ügy tűnik, a Puerto Ri- có-i filmesek sokat tanultak az olaszoktól, az Istenke te­remtményei igencsak hason­lít a hatvanas-hetvenes évek némely világsikerű olasz filmjére; de hát tanulni sza­bad és kell, is. A filmet Ja- cobo Morales írta és rendez­te. nagyon színvonalasan. Kitűnő színészek segítették, elsősorban Gladys Rodriguez és Jacobo Morales, aki azo­nos az. íróval és a rendező­vel. 0 hét merész kaszkadőr Nos. ez a hét kaszkadőr ebben a színes amerikai filmben bizony nagyon unal­mas és középszerű filmmó­kával jelentkezett. Nem is móka ez, hanem egyfajta íz­telenre sikerült szendvics: van benne ez is, az is, amaz is. Ez: verekedés. bunyók. Az: trükkös és „veszélyes” légi-földi mutatványok; amaz: egy-két csinos nő. maximum fürdődresszig vet­kőzve. És mindez összetur- mixolva egy fárasztóan gyenge sztorival: a híres filmsztárt a forgatásról^ ra­bolják el, és egymilliót kér­nek érte. Ha nincs meg a pénz időre, a szép szőke sztár (Elke Sommer) a ha­lál fia. Illetv lánya. Persze, a szimpla törté­netből is lehetett volna fe­szültebb, izgalmasabb ka­landfilmet összehozni, hogy ez nem sikerült, ne keres­sük az okát. Talán annyit azért érdemes megjegyezni — nem árt, ha a mozinéző tudja —, az évtizedek óta is­mételgetett panelekből nem hogy filmet, de még kártya­várat sem lehet építeni. Ami örömünk telt ebben A hét merész kaszkadőrben, az né­hány karakteres fickó, mint Singleton, a főkaszkadőr (Christopher Conelly — ké­pünk), vagy Skip és Horatio (Christopher Lloyd és Brian Brodsky), és pár perc tenger alatti felvétel Frank Holgate operatőr fantáziadús kame­ráján keresztül. Ennyi volt, és nem több. Sass Ervin Kárpáti Gusztáv kiállítása a gyulai várban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom