Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-22 / 94. szám
1983. április 22., péntek Tavaszi csúcs a vetőmagüzemben A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat dél-magyarországi területi központjának egyes számú orosházi vetőmagüzemében nem év végén, hanem az első negyedévben van a nagy munkacsúcs. Az üzem dolgozói a korábban felvásárolt magvakat készítik elő a tavaszi vetésre; tisztítják, osztályozzák, vegyszerezik, majd zsákolják, szállítják az egyes tételeket. Jut belőle jó minőségű szaporítóanyag nemcsak a hazai, hanem a KGST-országokbeli termelőknek is. A közelmúltban Bulgáriába szállítottak a Válja babvetőmagból. A pontos vasútra acjás érdekében az üzem szállítási dolgozói szombaton sem pihentek. A tisztító garatjába éppen cirokmagot öntenek Az állandó ellenőrzés a minőség záloga Megtelt a zsák — irány a vevő Rekord forgalom az üzem mintaboltjában Fotó: Fazekas László Védekezés a szőlöatkák ellen A kisüzemi szőlőkben különösen nagy kárt okozhatnak évjáratonként az atkák — figyelmeztet a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja. Elsősorban két faj, a szőlőlevélatka és a szőlőgubacsatka veszélyes. Mivel igen parányi, szabad szemmel nem látható élőlények, ezért csak az okozott kárral találkozunk. Mindkét faj a rügyekben, a tőkefej repedéseiében telel, s tavasszal, a rügyfakadással egy- időben kezdi károsítását. A levélatka szivogatásának eredményeként „csökött”, rövid szárú, satnya vesszők fejlődnek, s az ilyen tőkék termést nem hoznak, sőt, idő előtt kipusztulnak. A szőlőgubacsatka kártételét sokan összekeverik a peronoszpó- ráéval, ugyanis tavasszal, a szőlő virágzásával egyidőben a fiatal, zsenge levelek fonákján ahhoz hasonló, fehér, „szöszös” foltok jelennek meg, s ezek később rozsdabarna szinűvé válnak. Mivel mindkét kártevő a tőkén telel, így kézenfekvő ellenük a védekezés is. A szőlő metszését befejezve, a rügypattanással egyidőben minden tőkét áztatásszerűen permetezzünk le Bi—58 EC 0,1 százalékos oldatával. Ezzel egyben néhány más, lárvaállapotban telelő kártevő ellen is sikeresen védekezhetünk. Ismerősöm szerint túlzásokra hajlamos nép vagyunk. „Vegyjik csak a mezőgazdaságot — mondta —, korábban a sikertelen gazdálkodás okát a veszteséges tsz-ekben szinte kizárólagosan a mostoha természeti adottságokkal magyaráztuk, mostanában pedig az a divat, hogy még az elemi csapással keletkezett károk mögött is személyi mulasztást feltételezünk". Ebben a meglátásban sok az igazság, de azt is látnunk kell, hogy a »szélsőséges ítéletek sem véletlenül születnek. Az esetek többségében ugyanis nagyon nehéz ténylegesen felmutatni, hogy a mérleg- és alaphiány keletkezésében hány százalékos részarányban osztozik az emberi hibák sorozata a rossz éghajlati és talajadottságokkal. hogy míg jól ment az üzlet, az előnyökből kevesebbet láttunk. Igaz, manapság annak is örülnünk kell, hogy nem marad a nyakunkon az áru. Távlatok — akár a tehenészetben a feldolgozás megszervezése — a kacsatartásban is vannak a Táncsics Tsz tervei szerint. A Panko- tai Állami Gazdaság kísérleteinek tapasztalatait szeretnék rövidesen hasznosítani Szarvason. A pankotai- ak ugyanis úgy „fogtak meg” 17 millió forintot, hogy sertéseiket a baromfifeldolgozás vágóhídi melléktermékeinek felhasználásával készült tápokkal etetik. A szarvasiak ugyanazt akarják most megpróbálni, csak fordítva: a kacsákat hizlalnák a sertésfeldolgozás melléktermékein. Kockázat nélkül nincs nyereség — ez a Táncsics Tsz gyakorlatában is igazolódik. Természetesen a kockázatot nagy körültekintéssel kell vállalni. Nem hazardíroztak akkor sem, amikor tavaly 400 tonna kukoricát nyersen, propionsavas kezeléssel fólia alá raktak. Ez a takarmánytermelés költségeiben 15 százalékos megtakarítást hozott nekik. Ezért is szeretnék a jövő évtől kezdődően immár 4 ezer tonna termény hasonló tárolásának feltételeit kialakítani. A takarmánytermelés ugyanis — a lehetőségeinél fogva, elsősorban állattenyésztésre szakosodó üzemben — jelentős szerepet tölt be a szarvasi tsz növénytermesztésében, amelynek az előbbin kívül a „pénzszerzés” a másik fő feladata. S hogy mit jelent a vezetők szakmai rátermettsége, hozzáértése, arra példát éppen a pénzes növények köréből vehetünk: Szarvason a minta szerinti műveléssel meg tudták akadályozni a napraforgó másutt majd mindenütt taroló betegségének elterjedését, aminek nem kis része volt az elmúlt évi csaknem 10 millió forintos nyereségben. (írtam pedig mindezt abban a reményben, hogy a cikk elején idézett ismerősöm is elolvassa maj3 ezt az írást.) Kőváry E. Péter Fotó: Fazekas László „Mert az is furcsa, hogy új elnök kerül egy tönkrement tsz élére, s ettől egy- csapásra megváltozik minden, kiderül az adott közös gazdaságról, hogy nem is olyan mostohák azok a körülmények, amelyek között gazdálkodik” — így egészítette még ki előbbi véleményét kedves ismerősöm, amiből legfeljebb annyi szorul kritikára, hogy az általa említett változások nem egy- csapásra következnek be, s legtöbbször az is kiderül: nem volt szükség (de talán lehetőség se) a gyors és látványos változtatásokra. Szekeres István jó hét évvel ezelőtt került a szarvasi Táncsics Tsz élére, amely akkor éppen több mint 3 millió forint veszteséggel zárta az esztendőt. A Táncsics Tsz a maga alig 2800 hektáros földterületével nem tartozik épp a nagyobb mezőgazdasági üzemek közé, és az sem mondható el, hogy ezek az, üzemi keretek a szunnyadó lehetőségek gazdag tárházát öveznék. A szövetkezet öt év alatt mégis megkétszerezte termelését, megerősítette helyzetét, s elérte azt, hogy évről évre mintegy 8 százalékkal haladták meg bevételei a kiadásait, azaz tartósan nyereségessé vált a gazdálkodása. Hogyan sikerülhetett ez egy olyan időszakban, amikor a közgazdasági feltételek még az erősebb üzemeket is próbára tették? Általánosságok helyett szóljunk ehelyütt inkább azokról a konkrét lépésekről, amit a Táncsics Tsz vezetése tett, a termelés, a gazdálkodás kiegyensúlyozásáért. Első helyen az állattenyésztés szerkezetének átalakítását kell említenünk. A szövetkezetiek mindenekelőtt a szarvasmarhatartást szervezték újjá: a korábbi hústermeléssel szemben a tejtermelésben láttak fantáziát, megkezdték a fajtaátalakító keresztezést, s ma már 370 tehenük termel egyedenként 4500 liter tejet évente. A tehenészeti telep rekonstrukciója — amely a kötetlen tartás feltételeinek kialakítását és egy korszerű fejőház megépítését foglalta magába — megteremtette a továbblépés alapjait is. Az elképzelések szerint ugyanis a telep a későbbiekben egy tejfóliázóval egészülne ki, s így a Táncsics Tsz a helyi Dózsa Tsz bevonásával magára vállalhatná a város és a járás friss tejjel való ellátását. . Nem kellene innen a tejet Szeghalomra vagy Békéscsabára utaztatni, és kétnapos portékaként ide visszafuvarozni. Ugyanakkor a tejtermelés hasznai ezzel növekedhetnének, s az ágazat nyereségessége biztosabbá válhatna. Az előbbiekben bemutatott változás egyébként nem hozta magával a tsz- ben a hústermelés csökkenését, hiszen a közösben tavaly is meghizlalták a borjakat, s így mintegy 150 tonna marhahúst értékesítettek. Alapvető volt a váltás a szövetkezet másik nagy állattenyésztő ágazatában, a baromfitartásban is. A minden szempontból rendkívül kedvezőtlen helyzetbe került tenyészlibatörzset hibrid kacsákra cserélték, amelyek a Körös holtágán a HAKI módszere szerint tápon nevelkedve „hizlalják” a tsz nyereségét. Az úgynevezett Körösmenti hibrid kacsák egyenletesen jó tulajdonságai, a garantált minőségű kondo- rosi táp és a békéscsabai baromfifeldolgozóval kialakult megfelelő partneri kapcsolatok, a szigorúan betartott technológiával együtt játszanak ez utóbbiban döntő szerepet. Csak egyetlen jellemzőt: három év átlagában alig 6 százalékos az elhullás a ketrecben előnevelt kacsák yltorében”. Ezek után jogosnak látszik a szarvasiak észrevételezése is: nehéz helyzetben közösen viseljük a terhet a feldolgozóval, más kérdés. Sikeres volt a kacsatartásuk is Fejlődő alkatrészgyártás, javuló ellátás Gábor András ipari miniszterhelyettes nyilatkozata Fejlesztésekkel, kapacitás- bővítéssel, a termelők és a .felhasználók közötti közös érdekeltségű társulások szervezésével javult az ellátás az úgynevezett háttéripari termékekből, alkatrészekből és részegységekből. Néhány területen azonban a vállalatok korlátozót beruházási lehetőségei miatt a gyártókapacitások szűkösek, ezért például öntvényekből, kovácsoltvas-gyártmányokból, szerszámokból és kötőelemekből még mindig kevés jut az iparvállalatoknak. Jelentős viszont az előrelépés a gépipari termékek tarta- lékalkatrész-ellátásában, az egy-két éve még termelési zavarokat is okozó gond — úgy tűnik — ez évben megoldódott. Az alkatrészgyártás és -ellátás jelenlegi színvonaláról, továbbá a fejlesztés lehetőségéről Gábor András ipari miniszterhelyettes nyilatkozott Szőke Lászlónak, az MTI munkatársának. A pótalkatrészeket készítő üzemek — a műszaki és szervezési intézkedések eredményeként — az év eddig eltelt időszakában a vállalt szerződéses kötelezettségeiknek csaknem maradékta.i- nul, 98,5 százalékának pontosan és jó minőségben eleget tettek. Talán először mondható el, hogy a mező- gazdasági üzemek gépparkjának téli javítása, s a tavaszi felkészülés zavartalan volt, holott még nem is olyan régen napi gondokat jelentett a traktorokhoz, kombájnokhoz, teherjárművekhez stb. szükséges pótalkatrészek rendszeres hiánya. Mindenekelőtt az importgépekhez volt kevés tartalék alkatrész. A tárca — a MÉM-mel együttműködve — szorgalmazta a hazai pótalkatrészgyártás kiépítését, gyors fejlesztését. Annál is inkább, mert a tartalék alkatrészek iránti kereslet évről évre 18 —20 százalékkal növekszik. Most már elmondhatjuk, hogy a közös erőfeszítések eredménnyel jártak. — A hazai gépipari gyártmányok pótalkatrész-ellátásánál nagyobb fennakadás nincs. Legfeljebb néhány tartós fogyasztási cikk apró alkatrészeiből van kevés; alátétekből, csavarokból stb. A kisipar bevonása e gondok megoldását is lehetővé teszi. — A miniszterhelyettes választ adott arra, hogy a hát- téripar-jellegű alkatrész- gyártásnál még jó néhány gondot kell megoldaniuk. Általában kevés az öntvény, de miután a Ganz-MÁVAG soroksári öntödéjének fejlesztése az év végére befejeződik, rövid időn belül enyhül az öntvényhiány. Igaz, az öntödei vállalat fejlesztési lehetőségei csekélyek, ezért néhány ott készülő cikkből továbbra sem lesz elég. Hasonlóan kevés a kovácsoltvas gyártmány is — a gyári fejlesztésekre egyelőre nincs mód —, ezért belátható időn belül nem várható előrelépés. A szerelvényellátás javításánál az érdekelt készletezők, gyártók, forgalmazók és a felhasználó vállalatok, illetve szövetkezetek társulást alapítottak. Nagyobb összhangot teremtenek az elosztásban, valamint az igények és a gyártási lehetőségek között. Rövidesen . hasonló társulás alakul a hideg- és melegalakító szerszámok gyártására és az ellátás javítására. Mivel e területen a kapacitás- és a szakember- hiány egyaránt jelentős, a társuló felek — a Danuvia, a Forcon, a Kőbányai Szerszámszövetkezet, a Ferro- globus és a Ferunion közösen szervezi meg a termelést, és együtt elégítik ki az igényeket. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a napokban Targószer néven tíz vállalat szövetkezett a bolgár targoncák javítására, és vállalták a targoncakezelők oktatását is. A kötőelemek hazai gyártására fejlesztési program készül. A szükséges technológiákat a szocialista országokból vásároljuk meg mondotta befejezésül Gábor András. fcfjmsi Táncsics Tsz Kockázat nélkül nincs nyereség . *-?v
