Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-22 / 94. szám

NÉPÚJSÁG 1983. április 22., péntek Éljen és erősödjék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság! Elképzelem Lenint KISZ-munka a két szarvasi felsőoktatási intézményben Ülést tartott a megyei KlSZ-bizottság Németh Károly látogatása Hajdú-Bihar megyében „Az egyetemi és főiskolai ifjúság mozgalmi munkájá­nak tapasztalatai és korsze­rűsítésének iránya” — ezzel a címmel 1982. április 23-án hozott határozatot a KISZ Központi Bizottsága. Miként hajtják végre e határozatot megyénk két felsőoktatási intézményében? Elsőként er­ről tárgyalt a KISZ Békés megyei bizottsága Pataki Ist­ván első titkár elnökletével április 21-én, tegnap Békés­csabán megtartott ülésén. A napirend előadói; Maginyecz- né Bárdos Zsuzsa, a Szarvasi Óvónőképző Intézet és dr. Kepenyes János, a DATE szarvasi főiskolai kar KISZ- bizottságának titkára szóbeli előterjesztésben számoltak be a testületnek. Elsőként Ma- ginyeczné Bárdos Zsuzsa, aki bevezetőül elmondta, hogy az említett KISZ KB- határozatot megelőző háttér- elemzéssel és vitaanyaggal, majd a megszületett határo­zattal. az intézmény ifjúsága többféle formában, széles körben ismerkedett meg, szerveztek egyebek közt vi­takört, házi KISZ-es felké­szítő tábort. Az intézetben a megjelölt határozatot szem előtt tartva állították össze 1982—83-as akcióprogramjukat a KISZ- esek. Ebben az első helyre került a tanulmányi verseny­mozgalom. A hallgatók élet- és munkakörülményeit a KISZ a kollégiumi és a di­ákjóléti bizottsággal közösen kíséri fegyelemmel. A kollé­giumban minden jelentkező­nek jut hely, a menza hely­zete és az intézet technikai felszerelése kielégítő. A KISZ-es jogkörök érvénye­sítésében van még tenniva­ló. Tartalmas, színes közmű­velődési tevékenység folyik Az elmúlt évben a 47-es számú főút Szeghalom—Kö­rösladány—Köröstarcsa— Mezőberény—Békés—Bé­késcsaba térség közúthálóza­tának, valamint annak új kapcsolati rendszer kialakí­tására vonatkozó országos pályázatot írt ki a KPM, a Békés megyei Tanács és a KÖVIZIG. A pályázat célja az volt, hogy a felkért 18 tervező kollektíva adjon ja­vaslatot az országos hálózat külső gyűrűrészét képező 47- es számú főút Szeghalom és Békéscsaba közötti szakasza, és térségének közúthálózat fejlesztésére, kialakítására, módosítására. A tervpályázat eredmé­nyeiről tartottak ismertetőt, és nyitottak kiállítást teg­nap délelőtt Békéscsabán, a városi tanács dísztermében. Sprőber József, a Közleke­déstudományi Egyesület bé­késcsabai szervezete nevében ismertette, összegezte a 17 beérkezett pályaművet. Mint mondotta, a pályázóknak 35 az óvónőképzőben, s megfe­lelőek a sportolási lehetősé­gek is. A DATE szarvasi főiskolai karán egyre jobb és eredmé­nyesebb a KISZ munkakap­csolata a kar állami, párt- és szakszervezeti vezetésé­vel. Az intézetben a KISZ tervszerűen és tudatosan vesz részt a párt politikájának megvalósításában. Két éve működik a KISZ-szervezet mellett politikai képzési bi­zottság. Emellett a TIT-tel és a pártszervezettel közösen politikai szabadegyetemet szerveztek, melynek idén második évadját zárják, si­kerrel. Jól sikerült a marxi évforduló alkalmából rende­zett tudományos ülésszak, s az ez alkalomra hirdetett pályázat. A kar oktató-neve­lő munkáját félévente érté­kelik. Lendületesen fejlődik a tudományos diákköri moz­galom, a szakmai köri moz­galom. A téma felett kibontako­zott vitában főként arról esett szó, hogy a két felső­fokú oktatási intézmény mennyire nyitott a város, a megye felé, hogy miként kapcsolódnak be a közéletbe. A vita másik fő témája volt a két intézményből kikerülő értelmiségi fiatalok közéleti- ségre való nevelése. A napirendnek megfelelő­en ezután Kozák Ferenc, a KISZ megyei bizottságának titkára tett jelentést a testü­letnek az 1982-es mozgalmi évet záró KISZ-taggyűlések tapasztalatairól. Végül Tóth Károly, a megyei KISZ poli­tikai képzési központ ve­zetője számolt be a tömeg­propaganda és a vezetőkép­zés Békés megyei tapaszta­latairól. T. I. szempontot kellett figyelem­be venniük. Ezek közül csak a legfontosabbak, azok is a teljesség igénye nélkül: a terveknek tartalmazniuk kellett a hálózati koncepciót, a tervezett hálózat és a je­lentősebb települések kapcso­latát a településeken belül az országos úthálózat vonalve­zetését, a csomóponti megol­dásokat, a vízrajzi, a vízügyi adottságok figyelembevéte­lével a legjobb megoldáso­kat. A beérkezett 17 pályamű igen sokrétűen dolgozta, tár­ta fel az adott kérdésekre a válaszokat, örvendetes, hogy .a pályázók, az alkotó közös­ségek munkájuk során a lé­tesítendő útvonal gazdasá­gosságát is vizsgálták. A bíráló bizottság a pá­lyaművek értékelése során úgy döntött, hogy első díjat nem ad ki. A második díjat Répássy Attila öttagú alkotó közösségének ítélték, akik a Közlekedéstudományi Egye­sületet képviselték. A har­Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára kétnapos látogatást tett Hajdú-Bihar megyében. Szerdán Debrecenben, a megyei pártbizottság székhá­zában a megye párt-, taná­csi és társadalmi szerveinek vezetőivel találkozott, s meg­hallgatta Sikula Györgynek, a megyei pártbizottság első titkárának tájékoztatóját a megye gazdasági, politikai helyzetéről, dolgozóinak éle­Tegnap, csütörtökön dél­előtt Békéscsabán, a megyei rendőr-főkapitányságon tar­totta ülését a Békés megyei Közlekedésbiztonsági Tanács elnöksége Mihalik György rendőr ezredesnek, az MKBT elnökének vezetésével. Az első napirendi pont ke­retében Kárpáti Béla rendőr főhadnagy, az MKBT ügyve­zető titkára adott szóbeli tá­jékoztatást a társadalmi tes­tület balesetmegelőző propa­gandamunkájáról, az elmúlt években megjelent kiadvá­nyokról, azok tapasztalatai­ról. Az előterjesztésből ki­tűnt, hogy a KBT sokrétű tevékenysége mellett igen nagy gondot fordít a külön­böző propagandaanyagok ké­szítésére, azok terjesztésére, s a közlekedőkkel való meg­ismertetésükre. Egyebek kö­zött ennek is tulajdonítható, hogy az elmúlt évben javult Békés megye közlekedésbiz­tonsági helyzete. Az előter­jesztés utalt arra, hogy a baleseti helyzet a még szín­vonalasabb kiadványokkal javítható, s újabb lehetősé­gekkel bővíthető. Áz elnökség határozatot hozott és fogadott el arra, hogy a baleset-megelőző madik díjat ugyancsak a Közlekedéstudományi Egye­sület Karsay László vezette öttagú kollektívájának ítél­ték. Negyedik díjban része­sült a Jancsár Péter által vezetett öttagú UVATERV- csoport. Az ötödik díjat a dr. Makula László, Flórián Gyuláné párosnak, a Közle­kedéstudományi Intézet két tervezőjének ítélték. Ugyan­csak ötödik díjat kapott a KPM Szegedi Közúti Igazga­tóság 4 tagú tervező közös­sége, melynek vezetője Jó­járt János. A bíráló bizottság meg­vásárlásra javasolta a KPM Budapesti Közúti Igazgató­ság Csordás Gyula által ve­zetett, valamint a Békés megyei Tanácsi Tervező Vállalat Váczi Gábor által vezetett tervező kollektíva munkáját. A pályaművek dí­jazására, megvásárlására a pályzat kiírói 460 ezer forin­tot biztosítottak. Kép, szöveg: Szekeres András téről, munkájáról, gondjai­ról. A Központi Bizottság titkára délután a balmazúj­városi Lenin Termelőszö­vetkezetet kereste fel. Csütörtökön Németh Ká­roly részt vett és felszólalt a megyei pártbizottság Deb­recenben megtartott kibőví­tett ülésén. A Központi Bizottság tit­kárának Hajdú-Bihar me­gyei látogatása a Biogal Gyógyszergyárban fejeződött be. munkába a tömegszervezetek képviselőit fokozottabban, mind szélesebb körben vonják be, az MKBT alakítsa meg a kiadvány szerkesztő bizott­ságát, a jövőben a munka­tervek mellé éves propagan­datervet is készítsenek. A felvilágosító munkában cél­szerűnek látszik az üzemi la­pok adta lehetőséget is igénybe venni. Határozat született arra is, hogy a já­rási, a városi közlekedésbiz­tonsági tanácsok a községek­ben alakítsák meg a helyi csoportokat. A második napirendi pont keretében Rémi János, a sta­tisztikai és értékelő szakbi­zottság vezetője adott átte­kintést a bizottság munká­járól. Mint mondotta, je­lentős előrelépést hozott a számítógépes adatfeldolgo­zás. A korábbi kézi feldolgo­zás helyett ma már számító­gépek végzik, segítik ezt a munkát, .teszik még szemlé­letesebbé, pontosabbá a sta­tisztikai értékelést. Az elnökség a szakbizott­ság munkáját elismeréssel vette tudomásul, majd az ülés bejelentésekkel zárult. — sz — Kitüntetések a várossá nyilvánítás évfordulóján Békés várossá nyilvánítá­sának 10 éves évfordulója alkalmából több kitüntetés átadására került sor a na­pokban megtartott kibővített ünnepi tanácsülésen. Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke a Munka Ér­demrend ezüst fokozata ki­tüntetést nyújtotta át dr. Daróczi Máriának, a békési városi tanács vb titkárának, a Munka Érdemrend bronz fokozatát pedig Nagy Gábor békési nyugdíjasnak. A békési városi pártbi- zottság .által alapított emlék­érmet Inokai János, a váro­si pártbizottság első titkára öt személynek adta át, így Nyíri Júliának, a békési ÁFÉSZ dolgozójának, a vá­rosi pártbizottság tagjának, Apáti Nagy Endre nyugdí­jasnak, a békési városi párt- bizottság tagjának, Nagy Ká­roly nyugdíjasnak, Vass Jó­zsef nyugdíjasnak és Váci János nyugdíjasnak. A Pro űrbe kitüntetést Makoviczki János, a városi tanács elnöke Kovács Sán­dornak, a muronyi Lenin Tsz elnökének, Csontos Sándor­nak, a megyei tanács ÉKV- osztálya csoportvezetőjének, Kisvárdai Tibor nyugdíjas­nak és Végh László nyugdí­jasnak nyújtotta át. Ugyan­csak a tanácselnök nyújtotta át három személynek a Ta­nács Kiváló Dolgozója kitün­tetést. E lképzelem Lenint, il­letve megpróbálom felidézni magamban azt a képet, ami jórészt ol­vasmányaim nyomán él és változik róla bennem. Érde­kes lenne persze erről a vál­tozásról írni, a Lenin-képről, amely bizonyára sokunkban változott meg az idők során, s ma is alakul. A róla szóló könyvtárnyi köteteknek talán a századrészét olvastam el, de ezek nyomán — főként, amióta az általa írt cikkeket, tanulmányokat sűrűbben la­pozom — lassan elhalványo­dott bennem a páncélautó te­tejéről szónokló lánglelkű népvezér, romantikus, hősi alakja, s lett számomra mindinkább lángésszé ez az ember, aki kivételes képes­ségeit elszánt és szisztemati­kus tanulással a zsenialitá­sig fejlesztette, aki azért gyakorolt — és gyakorol ma is — oly maradandó hatást a történelemre, mert nemcsak a haladás irányát ismerte fel, hanem mert képes volt összevetni ezt az irányt a valóságos lehetőségekkel, a történelemformáló tömegek igényeivel, szándékaival, fel- készültségével, hangulatával. Mert képes volt az összeve­tés változó eredőjéhez iga­zodva céltudatosan, olykor kockázatot is vállalón, de mindig taktikusan cseleked­ni, s mert képes volt — mint a kiváló emberek ál­talában — tudását, napi munkáját, egész emberi lé­nyét a haladás szolgálatába állítani. Elképzelem Lenint... Azt a Lenint is, akit még nem Leninnek, hanem Volo- gyának szólítottak, s akinek minderről még fogalma sem lehetett; a kisfiút képzelem el, akit talán megszidott az édesanyja, amiért közleke­désre az ablakot használja az ajtó helyett, de hamarosan testvéreivel — akár az én fiam az osztálytársaival — háziújságot szerkeszt, aki a verekedést csúnya dolognak tartja, ám aki úszni és kor­csolyázni jár, emellett falja a könyveket. Aki tízéves korában figyelni kezd, ha a környezetében a politikáról szó esik, aki bele-belekoty- tyant a vitákba, s tizenkét éves korában sakkpartit nyer négy évvel idősebb bátyja el­len. Elképzelem Vlagyimir II- jics Uljanovot, a kamaszt. Bi­zonyára mutált a hangja, amikor a „távol létetekkel boldogítsatok” mondattal küldte el a bátyjával foly­tatott hosszú vitákat megza­varó családtagjait. És elkép­zelem, hogy mit érezhetett az a tizenhét éves fiú, amikor szeretett bátyját kivégezte a cári önkény ... Aztán elkép­zelem a szorgalmát, ahogy belevetette magát a tanulás­ba, hogy — mert kizárták — magánúton, másfél év alatt végezze el az egyetemet. Aztán elképzelem huszon­öt évesen, elképzelem a bör- tönb n, amint tornagyakor­latokat végez naponta, rend­szeresen, amint a gyermek­kori titkosírást felelevenítve írja a leveleit, amint látha­tatlan írással a nyomtatott könyvsorok közé fogalmazza meg első tanulmányait, és elképzelem, amint a látha­tatlan íráshoz használt tej kenyérbéltartóját a smasz- szer közeledtére megeszi. Sokféleképpen képzelem el Lenint, elképzelem a szám­űzetésben, a messzi Szibé­riában, ahova menyasszonya — később házastársa — kö­veti. elképzelem Pétervárott, ahol már ő tanít másokat, elképzelem Oroszországtól messze — ahogyan Stefan Zweig írta róla — egy zü­richi foltozóvarga névtelen lakójaként, aki azért tölti könyvtárban minden dél­előttiét és délutánját, mert falszomszédja a balalajkát kitartóan, de istentelenül ha­misan pengeti... Természetesen a forrada­lom vezetőjének is elképze­lem. Elképzelem a harcait, azt az embert, aki — amint Gorkij írta róla — „engesz­telhetetlenül, oldhatatlanul gyűlölte az emberek bajait, lángolóan hitte, hogy a bal- szerencse nem a lét kiküszö- bölhetetlen alapja, hanem olyan nyavalya, amelyet az emberek képesek és kötele­sek magukból eltávolíta­ni... ” Persze mostanában legin­kább a nagy forradalom utá­ni Lenint képzelem magam elé. A tizenhatórás munka­napjait, s hogy temérdek teendője közben fontosnak tartott megvédeni egy öreg színésznőt a kilakoltatástól. És elképzelem például, hogy Az ifjúsági szövetség felada­tai című beszédét milyen belső derűvel mondta el a Komszomol-kongresszuson, előre tudván, hogy a polgár- háború kellős közepén a lel­kes fiatalok körében mekko­ra meghökkenést kelt majd, ha ő az ifjúsági szervezetek feladatait egyetlen szóval, a „tanulni” szóval jelöli. Egyébként is sokszor gondo­lok erre a beszédre mosta­nában, éppen erre, amely­ben Lenin a szocialista for­radalom politikai és a szo­cialista építés kulturális sza­kaszát oly világosan megkü­lönbözteti, mondván: „Az el­ső nemzedéknek az volt a feladata, hogy megdöntse a burzsoáziát... Az új nem­zedékre bonyolultabb fel­adat vár .. . Önök előtt az építés feladata áll, s ezt a feladatot csakis úgy oldhat­ják meg, ha elsajátítanak minden korszerű ismere­tet... ” És mostanában többször el­képzelem, hogy milyen lehe­tett a haragos Lenin. Mun­katársa, Jelizaveta Drabkina szerint Lenin mindenkinél jobban tudott haragudni, és leginkább a bürokrácia meg­nyilvánulásaira haragudott. „Szörnyen félek — írta egy­szer Lenin egy funkcionári­usnak —, hogy beledöglünk az- átszervezésekbe, anélkül, hogy véghezvinnénk egy gyakorlati dolgot... Isten bizony, halálosan félek. Ne essen bele ebbe a hibába, mert csődöt mondunk.” El­képzelem Lenint, aki sze­rint a nyílt ítélkezés társa­dalmi jelentősége „ezerszer nagyobb, mint a piszkos hu­zavona, nyilvánosság nélküli piszkos tárgyalása, kulisszák mögötti... hülye eltussolá- sa ... ” Elképzelem Lenin életét, ezt a szenvedélyes, égő éle­tet, eszembe jut a halála, s azt kérdem magamtól, hogy boldog volt-e ez az ember, aki kérve-kérte orvosát: mondja meg betegségéről az igazat, s mert nem hitte el, hogy kímélő életmód mel­lett meggyógyulhat, ereje végső megfeszítésével diktál­ta a pártkongresszushoz cím­zett utolsó jegyzeteit. Ami­kor valóban megbénult, or­vosai feljegyzése szerint „szenvedés és valamiféle szé­gyenkezés volt az arcára ír­va, a szeme pedig örömtől és hálától ragyogott minden egyes, szó nélkül megértett gondolatért...” Ilképzelem Lenint; ha­lálának okát az or- I I vosi jelentés az ál­talános elhasználódásban je­lölte meg, elképzelem a le­hető legteljesebb emberi éle­tet élt boldog embert. A leg­több róla mintázott szobor­ra — alig hasonlít. Nem is hasonlíthat. Aczél Gábor Tervismertetö és kiállítás Napirenden a balesetmegelözés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom