Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-03 / 79. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1983. ÁPRILIS 3., VASÁRNAP Ára: -1,80 forint XXXVm. ÉVFOLYAM, 79. SZÁM Nemzeti ünnep, 1983 BE u nnepélyes nagy nap maradt 1945. április negyediké mindmáig,- és az is marad, amíg csak magyar él ezen a kilencvenhárom-ezer négyzetkilométeren, ahonnan harmincnyolc esztendeje űzték ki teljesen és véglegesen a hitlerista megszállóikat, s velük a magyarság létérdekei ellen fegyvert fogott nyilas alakulatokat. Történelmi fordulat, olyan korszakos változás jelképe ez a nap, amelyhez fogható talán csak több, mint egy évezreddel ezelőtt zajlott le a Duna, a Tisza táján, amikor I. István megteremtette a magyar államiságot, ezzel gondoskodva róla, hogy megmaradjon a magyarság. Több, mint fél esztendeig volt hadszíntér hazánk földje. A szovjet katonáknak hallatlanul szívós katonai ellenállást, nagy erőkkel végrehajtott ellenséges ellentámadásokat kellett legyűrniük addig, amíg véget vethettek a Magyarország földjén tomboló csatáknak. A még fasiszta kézen levő dunántúli részek felszabadulásával lehullottak az utolsó béklyók, bilincsek a magyar népről. A negyedszázados ellenforradalmi uralom, amely a Magyar Tanács- köztársaság időszakát követte, romokat, pusztulást hagyott maga után. Az úri osztályok, amelyek többre tartották saját uralmuk fenntartását, mint a haza sorsát, úgy távoztak a történelem színpadáról, hogy a szó szoros értelmében minden hidat felrobbantottak maguk után. A népre, a dolgozó tömegekre várt a feladat, hogy kezébe vegye saját sorsának intézését. Új országot építsen fel a romok helyén. Meglelje honát e hazában, és egyszersmind e haza helyét az európai népekkel, mindenekelőtt a szomszédos országokkal való barátságban, békében. Az új Magyarország megteremtésének nagy munkája már azelőtt megkezdődött, hogy az egész országra kiterjedhetett volna az új, demokratikus államhatalom, és a szabadságot tettekkel köszöntő társadalmi erők befolyása. Még az ország fővárosa is a hitleristák kezén volt, amikor Debrecenben, amely 1848 után másodszor is az ideiglenes főváros szerepét tölthette be, megszületett a már felszabadított országrészek küldötteiből az ideiglenes nemzetgyűlés, létrejött az ideiglenes nemzeti kormány, megkezdődött a népi demokratikus forradalom. Az új Magyarországon földet osztottak a parasztoknak, a munkások üzemi bizottságaik útján saját kezükbe vették kifosztott, lerombolt üzemeik vezetését. Hadat üzent az új állam a náci Németországnak. A fasizmus honi maradványainak leküzdésére összpontosították erőiket a haladás képviselői. „Lesz magyar újjászületés!” — hangzott a jelszó, amely tömören fejezte ki a valamennyi igazi hazafi reményét, elszántságát hordozó programot. Igaz, mint a nemzet valamennyi nehéz órájában, akkoriban sem szűkölködtünk kishitűekben, akik azt latolgatták, harminc, negyven, ötven év kell ahhoz, hogy eltűnjenek a romok, megszűnjék az éhínség, helyreállhasson a normális élet. Nem nekik, hanem a cselekvőknek lett igazuk. Munkások, parasztok, a magyar szellemi élet legjobbjai emberfeletti feladatokat vállaltak és végeztek el. A fel- szabadulás utáni időszak hősies erőfeszítésein, a magyar kommunisták kidolgozta okos, a nemzet és valamennyi dolgozó osztály, réteg érdekeit kifejező politikáján alapul mindaz, amit azóta elértünk. Igaz, a harmincnyolc esztendő során azt is meg kellett tanulnunk, a szabadság csak féltétele, de nem biztosítéka a sikeres, eredményes munkának. Azt is tapasztalataink közé kellett és kell sorolnunk, hogy a megoldott teendők helyére mindig újabbak lépnek, amelyek ritkán könnyebbek az előzőeknél, legfeljebb mások, mint amelyeket már szívós, okos munkával elvégeztünk. Abban az országban, amely 1945 április negyedikén elindult a szabad fejlődés útján, azt is meg kellett érnünk, hogy olyan méltatlan személyek kezébe került a kormányzás rúdja, akik tévútra, a nemzeti tragédia felé vezették az országot. A magyar kommunisták legjobbjai — akik 1956 novemberében vállalkoztak a nehéz feladatra, a néphatalom helyreállítására, és újjászületésére, a párt iránti bizalom újraszervezésére — a felszabadulás után szerzett tapasztalatokat hasznosították: a népbe vetett bizalom, s a nép bizalmának kivívása nélkül lehetetlen tovább haladni a szocializmus építésének útján. Mert — ez is 1945 tanulságai közé tartozik —, a szabadság felelősséggel jár. Annak a népnek, amely a szovjet hadsereg diadalmas harcai nyomán kezébe vehette saját sorsának intézését, egyben vállalnia kellett, hogy az adott feltételek mellett segít magán. Petőfivel szólva: szabadok voltunk, de fáztunk és éheztünk. A nélkülözések elviseléséhez szükséges önfegyelemre éppúgy szükség volt, mint az egészséges derűlátásra. A nyomorból való kilábaláshoz szükségs munkára éppúgy, mint a megszokott dolgokról való lemondásra. „Nincs lehetetlen, csak tehetetlenség van” — mondta akkor egy ünnepi szónok .. . Hónapok alatt építették meg a magyar munkások, mérnökök az akkori egyetlen, állandó jellegű hidat — Bécs és a Feketetenger között — a Dunán. És a magyar kommunisták néhány’ rövid esztendő alatt hidat vertek eszméik, és azok közé a tömegek közé, amelyeket egy negyedszázadon át, a Horthy-fasizmus aljas, nacionalista, soviniszta, szovjetellenes és anti- kommunista eszmékkel fertőzött. Szabad országunk történelme arra is tanít, hogy az országot vezető marxista—leninista párt és a tömegek közötti bizalom éppen olyan drága kincs, mint az alapvető osztályok, a munkásság és a parasztság közötti megbonthatatlan szövetség. Amikor a hatalomért folyt a harc, a népi demokratikus fejlődés, a szocialista jövő ellenségei igyekeztek a dolgozók közé éket verni, olcsó, de jól hangzó demagógiákkal egymás ellen kijátszani az egymásra utalt, a társadalmi törvények természeténél fogva csak együtt boldoguló várost és falut. A párt, amikor a tömegek bizalmát ki kellett vívnia, és meg kellett tartama, nem riadt vissza attól, hogy a leplezetlen igazságot tárja eléjük. ígérgetések helyett célok voltak azok, amelyek egy elpusztított ország munkáskezeit, gondolkozó emberfőit nagy tettekre késztették. Sok minden gyorsabban, eredményesebben ment akkbr, mint a legderűlátóbbak is remélték. Fájdalom, de éppen ez szülte azt az elbizakodottságot, amely később súlyos hibák forrásává vált. Nem volna helyénvaló azonban az sem, ha a mostani, néhány éve még el sem képzelhető, ráadásul új és új, váratlan nehézségeink nyomán bárkin is a tehetetlenség érzése uralkodna el. A világ sokat változott az utóbbi esztendőkben. Olyan hátrányokkal kellett, és kell a jövőben is a társadalmi célok alapját képező magyar népgazdaságnak megküzdenie, amelyek egész munkánk, gondolkozásunk átalakulását is kívánják. Olyan új gondokkal küzdünk, amelyekhez eddig nem szoktunk hozzá. Azzal mindenképpen számolnunk kell, hogy a fejlődés útján nem várt akadályok leküzdésével lehet csak haladni. Ami elkerülhető, az az illúziók kerge- tése. A változó valósághoz való igazodás korszakunk ismételten elhangzó parancsa. A nemzeti közmegegyezés kialakult, érdekeink különbözhetnek, de nem térhetnek el a legalapvetőbb kérdésekben. A haza sorsa továbbra is a dolgozó tömegek kezében van, és ott is marad. Lemondást, önfegyelmet követelhet a jövő, nélkülözéssel azonban nem kell számolnunk. Jó úton járunk. Eredményeinket, amelyeknek talán legbecsesebbje a magyar társadalom belső békéje, képesek vagyunk megőrizni. magyar nemzet, amely ma legnagyobb ünnepét üli, ebben a szellemben emlékezik arra az 1945-ös neveztes napra, méri fel az immáron csaknem négy évtized maradandó tanulságait, és tekint a jövőbe. Egy olyan hazában, amelyet egykor romok borítottak, és a viszály kodás jellemzett, és amelyben ma nehezek a hétköznapok. De hát éppen ezért szép ez az ünnep, mert érezhetjük: jó munka van mögöttünk. És hasonló előttünk. Pintér István Zászlófelvonás a fővárosban Hazánk felszabadulásának 38. évfordulója alkalmából szombaton reggel ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi felszabadülási emlékműnél. Zászlófelvonási ünnepség volt szombaton reggel a Parlament előtti Kossuth Lajos téren is, ahol ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással vonták fel az állami zászlót. Koszorúzások április 4. alkalmából Hazánk felszabadulásának 38. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szombat délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten a szovjet hősök Szabadság téri emlékművénél és a magyar hősök emlékművénél, a Hősök terén. A Szabadság téren, ahol a zászlódísszel övezett emlékművel szemben csapatzászlóval felsorakozott a magyar néphadsereg díszszázada, kürtszó harsant, amikor Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke — Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter kíséretében —• a koszorúzás színhelyére érkezett. A díszszázad parancsnoka jelentést tett az Elnöki Tanács elnökének, aki ezt követően a honvédelmi miniszterrel együtt ellépett a díszszázad sorfala előtt és üdvözölte a katonákat. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Lo- sonczi Pál és Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke helyezett koszorút az emlékmű talapzatára. Az MSZMP Központi Bizottságának koszorúját Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai helyezték el. A Miniszteratnács nevében Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese koszorúzott. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége budapesti nagykövetsége részéről Vlagyimir Bazovszkij nagykövet, Valerij Muszatov követtanácsos és Anatolij Popon vezérőrnagy, katonai és légügyi attasé helyezte el a kegyelet és a megemlékezés koszorúját. Ezután a diplomáciai testület képviselői, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Magyar Üttörők Szövetsége képviselői és a magyar fegyveres erők vezetői koszorúztak. A Hősök terén, amelyet zászlók díszítettek, a magyar hősök emlékművével szemben katonai díszszázad sorakozott fel csapatzászlóval. Losonczi Pál, Czinege Lajos társaságában érkezett a koszorúzás színhelyére, majd a díszszázad parancsnoka jelentést tett az Elnöki Tanács elnökének. A Himnusz hangjai után a népköztársaság Elnöki Tanácsa képviseletében Losonczi Pál és Trautmann Rezső, az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János és Németh Károly, a Minisztertanács részéről Lázár György és Sarlós István koszorúzott. Koszorút helyeztek el az emlékműnél a budapesti diplomáciai testület, a párt-, állami és tömegszervezetek képviselői. A kegyeletes megemlékezés az Internacionálé hangjai után a díszszázad elvonulásával ért véget. A koszorúzási ünnepségeken részt vett Aczél György, Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Maró- thy László, Méhes Lajos, Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Várkonyi Péter, a Központi Bizottság titkára, továbbá a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány számos tagja. Ott volt politikai és társadalmi életünk sok más vezető személyisége. Kitüntetések átadása a Parlamentben A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 38. évfordulója alkalmából, eredményes munkájuk elismeréséül az állami, a gazdasági munka különféle területein dolgozóknak és a fegyveres testületek tagjainak kitüntetéseket adományozott. (A kitüntetettek névsorából a Békés megyeieket lapunk 3. oldalán közöljük.) Az Elnöki Tanács a Mu,nka Érdemrend ezüst fokozatával 644, bronz fokozatával 944 személyt tüntetett ki, a fegyveres testületek 36 tagjának pedig Kiváló Szolgálatért érdemrendet adományozott. A kitüntetettek egy csoportjának Losonczi Pál, az MSZMP elnöke szombaton délben az Országház kupola- csarnokában nyújtotta át az érdemrendeket. Az ünnepségen megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Korom Mihály, az MSZMP KB titkára, a Politikai Bizottság tagjai, továbbá Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Losonczi Pál a kitüntetések átadásakor mondott beszédében méltatta hazánk felszabadulásának történelmi jelentőségét. — Dolgozó népünk csaknem négy évtizede ünnepli meg békében, szorgos, alkotó munkája közben legnagyobb nemzeti ünnepünket, április 4-ét. Nemzeti létünknek ezt a fényes fordulópontját, mint új életünk, fel- emelkedésünk, talpkövét évszázados szabadságküzdelmeink teljesülésének jelképét tartja számon a történelem. A 38 évvel ezelőtti nap nyitotta meg az utat népünk előtt a jobb élet felé, hogy önzetlen barátok, testvérnépek koszorújában építhessünk új hazát, rakhassuk le az emberi történelem leghaladóbb társadalmi rendjének alapjait országunkban. A továbbiakban rámutatott: — amikor gyorsuló világunkban megállunk egy villanásra, az ünnephez illő kegyelettel idézzük a felszabadító szovjet hősök emlékét. — Április 4-én a szabadsággal együtt a felszabadult embert is ünnepeljük — mondotta. — A kezével és az eszével is jól alkotó sokaságot, amely a közös munkában lelte meg élete célját csakúgy, mint az egyéni örömét, boldogulását. A dolgozó ember, a szorgalmas munka, a kiemelkedő teljesítmény a mi világunkban a figyelem középpontjában áll. A képességek minél teljesebb kibontakozása és megbecsülése társadalmunk ügye, fejlődésünk feltétele. A kimagasló teljesítményeknek különösen nagy szerep jut ma, amikor a körülmények a világgal való mind szívósabb versenyre kényszerítenek. — A szocialista haza javára végzett munka méltán érdemli meg a társadalmi elismerést — mondotta Losonczi Pál, majd az MSZMP Központi Bizottsága, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács nevében megköszönte a kitüntetetteknek a példás helytállást, s további sikereket, erőt, jó egészséget kívánt. A kitüntetések átadását követően az Elnöki Tanács fogadást adott a kitüntetettek és a vendégek tiszteletére.
