Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-16 / 89. szám

1983. április 16., szombat NÉPÚJSÁG Sokrétűség, harmónia II japán konyha Apró csészék, tálkák — a tálalás nemegyszer csendéletnek is beillik Érdekes színfolttal gazda­godott nemrég Budapest gasztronómiai palettája: újabb távol-keleti vendéglő, a Vörös Sárkány nyitotta meg kapuit, bizonyítva, hogy — csakúgy, mint más euró­pai nagyvárosokban — Buda­pesten is megvan az érdek­lődés az egzotikus aromák, különleges falatok iránt. A távol-keleti konyhák kö­zül nálunk általában a kí­nait becsülik leginkább. Ke­vésbé ismert a japán sza­kácsművészet, noha kifino­mult ízeivel, sajátosságaival érdemes megismerkedni. A távol-keleti szigetországban az étkezésnél is alapszabály­nak tekintik á sokrétűséget, a harmónia elvét: a feltá­lalt étrend olykor művészi csendéletnek is beillik. A kínaihoz hasonlóan a japán konyhára is a sokfogásos ét­kezés jellemző — az európai vendég sokszor tanácstala­nul mered a sok apró csé­szére, tulkára, szószra. Mit, mivel, mihez, milyen sor­rendben is fogyasszon? A rendeléssel viszont nem lehet baj. Érdekes s hasznos szokás ugyanis, hogy a ven­déglők bejáratánál üvegvit­rinben mutatják be az ott kapható fogásokat. A ma­kettek mellett feltüntetik az ételek árát, nevét vágy szá­mát is — így a külföldiek könnyű szerrel választhat­nak. Persze marad gondjuk így is elég: az igazi japán stílusú étkezdékben ugyanis térdelve, esetleg törökülés­ben kell helyet foglalni, s eleinte reménytelennek tű­nik a küzdelem az apró fa evőpálcikákkal. Kést-villát csak az európaiak által lá­togatott nagyobb helyeken remélhetünk: igaz, az ételek általában eleve kis falatok­ra daraboltak. A japán konyha alapja a rizs, a hal, a zöldségek. A szakácsok ezekből az alap­anyagokból ínycsiklandozó ételkölteményeket hoznak létre. Rendkívül fontos az ételek frissesége is. A két legismertebb fogás a szuki- jaki és a tempura. Az előb­bi szójaolajban sütött, fűsze­res tojásban meghemperge- tett marhahússzelet, amelyet legtöbbször a vendég szerije láttára készítenek el. A tem- púra is igen ízletes: a rák-, hal- és kagylóvagdalékot pa- lacsintatészta-szerű masszá-. ba mártva kisütik, bab-rizs- saláta körettel, s mártások­kal fogyasztják. A szószok, fűszerek fő célja egyébként az ételek saját ízének kieme­lése. A legismertebb ilyen univerzális fűszer az adzsi­nomoto. A vaszabi, a japán torma erőssége viszont az orosz mustáréval vetekszik. A szusi nyers hal, ecetes rizsgombócban. A két leg­kedveltebb tésztaféle a szoba és az udon. A szasimi salá­tákkal tálalt, friss, vagdalt hal. Az egyik legízletesebb sütemény a mocsi: édes, főtt, rizslepényféle, főleg újévkor készítik. Ejtsünk néhány szót a Ja­pánban kedvelt italokról. A hagyományos és a zöld tea érthetően elterjedt, ám je­gyezzük meg: a teaceremó­nia nem a mindennapos ét­kezések része, hanem külön, kedves ünnepség. Az erő­sebb itókák közül a szako a legelterjedtebb: ez a nemzeti italnak számító rizspálinka hidegen és melegen egy­aránt fogyasztható. Japán­ban jó minőségű sört és whiskyt is gyártanak — a skót exportőrök nagy bána­tára, akiknek a neves japán Suntory márka egyre na­gyobb versenyt jelent. E. É. Ételmakettek a vendéglő bejáratánál — így könnyű a rendelés. (MTl-fotó—KS) Táplálkozás — háztartás Finom falatok sajtból SAJTOS PIZZA Hozzávalók (2 nagy pizzához) tésztához: 40 dkg liszt, 1,5 dkg élesztő, 8 dkg vaj, fél kávéska­nál só, körülbelül 1,5 dl víz, tetejére: 1 zöld- és egy piros paprika, 2 fej hagyma, 3 para­dicsom, 20 dkg lángolt kolbász, 30 dkg ementáli sajt (reszelt), bors (fél kávéskanálnyi), 3 evő­kanál olaj. A lisztből, élesztőből, olvasz­tott vajból, sóból és vízből tész­tát készítünk, és meleg helyen fél óráig pihentetjük. Lapos, ke­rek pizza formát készítünk a tésztából. Majd elkészítjük a rá- valókat. A paprikát csíkokra vágjuk, a hagymát karikára, a paradicsomot szeletekre dara­boljuk, és a kolbászt is felkari- kázzuk. A reszelt sajttal együtt a pizza tetején elrendezzük és az olajhoz hozzákeverjük a bor­sot, és rátesszük. Előmelegített sütőben 20 percig sütjük. SÜLT SAJT BUNDÁBAN Hozzávalók 4 személynek: 15 dkg Camembert sajt, 5 dkg reszelt sajt, 10 dkg főtt sonka, 3 tojás sárgája, 3 tojás fehérje, 1 kis fej hagyma, 1 kávéskanál kö­mény, 1 csészényi zsemlemor­zsa, 5 dkg vaj, körtebefőtt. „ A Camembert sajtot villával összenyomjuk, hozzákeverjük a reszelt sajtot, az apróra vágott sonkadarabokat, reszelt hagy­mát. tojás sárgáját, és beleke­verjük a köménymagot. A masz- szát 2 óra hosszat pihentetjük. Majd tenyér nagyságú kerek la­pos formákat készítünk belőle. Tojásfehérjébe. majd zsemle- morzsába mártjuk és forró vaj­ban mindkét oldalán megsütjük. Befőttel tálaljuk. SAJTOS SERTÉSKARAJ Hozzávalók 2 személynek: 2 sze­let fiatal sertéskaraj, 2 evőkanál olaj, só, bors, 2 evőkanál re­szelt sajt, 4 kis paradicsom, 2 dkg vaj. 4 evőkanál tejszín. A hússzeleteket kiklopf óljuk és olajban ihindkét oldalán 3-3 percig sütjük. Sózzuk, borsoz- zuk, és reszelt sajtot szórunk rá. Mellé szeleteljük a paradi­csomot, rátesszük á vajat és tej­színnel leöntjük. Lefedve to­vábbi 3—5 percig pároljuk lassú tűznél. Kenyeret adunk hozzá. SAJT NYÁRSON Hozzávalók 4 személynek: 25 dkg ementáli sajt, 2 kávéskanál porpaprika, 2 csomag snidling, 15 dkg kígyóuborka, 1 fej hagy­ma, öntethez: 4 evőkanál olaj, 2 evőkanál citromlé, 1 kávés­kanál cukor, 1 kávéskanál ma­joránna, egy csipet só. A sajtot körülbelül 2 cm hosz- szú darabokra vágjuk. Egy ré­szét porpaprikába, másik ré­szét apróra vágott snidlingbe forgatjuk. A hogymát feldara­boljuk, az uborkát karikákra vágjuk. Egy hosszú nyársra vál­takozva feltűzdeljük a hagyma-, sajt- és uborkadarabokat. Az öntethez valókat összekeverjük, és ráöntjük a nyársra. Egy da­rabig pihentetjük, majd ha az ízek jól összeolvadtak, máris tá­laljuk. Barna kenyeret adunk mellé. Fedetlen fővel... Fekete fazekasremekek A harmincas évek dere­kától a gyáripar mind az égetett, mind pedig a mázas edényeket kiszorította a pi­acról. Vasból, üvegből nagy­üzemi keretek között gyártot­ták, ami kellett. Ám az ’50- es évek végétől feltámadt, is­mét divatba jött a fazekas­ság mestersége, és szép ter­mékei, a cserépedények. Nincs olyan lakás, ahol ne lenne található egy-két szép cserépedény, s nincs olyan otthon, amelybe ne illenének a fazekasremekek. Persze, csak ott lehet űzni e míves mesterséget; ahol rendelkezésre áll az alap­anyag, az agyag. A fazekas, ha ad magára, még ma is bányássza-kubikolja vagy legalábbis választja ki a megfelelő agyagot. Hazaszál­lítván finom szitán áttöri az egészet, majd a bőrkeményre szikkadt „sarat” á pincébe hordja, hadd pihenjen. A jó agyag legaláb egy esztendőt „alszik”. Felhasználás előtt ezután alaposan megtapos­sák, s mindig csak akkora darabot hasítanak le belőle, amekkorára aznap szükség van. Az egykor lábbal hajtott, ma már többnyire villany- motorral forgatott korongon egyenletes ütemben köröz az anyag, mígnem korsóvá, vá­zává, köcsöggé nemesedik a szürke massza a mester ügyes és avatott mozdulatai nyomán, fürge, erős ujjai- nak irányításával. A megfor­mált edénynek ezután pihen­nie, száradnia kell — leg­alább 8—10 napig —, hogy a „rejtélyes” mázakkal díszít­ve, kiégetve váljék az ottho­nok díszévé. Az agyag mesterei külön­böző tájegységi hagyományo­kat követnek. A képünkön látható fekete edények pél­dául Mohácson vagy Nád­udvaron készültek. (KS) A testet, lelket mele­gítő, szépítő napfény megtette a magáét. Le­vettük a sapkáinkat, ka­lapjainkat. Végre fedet­len fővel sétálhatunk, járkálhatunk. Előtűntek a vörös, a barna, a sző­ke hajkoronák. A fér­fiak szerint a haj min­dig a nő természetes dísze volt és marad. A nők szemében is egyre fontosabb, hogy a férfi­ak haja szintén ápolt, dús legyen. így mind­annyian kénytelenek vagyunk gondozni haj­zatunkat. A haj gyökere a hajhagy­ma. Az egyes hajszálakat magában foglaló üregecske pedig a hajtüsző. Minden hajszálhoz egy-egy izom tar­tozik. Amikor megborzon­gunk, akkor a bőrünk liba­bőrös lesz, s ezek az izmok láthatóvá válnak. Háromféle típusú haj fejlődik ki éle­tünk során: a piheszőr, az újszülött hajzata és a végle­ges szőrzet. Ügy a nőknek, mint a férfiaknak átlagosan 100 000 hajszáluk van. Na­ponta körülbelül 30—60 haj­szál hullik ki, de a szőrtü­szők, amelyek termelték, nem pusztulnak el. A kihul­lott hajszálak helyébe ugyan­annyinak kell nőnie. Ha nem nő, akkor oka van, például hormonzavarok, a növeke­dést akadályozó korpásodás, a hajápolás elhanyagolása stb. A szőrtüszők csak akkor nem működnek, ha kopa­szodni kezdünk. Az életkor előrehaladásával a végleges hajzat kihullik, nemcsak a fejen, hanem a test többi ré­szén is. Sokat számít a haj­szál vastagsága is. A finom szőke hajszálból jóval több van a fejen, mint a vastag vörösesszőkéből. A hullámos hajszál keresztmetszete bab alakú, a szőrtüszője görbe, ezért a hajszál is csavaro­dik. A sima haj kereszt- metszete kör alakú, a szőr­tüsző egyenes lefutású. A szőrtüsző szakaszos műkö­dése és a néhány évenként szabályszerűen bekövetkező szőrvesztés következtében ál­talában senkinek sem nő meg a haja 90 cm-nél hosz- szabbra. Hajzatunk évente körülbelül 12 cm-t nő. A kopaszság rendszerint a férfiak jellemzője, de a nők egy része sem kivétel — bár később kezdenek kopa­szodni. Hogyan lehet szép, dús a hajunk? Nagyanyáink receptje a következő volt: naponta száz kefehúzás, mégpedig gyökérkefével, mely sajnos merevvé tette a hajat. Te­hát ezt a módszert nem ajánljuk senkinek. Mindennap keféljük és fésüljük át hajunkat. A he­gyes fogú és fémből készült fésűk hamar felsértik a fej­bőrt. A finom hajszálú haj legjobban a szarufésűt és a puha kefét kedveli. Merev szálú hajhoz pedig az erős kefe való. Rendes körülmények kö­zött kéthetenként helyes ha­jat mosni. A ma használa­tos, kellemes illatú mosósze­rek zsírtalanítják a hajat, megőrzik azonban csillogá­sát, esését, hajlékonyságát. Mosás előtt a rátapadt por egy részét távolítsuk el fésüléssel, s keféléssel. Leg- alábh kétszer öblítsük át ha­junkat a mosás után, így a mosószer utolsó maradéka is eltűnik hajunkról. Akinek hamar zsírosodik a haja, az hetente egy al­kalommal enyhe ' hatású szerrel mossa meg. A szak­emberek szerint ugyanis ká­ros, ha a hajat hosszú időn keresztül zsír- és szennyré­teg borítja. A mosások kö­zött száraz sampont is hasz­nálhat a zsíros hajú ember. A hajrögzítő is felszívja a zsírt. A dauerolt haj ugyan­csak kevésbé zsírosodik. A zsíros hajú emberek lehető­leg ne fűszeres, zsíros étele­ket, hanem sok gyümölcsöt, főzeléket, tejterméket egye­nek. Dr. Katona Edit Tavaszi autókozmetika Az autósnak a tavasz kö­zeledtével egy sor tennivalót kell elvégeznie kedvenc jár­műve körül,. hiszen a sózott téli utak a gépkocsit alapo­san megviselték. A só vegyi hatása elősegíti a korróziót, amely mind a karosszérián, mind a talajhoz közel levő elemeken jelentkezik. A gép­kocsi élettartama szempont­jából veszélyesebb a karosz- szérián jelentkező korrózió, mert a vékony (0,6—0,8 mm-es) acéllemezt a látha­tatlan, üreges részeken is megtámadja, s a gondozat­lan gépkocsinál hamarosan olyan mértékű-általános kor- rodálás keletkezik, amelynek javítása nagyon költséges. Feltétlenül el kell végez­nünk tehát egy alapos alsó és felső mosást, hogy a kocsi aljára tapadt sárréteget eltá- volítsuk, másrészt csak tisz­ta karosszérián lehet szem­revételezni a fényezési hiá­nyosságokat. A gépkocsi alsó részeinek, illetve motorjá­nak mosásához használjunk speciális készítményeket (pél­dául Árvát), amelyet kézi fecskendővel vagy fújópisz­tollyal, a jobban szennyezett felületekre pedig külön kézi ecseteléssel felhordunk. A szert 15—20 percen keresztül hatni hagyjuk, majd erős víz­sugárral addig mossuk, amíg a keletkezett fehér emulziót teljesen el nem távolítjuk. A víz lecsepegése után a csa­pokra, csuklókra és a rugó­lapok közé Penetratingot vi­gyünk fel ecsettel. Ez a gra- fitos készítmény meggátolja az egymáson elcsúszó felüle­tek berágódását. A motor mosásakor fóliaborítással óv­juk az elektromos berende­zéseket a vízsugártól, külö­nösen az elosztófej, a gene­rátor vagy dinamó szorul vé­delemre. A már tiszta karosszéria­felület lakkozott részét kon­zerválni kell. Jó állapotban levő fényezés esetén Autó- polisht vagy Autóbalzsamot használjunk. A konzerválást Autopolish használata ese­tén rövid idő eltelte után megismételhetjük. Repede­zett festékrétegnél a Carime készítménnyel dolgozzunk, amely betölti a megrepede­zett festék mikroszkopikus repedéseit, és ezzel megaka­dályozza a víz behatolását, mely a festék további repe­dését idézné elő. A lakkozott felület fénye­zése után áttérhetünk a kró­mozott részek 'tisztítására és fényezésére. Sok autós a téli idő beköszöntése előtt a kró­mozott részeket Chromofix védőbevonat felhordásával igyekszik a sóhatások veszé­lyétől megóvni. Először a Chromofix bevonatot kell Velrasollal eltávolítani, majd a jó állapotban levő krómo­zást autóbalzsammal ápoljuk. A teljes leszáradás után pu­ha ronggyal az egész felüle­tet addig dörzsöljük, míg az magas fényt kap. Az alumíniümból készült részek -tisztítását Cleanerpo- lish-sal vagy Neoxiddal vé­gezzük. Ugyancsak Neoxidot használunk az olyan krómo­zott részeknél, amelyek erő­sen tisztátalanok, vagy el- vésztették magas fényüket. A rozsdás felületet Penetrating- gel mossuk le, majd vízzel tökéletesen leöblítjük, és megszárítjuk. A száraz fe­lületre körmozgással na­gyobb nyomás mellett Cleanerpolish-t kenünk szét mindaddig, amíg az fénye- sedni nem kezd. A szétke- nést kb. 10x10 cm-es felüle­teken végezzük. A művelet befejezése után puha flanell- ruhával fáényesítjük a felü­letet, majd vékony réteg Neoxiddal átkenjük, és ki­száradás után ismételten fé­nyesítjük. B. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom