Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-02 / 78. szám
1983. április 2., szombat NÉPÚJSÁG 1 í . BÉKÉS MEGYEI ■NÉPÚJSÁG . fm gi f isorvásoi n C sorvás a 47-es út mentén az orosházi járás jelentős átmenő forgalmú nagyközsége. Földrajzi fekvése — Békéscsaba és Orosháza között — már évszázadokkal ezelőtt jelentőssé tette. A XV. századból találták a helytörténeti kutatók az első írásos emlékeket. A földesurak hatalma után 1720-ban lett báró Harruckern János tulajdona e település. Négy grófi nagybirtok vette körül a falut a fel- szabadulás előtt. Számos dokumentumot őriznek a század eleji arató sztrájkokról, az agrárproletárok súlyos helyzetéről, a Horthy-korszak nyomoráról. Malinovszkij marsall csapatai 1944. október 6-án szabadították fel a községet. A téeszesítés, a villamosítás, a járdaépítés után az elmúlt évtizedek hozták a legtöbb fejlődést a község lakóinak. Nagyközség 1970-ben lett. Megerősödtek, majd egyesültek a termelőszövetkezetek, megteremtődött a helyi ipar, kihelyezett telepet létesített a HÓDIKÖT, elkészült a törpe vízmű, az egészség és a művelődés háza. Az eltelt három évtizedben erős gazdasági alappal rendelkező, rendezett, közel 7 ezer lakosú nagyközséggé fejlődött Csorvás. Szilágyi Menyhért tanácselnök adatokkal, tényekkel bizonyítja, hogy a község lakóinak összefogásával elért eredmények milyen nagy jelentőségűek. A politikai és állami vezetők tudják, hogy sok az ingázó dolgozó a községben, akik a környező nagyvárosokba járnak nap mint nap. Az élet alapvető feltételeit azonban helyben kell számukra megteremteni minél magasabb színvonalon. Megfelelő mennyiségű telek áll a szövetkezeti és a családi lakás- és házépítők rendelkezésére. Hamarosan elmondhatják, hogy a három körzeti orvossal, a két fogorvossal és a gyermekszakorvossal hosszú távon megoldották az egészségügyi hálózat gondjait. Nyáron vehetik birtokukba a gyerekek a sok társadalmi munkával felépített 40 férőhelyes bölcsődét. Az iskola pedagógusai öreg épületben dolgoznak, de nincs váltakozó tanítás. Az öregek napközi otthona annyira népszerűvé vált, hogy felvetődött a hetes napközi otthon létesítésének terve is. A község lakói számára nagy örömet jelent majd a gázhálózat kiépítése, amelynek előkészítése már folyik. A közösen épített sportcsarnokot a község lakói közösen használhatják is. Mostanában már tanuszoda építésén gondolkoznak. 0 szövetkezeti mozgalomnak van jövője Hamarosan a múlté lesz a nagyközség korszerűtlen üzlethálózata. Ezt szeretné minél hamarább az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ helyi ügyvezetője, Pelesz János is. — Az iparcikk-áruház műszaki átadása már megtörtént — mondja —, a nyitás időpontját is megbeszéltük. Április 25-én, hétfőn reggel 9 órakor tárja ki a vevők előtt a kapuit korszerű, új 130 mázsa mézet, sokféle zöldséget, gyümölcsöt termelnek, 300 mázsa vágónyu- lat tenyésztenek a szorgos gazdák. Az elöregedett üzlethálózat felszámolásának komoly eredménye volt a ’70-es évek közepén átadott ABC és presszó, szemben a piactérrel. Jelentős előrelépést ígér az iparcikk-áruház megnyitása. A 800 négyzetméter területű boltban -helyet kap a boltunk. Azt, hogy végre idáig jutottunk, köszönhetjük az 1200 tag anyagi bizalmának, segítségének, a község politikai és tanácsi vezetése megértésének, de a jól dolgozó építőbrigádnak is. A jelenlegi területi felosztásban 1976 óta dolgozunk, igen nagy önállósággal és felelősséggel. A helyi testü- leteink szerencsés összetéte- lűek. A község minden munkaterületéről választottunk képviselőt az intéző, a tag- és az ellenőrző bizottságba. Legfontosabb szempontjaik: a lakossági ellátás és a jó üzletpolitika. Az ellenőrző bizottságunk magáénak érzi a közös vagyont és védi azt. Csorváson is a szövetkezeti kereskedelem a meghatározó. Kilenc élelmiszeripari, 6 vendéglátós, 3 ruházati és hét iparcikk jellegű egységünkben vásárolhatnak az emberek. A háztáji gazdaságok termékeit a felvásárlótelepen gyűjtjük. Ide tartozik a két tagcsoportunk is, a méhész és a kertészeti kis- állattenyésztő. Évente 120— cipő, konfekció, a méter- és kötöttáru, a vas-műszaki, a kultúrcikk, a, sport-, játék, a papír-írószer és a háztartási vegyi bolt. A 12 fős üzlet nagy előnye a raktártér, az eladótérben inkább csak bemutatni szeretnénk az árukínálatot (képünk). Az üzletet évi 30 milliós árbevételre terveztük. A csorvásiak igényéhez alakítjuk a nyitva tartást. A bolt mellett parkolókat építettünk, hogy a 47-es úton haladók megállhassanak, ha vásárolni kívánnak. A régi boltok egy részét nem béreljük tovább. Az étterem bővítésére a saját tulajdonú üzlethelyiségek felhasználásával kerülhet sor. Majd 120 millió forint volt a közel 100 fős dolgozókollektíva tavalyi árbevétele. A tartalmas, jól szervezett szocialista munkaverseny, a Szakma Ifjú Mestere vetélkedő, az ügyvezetőségek közötti versenymozgalomban elért helyezésünk jelenti a garanciát arra, hogy van jövője a csorvási szövetkezeti mozgalomnak. HÓDIKÖT-helyzetjelentés Pekovics Jánosné, a HÓDIKÖT csorvási 1. sz. üzemének szakszervezeti titkára. Jó hírrel vár bennünket: a csorvási üzem teljesítette első negyedévi exporttervét. „Elsősorban az NSZK-ba és Ausztriába készítünk felső- ruházati kötöttárut — mondja —. Itt mindenki tudja, hogy a minőség mellett a szállítási határidők betartása a legfontosabb.” Olyan ez az üzem, mint valami patika. Tiszta, hangulatos, jó munkahely. Szeretik is a csorvási asszonyok, lányok. — Tíz éve épült fel a mi kis gyárunk, munkaalkalmat hozott a nőknek, könnyen megtanulható, igazi női munkát. Százhetven a dolgozók létszáma, a gyesen levőkkel és a nyugdíjasokkal együtt 280. Kialakult a törzsgárdánk, szocialista brigádjaink a termelés lendítői, jó a szak. szervezeti élet, hét bizalmi csoportunk dolga, hogy így legyen. Látszólag nehéz a következő kérdés, de hamar kiderül: a válasz sokkal köny- nyebb. — Hallottuk, hogy az üzem dolgozói attól tartanak, kevesebb lesze a munka, hogy nem tudják biztosítani a megfelelő foglalkoztatottságot. Így van ez? — Csak annyiban, hogy december végén — és ez nem újság — kissé lanyhult a termelés, mondhatnám úgy is, hogy „nem voltunk túlságosan leterhelve”, de aztán az év első negyede újra intenzív munkával telt, s mint előbb is mondtam: exporttermelési tervünket időben teljesítettük. — Tehát szó sincs arról, hogy az üzem nem kap elegendő termelési feladatot? — Erről valóban nincs szó, sőt most hirdettük meg, hogy két műszakos munkára láncotokat szeretnénk felvenni. Legkevesebb nyolc—tíz lán- colóra van szükségünk, jó szemű, ügyes lányokat, fiatalasszonyokat várunk. Hogy aztán Pekovics Jánosné szb-titkár, nem hagyhatjuk szó nélkül a legfrissebb szakszervezeti feladatot, az üdülés szervezését sem. — Tíz SZOT-beutalót kaptunk, sajnos a 2 + 2-es beutalók hiánya egyre nagyobb, legtöbb dolgozónknak két gyermeke van, egy gyermekes beutalóval nem tudnak mit kezdeni. Javít a helyzeten. hogy a vállalat Galyatetőn, Hajdúszoboszlón, Balatonlellén úgynevezett „bérleménnyel” rendelkezik, ezekben is üdülhet egy-egy szezonban 10—14 csorvási HÓ- DIKÖT-ös. Évente szervezünk országjáró túrákat, tavaly a Dunakanyarban voltunk, az idei program Győr és Sopron környéke, négy napig leszünk oda. Végül itt is készül egy felvétel, ezúttal a Május 1. brigádról, mely — mint hírlik — hamarosan megkapja a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Gratulálunk nekik! Párttitkárasszony a Lenin Tsz-ben Farkas Istvánná, a csorvási Lenin Tsz üzemi pártbi- zottságátnak titkára megküz- dött a tisztségéért, amelytől 'mostanában búcsúzik. Hamarosan nyugdíjba megy, s mikor erről beszél, máskor oly határozott hangja elbizonytalanodik. Farkasné, Rózsika munkáskáderként került 1951- ben a kalocsai állattenyésztő tanfolyamra. Az orosházi járási tanácsnál legfontosabb közlekedési eszköze a kerékpár volt, azzal járta a pusztai utakat, a falvakat, ahol tehén- vagy birkafej ést, -tenyésztést ellenőrzött. Később elvégezte Budapesten a mezőgazdasági akadémiát. Tanult és tanított. Politikai szemináriumot vezetett a tanácsi dolgozóknak, ezüstkalászos tanfolyamot a gazdáknak. A párttagság soraiban már 1951-ben megtaláljuk. A nagyszénási téeszbe 1964-ben jelentkezett főállattenyésztőnek. Szolgálati lakásukba kannával hordták a vizet. .Amint sorbaállt a kútnál, egy öreg juhász maga elé engedte. Hogy miért? Tiszteletből, mert emlékezett arra, hogy pár éve hamarabb odaért a reggeli fe- jéshez a pusztába, mint ahogyan a hajnal felébresztette a juhászokat. Csorvásra 1969 decemberében költöztek, ahol üzemgazdász lett. Az egyesítés után, 1973-ban jelölték párttitkárnak. Az elnök győzte meg, hogy vállalja el ezt a pártfeladatot: „A vezetésben a párttitkár legyen politikai és szakmai partner is” — mondta. 1976- ban a két termelőszövetkezet Lenin Tsz-szé egyesült, s ahhoz, hogy az emberek megértsék a helyzetet, jó politikai előkészítés is kellett. Az eredmény: a Lenin Tsz már 1977-ben kiváló téesz lett. — Voltak nehéz éveink, amikor kértük a párttagság segítségét — meséli Farkasné. — A 202 párttagunk munkában, politikai szilárdságban, mindenben a téesz alappillérét alkotja. Kovács János elnök véleménye érvényesül: „Ebben a téeszben nem történhet olyan, amiről a párt nem tud.” Egy hónap múltán szegényebb, de gazdagabb is leszek. Két otthonom közül elveszítem az egyiket, a 38 gv tapasztalata és ismeretei azonban az enyémek maradnak. Nyugodtan adom át a helyemet. Havonta 5—6 ezer látogató és vendég Tizedik éve, hogy a csorvási művelődési ház, a könyvtár és az iskola közös vezetéssel látja el feladatait. 1981 szeptemberétől pedig a „Csorvási Általános Művelődési Központ” felirat szerepel a bélyegzőjükén. — Elsők között próbálkoztunk meg a közös vezetés| sei a- megyében — mondja Miklya Sándor, az intézmé- | nyék igazgatója. — A több ! mint egy évtizedes tapasztalat azt mutatja, hogy a köz- ! művelődés és a közoktatás tennivalóit eredményesebben, hatékonyabban tudjuk megoldani ebben a szervezeti formában. Nagypál Andor, az igazgató helyettese, a művelődési intézmények vezetője a tavaszi programmal is bizonyítja, hogy a községben fellendülőben van a kulturális érdeklődés, havonta 5—6 ezer látogatót, vendéget fogadnak a művelődési ház, a könyvtár rendezvényein, és a nyitva tartási idő alatt. — Április tele van eseménnyel. Tizenhatodikén rendezzük meg a baráti pávakörök találkozóját. Ezen — a tervek szerint — 7-8 környékbeli pávakör szerepel, azok, ahová mi is rendszeresen eljárunk. Jönnek a kondorosiak, a sámsoniak, a szénásiak, jön a Békéscsabai Konzervgyár köre is. Nagy vendéglátásra készülünk, szeretnénk, ha az ide érkezők szívesen emlékeznének vissza a csorvási szereplésre, mint ahogyan mi is szívesen emlékezünk a legutóbbi, kondorosi találkozóra. Április 18-án nyitjuk a díszítő- művészeti szakkör kiállítását, és készülünk a mezőkovácsházi megyei bemutatkozásra. Közel 50 tagú úttörőzenekarunk május 7-én hangversenyez a művelődési ház nagytermében, ezen a hangversenyen részt vesz az orosházi fúvószenekar is. Különben úttörőzenészeink Zánkára is meghívást kaptak, már hétszer jártak ott, idén júniusban töltenek a Balaton-parti úttörővárosban két hetet. Május 11-én Kö- röstáj-estet rendezünk, képzőművészeti kiállítással egybekötve. Esemény, hogy a csorvási művelődési intézmények és a HÓDIKÖT csorvási üzeme szerződést kötött, melynek lényege: tovább bővíteni az eddig kialakult kapcsolatokat. Az üzem és a művelődési ház gyümölcsöző barátságára jellemző, hogy a népi táncosok új ruháit a HÓDIKÖT-ös lányok, asz- szonyok társadalmi munkában szabták ki és varrták meg. Munkájuk értéke meghaladja az ötezer forintot! — Szokás nálunk — említi még meg Miklya Sándor igazgató, hogy a művelődési ház társadalmi vezetősége évi négy üléséből ketőt kihelyezve tart meg. Legutóbb a HÓDIKÖT-ben voltunk, most az ÁFÉSZ-hez készülünk. Ilyen alkalmakkor a vendéglátó üzem, szövetkezet, vagy majd most az ÁFÉSZ közművelődési gondjairól, igényeiről is tárgyalunk, és megbeszéljük, ki mit szeretne, mit vár? Üjdonság egy nyári tervük: a Békés megyei Jókai Színház művészeinek közreműködésével az ÁFÉSZ és a művelődési ház divat- bemutatót rendez az ÁFÉSZ udvarában. Ilyen még nem volt Csorváson, mondják, a siker biztos! A községriport írásait Bede Zsóka és Sass Ervin, a fotókat Veress Erzsi készítette. Csarejsné, a naiv festi! A József Attila utcában laknak, egy sarki házban. Szép a kert, tavaszodik Csa- rejséknál is, ez aztán a nagy- takarítás ideje. Az előszobában, a középső szobában és a nagyszobában rengeteg kép. Falon, fal mellett, festőállványon. Csarejs Jánosné, Hrabovszky Ilona naív festőt nemcsak Csorváson vagy Orosházán, Békéscsabán ismerik, több képét láthatják a kecskeméti naívmúzeum látogatói, pesti kiállításokon jeleskedett már, és lapunk kulturális mellékletén, a Köröstájon kívül bemutatta őt a Képes Űjság is. Mesélőkedvű asszony, akkor is, ha a gyermekkorát idézi meg, akkor is, ha arról beszél, miféle kiállításon szerepel éppen Szegeden? — Az Üjszegedi Szövőgyárban a postás képzőművész kör szervezett kiállítást. A férjem postás volt, most nyugdíjas, így kerültünk ide. A Délmagyarország is írt róla, nagyon tetszettek a képek a kritikusnak ... Itthon? A csabai Gyopár klub rendez egy amatőr tárlatot, arra küldtem el öt új festményemet. Voltam az ősszel Gyulán, a szövetkezeti dolgozók kiállításán, és második díjat nyertem: -Sokat festettem tavaly ősszel, meg a télen is, így aztán jól érzem magam ... Csarejsné hetek óta forgatja a fejében, hogyan örökíthetné meg Csorvást úgy, amilyen ma, de úgy is, amilyennek régen látta? — Kimegyek majd a határba, a tanyavilágba, arrafelé, ahol laktunk, ott készítek vázlatokat. Ott, ahol az a tanya van, amelyet annyiszor megfestettem. Tudja, én csak akkor tudok festeni, ha öröm van a szívemben. Még szerencse, hogy olyan kevés kell az örömhöz. Tavaszodik, kinyíltak a virágaim, ez is öröm. Kiválasztunk egy képet, a címe: „A mi vtcánk, a mi házunk”. Lefotografáljuk, hogy olvasóink is láthassák.
