Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-15 / 88. szám
NÉPÚJSÁG 1983. április 15., péntek Kecskeméten, a Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium új épületében kapott helyet az ország egyik legnagyobb hangversenyorgonája, amelyet a százéves múlttal rendelkező drezdai Jemlich orgonaépítő műhely szakemberei készítettek. A közel háromezer sípos, 39 regiszteres, hagyományos stílusban épített orgona hangképét Lehotka Gábor Liszt-díjas érdemes művész tervezte (Fotó: MTI — Karáth Imre felvétele — KS) Jubilál a gyulai művésztelep Megnyílt a Csontváry Múzeum „Legyen a szülő felelős és egyenrangú nevelőtárs” Az idei nyáron tizenötödik születésnapját ünnepli a gyulai művésztelep. A hazánk művészeti életében is jelentős helyet betöltő alkotótábornak július 18. és augusztus 15. között mintegy hatvan résztvevője lesz — több időben. Egyidejűleg harminc—harmincöt alkotó lesz Gyula vendége. A hagyományoknak megfelelően most is több szekciója lesz a művésztelepnek: festők, szobrászok, grafikusok és keramikusok dolgoznak ezekben a napokban. Természetesen nemcsak az alkotók, hanem a társművészetek képviselői is meghívást kaptak: szociológus és színész, valamint művészet- történész tagja is lesz a tábornak. Mára már az első művésztelephez viszonyított második generáció is felnőtt: a tanárok tanítványai is Gyulára érkeznek. Augusztus 13-án — hagyományosan — az Erkel Művelődési Központban vázlatkiállítással zárul a művésztelep. Az alkotócsoport egyik A Közalkalmazottak Szak- szervezetének Békés megyei bizottsága Sulyák István elnökletével ülést tartott április 14-én, tegnap délután Békéscsabán, az SZMT székházában. A tanácskozás vendége volt a szakszervezet al- elnöke, Szegvári Péterné dr. és Borbély Sándor, a központi vezetőség instruktora. A napirendi pontok a következők voltak: a nőpolitikái határozat végrehajtása a tanácsi szerveknél; a közalkalmazotti nyugdíjasok helyzete és életmódja; az alapszervezeti beszámoló taggyűlések időarányos tapasztalatai, és végül bejelentések hangzottak el. A nőpolitikái határozat végrehajtását a gyulai és a mezőberényi tanácshoz, valamint a Közalkalmazottak Szakszervezetének szeghalmi járási bizottságához tartozó női dolgozók körében ellenőrizték. A gyulai Városi Tanács igazgatási ágazatában 83-an dolgoznak, közülük 48 nő. A 8 osztályvezetői munkakörből 3 állást nő tölt be, a 10 csoportvezetőből pedig 5. Az ügyintézőknél azonban több a nő, mint a férfi. Az elnőiesedési tendencia valószínűleg azzal magyarázható, hogy a férfiak a magasabb jövedelmet biztosító termelő ágazatokban helyezkednek el. Ügy érzik, hogy a korábbi évekhez képest az államigazgatásban dolgozók anyagi megbecsülése csökken. A tapasztagjának, Cs. Vasvári Ibolyának kamarakiállítását tegnap, csütörtökön délután nyitották meg ugyancsak a gyulai művelődési központban. Az alkotótelepi művészek a nyári találkozó előtt — amelynek programjában művészettörténeti, esztétikai, s más társművészeti elméleti előadások, konzultációk is szerepelnek — egy nagyszabású tárlatra is készülnek. Az elmúlt év augusztusában a nagybányai festők kiállítása volt a városban, amit most a gyulai képzőművészek, illetve a művésztelep állandó tagjai viszonoznak. A tárlatot most- májusban nyitják meg Nagybányán. A gyulai művésztelep vezetésében is változás történt. Az alapító Tóth Tibor átadta a stafétabotot Balogh Gyulának és Székelyhídi Attilának. A nyári telep központja — sok év után ismét — az Apor téri műemléki környezetben, a kollégiumban lesz. <N L.) falatok azt mutatják, hogy nem jellemző a nők körében a gyermekgondozási segély igénybe vétele. A nők tartanak a szakmai lemaradástól. A mezőberényi Nagyközségi Tanács dolgozóinak több mint 81 százaléka nő. Ez gondot jelent, mert sok a munkakiesés a gyermekek betegsége, illetve a gyes igénybe vétele miatt. Szakképzett helyettest nagyon nehéz találni. Megállapítható: a nők bérezésében érvényesül az „egyenlő munkáért egyenlő bért” alapelve. A munkakörülmények, valamint a dolgozók szociális helyzete jónak mondható. A nőpolitikái határozatban foglaltak maradéktalanul érvényesülnek. A Közalkalmazottak Szakszervezetének szeghalmi járási bizottságához 197-en tartoznak, . közülük 133 a nő. A szakszervezethez 1253 nyugdíjas tartozik. Életmódjukat, helyzetüket kérdőívekkel mérték fel. Így sikerült átfogó képet kapni az őket leginkább foglalkoztató kérdésekről, gondokról. Négyszázuk havi nyugdíja nem éri el a 2500 forintot. Nyolcszázkilencvenketten önálló lakással rendelkeznek, 121-en a nyugdíjat rendszeresen kiegészítő jövedelemhez jutnak. Az idősekkel való törődés, foglalkozás a szakszervezeti szervek kiemelt feladata. Magába foglalja a nyugdíjas életre történő felkészítést, a munkaPécsett ismét megnyitotta kapuit a Csontváry Múzeum. Köpeczi Béla akadémikus, művelődési miniszter tegnap adta át a közönségnek a felújított és kibővített múzeumot, amely a modern magyar festészet egyik legeredetibb alakjának, a 130 esztendeje született Csontváry Kosztka Tivadarnak a műveit őrzi. Az elmúlt három év során a múzeumot teljesen felújították: kiállítási területét háromszorosára bővítették, a termeket klíma- berendezéssel szerelték fel, és mesterséges világítással küszöbölték ki a külső fényhatásokat. Ma ez Pécs legkorszerűbb múzeuma, méltó otthona a világhírű műveknek. Az öt teremben most az eddigi legteljesebb CsontA Békés megyei Tanács cigányügyi koordinációs bizottsága április 13-án, Dobozon, dr. Becsei Józsefnek, a megyei tanács elnökhelyettesének elnökletével tartotta ülését. Az ülésen részt vett Kozák Istvánná dr., a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának munkatársa és dr. Bereczki Elemér, a megyei pártbizottság osztályvezetőhelyettese. Az ülés résztvevőit Szatmári János, a nagyközségi tanács elnöke köszöntötte. Az ülésen a gyulai járásban élő cigánylakosság helyzetének változásáról Szigeti Zoltán, a járási hivatal elnöke adott tájékoztatót. A gyulai járásban élő cigány lakosok élet- és munkakörülménye az elmúlt időszakban kedvezően változott, az egészségtelen lakások felszámolása befejezéséhez közeledik, a munkaképes cigánylakosság döntő többsége rendszeresen dolgozik, növekedett a munkát vállaló cigánynők száma is. Legjelentősebb az előrelépés az óvodába járó cigány gyerekek számának növekedésében. Mezőgyánban például minden óvodás korú cigány gyermek óvodába jár, Dobozon a 35 óvodás korú cigánygyermekből 32, Sarkadon pedig 19 apróság jár helyi nyugdíj-előkészítést és a nyugállományban levőkkel való foglalkozást, kapcsolattartást és a szükséges gondozásokat. A nyugdíjaséletre való felkészítő tevékenységből napjainkig kimaradtak olyan fontos mozzanatok, mint a védett korban levők szociális helyzetének, egészségi állapotának megismerése, a jogi felvilágosító munka és az adminisztratív teendők segítése. Többet kell tenni az egészségügyi és felvilágosító előadások szervezésében, jobb felvilágosítást kell adni az idős kor egészségvédelméről, illetve az életmód kialakításáról. Az elmúlt évtizedben évenként automatikusan növekedtek a nyugdíjak, de a nyugdíjasok életkörülményeit a jövedelmük mellett számos egyéb tényező is befolyásolja. Így például, akik családtagjaikkal együtt élnek — mindössze kilencve- nen — viszonylag jobb helyzetben vannak. A nyugdíjasok különösen igénylik a szociális gondozást, a volt munkahellyel való kapcsolattartást és az aktív közéleti tevékenységet. Jó fórumok erre a különböző nyugdíjasklubok, -találkozók, kirándulások stb. A hozzászólók közül Mok- rán János, a megyei bizottság titkára kiemelte: „A párt XI. kongresszusa határozatot hozott az öregekről való gondoskodás társadalmi feladatairól. Fokozatosan növáry-kiállítás látható, Rom- váry Ferenc művészettörténész rendezésében. A Magyar Nemzeti Galéria, a miskolci Hermán Ottó Múzeum és a magángyűjtők többsége kölcsönadta a birtokában levő Csontváry-műveket, ezek néhány hónapig együtt láthatók a múzeum törzsanyagával. A festmények jó részét restaurálták, illetve megtisztították az évtizedek alatt rájuk rakódott szeny- nyeződéstől. Kiállították a művész valamennyi ismert grafikáját is. A Csontváry Múzeum megnyitására Szo- kolay Sándor zeneszerző örvendj Pécs! (Hódolat Csont- várynak) címmel kamaraművet komponált. (A múzeumról szóló cikkünk a 6. oldalon.) már óvodába. Az érintett községek tanácsai, társadalmi és tömegszervezetei egyre differenciáltabb munkája eredményeként csökkent a problémás cigány családok szama. A vitában hozzászólók a beilleszkedést segítő javaslatokat tettek. A cigányság körében végzett közművelődési munka tapasztalatáról és gyakorlatáról Ambrus Zoltán, a megyei tanács művelődési osztályának helyettes vezetője adott tájékoztatást. Az utóbbi évek tevékenysége alapján egyre céltudatosabb és eredményesebb a művelődési házak közművelődési tevékenysége, a békési bázis, a megyei könyvtár, a megyei moziüzemi vállalat és a múzeum részéről ugyanez tapasztalható. A bizottság tájékoztatást kapott Frontó András alezredestől, az MHSZ megyei titkárától a cigány fiatalok körében végzett tevékenységről. Az MHSZ az elkövetkezendő időszakban fokozottan törekszik a cigány fiatalok körében tevékenységének szélesítésére. A bizottsági tagok megtekintették Török András fotóművésznek a cigányokról szóló, és megyénkben tájolásra kerülő kiállítását. vekszik a nyugdíjasok száma és arányuk az összlakosságon belül. A század elején Magyarországon 9,3 százalék, míg 1980-ban 20,3 százalék volt a nyugdíjaskorúak aránya. Napjainkban mélyebben kell foglalkozni a nyugdíjasokkal. Támogatásukat három tényező befolyásolja: a koruk, egészségi állapotuk és szociális helyzetük. Az állami és tömegszervezetekre jelentős felelősség hárul, de a családoknak is meg kell tenniük a tőlük telhetőt”. Varga Jánosné elmondta, hogy az új vezetők nem ösztönzik a dolgozókat arra, hogy a régi, nyugdíjas vezetőkkel tartsák a kapcsolatot, pedig sok hasznos tapasztalat vész így el. Dr. Molnár Margit kiemelte: gyakran gondot okoz, ha egy párttag nyugdíjba megy, akkor leginkább a területi pártalapszervezethez kerül át. Ennek az előnyei mellett rossz oldala is van, mert így kiszakadhat a régi kollektívából. Az alapszervezeti beszámoló taggyűlések tapasztalatait Szabó Imre, az MB szervező titkára foglalta ösz- sze. Elmondta, hogy valamennyi bizottság ' tartalmas, a szakszervezeti élet legfontosabb területeit érintő beszámolót terjesztett a tagság elé. A szakszervezeti tagság felelősségérzettel beszélt a népgazdaság helyzetéről. Több hozzászóló szorgalmazta, hogy a szakszervezet a jövőben jobban éljen jogaival. Befejezésül bejelentések hangzottak el. A megyei bizottság a hozzászólások után elfogadta a beszámolókat. L. S. n címben jelzett bölcs gondolatot nem e sorok írója fogalmazta meg, hanem az 1978-ban kiadott új nevelési, oktatási tervek rögzítették, s legutóbb egy felkészítésnek szánt tanácskozáson hangzott el. Igen, már emlékszem is: a megye általános és középiskoláinak igazgatói és a szak- felügyelők vettek részt ezen, a tavaszi nevelési értekezletet előkészítő felkészítésen. A téma rendkívül izgalmas volt: a család és iskola kapcsolata. Ahogy leírtam — család és iskola —, visszaköszöntek a tömegkommunikáció különböző fajtáiban egyre gyakrabban megjelenő írások címei. S még valami: sok ezer gyakorló pedagógus — „Mi aztán beszélhetnénk eleget róla!” — legyintése. Ezt a „legyintős” hangulatot a tanácskozáson is észrevettem. Volt, aki védekező ösztönnel igyekezett magát kikapcsolni az előadás alatt. Talán éppen az „eleget hallottam már” érzés miatt. S valóban. Eleget hallunk róla, de valahogy mégsem megy ez a kapcsolatteremtés. Legalábbis nem a jelentőségének megfelelően. A címben jelzett gondolat — az iskola mai struktúrája, gyakorlata mellett — illúziónak tekinthető. De megközelítése megvalósítható. A jelenlegi iskola-család kapcsolatban a szülő és a gyermek alárendelt szerepet játszik. Ennek egyik oka a teljesítménycentrikus szemlélet, amely meghatározza a pedagógus és a gyerek kapcsolatát. Az út a szülőhöz — s ezt hányszor elfelejtik! — a gyerekén keresztül vezet. Mindaddig tehát, amíg a gyerek helyzetét az iskolai és osztályközösségben a tanulmányi teljesítmény határozza meg, s ugyanettől függ a pedagógushoz fűződő viszonya is, addig — a gyermekét többnyire egész személyiségében jobban ismerő szülővel — nem alakulhat ki igazán harmonikus kapcsolata az iskolának. De milyen formái is vannak ennek a kapcsolatteremtésnek? Az egyik, rendtartásokban is rögzített forma, az osztályokban tartott szülői értekezlet. Itt az egész osztályközösségre érvényes legfontosabb nevelési, oktatási eredményekről, gondokról esik szó. A találkozásnak ez a formája jó alkalmat teremt a szülők nevelési ismereteinek a bővítésére, a közös törekvések megfogalmazására. Természetesen csak akkor, ha igazán jó az a szülői értekezlet! Ha határozottan, a rábízott gyerekek alapos ismeretében szólnak a szülőkhöz, ha a pedagógus jól érthetően, összefogot- tan adja elő mondanivalóját. S ha sikerült olyan légkört teremteni, amelyben érdemben szólhatnak az elhangzottakhoz a szülők. A kapcsolatteremtés másik, hivatalos formája a fogadóóra. Elvileg ez az a forma, amely lehetőséget nyújthatna a szülő és a pedagógus közti bensőséges beszélgetésre. Ha nem kellene sorba állni, ha volna megfelelő, kellemes hangulatú környezet ehhez a találkozáshoz, s ha e beszélgetések többnyire nemcsak a gyerek érdemjegyeinek a megvitatására korlátozódnának. A kapcsolatteremtés legizgalmasabb formája a családlátogatás. Ez az alkalom, amikor a gyerek élet- körülményeivel, a szülők pedagógiai, nevelési elveivel és gyakorlatával alaposan megismerkedhet a jószemű, valóban érdeklődő osztályfőnök. Ha ügyesen irányítja a beszélgetést, s természetesen jól ismeri a gyereket. Olyan tapasztalatok birtokába juthat ily módon, amely a továbbiakban segít a családhoz, a szülőhöz, a gyermekhez vezető kulcs megtalálásában. Itt felmérheti, miben és milyen megközelítéssel tudja a szülőket az iskola nevelési, vagy egyéb feladataiba bekapcsolni. S itt — különösen a hátrányos helyzetű gyerekek családjainál — a levont következtetések alapján tudja módosítani az adott gyermeknél alkalmazandó nevelési eljárásokat. A családlátogatás természetesen ebben a kapcsolatteremtési rendszerben nem lehet mindenható. Pusztán egy igen fontos láncszem. Az utóbbi évek feszítettebb munkatempója sajnos, ezt a fontos láncszemet kezdi kiiktatni a pedagógiai gyakorlatból. Az üzenőfüzet, s az ellenőrző — bármily hasznos formája is a kapcsolat- teremtésnek — nem pótolhatja a családlátogatást. Ha a szülő és iskola együttműködéséről szólunk, nem szabad megfelejtkeznünk a szülőkről sem. Azokról például, akik már elvadultak az iskolától, mert mondjuk éveken át csak rosszat hallottak gyermekükről. Aztán azokról a korán megfutamodókról, akik — néhány unalmas szülői értekezlet, sikertelen fogadóóra után — nem tartják érdemesnek a kapcsolat fenntartását. A többséget mégis azok alkotják, akiket elsősorban a gyermek teljesítményének ellenőrzése, továbbtanulási esélyei érdekelnek. Ök azok, akiknél az osztályra, az iskolai közösségre vonatkozó kapcsolat- teremtésben nem lehet számítani. És vannak a kevesek, akik igazi partnereivé szeretnének válni az iskolának. Részt vesznek minden megmozdulásban, társadal- mimunka-akcióban, akik tartalmasán, jól látják el az egy család, egy őrs akcióban rájuk háruló feladatokat, akik kíváncsiak gyermekük osztálytársaira, azok életkörülményeire. Velük köny- nyebb szót érteni. Az iskolának tehát először ezt a magot kell megkeresnie a szülőtársadalomban, s rájuk, példájukra támaszkodva megnyerni a többieket. De miben legyen a szülő partner? Semmi esetre sem szakmai feladatokban. Ne a tanításban. Hiszen ha az iskola nem juttatja el az adott tantárgyon belül a gyereket a megértéshez, ott a szülő már nem sokat tehet. De jelleme, személyisége formálásában, kibontakoztatásában, a szabad idő okos megszervezésében, a nevelési elvárások közelítésében annál több lehetőség van az együttműködésre. a családi nevelésben tapasztalható némi érték-elbizonytalanodás. A szülők éppen ezért várnak egyre több segítséget az iskolától. Ehhez a közeledéshez meg kell a kulcsot keresni. Mégpedig a gyereken át. Egyénien, mondhatni „szülőre szabott” feladatokon keresztül. S ha sikerült szövetségest találni a szülőben, s ha egyenrangú felet tisztel benne az iskola — ami egyébként céljai elérésében érdeke is —, akkor válhat az iskola számára a szülő nevelőtárssá. Nemcsak saját, de akár az egész osztály vagy iskolaközösséget érintő kérdésekben is. öreg mondás, s amilyen régi, olyan igaz: az az iskola, amelyik meg tudja a szülőt magának nyerni, az eget is bemeszeltetheti vele. De akit elvadított, abban ellenségére lel. S aki a jót és rosszat legközvetlenebbül érzi ebben a kapcsolatban: az a gyerek. S erről sosem szabad megfelejtkezni. B. Sajti Emese Ülésezett a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei bizottsága Tanácskozott a cigányügyi koordinációs bizottság
