Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-09 / 57. szám

1983. március 9., szerda Van-e magyar csoda? Békéscsabai Építő- 11B ipari Szövetkezet 10 millió forintos üzle­tet kötött tavaly a svéd IKEA céggel fenyőfabúto- ' rok szállítására vállalkozva. Ez az ismert külpiaci, világ­piaci helyzetben egy ilyen kis cégtől meglehetősen nagy fogásnak számított. Hogy az üzletből azután mégsem lett semmi, az nem a csabaiakon múlott: a fenyőfa árának vi­lágpiaci zuhanása már csak akkor „gyűrűzött be” Ma­gyarországra, amikor az IKEA másoktól rendelte meg olcsóbban a bútort. A békéscsabai szövetkezet a nálunk még érvényben levő régi árakon nem tudott ver­senyben maradni. A gyomai építők szeren­csésebbnek bizonyultak: az egy évvel korábbi hatmillió forinttal szemben' tavaly 13 millió forint értékű bútort sikerült a tőkés piacokon ér­tékesíteniük. De figyelemre méltó a békéscsabai MEZŐ­GÉP tízmillió forintos több­letexportja is, amit az adap­terek eladásával ért el a nyugati osztágokban. A Tót- komlósi Háziipari Szövetke­zet nem is remélt szerződést „fogott” meg gyorsaságával, mégpedig olyan — textil — áruval, amelynek piacán ma erőteljes a pangás. Utóbbi hozta viszont nehéz hely­zetbe az évek óta dinamiku­san fejlődő Békéscsabai Kö­töttárugyárat, az Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövet­kezet külföldön is elismert minőségű vákuumformázó gépeit az olasz partnerek a pénzügyi világ zűrzavarai mi­att nem is vitték el végül is. Talán nem is kell tovább sorakoztatnunk az egymás­nak hol ellentmondó, más­kor meg igazán váratlanul egymást erősítő példákat, eseteket, hiszen már az ed­digiekből is kitetszik: kül­kereskedő, exportőr legyen a talpán, aki ma üzletet tud kötni, s azt az üzletet nyél­be is tudja ütni. A külke­reskedelmi miniszter, Veress Péter legutóbbi sajtótájé­koztatóján úgy fogalmazott, hogy az 1982-es év a hábo­rú és 1956 óta a magyar nép­gazdaság legnehezebb esz­tendeje volt. A népgazdaság, s benne a termelő szerveze­tek feladatait, illetve telje­sítményét, annak körülmé­nyéit tekintve világos, hogy ebben a kijelentésben sem­mi túlzás nincs. Annál büsz­kébbek lehetünk viszont ar­ra, hogy egy olyan helyzet­ben, amikor minden ország eladósodását mérsékelendő, elsősorban saját portékáit kínálgatja, s a másokét meg­venni nem nagyon igyek­szik, nos, hogy ebben a szo­rításban a mi bevételeink jócskán felülmúlták kiadá­sainkat az úgynevezett dol­lárpiacokon. Vagyis az elmúlt évinél sokkal tudatosabb, célirá­nyosabb külkereskedelmi te­vékenységre, minden lehető séget megragadó exportter­melésre van szükség ahhoz, hogy 1983-as céljainkat — a tavalyi kiviteli eredmények megkétszerezését — elérhes­sük. Természetesen ez így önmagában még csak szó­lam, ha nem sorakoztatjuk mellé mindazokat a teendő két, amelyekkel közelebb jutunk e jelszavunk teljesí­téséhez. Hadd hivatkozzunk ehe­lyütt lapunk egy korábbi cikkére, amelyben Csóti Já­nos, a mezőkovácsházi ÁFÉSZ elnöke az exportot fékező jelenségekről nyilat­kozva többek között arról is beszélt, hogy aki nem képes gyorsan váltani, hamar a ringen kívül találja magát A mezőkovácsházi ÁFÉSZ- nek is egyik pillanatról a másikra kellett a nyúlhúsról a galambhústermelésre át- állnia — meditálás helyett a piac szeszélyeihez igazodva. A sült galamb persze még így sem repül a szánkba. Ezt meg azért nem árt fel­idézni, mert terjed az a né­zet a mezőgazdasági terme­lők körében, hogy ők meg­termelik az árut, a külke­reskedelem meg jó áron ad­ja el. Ebben van is némi igazság, csak annyit kell hozzátenni: az áru minősége, előállításának költségei s nemegyszer kiállítása tegye is lehetővé az üzletkötést. Az orosházi baromfifel­dolgozó baromfivirslije pél­dául exportképes* ám egy­előre rövid eltarthatósági ide­je miatt nem szállítható. Le kell akkor mondani a kül­piaci értékesítéséről? Két­ségtelen, ez lenne a kényel­mesebb megoldás. Nem kín­lódni vele, várni valami másra. Helyzetünkben azon­ban a kivárás taktikája eny­hén szólva bűnös magatar­tás, szerencsére az oroshá­ziakat nem kell elmarasztal­nunk, az Élelmiszer-kutató Intézet közreműködésével már kísérleteznek a megol­dáson. Fellendülőben a szőjatermesztés Az utóbbi néhány évben mezőgazdaságunk legvitatot­tabb növénye minden bizony­nyal a szója volt. Termeszté­sével, magyarországi létjo­gosultságával kapcsolatban érvek és ellenérvek csaptak össze vállalati és ágazati szinteken egyaránt. Az el­marasztaló vélemények — akár mezőgazdasági, akár közgazdasági jellegűek — el­sősorban az egyoldalú meg­közelítésből adódtak, figyel­men kívül hagyva, hogy a szója több irányú haszonnö­vény, így valós értékelése is csak átfogó módon a szám­ba jöhető gazdasági tényezők együttes figyelembevételével lehetséges. A szójamag értékes fehér­jéket és olajat tartalmaz. Az extrahált szójadara ma az ál­lattenyésztés takarmánykeve­rékeinek fontos összetevője. Jelenleg több százmillió dol­láros nyugati behozatallal tudjuk csak fedezni ilyen irányú szükségletünket. Az import a gazdaságos hazai termesztés ésszerű felfuttatá­sa révén jelentősen csökkent­hető. A szója hasznosításá­nak egy másik, erőteljesen kibontakozó új területe a humán célú, közvetlen em­beri fogyasztásra történő fel- használás. Az egészséges, dié- tikus táplálkozásban a szó- jás élelmiszerek több figyel­met érdemelnek. A növény jól beilleszthető a mezőgazdasági termelés egészébe. A termesztési gya­korlat megdöntötte a koráb­bi aggályokat, az 1974-ben indított országos szójaprog- ram kilenc éve alatt jelentő­sen nőtt a vetésterület, s a termesztéstechnológia kor­szerűsítésével emelkedtek a hozamok is. A Szója Szak- szolgálat adatai szerint a programot megelőző öt év átlagában a hazai szójaterü- let mindössze kétezer hek­tárt tett ki, 850 kilogrammos hektáronkénti átlagtermés­sel, 1974-ben viszont már 14 ezer 700 hektáron termelve 1490 kilogramm termést adott hektáronként. A tavalyi év újabb rekor­dot eredményezett szójater- mesztésünkben: 2 ezer 363 ki­logramm szemet sikerült be­takarítani 22 ezer 381 hektár átlagában egy-egy hektár­ról. A szója iránti érdeklő­dés megyénkben is megnőtt. Évről évre mind több terme­lőszövetkezet és állami gaz­daság kezd foglalkozni vele. A fejlődést jól érzékeltetik a Szója Szakszolgálatnak a legutóbbi három évre vonat­kozó adatai, eszerint Békés megyében 1980-ban 3 ezer 820 hektáron, vagyis az or­szág szójatermő területének 21,1 százalékán 2 ezer 320 kilogramm átlagtermést, 1981-ben 4 ezer 894 hektáron — ez az országos terület 21,9 százaléka — 2 ezer 120 ki­logramm átlagtermést, 1982- ben pedig 7 ezer 599 hektá­ron, ami már 33,9 százalékos Békés megyei részaránynak felel meg, 2 ezer 443 ki­logramm átlagtermést értek el. A szójatermesztők sorában említhetők (a teljesség igénye nélkül) olyan üzemek, mint a kondorosi Egyesült Tsz, a kamuti Béke Tsz, vagy a bé­késcsabai Lenin Termelőszö­vetkezet. Több gazdaságunk az idén próbálkozik meg en­nek a vállalati szinten jól jövedelmező árunövénynek a bevezetésével. Szakemberek szerint az or­szágos szójaterület gazdasá­gosan 50—60 ezer hektárra növelhető, ebből Békés me­gye 11—13 ezer hektárral ré­szesedhet. Megjegyzendő azonban, hogy népgazdasági szinten a termesztés kibőví­tése sürgetően követeli nö­vényolajiparunk szójaorien- tált technológiai fejlesztését is. A szőjatermesztés tehát fellendülőben van, ám sike­re — az, hogy végleg meg­honosodjon mezőgazdasá­gunkban — nem utolsósor­ban magukon a termelőkön múlik. Hrabovszky Endre KITE-szaktanácsadó Évtizedes gond oldódik meg While Cap üvegzáró automatát „honosít” a Sopiana Gépgyár Prototípus: jövő tavaszra Várható az önálló exportjog Is Régi gondja a magyar kon­zerviparnak a termékek cso­magolása. Hiába jóízű a ha­zai uborka, a meggy, a cse­resznye és a lekvár, ha az üveg nem korszerű, nem tet­szetős, ha a konzervdoboz — netán — rozsdás, az igényes vevő ímmel-ámmal veszi meg, vagy meg sem vásárol­ja. Ezen a gondon segít majd az a gőzvákuum-üvegzáró gép, melynek licencét most vásárolja meg a Sopiana Gépgyár — konzervgyáraink segítségével, a Technoim- pexen keresztül — a White Cap amerikai cégtől. Régi problémája az ipar­ágnak az üvegeket fedő fém­lapkák gyártása is, ez azon­ban már korábban megoldó­dott: Debrecenben már gyártják (Nagykőrösön pedig az idén gyártani fogják) a csavaros, műanyag betétes, úgynevezett twist-off zárás fedeleket. Az ezeket készítő gépsor szabadalmát nem volt célszerű megvásárolni, annál inkább szükségesnek látszik azonban megszerezni a licen­cét annak az automatának, amely a kész üveget lezárja, összeszereli”, mert ebből a hazai konzervgyáraknak nem csak néhányra, hanem — előreláthatólag — 40—50- re is szüksége lesz. A gép te­hát, amit a Sopiana sorozat­ban fog gyártani, adagolás után „melegen” zárja, majd lehűti az üveget és tartal­mát, s ezáltal az üvegben vá­kuum képződik. Ezt — és egyben a zárás tökéletességét — maga a gép, egy detekto­rával ellenőrzi is. Hosszú és alapos tájékozó­dás után vásárolta meg ép­pen ezt a szabadalmat a gyártó cég, illetve a konzerv­ipar éppen az International White Cap cégtől, amely nemcsak nevében nemzetkö­zi: 16 amerikai leányvállala­tán kívül mintegy 900 záró­gépe dolgozik — egy részük bérleményként — a földke­rekség különböző országai­ban. A licenc természetesen nem olcsó: 300 ezer dollárba kerül! De éppen az eddigi hazai tapasztalatok bizonyít­ják, hogy érdemes ezt a je­lentős valutát a megvételére fordítani. Ez idő szerint is húsz darab ilyen automatát bériünk, s a díjuk egyen­ként és évente 260 ezer fo­rint. Konzerviparunknak azonban nem ennyi, hanem — mint jeleztük — legalább ötven ilyen gépre lenne szük­sége, s ezeknek a bérleti dí­ja — másfél éves periódu­sokkal számolva — 500 ezer dollárt tenne ki. Nyilvánvaló tehát, hogy a szabadalom megvásárlása a kifizetődőbb, gazdaságosabb. Annál is in­kább, mert később lehetőség nyílhat arra is, hogy a So­piana esetleg olyan országok­nak gyártson belőlük, ame­lyekben még nem találhatók. Erről — vagyis a licenccel járó exportjogról — egyéb­ként a márciusban véglege­sítendő szerződésben állapod­nak meg pontosan, bár a lényeget tekintve az egyez­ség már a napokban létre­jött. A pécsi gyár a műsza­ki dokumentációt várhatóan egy-két hónapon belül meg­kapja, majd a honosítás: a saját dokumentáció elkészí­tése és a prototípus legyár­tása következik. A Sopiana mintegy 20—30 mérnöke, technikusa várja mindezt „ugrásra készen”. A prototípus elkészítését 1984 tavaszára tervezik. A gép áráról egyelőre — érthetően — csak annyit tudnak mon­dani: igyekeznek a világpia­cinak megfelelő másfél-két­millió forintos ár alatt ma­radni- Varga J. Új üzemi telephely épül Gyomaendrödön A lényeg elkendőzésére az 1982-es népgazdasági telje­sítményünket előszeretettel emlegetik „magyar csoda­ként”, amiből legfeljebb annyi fogadható el, hogy a talpon maradáshoz, pontosab­ban a fizetőképességünk megőrzéséhez időnként egy kis szerencse is kellett. Ez azonban önmagában édeske­vés lett volna. A bevezetőben felsorolt példáink is jól érzékeltették már, hogy a jószerivel lét­kérdésnek számító, adósság­törlesztő kivitelünk, üzlete­lésünk sikerének záloga az esetek nagy részében a mi kezünkben van. És ez az, amit első helyen , hangsú­lyoznunk kell, mert a világ­piacot, a gazdasági életet az emberek akaratától függet­lenül érvényesülő törvények uralják ugyan, de a törvé­nyekhez való alkalmazkodás mikéntje, a gazdasági folya­matok kialakulásának minő­sége már nem múlhat a vé­letleneken! Visszájáról, azaz a beho­zatal oldaláról vizsgálva eredményeinket és teendőin­ket, ugyancsak azt kell meg­állapítanunk, hogy egyenleg- javító lehetőségeinknek egyáltalán nem értünk még el a végső határáig. Nem ar­ra gondolunk elsősorban, , hogy még több importcikk­ről mondhatnánk le, mert az ; exportfeladatok teljesítésé­hez, a normális belső ellá- j táshoz elengedhetetlen be­hozatalnak útját állni me- j gint csak dőreség lenne. Ku- : tatható viszont: mi az, amit itthon olcsóbban, gyorsab- j bán előteremthetünk? O nagyszénásiak töb- ■ bek között átalakí- . tották terményszárí­tójukat úgy, hogy az egyéb­ként minimális befektetés eredményeként 30 százalék- ■ kai csökkentették a szárítás [ energiaigényét. Itthon csak akkor kezdtek érdeklődni a \ találmány iránt, amikor ki- , derült, hogy az osztrákok is j szeretnék megvenni. Ez is j mutatja, hogy az igazi ma- [ gyár „csoda” még várat ma- ; gára, mert valami különös j oknál fogva a piacokat el- j sősorban olyan termékekkel ! szeretnénk meghódítani, amelyekkel már másoknak is sikerült. Pedig külkeres­kedelmünkben s ezzel együtt gazdálkodásunkban a minő­ségi változást hamarabb meghozná, ha az élenjáró technika „lekövetése” he­lyett mi jelentkeznénk új­donságokkal. Ha valameny- nyi népgazdasági ágazatunk­nak legalább egy terméke futna be olyan diadalutat, mint a Rubik-kocka — a magyar csoda valósággá le­hetne! Kőváry E. Péter A közelmúltban Seprenyi Lajos, a gyomaendrődi ta­nács építő- és karbantartó üzemének vezetője, valamint Bulla Pálné gazdaságvezető részletesen tájékoztattak ar­ról, hogy a tavalyi feladat­tervét az üzem túlteljesítet­te. Valószínű, ez nem ment olyan simán, mint ahogy utólag már annak tűnhet a kívülállók szemében. Az üzemvezetés az első félévi 200 ezer forintos ráfizetés lát­tán a II. félévtől kezdve fe­szesebb munkatempót dik­tált. A munkaidő jobb ki­használását segítő szervezési és adminisztratív intézke­désekkel, továbbá az új bé­rezési mód bevezetésével nem mindenki értett egyet, ám a dolgozók többsége be­látta a hatékonyabb terme­lés szükségességét. Akadtak olyan brigádok, amelyek hétvégeken is dol­goztak, csakhogy behozhas­sák az építőipari lemara­dást. Az ő példamutató hoz­záállásuknak, szorgalmuk­nak is köszönhető, hogy az üzem 120 százalékra teljesí­tette tavalyi árbevételi ter­vét. Ezzel párhuzamosan az átlagos bérszínvonal és a bruttó nyereség is magasabb lett az 1981. évihez viszo­nyítva. Az előbbi 4,4, az utóbbi pedig 12,2 százalék­kal emelkedett. Szükség is van erre az egymillió 470 ezer forint nyereségre, ha például egy halaszthatatla­nul fontos feladatra, ■ az új telephely létesítésére gondo­lunk. Érdemes itt egy évszámot felidézni. Éspedig: Gyoma és Endrőd közigazgatásának egyesítése ejőtt a két nagy­község párt- és tanácsi ve­zetői elhatározták, hogy 1978-ban összevonják a két költségvetési üzemet. Ezzel egy időben felmerült az az elképzelés, hogy a már egye­sült üzemek részére a TÜ- ZÉP mellett egy 170 ezer négyzetméteres területen új telephelyet hoznak létre. . Tavaly elkészült a szociá­lis épület, majd folytatódott a műhelyek, raktárak, vala­mint a gépek javítására al­kalmas garázs építése. Eze­ket szerelnék fel az első ütemben. Endrődön az üzem­vezetésnek, a könyvelésnek és a kommunális ágazat­nak vannak helyiségei, ame­lyek — az asztalos, lakatos stb. részlegek „kiköltözteté­se” után — a harmadik ütemben kerülnének ki az új központi telephelyre. A fejlesztés ütemére, il­letve nagyságára jellemző, hogy a költségvetési üzem az eredeti árbevétel háromszo­rosát érte el, és az összeg tavaly már megközelítette a 22 millió forintot. Jóllehet, erre az évre — az eddig be­küldött megrendelések alap­ján — csak 19,2 millió fo­rintot irányzott elő a veze­tőség, de minden bizonnyal elérik az 1982-es szintet év végére. A személyi és tárgyi fel­tételek szintén kedvezően alakultak az elmúlt idő­szakban. Jelenleg 112-en dolgoznak a költségvetési üzemben. A legszükségesebb építőipari és kommunális gépek, berendezések már rendelkezésre állnak a ter­melőegységben. Sokat javít a körülményeken a helyi építőipari ktsz-szel fenn­tartott kapcsolat is. Az új telephelyre tavaly 1 millió 100 ezer forintot fordítottak, s egyebek között kistraktort, gyorsfelvonót, seprűs kocsit, és egy mélyásó kotrógépet vásároltak. Az üzem a lakosság ré­szére is vállal szolgáltatást. Az 1983-ra tervezett (ingat­lankezelési) összeg megha­ladja az egymillió 700 ezer forintot. Például az idén egymillió forint költséggel szolgálati ikerlakás épül pe­dagógusok részére, s ezen­kívül előirányozták a Kato­na József Művelődési Ház bővítését, és az egyéb befe­jező munkákat erre az év­re. Befejezésül Kiss Valéria kommunális előadó, aki egy­úttal a munkaverseny-fele- lősi teendőket is ellátja, ar­ról tájékoztatott, hogy a 9 szocialista brigád közül ed­dig már több kollektíva ve­hetett át eredményes mun­kája elismeréséül bronz jel­vényt és pénzjutalmat a kö­zelmúltban. Kép, szöveg: Bukovinszky István Csinosítják a gyomaendrődi tanácsi építő- és karbantartó üzem előtt levő közterületet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom