Békés Megyei Népújság, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-01 / 50. szám

Kár az orvosságot megaranyozni Nyilatkozatok a gyógyszerellátásról Harmincöt esztendős az MHSZ Beszélgetés Frontó llndrás alezredessel, az MHSZ Békés megyei titkárával A halál ereje ellen nincs orvosság — tanították a kö­zépkorban nagy tekintélynek örvendő salernói orvosegye­temen. A bölcs mondást alig­hanem csak filozófiai érte­lemben fogadhatták el a gyó­gyítás akkori és későbbi el­kötelezettjei, hiszen azóta is mindenütt lázasan kutatják azokat a medicinákat, ame­lyeknek segítségével leküzd­hetők az életet megrövidítő betegségek. Az új készítmé­nyeknek — többnyire meg­alapozottan, olykor azonban indokolatlanul — rendkívüli gyógyerőt tulajdonítanak ma is. Bizonyos cikkek kereset­tek, népszerűek, divatosak, s átmenetileg el is tűnnek a patikákból. A mostani gyógy- szerhiányt viszont nem egyes orvosszerek divatja és a házi patikákban kallódó készle­tek, hanem kereskedelmi okok idézték elő. A kialakult helyzetről és a várható ellátásról kértünk tájékoztatást az illetékesek­től. — Az elmúlt hónapokban és jelenleg is meglehetősen nagy a hiánycikkek száma, ami elsődlegesen szállítási késedelmekre vezethető visz- sza — mondja Laczai Béla, a Medimpex vezérigazgatója. — Hatástani csoportosítás szerint komoly gondot okoz néhány szívgyógyszer, kerin­gésre ható szer és vashiány elleni készítmény hiánya, il­letve korlátozott elosztási le­hetősége. Az említetteken túl további 25—30 hiánycikk van, amelyek jó megoldással, más készítményekkel helyet­tesíthetők. Nem volt és most sincs ellátási gond az élet­mentő gyógyszerekből, ame­lyeknek a beszerzését a jövő­ben is biztosítottnak látjuk. A Medimpex vezérigazga­tójának bizakodó szavait tá­masztja alá Kincses Pál, az Ipari Minisztérium gyógy­szeripari szakértője: — Az Ipari Minisztérium arra kívánja ösztönözni a gyógyszeripari vállalatokat, hogy feladataik között sorol­ják előre, és mindenképp tel­jesítsék szállítási kötelezett­ségeiket az életmentő, vala­mint a mással nem helyet­tesíthető készítményekből. Nem fordulhat elő, hogy egy- egy terápiás területen hasz­nálatos összes gyógyszer egy­szerre hiányozzon szállítási elmaradás miatt. Ennek ér­dekében még szorosabbra kell fűzni a termelő, a for­galmazó és a külkereskedel­mi vállalatok közötti kapcso­latokat. A tárca arra törek­szik, hogy a gyártók minden helyen alaposan vizsgálják meg az importanyagok .ha­zaival történő helyettesítésé­nek lehetőségét, amennyiben az új, pótló megoldás min­den szakmai szempontból ki­elégítő. Mindemellett a ha­zai ellátás érdekében megkü­lönböztetett figyelemben ré­szesíti a gyógyszeripar egé­szét. — Miközben a termelés, a gazdaság minden területén hangsúlyozottan érvényesül­nek az ésszerű takarékosság szempontjai, 1983-ban sem csökken a gyógyszervásárlás­ra fordítható valutakeret — hangsúlyozza dr. Harangi György, az Egészségügyi Mi­nisztérium gyógyszerészeti önálló osztályának vezetője. — A valóban nélkülözhetet­len import medicinák, példá­ul az inzulinok, bizonyos an­tibiotikumok és röntgendiag- nosztikumok, műtétekhez szükséges altatók és más ké­szítmények, közöttük a bal­eset következtében többszö­rösen sérült, úgynevezett politraumatizált és infarktu­sos betegek életveszélyes sza­kaszában alkalmazott külön­leges hatású gyógyszerek át­menetileg sem hiányoznak. Megnyugtató nyilatkozato­kat hallottunk. Szükség van azonban bizonyos fogyasztói szemléletváltozásra is. Ugyanis a gyógyszereket fel­író orvosok és a betegek vé­leményét, nézeteit ismerve két, meglehetősen távoleső, valójában egy tőről fakadó nézettel lehet találkozni. Egy­felől az új, a drága, külföldi készítmények iránti feltétel nélküli bizalomról és elisme­résről, másfelől az olcsó, csak néhány forintba kerülő, s netán régi gyógyszerek le­kezeléséről van szó. Kétség­telenül elgondolkodtató — halljuk az utca emberét —, hogy mennyit érhet az a ké­szítmény, amiből néhány fo­rintba kerül egy teljes kúra. Pedig — ahogy a régiek is tartották — kár az orvossá­got megaranyozni, mert ami használ, az akkor is jó, ha árára, külsejére nézve nem éppen a legfeltűnőbb. A be­cses javak használatáról jár­ta nemrégiben a szólás: úgy bánnak vele, mint az orvos­sággal. Biztos segítene, ha mi is hasonló módon: óva­tosan, takarékosan bánnánk mai gyógyszereinkkel. A szakemberek kiemelik annak fontosságát, hogy az orvosok az átmeneti hiányok idején gondolkodva, alterna­tív megoldást is javasolva ír­ják a recepteket. Talán még ennél is fontosabb, hogy az érdekeltek valamennyien a lehetőségek pontos ismereté­ben, legjobb tudásuk és lel­kiismeretük szerint „írják meg” a most követendő gya­korlat receptjét. Gergely Róbert ♦ A Békés megyei gyógy­szerellátásról a Békés megyei Gyógyszertári Központ gyógyszergazdálkodási osztá­lyának vezetőjét, Pálfi Ist­vánt kérdeztük meg. Elmon­dotta, hogy a gyógyszerszál­lító nagykereskedelmi válla­lat (GYÖGYÉRT) a tapasz­talatokon alapuló lakossági szükséglet kéthavi készletét raktározza, 4 hónapra szük­séges tartalékot pedig a me­gyei központoknak küld el. A patikákban a fogyókészle­tek mellett legalább másfél havi gyógyszer tartalékolása kötelező, a többi készletet a központi raktárban helyezik el. Így ha valamelyik gyógy­szerből szállítási gondok, alapanyag- vagy csomagoló­anyag-hiány miatt nem tud­nak a megyei központoknak juttatni, ezt a betegek eset­leg csak néhány hónap múl­va érzékelik. Ha időközben sikerül a szükséges gyógy­szert beszerezni, akkor az át­meneti hiányt a vásárlók észre sem veszik. Ennek ellenére előfordul, hogy valamelyik gyógyszer nem kapható. A patikák a raktárkészletük alapján álta­lában kéthetenként tájékoz­tatják az orvosokat; a körze­ti és a szakrendelőben dol­gozókat, valamint a fekvő­beteg-osztályokon gyógyító­kat a hiánycikkek, alapanya­gok listájáról, és az új gyógy­szerekről. ' A gyógyszerhiány mély­pontja megyénkben is tavaly október-novemberben volt, amikor a teljes gyógyszer­kincsből körülbelül negyven­féle hiányzott. Jelenleg 21 hiánycikket tartanak nyil­ván, de ezek közül mind he­lyettesíthető mással, vagy olyan alapanyag (például éter), amely a napi beteg- forgalomban nem szükséges. Gondot jelenthet az is, ha a csomagolóanyag hiányzik. Ilyenkor a gyárakban van gyógyszer, de a patikákban nincs, hiszen a szabványtól eltérő csomagolást külön kell engedélyeztetni. Életmentő gyógyszerekből, inzulinokból, szívgyógyszerekből, a gyógy­szerek legtöbbjéből megfele­lő lesz az ellátás a tavaszi hónapokban is — hallottuk a megyei szakembertől. B. Zs. Egy idézet 1948-ból, ami ma is maximálisan helyt­álló: „...Célunk: tagjaink szabadságharcos szellemét művelni, testét edzeni..., hogy alkalmassá váljanak azokra a feladatokra, ame­lyeket a népi demokrácia továbbfejlesztése és védelme tőlünk megkövetel.” Eme felhívást a Magyar Szabad­ságharcos Szövetség tette közre, nem sokkal azután, hogy 35 esztendővel ezelőtt, pontosan 1948. február 29- én Budapesten, a Zeneaka­démián kimondták a meg­alakulást. A fiatalok előtt kevésbé ismert ez a rövidí­tés: MSZHSZ. Az MHSZ névrövidítéssel azonban szin­te valamennyien találkoztak. Az MSZHSZ tulajdonképpen a Magyar Honvédelmi Szö­vetség jogelődje. Az eltelt három és fél évtizedről be­szélgettünk Frontó András alezredessel, az MHSZ Bé­kés megyei titkárával. — Önt négy hónappal ez­előtt nevezték ki az MHSZ Békés megyei titkárának. Annak ellenére, hogy leg­utóbbi szolgálati helye Kis­kunfélegyházán volt, még­sem ismeretlen ön előtt Bé­kés megye... — Ez érthető, hiszen Újkí­gyóson születtem, s az álta­lános iskolai tanulmányom után a középiskolát a békés­csabai Rózsa Ferenc Gim­náziumban végeztem el. 1958-ban bevonultam, egy évvel később tiszti iskolára kerültem, majd 1961-ben tisztté is avattak. Nem sok­kal ezután politikai mun­kásként különböző helyőrsé­gekben teljesítettem szolgá­latot, legutóbb Kiskunfél­egyházán. Tavaly november 1-től neveztek ki az MHSZ Békés megyei titkárává, vagyis hazakerültem. — Hogyan alakult meg az MHSZ, illetve annak jog­elődje? — A szó igazi értelmében zászlóbontással alakult meg a Magyar Szabadságharcos Szövetség. Létrehozói a Ma­gyar Partizán Szövetség és a Magyar Partizán Barátok Szövetsége. De ott volt az alapításnál a Volt Hadifog­lyok Bajtársi Szövetsége és a Magyar Rövidhullámú Rá­dióamatőrök Egyesülete is. Akkoriban a szövetség tag­jainak formaruhája, jelvé­nye is volt. Az eltelt évek során néhány szervezeti és A közelmúltban néhány kérdést tettünk fel dr. Mo- litórisz Pálnak, a városi ta­nács vb-titkárának azzal kapcsolatban, milyen a köz- tisztaság jelenlegi állapota, s volt-e valamilyen foga­natja a múlt év nyarán szétküldött felhívásnak. — Sok pénzt fordítanak a közterületek fenntartásá­ra? — Jóllehet szűkös kere­tek közt kell gazdálkodni, ám a város mégis elég nagy anyagi áldozatot hoz az ut­cák, terek, parkok rendben tartására. Komoly gondja­ink vannak például a közte­rületek rendjének, tisztasá­gának megóvásával. A hely­névváltozáson esett át az MHSZ, illetve jogelődjei, mire eljutott oda, hogy nap­jainkra országosan csaknem 300 ezer a taglétszáma, s Békés megyében is elérte a 9100-at. A megalakulás után néhány hónapon belül létre­jöttek az alapszervezetek, közöttük természetesen Bé­kés megyében is. Egy esz­tendő alatt teljes mértékben kialakult az alapszervezeti rendszer városainkban, köz­ségeinkben és falun is. Igaz, ekkor még nem voltak ön­álló helyiségeink. Az alapító tagok a pártházakban, a köz­ségházában, vagy a volt le­venteépületekben jöttek ösz- sze. Ennek ellenére szövet­ségünk a megalakulástól szá­mítva együtt fejlődött a tár­sadalommal. A kezdettől az­zal a hármas jelszóval dol­goztak tagjaink: nevelés, képzés, sportmunka. Termé­szetesen mindez egymástól elválaszthatatlan. — Az első névváltozást 1955 hozta meg. Ekkor a Magyar önkéntes Honvédel­mi Szövetség nevet vették fel. Ez milyen változást eredményezett? — Elsősorban a honvédel­mi feladatok növekedtek meg. A sorkötelesek és tar­talékosok nevelésével bővült feladatunk, ugyanakkor a Magyar Repülő Szövetség is csatlakozott hozzánk. Az el­lenforradalom a MÖHOSZ-t sem kímélte meg, sőt föl is bomlott átmenetileg a szö­vetség. 1957-től viszont újra ott találhatjuk tagjainkat a zetet nemcsak az időnkénti rongálás, hanem a perifé­riákon tapasztalható illegá­lis szemétlerakás is Súlyos­bítja. — Hány lakást kapcsoltak be eddig a rendszeres napi szemétszállításba? — A 7 ezer lakásnak mintegy 20 százalékát. — Elegendök-e a hatósá­gi intézkedések a szemete- lőkkel, parkrong álókkal szemben? — A tanács és a rendőr­ség ilyen irányú erőfeszíté­sei csak akkor járnak teljes eredménnyel, ha maguk az állampolgárok is hatéko­nyan közreműködnek a vá­ros rendjének, tisztaságá­honvédség mellett. Ez idő­szaktól kezdve mindinkább szélesedett a sporttevékeny­ség is, az addigi lövész, rá­diózás és ejtőernyőzés mel­lett íjász-, lovas-, motoros­motorcsónak-, kajak-kenu ... szakosztályok alakultak. Et­től kezdve mind több spor­toló is hallatta nevét európa- bajnoki, világbajnoki ered­ményeivel. — A Magyar Honvédelmi Szövetség nevet 1967-ben vet­ték fel. Csupán névváltozás volt, vagy a tartalmi munka is más lett? — Talán a legnagyobb vál­tozást ekkor érte meg a szö­vetség. Az addigi alapszer­vezeti rendszerből klubrend­szer született, konkrétabb, céltudatosabb feladatokkal. Profiltisztítást is jelentett, így a minőségi sportok közül csak azok maradtak meg, amelyek legjobban kötődnek a honvédelmi neveléshez. Mindemellett a tömegsport is kiszélesedett, például a hon­védelmi versenyek révén. Hogy csak egy számmal il­lusztráljam a kiszélesedett honvédelmi tömegsportot: 1960—61-ben 3500-an vettek részt összetett honvédelmi versenyen, ugyanakkor ta­valy mintegy 40 ezren, csu­pán Békés megyében. — Napjainkban mi az MHSZ feladata, és azt kik­kel, hogyan valósítja meg? — Az MHSZ a honvédelmi nevelési és felkészítési fel­adatait a pártszervek irányí­tásával, a tanácsi és tömeg­szervek együttműködésével, a fegyveres testületek, vál­lalatok, intézmények, szövet­kezetek segítségével és köz­reműködésével oldja meg. Feladatunk továbbra is a ha­zafias nevelés, a katonai szolgálat előtt állók felkészí­tése, továbbá a tartalékos hadkötelezettek ismereteinek szinten tartása. Ennek értel­mében már a sorozásnál is megjelenik az MHSZ váro­si, járási képviselője, és itt tájékoztatót nyújt szövetsé­günk munkájáról. Ennek alapján a fiatalok önkénte­sen jelentkezhetnek gépjár­művezető-képző iskolára, ej­tőernyős- vagy búvárképzés­re és sorolhatnám tovább. A gépjárművezető-képzésről még annyit szeretnék elmon­dani, hogy ide nemcsak az eddig említettek, hanem bár­ki jelentkezhet, azért is hoz­tuk létre, hiszen a társadal­mi és népgazdasági igény nak megőrzésében. Igaz, sok embert helyszíni bírságolási jogkörrel ruháztunk fel, de még így is ritka a tetten­érés. Jól tudjuk: noha a szemetelők, a közvagyon rongálói vannak keveseb­ben, a hatóság fellépése mellett szükség van a lako­sok megértő, aktív segítsé­gére. Az lenne kívánatos, ha figyelmeztetnék, illetve bejelentenék az illetékes szerveknek azokat, akik — mit sem törődve az egész­ségügyi, környezetvédelmi, esztétikai előírásokkal — szándékosan rendre megsér­tik őket. Kép, szöveg: Bukovinszky István megvolt erre. Ugyanakkor a jelentkező személy érdekelt­ségét is tükrözi. A fiatalok szívesen részt is vesznek tanfolyamainkon, hiszen rend­kívül jutányosán képezzük ki őket, s kaphatnak jogosít­ványt. Békés megyében, fo­galmazhatom úgy, szűk füg­getlenített állománnyal, vi­szont annál szélesebb társa­dalmi aktívahálózattal dol­gozunk. Rendszeresen mun­kálkodó aktivistáink száma tavaly csaknem kétezer volt, akik igen nagy odaadással és elkötelezettséggel végezték feladataikat, amiért ezúton is köszönetemet fejezem ki. — A sportoldalról eddig keveset beszéltünk, pedig Békés megye világ- és Euró- pabajnokokkal és több válo­gatott versenyzővel dicseked­het. — Ismert körrepülő-mo- dellezőink tavályi sikere: Szegedi Sándor egyéni, a Szegedi, Molnár, Múlt trió pedig csapatvilágbajnoki cí­met szerzett. De az orosházi modellezők is mindjobban megerősödtek, már onnan is van két válogatott élsporto­lónk. Az ejtőernyőzésben Tí­már Vince, Ondrejcsik Mi­hály neve is fogalom ma már, s a vitorlázó repülők közül is hatan a magyar vá­logatott keret tagjai. A rá­diós sportot űzők is az utób­bi években arany- és ezüst­éremmel dicsekedhetnek, sportlövészeink pedig, első­sorban az utánpótlás kor­osztályban, szintén dobogós helyeket hoztak haza az OB-kről. Csaknem 500 iga­zolt sportolónk van, akik kö­zül tavaly 234-en szereztek minősítést, 31-en teljesítették az I. osztályú szintet. Az ÖHV-versenyeken mint em­lítettem tavaly csaknem 40 ezren vettek részt, az orszá­gos döntőn bronzérmes a megyei csapat. Az MHSZ történetében hosszú idő a 35 év. Ma is akadnak olyan aktív tagjai a szövetségnek, akik az ala­pításkor is jelen voltak. A mai ünnepségen köszöntik mindazokat, akik az első na­poktól segítették a szövetség munkáját, vagy régóta tag­jai az MHSZ-nek, mint pél­dául dr. Oláh László nyu­galmazott megyei főügyész, a modellező sport területéről a mezőhegyesi Molnár Géza, a kevermesi Kádár Mihály, a repülősök közül a békés­csabai Tomka Lajos, id. Wágner Antal, a gyulai Kar­dos István, az ugyancsak modellező Árva János, az orosházi rádiós Szüts Árpád, Biró Attila, Madarász Gyu­la, Szappanos József ... Jávor Péter Tanácsülés Telekgerendáson Telekgerendás város kör­nyéki községben a napok­ban tartottak tanácsülést, ahol a tanácselnök beszá­molt a lejárt határidejű ha­tározatok végrehajtásáról és a két tanácsülés közötti végrehajtó bizottsági mun­káról. Ezután Nagy János vb-titkár az elmúlt évi költ­ségvetésről és a fejlesztési alap felhasználásáról, majd az idei elképzelésekről szólt. A tanács a bevételeket 115 százalékra teljesítette, amiben része volt a kény- szervágóhíd magasabb be­vételének, annak, hogy az állami gazdaság dolgozói Telekgerendáson kapták meg az illetményföldeket, így megnőtt az adózók szá­ma. A helyi Vörös Csillag Tsz eredményesebb gazdál­kodása nyomán pedig több községfejlesztési hozzájáru­lást fizettek be a tanács számlájára. A kulturális ágazatban 96,4 százalékra teljesítették a költségtervet. A község a fejlesztési alapot összegyűj­tötte, így ebben az évben megépítenek 400 méter kö- vesutat a Dózsa György úton, s a gáz bevezetésére is sor kerül a községben. A napirendek sorában Kerekes Józsefné megyei tanácstag beszámolója kö­vetkezett, majd a tanács és bizottságai idei munkater­véről esett szó. — sz. j. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom